(2137) Arany János

Tibor bá’ online

 

Néhány napja volt a magyar költő óriás 200. Születésnapja. Arany János gyakran jut eszembe, de csak ritkán írok róla. Rendszerint megjegyzem, hogy nyelvi ükunokája vagyok. Középiskolás koromban tudtam meg, hogy magyartanárom magyar tanára Arany János tanítványa volt. Mondanom se kell, egész évben másról se volt szó, mint Arany János munkáiról. Természetesen joggal. Arany nyelvezete nem csak csodálatosan szép, de elméje fantáziadús:

Elé álla Márkus térdben összeesve.

Görnyedező háttal, mintha sírt keresne;

Téli fának hinnéd, mit a zúz belombol.

Fázik, aki ránéz, s a halálra gondol. 

Micsoda gondolatok a meghalni készülővel kapcsolatban. Vagy nézzük, az őszről mi jut eszébe, amikor a nappalok egyre rövidebbek:

Őszbe csavarodott a természet feje,

Dérré vált a harmat, hull a fák levele.

Rövidebb – rövidebb lesz a Napnak útja,

És hosszabbat alszik rá, midőn megfutja.

Arany János kitalált új szóképeket, amik aztán beépültek a magyar nyelvbe és használja fű-fa:

Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”

Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,

„Füstölög magában” Ki ne érezné azonnal, hogy Toldi magában mérgelődik, sőt elmorogja magában, hogy „paraszt én?” És mennyire jellemző, hogy „füstölög”. Nem robban ki hangosan, mint a tűz, csak csendben füstölög (magában).

Arany tájleírásai gyönyörű. Nézzünk egy-két példát rá:

Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel,

Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:

Óriás szúnyognak képzelné valaki,

Mely az öreg földnek vérét most szíja ki.

Micsoda gyönyörű szó a „hórihorgas”! Harminc éve nem hallottam senki szájából, bár mindenki tudja mit jelent. Napjainkban főleg egy jelző fut: „király”.  És ha már a Toldinál vagyunk, milyen elbűvölően romantikus ez a kép:

Mint a pásztortűz ég őszi éjszakákon,

Messziről lobogva tenger pusztaságon.

És ezek a sorok ott vannak minden magyar agyába beégve. 14 éves koromba bejáró voltam az Istenhegyi út 32. alatt található internátusba. Az Istenhegyi út lábánál (ahol most a turulmadár van) szálltunk le az 56-os villamosról, és koptatunk fel a hegyre. Leginkább bevárva egymást. Az egyik osztálytársam vagy 100 méterrel jár előttem, de látva, hogy én is jövök, leállt megvárni, míg odaérek. Én meg elrikkantottam magam: „Szép öcsém miért állsz ott a Nap hevében?” Ekkor egy idősebb bácsi, aki szintén felfelé baktatott, és kettőnk között félúton járt, megfordult és így szólt rám: „Nem jól citáltál fiam – Szép öcsém, miért állsz ott a nap tűzében?” és az utolsó szót jól megnyomta. Én persze megszeppentem, pedig akkor még nem ismertem József Attila veretes szavait: „idézni csak pontosan szépen, ahogy csillag megy az égen.”

Visszatérve Arany János „unokájához”, vagyis a magyartanáromhoz, minden egyes órán egy másik balladával ismertetett meg minket. Sietni kellett, mert lett volna más is Aranyon kívül. Nehéz kedvencet választani a balladák közül. Az a titokzatos világ, amit feltárnak még a kamaszok lelkét is megragadja (hogy ma mi van ez ügyben, azt nem tudom 😀 ) A skandálható Tetemrehívás? A Radványi sötét erdőben halva találták Bárczy Benőt, hosszú hegyes tőr nyúlt ki szíből íme bizonyság isten előtt, gyilkos eszak ölte meg őt. Vagy a megzenésített Vörös Rébék? A paraszti életképet sugárzó Tengeri hántás? Vagy a régi vásári hangulatot visszahozó Képmutogató? A Híd-avatás című balladája egy fajta jövőbelátás. A híd-avatása után éjjel felsorakoznak azok, akik majd öngyilkosok lesznek a zord, kegyetlen, pénzt hajszoló városi életben, és ehhez a vízbeugrást választják.

A Walesi bárdok története abszolút közismert. Arany a Szabadságharc alatt nemzetőr volt. A bukás után félt is, hogy előállítják, de nem törődtek vele. Szerény ember volt, amire jellemzőek ezek a sorai:

Ha egy úri lócsiszárral

Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem,

Félreálltam, letöröltem.

A kitüntetéseket úgy kellett csellel ráerőszakolni. Amikor a fiatal Ferenc József 1857-ben Magyarországra látogatott, Aranyt kérték fel, hogy írjon valami dicsőítő verset, amire nem volt hajlandó. Helyette megírta a Walesi bárdokat. Amiből mindenki idézi: „A nép, az istenadta nép”. „mi szem-szájnak ingere” „ti urak, ti urak, ti hitvány ebek.” „vérszagra gyűl az éji vad” – Tudtad volna, hogy ezek is Arany Jánostól származnak? Ráadásul egyetlen kurta versből mindjárt négy gyakran emlegetett idézet. Akkor most nézzétek meg!

Ha jól emlékszem 1948-ben hozták be Laurence Olivier főszereplésével a Hamlet, dán királyfi című filmet. A 4 órás színdarabot természetesen Shakespeare írta, amit Laurence Olivier mint rendező két órába összetömörített. A film világszenzáció volt. Heteken át írtak róla a magyar újságok és persze dicsérték a fordítót is, aki Arany János volt. Egyesek szerint a fordítás jobb volt, mint az eredeti. Ez természetesen túlzás, de Arany elképesztően jó munkát végzett. Pedig nem is tudott angolul. Illetve a németből tanulta, de csak olvasni tudott, megszólalni nem.

Aranynak állandó anyagi gondjai voltak. Ez irányú segítséget önérzetesen visszautasította, ezért napi 10 órákat dolgozott. Nem fogta fel ésszel, hogy ő egy nemzeti kincs és nem robotolnia kellene, hanem éjjel-nappal verselnie. Persze tudta, de a kemény munka mellett még keményebben iparkodott teljesíteni terveit. Csoda, hogy a Toldi trilógiát be tudta fejezni. A másik történelmi trilógiából csak Buda halála készült el. Viszonylag korán, 65 éves korában hunyt el, sok-sok év gyengélkedés után. Utolsó gyöngyszemei a Margitszigeti fák alatt írogatott Őszikék. Sírja a Fiumei úton van, ahová a Margitszigetről vittek tölgyfát. Ugyanis imádott a tölgyek alatt üldögélni.

Vajon a mai modern, „nyomogatós” ifjúságnak jelent-e valamit a „Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, pedig éhes borja nagyokat döf rajta”?

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

15 gondolat erről: „(2137) Arany János

  1. Arany Jánoson nőttem fel, a mai napig tudok vagy 50-60 verset tőle, még a Fülemülét is. Nekem Petőfi mellette csak halvány, hatásvadász ripacs, ezért a véleményért majdnem kidobtak általánosból 🙂 nem tudom, ma mennyire népszerű, de az én generációm (Y) azért azt hiszem, fogta és szerette.

  2. 1 – Réka:
    Fülemüle hangicsál a birsalmafán
    Meghalok, ha nem szeretsz oh Butter Flórián.

  3. A kitüntetésekkel kapcsolatban olvastam róla egy történetet, mely szerint Ferenc József kitüntette valamivel. Természetesen nem ment el az átadásra, ezért elküldték neki csomagban. Ezt halála után bontatlanul találták meg, a csomagolásra a következőket írta: “Hasfájásban szenvedek, érdemrendet küldenek,Hogyha egyet tojhatnám, száz keresztért nem adnám”
    Karakán fickó volt az biztos (azon kívül, hogy tehetsége ellenére nagyon szerény ember volt)

  4. Arany nekem is közel áll a szívemhez, sokkal emberibb, lélekmegszólítóbb, mint Petőfi harsánysága.
    Persze ebben nyilván nagy szerepe volt alaptermészetük különbségének. Ez a “félreálltam, letöröltem” mentalitás Petőfiről elképzelhetetlen lett volna, ő inkább dölyfös kiskakas volt, aki bárkinek elébeállt.
    De azért az ő szerepe is meghatározó volt.
    Nekem az tűnt fel diákkoromban, hogy milyen biztonsággal kezelte már a megújított magyar nyelvet összehasonlítva költő elődeivel, akiket még úgy kellett olvasni, hogy a szavak felét értelmező szótárból kellett kiolvasni.
    Ő és Arany az, akiket már teljesen követni lehet a mai magyar nyelv birtokában, méghozzá tökéletesen, annak minden érzelmi tartalmával.
    Ők hajtottak végre egy óriási nyelvi egységugrást a maguk korában.

  5. A mai fiatalság 90%-nak ezek a dolgok, versek, szépirodalom, stb. nagyjából semmit nem jelentenek, hisz a többségük totálisan funkcionális analfabéta. Legalább is a nem gyakorló gimnázim alatti iskolatipusokban biztosan azok. A mai szakiskolások (nekem még szakmunkás…) pedig az “agyhalál” kategória képviselői.
    Viszont a folytonos telefonnyomkodás az nagyon megy, csak az is ész nêlkül…!

  6. Köszönöm ezt az írást. Lélekmelengető. Visszavisz az időben a gimnáziumig.
    Géczy Gábor a fb -on írást osztott meg Az utolsó gyermek címmel a költő születéséről. Érdemes megkeresni. Felemelő mint ez 😀

  7. Lehet, hogy itt az ideje, hogy a “szent” oktatás is rendbe legyen téve, és ne csak a liberális kisérletezgetés terepe legyen?

  8. Szerintem is zseniális költő.
    “Vajon a mai modern, „nyomogatós” ifjúságnak jelent-e valamit”
    A nagyobbik fiam már óvodáskorban szerette a verseket, a Családi kört az elsők között ismerte meg. Természetesen őt is megbabonázza a nyomogatás, de azért eljár szavalóversenyekre is, szombaton hozott haza egy országos második díjat. 🙂

  9. 8 – proton:
    Gratulálunk. A kisebbségben élők mindig jobban vigyáznak az anyanyelvükre, ott az nagyobb érték, itt “természetes”. Ez az országos verseny gondolom magyar volt. Így is gyönyörű teljesítmény.

  10. 9. Tibor bá’
    Köszönjük. Igen, magyar verseny volt és magyar iskolába jár a gyerek. Sajnos nem mindenki vigyáz az anyanyelvére, vannak magyar gyerekek, akik román tagozaton tanulnak (szenvednek), a szüleik úgy gondolják, hogy felnőtt korukban jobban fognak érvényesülni. A mi családunkban a magyarság ápolása hagyomány, ráadásul a feleségem magyartanár.

  11. 10 – proton:
    Nem jó ötlet, a gyerek románul mindenképpen megtanul. Igaz, találkoztam olyan fiatallal Csíkszeredából, aki alig értett románul. Persze ez se okos dolog.

  12. Középiskolásokkal volt szerencsém társalogni a nehéz tárgyi követelményekről. Előkerült a klasszikus nehéz feladványok közül a verselemzések és a matematika. Az irodalmi elemzéseket már számítógépekkel írják, kihagyva a folyóírás gyakorlását, mondván, hogy így a gépírást is gyakorolják közben. A gondolkodás és a kézmozgás összehangolása ezzel el is veszett, aminek megértetésére esélyét sem láttam. Majd átterelődött a beszélgetés a matematika nehézségeire. Bizonyítandón állításukat kérdezték, hogy megmutathatják nekem a matematika leckéjüket. Vártam egy füzetet, esetleg könyvet, mire előkapták telefonjukat és lefotózott táblákról készült felvételeken huzogatták az ujjukat. Se rajzokat, ábrákat nem készítenek már füzetbe, se folyóírást nem gyakorolnak olyan óraszámban, mint 10-20 évvel ezelőtt? Aztán csodálkozunk, ha valóban funkcionális analfabéták lesznek érettségivel.

  13. 12.

    Furcsa, az én gyerekeim általános iskolában ugyanúgy “kockás” füzetbe írnak, tanulják az írásbeli összeadást, kivonást, szorzást osztást, mint mi 40 éve. Mondjuk az is igaz, hogy a kisebbik gyerek tanítónénije akkor kezdett tanítani, mikor én voltam elsős és szereti a bevált módszereket

  14. 14. hargi: Én meg azt találom furcsának, hogy miért nehéz az a fránya szövegértelmezés. Majd ha az alsós kisiskolásokról értekezem, akkor jogosnak fogom találni a furcsálkodásod.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük