(2193) Angol viccek II.

Akkor folytassuk az angol viccekkel. Nem kell örökké politizálni!

 

I.) Egy idős nő állt a kirándulóhajó korlátjánál, két kezével szorosan tartva egy kalapot, hogy el ne fújja a szél. Közben a fedélzeten egy férfi közeledett hozzá, aki meg is szólalt. Elnézést hölgyem, nincs szándékomban ismerkedni, csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a szoknyáját a szél a nyakába fújja. Tudom, válaszolta a nő, de a kalapomat két kézzel kell fognom , nehogy elvigye a szél. De hölgyem, az intim testrésze teljesen szabadon van. A nő lenézett, majd vissza fel a férfire és ezt mondta: Uram, amit ott ön láthat, az mind 85 éves, de ezt a kalapot tegnap vettem.

II.) Egy őszülő, jó hatvanas férfi péntek késő délután egy gyönyörű, fiatal nővel betért az egyik ékszerüzletbe és kérte az eladót, hogy mutasson neki egy valóban szép gyémántgyűrűt. Az eladó egy bársony tálcán hamarosan előállt egy valóban szép gyűrűvel, aminek 5000 $ volt az ára. Erre a férfi közölte, hogy ennél sokkal különlegesebb gyűrűre gondolt. Az eladó hamarosan visszatért egy fantasztikus darabbal, aminek 40.000 $ volt az ára. Az ifjú hölgy szíve hangosan dobogott, és a szeme csillogásából látni lehetett, hogy teljesen oda van a gyűrűért. Erre az idős férfi azt mondta, úgy tűnik a kedvesemnek tetszik ez a gyűrű, tehát megveszem. Természetesen ennyi pénzt nem hordok magammal, csekkel fizetek, ami mellé letette a névjegyét is. Hétfőn reggel telefonáljon be a bankomba, győződjön meg, hogy van-e fedezet, kora délután jövünk a gyűrűért. Az ékszerész hétfőn felhívta a bankot és kiderült, hogy egy átkozott cent sincs a számlán. Mérgében felhívta a pénteki férfit és közölte vele, hogy nincs a csekk mögött fedezet. Tudom, válaszolta a férfi, de el tudja képzelni micsoda fantasztikus hétvégém volt?

III.) Egy este Washington egyik parkjában hazafelé tartott egy magányos férfi, amikor az egyik bokor mellől előugrott egy néger és egy pisztolyt szorított a férfi bordáihoz a következő szöveggel: Ide az összes pénzeddel. Erre a férfi megszólalt, van önnek fogalma arról, hogy én egy szenátor vagyok. Ebben az esetben – így a néger – ide az összes pénzemmel.

IV.) A hipermarketben egy nagypapa és az 5 éves unokája mászkálnak a sorok között vásárlási szándékkal. A gyerek üvölt a csokoládé polcnál, amire a nagypapa csendben csak annyit mond: nyugi Albert mindjárt végzünk. A cukorkák előtt a kölyök megint üvölt, mint az állat. A nagypapa csak annyit mond feltűnően nyugodt hangon. Semmi baj Albert, mindjárt túl leszünk rajta. A csúcs az, amikor a játékautók elé értek. Ekkor a gyerek már toporzékolt, amire a nagypapa csak annyit mondott. Albert-Albert bírd ki. Mindezt egy nagymama végignézte. Amikor a nagypapa és az unoka kimentek a parkoló kocsihoz a nagymama utánuk ment és míg a nagypapa bepakolt a kocsi csomagtartójába elmondta a magáét: Tényleg nem az én dolgom, és nem akarok beleavatkozni mások életébe, de csodáltam azt a nyugalmat, amivel az unokájához szólt. Valóban, önről példát vehetnének az idegeskedő szülők, nagyszülők. Mire a nagypapa: Félreértett, Albert az én vagyok, az unokám John.

V.) És akkor most egy szőke vicc. Egy fiatal szőke nő ujjongva hangoskodik a családi ház hátsó kertjében. Látva ezt a szomszéd érdeklődik, hogy mi a vigadalom oka. A szőke nő mondja, hogy babát vár és éppen most tudta meg. A szomszéd gratulál a terhességhez. De ez semmi – áradozik a szőke nő – ikrek lesznek. Nahát – ámuldozik a szomszéd – és ezt hogyan állapították meg a terhesség ilyen korai szakaszában. Én jöttem rá – dicsekszik a szőke nő – vettem egy terhességteszt készletet, de akciós volt, kettőt adtak egynek az áráért, és képzelje, mind a kettő jelezte a terhességet.

VI.) Egy kisfiú megkérdezi az apukáját, hogy Isten nő-e vagy férfi? Az apuka azt válaszolja, hogy egyszerre mind a kettő. Kis idővel később a kisfiú megint kérdez: Apu, az isten fehér vagy fekete. Egyszerre mind a kettő – válaszol az apuka. Megint eltelik néhány perc és a kisfiú megint előáll egy kérdéssel: Apu, Michael Jackson az isten?

VII.) Ugyanez a kisfiú este megkérdezi az apukáját, mi az a politika? Az apuka belekezd a magyarázatba: Nézd a családban én vagyok a kenyérkereső, nevezzünk engem el „kapitalizmusnak”. Az édesanyád kezeli a család pénzét, nevezzük őt el „kormánynak”. Nekünk az a dolgunk, hogy gondoskodjunk rólatok, tehát nevezzünk titeket el „az embereknek”. A nevelőnőtöket kinevezhetjük „dolgozóknak”. A kisöcséd pedig legyen a „jövő”. Gondold ezeket át, és ha rájössz valamire, akkor holnap a reggelinél meséld el.

A kisfiú ezzel bebújik az ágyba és gondolkodás közben elalszik. Később felébred arra, hogy a kisöccse bőg. Odamegy az ágyához és rájön, hogy az öccse beszart. A kisfiú elmegy a szülök hálószobájába, hogy szóljon nekik, de csak az édesanyját találja ott, mélyen aludva. Ekkor elmegy a nevelőnő szobájába, de annak ajtaja zárva van. Beles a kulcslyukon és látja, hogy az apja és a nevelőnő szeretkeznek. Közben az öccse beleunt a bőgésbe és újra elaludt. A kisfiú tehát visszabújik az ágyába és ő is elalszik. Másnap a reggelinél a kisfiú így szól az édesapjához. Azt hiszem, most már értem a politikát. Okos fiú vagy – mondja az apja – és mire jöttél rá? Hát arra, hogy miközben a kapitalizmus bassza a munkásosztályt, a kormány mélyen alszik, az emberekkel nem törődik senki, a jövő pedig nyakig szarban van.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

5 gondolat erről: „(2193) Angol viccek II.

  1. Az ékszerboltos eset az egyáltalán nem vicc. Egy ártatlan leányzó furfangos megerőszakolásának nyers leírása 🙂

  2. – Apu, hogy mondják angolul a pápát?
    – Goodbye.
    —————
    Egy angol család száll meg egy budapesti hotelben, a 222-es szobaban. A férj telefonon rendel két rumot:
    – Two rums to room two two two.
    A recepciós:
    – Taram taram tam tam tam … anyáddal szórakozzál! 😀

    És egyéb “nyalánkságok”:

    http://locitrom.hu/cimke/angol-289.html

  3. Egy ír férfi bemegy egy dublini bárba, rendel 3 korsó Guinness-t és leül a helyiség hátsó részében. Iszik egy-egy kortyot mindegyikből egymás után.
    Miután imigyen mindhármat kiissza, visszamegy a pulthoz és még hármat rendel.
    A csapos így szól hozzá:
    – Tudja, miután kiengedek egy korsóval, az hamarosan elveszti az aromáját,jobb lenne az íze, ha egyszerre csak egyet kérne.
    Az ír férfi így felel erre:
    – Nos, tudnia kell, hogy nekem van két fivérem.
    Az egyik Amerikában él, a másik Ausztráliában, én pedig itt Dublinban.
    Amikor elmentünk otthonról megígértük, mindig így fogunk inni, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor még mind együtt ittunk.
    A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás, és annyiban hagyja a dolgot.
    A férfi törzsvendég lesz a bárban és mindig ugyanígy iszik: rendel 3 korsóval, és ezeket úgy issza meg, hogy mindegyikből egy-egy kortyot iszik sorban egymás után. Az egyik nap bejön és csak két korsóval rendel. Az összes törzsvendég észreveszi ezt és elcsendesedik.
    Amikor visszajön a pulthoz a második körért, a csapos megszólal:
    – Nem akarom megzavarni gyászát, de ki szeretném fejezni részvétemet az önt ért nagy veszteség miatt. A férfi egy pillanatig zavartnak tűnik, de aztán fény gyúl a szemében és nevetni kezd:
    – Ó, nem arról van szó! – mondja mosolyogva.
    Mindenki jól van, csak én leszoktam az ivásról.
    😛

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .