Tibor bá’ online
Már 300 ezren látták a Kincsemet, és öt ország megvette a vetítési jogot. – Anyukám, ezt nekünk is látni kell. Éva semmit se hagy a véletlenre, felhívta a hozzánk csak 10 kilométerre levő Eurócentert és félretetetett két jegyet, amit az előadás kezdete előtt legalább fél órával át kell venni. Ebből következően ¾ órával korábban indultunk el, mint arra szükség lehetett volna, mert nem akartunk lecsúszni az élményről. A telefonon keresztüli megbeszélés szerint, kérésemre az 5. Sorban ültünk. Előttünk volt tehát 4 sor darabonként 12 üres ülőhellyel. Mögöttünk azért ültek vagy tízen. Ilyen velem utoljára úgy 70 éve történt, amikor egy csajjal beültem a Puskin moziba, ahol akkor éppen a Potyomkin páncélost vetítették. Akkor ketten ültünk a nézőtér utolsó sorában, mert oda kértük a jegyeket, de smárolni nem tudtunk, mert a két jegyszedő a film helyett minket nézett, most viszont mindenki a filmet.
A Kincsem egy abszolút profi film, de a 3000 milliós költség szerintem túlzás. Nem láttam semmi olyat, ami ennyire drága lehetett volna. De ne kicsinyeskedjünk, ezzel a filmmel ki lehet lépni a meglehetősen elkényeztetett piacra. A két főszereplő jól lett megválasztva, illettek az eljátszandó karakterekhez. A lovak és a lovas jelenetek is jók voltak. Félek, hogy a bemutatott osztrák-magyar szembehelyezkedést rajtunk kívül más nem nagyon fogja érteni. Már épp kezdtem hiányolni, amikor bedobták az első ágyjelenetet, ami nélkül ma már nem készülhet film. Nem sokkal később jött a második ágyjelenet, de ez legalább indokolt volt, az első nem. A lótulajdonos gróf szerepében benne volt a duhajkodási hajlam, ami sajnos korhű, csak nem lehet rá büszke az ember. A történelmi hűséget nem érdemes számon kérni, mert egyáltalán nem volt cél, és az igazat megvallva, nem is lehetett. A kincsem gazdája a valóságban messze volt a dalia termettől. A kis púpos pedig a Notre Dame-hoz tartozik, nem a magyar ugarhoz. De, ami fokozza a leendő nézettséget, az helyet kapott, például Kincsem macska mániája. Esetünkben egy fekete-fehér rusnya állat.
Volt néhány megható jelent is az olyan hölgyek részére, akik könnyező szemek nélkül úgy érzik, túl drágák a jegyek. Apróbb trükkökkel sikerült magas szintre vinni a korhűséget, amit a mai fiatal nemzedék joggal díjaz. Belekötni igazán csak az utolsó epizódba lehet, de abba alaposan. Ez a terem közepére felhúzott, égő gyertyák szekérkerék tartója, csak a western filmekben szokott lezuhanni a kezében forgópisztolyt (colt) tartó útonálló fejére, még mielőtt elsütné azt. Ezt – szerintem – kár volt átvenni. Az álarcos lovasok éjszakai támadása egy nemesi kúria ellen, szóval ez se volt szerencsés. A záró jelenet, az égő istálló a realitásnak még a morzsáját se tartalmazta. Égő gerendák között olyan nagy a hő, hogy azt másodpercekre se lehet kibírni. A szerelmeseknek nem ott kellett volna összegabalyodni, hanem mondjuk az öltözőbe, ami úgy tudom meg is történt, csak erről nincs felvétel. 😀
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
„de smárolni nem tudtunk, mert a két jegyszedő a film helyett minket nézett”…..Ha jól emlékszem a történetre talán emiatt kezdődött el a kézimunkázás aminek Pirike szívdöglesztése lett az eredmény? 🙂
1 – Attila:
Nem lenne kedved megírni az önéletrajzomat? 😀
A Potyomkin páncélos című írásod anno nagyon tetszett és megmaradt az emlékezetemben ,Nem tudom eldönteni jó e vagy rossz de a csodálatos nők cimű blogodban megjelent sztorik közül legalább 15 olyan történet van amiben naprakész vagyok. Úgyhogy egy Fahrenheit 451 esetén biztosítva lennél.
3 – Attila:
Kedves tőled ez a különös elismerés. Tudod, az érdekes a dologban, hogy egyiket se kitaláltam, mert ilyen történeteket nem lehet kitalálni. Az élet a legjobb mesemondó.
egy kedves hölgyismerősömnek meséltem el példaként az egyik sztoridat, a Pötyiset,a nő nem felejt volt talán a címe .Nagy sikerem volt vele,a csinos hölgy net híján tőlem értesül azóta is történeteidről…..szóval már megint egy nő van a dolgok mögött mint mindig.