(2032) A kétarcú elnök és Amerika kilátásai

VIP.204.

 

Ernst Wolff újságíró esszéjének szerkesztett fordítása.

A választási kampány ideje alatt Donald Trump úgy mutatta be magát, mint a kékgalléros munkások bajnokát. Megígérte, hogy visszahozza a munkahelyeket, több millió, jól fizető munkahelyet teremt, valamint megemeli a középosztály és a munkásosztály életszínvonalát. Azt állította magáról, hogy ellensége a korrupciónak, és esküdött, hogy a washingtoni szennyet kisöpri.

Nem sokkal később bejelentette, hogy tervezi Steven Mnuchin kinevezését pénzügy miniszternek. Ki ez a Mnuchin? Egy Goldman Sachs bankár, aki közeli barátja a világ legelvetemültebb spekulánsnak, Soros Györgynek.

A választás estéjén a győzelmi beszédében dicsérte azt a Hillary Clintont, akinek bebörtönzését egy nappal korábban még követelte. Közvetlenül ezután olyan emberek pozícióba emeléséről beszélt, akik benne voltak az általa megfogalmazott washingtoni szennyben. Steve Bannon lesz Trump főtanácsadója, aki szintén Goldman Sachs-nál tevékenykedett, valamint a Rothschild bankház partnere, Wilbur Ross milliárdos pedig a kereskedelmi miniszter lesz……..

_______________________________________________________

A fordítás további részét az VIP előfizetőknek küldöm szét. kapcsolat felvétel: evatibor#t-online.hu

_______________________________________________________

During his election campaign, Donald Trump presented himself as the champion of America’s blue collar workers. He promised to ‘bring jobs back home’, create millions of well-paid new jobs, and raise the standard of living of the middle and the working class. He called himself an ‘enemy of the corrupt establishment’ and vowed to ‘dry the swamp in Washington’.

In the final stages of his campaign, Trump announced that he was planning to make Steven Mnuchin his secretary of the treasury. Steven Mnuchin is a former Goldman Sachs banker and a close ally of one of the world’s most notorious speculators, George Soros. One of Trump’s election videos had featured Soros as a symbol of the ultra rich and their insatiable greed.

On election night, Trump held a victory speech in which he praised Hillary Clinton, whose imprisonment he had been demanding only a day earlier. Shortly after, several names of the staff on Trump’s “transition team”, designed to fill four thousand top jobs in Washington, emerged. Among them were lobbyists of companies like Koch Industries, Walt Disney, Aetna, Verizon, and Goldman Sachs. The headquarters of the transition team were put up in a law and lobbying firm in Washington, i.e. right in the heart of what Trump during his campaign had denounced as ‘the swamp’.

The first names discussed for cabinet posts were those of New York’s ex-mayor Rudi Giuliani, the former speaker of the House of Representatives, Newt Gingrich, and New Jersey’s Governor Chris Christie. All three are long-standing members of the Republican establishment, which Trump had constantly attacked during his election campaign. Meanwhile we also know that Steve Bannon, not only editor of the ‘Breitbart’ website, but also a man who once worked for Goldman Sachs, will become Donald Trump’s top advisor and that the Rothschild bank’s ex-partner billionaire Wilbur Ross is being considered for the post of trade minister.

Wall Street has already reacted extremely favorably to Trump’s first moves. Investors were so grateful that they drove the Dow Jones to new record highs within two days of the election. The financial industry’s gratitude probably also honored Trump’s plans of cutting corporate taxes by 20%, lowering income taxes for the 0.1 percent, increasing military spending and easing regulations on trading and banks.

US electoral deceit has a long tradition

All of Trump’s decisions following his election prove beyond doubt that he has consciously deceived his voters, most of them victims of the ongoing economic downturn in the US. He never planned to improve working people’s living conditions. He used the common man’s despair, frustration, his rage and his lack of education to assume power and will use his presidency in order to implement measures that will only serve himself, his ilk and, above all, the financial industry which he has always been part of.

Such electoral deceit is not new in the US. During his two election campaigns in 2008 and 2012, Barack Obama promised to end all US wars, close Guantanamo, stabilize the state budget and end the social divide.

Today we know that Obama is the first president of the United States ever who has constantly waged war for eight consecutive years, that Guantanamo has not been shut down, and that the US is more heavily indebted than ever. We also know that the ultra rich are richer, the middle and the working class are poorer, and social inequality is greater than ever before.

Blatantly lying to the electorate has a long tradition in the US: Exactly one hundred years ago, Woodrow Wilson was elected president during World War I after a campaign in which he promised to keep the US out of the war. Three weeks after his inauguration in March 1917, as commander in chief, he declared war on Germany.

It is also not uncommon for the US mass media to fiercely oppose a candidate, thereby ultimately helping him to power. When US Congress was to vote on the proposed establishment of a central bank in 1913, the financial industry together with the corporate media launched a vicious campaign against this new organization and claimed that it would limit and undermine the rights of the financial industry.

The majority of US citizens, believing what they were told and hoping for the Fed to curb banking power, demanded that Congress approve of the Fed. That way, the American people, consciously misled by politicians and the media, acted as midwives in the establishment of the Fed, which would turn out to be the financial industry’s main tool for their suppression.

This time it’s different

Trump’s deceit of the electorate, however, will have more dramatic consequences than that of any of his predecessors, including Barack Obama. Obama’s first term began with the financial crisis of 2008, which he managed to solve by declaring the banks “too big to fail” and using public funds to reimburse their private owners for their losses.

Obama’s deceit remained largely unnoticed by the general public, because the US central bank Federal Reserve immediately started printing huge amounts of money to fill the gaps in the state budget. But meanwhile eight years have passed, in which trillions of dollars have been pumped into the markets at ever-lower interest rates without managing to achieve anything close to a recovery of the real economy.

Therefore, Donald Trump will start his new job under conditions, which are completely different from those of all of his predecessors. He will face a real economy that is stagnating with most of its productive jobs outsourced to low-wage countries. He will face an over-heated financial sector with huge bubbles in the stock, bond and real estate markets, all of them waiting to burst. He will also face a central bank whose possibilities are almost exhausted, with the only options remaining being those of further money printing (which in its final stages will inevitably lead to hyperinflation) and a further lowering of interest rates into negative territory (which will inevitably destroy the classic basic banking business of lending).

Under these premises, Trump’s election promises to ‘bring jobs back home’ and create new, well-paid jobs across the country, will very quickly be crushed by reality. However, Trump not only made promises that he won’t be able to keep, he also appealed to the rage and hatred of his voters against foreigners, immigrants, disabled people and homosexuals. He announced that Muslims would be denied entry into the US, vowed to build a wall along the Mexican border, and to impose protective tariffs against the flooding of US markets by foreign goods. In other words, he mobilized the worst prejudices among those Americans that are least educated, but worst affected by the ongoing economic and financial crisis.

Trump’s election victory is very different from those of all his predecessors

Trump has thereby paved the way for a future that will change the face of the US forever. The expectations of his blue-collar voters will be bitterly disappointed after his inauguration. Disillusionment will soon turn into anger and fury, most probably erupting in the form of social violence.

It is at this point that we will see the difference between Trump and every other candidate for US presidency before him: He was the first to use his election campaign to form an extra-parliamentary movement of the middle class and the working class which is built on frustration, hatred and anger.

So, as soon as people start getting angry and taking to the streets, we will reach a point when other politicians like Hillary Clinton would have had to rely on the police and the military. Trump, however, will be able to use the influence he gained during his election campaign to direct people’s rage against minorities. By falling back on all the prejudices he fuelled for more than a year he will, for some time at least, be able to protect Wall Street and the financial industry, that is, the real culprits of the crisis, by directing people ‘s hatred against minorities, primarily against immigrants and Muslims.

It is most probably these future prospects that made Wall Street, which initially supported Hillary Clinton, turn to Donald Trump as their new favorite. Faced with looming economic and financial disaster, Trump, in the eyes of the financial industry, has turned into the man who, based on his influence over a huge extra-parliamentary movement, may keep the system running for longer than his competitors.

However, should Trump not succeed in bringing the situation under control (which in the long run is more than likely), the true ruler of the US, i.e. the omnipotent financial industry, will be left with only one option: the intervention of the military and the establishment of a dictatorship. In this case, Trump might some day be known as the last US president who came to power by way of an election.

Ernst Wolff is a free-lance journalist and the author of the book ‘Pillaging the World. The History and Politics of the IMF’, published by Tectum-Verlag, Marburg, Germany.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
______________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

20 gondolat erről: „(2032) A kétarcú elnök és Amerika kilátásai

  1. Ne azt nézzétek, amit mondok, hanem amit csinálok. (Viktor)

  2. A sokmillió dolláros kérdés az, hogy mennyire erős valójában a háttérhatalom.
    Mennyire ésszerű fejjel menni neki, és mennyire lehet vele egyezkedni?

    Ha olyan erős, mint azt a legtöbb összeesküvés elmélet állítja, akkor meg úgyis mindegy, vagy bedarálják Trumpot, vagy az oldalukra állítják, vagy már eleve ott áll.

    De ha mégsem olyan erős, amint az magából a választásból sejthető, meg hogy a népbutító média mégsem érte el a kívánt hatást, akkor talán van remény. És akkor elképzelhető, hogy azért puhít Trump valamelyest ígéretein, hogy legalább ne a beiktatása előtt lőjék agyon…

    Szóval én megvárnám az első valós intézkedéseit, elsősorban a külpolitikában.

  3. 2:
    És a már kijelölt miniszterei? Ez nem árul el neked semmit?

  4. 3: “kijelölt miniszterei”

    Az várható volt, hogy nem fog szembemenni azzal a pénzvilággal, amiből az ő vagyona is származik. Otthon csináljon amit akar, a mi nyereségünk az lesz, ha nem robbant ki háborút az oroszokkal. Hogy a választói meg jól pofára esnek, az az ő bajuk.

  5. 4:
    Csakhogy a cikk utolsó bekezdése világosan rámutat arra, hogy ebből a végén diktatúra lesz. Akkor pedig ez ki fog hatni Orbán Viktorra is. Ő miért ne csinálhatna totális diktatúrát?

  6. Melyik évben fordult elő legutóbb, hogy republikánusok foglalták el a FehérHáza, a Kongresszust és a Szenátust is? 1928-ban.
    1929-ben jött a buborékpukkanás, összeomlottak a tőzsdék.
    Ha Trump elnöksége alatt ez ismét előfordulna, akkor a következő választásokon ismét a demokraták nyernének jó eséllyel.
    Lehet, hogy így lett megtervezve ez a választás és akkor 1907, 2007 összeomláséveket követően 2017 lehetne egy következő 7-esre végződő év.

    Nem biztos, hogy oldalukra akarják állítani. Elég, ha csak csődbe viszi az országot.

    Egy ettől független jóslat is a csődöt jósolja: http://endoftheamericandream.com/archives/amazing-prophecy-from-1981-says-that-the-u-s-economy-will-collapse-after-the-death-of-fidel-castro

    Miszerint Fidedel Castro halála után menne csődbe az USA.

  7. 5: “a cikk utolsó bekezdése világosan rámutat arra, hogy ebből a végén diktatúra lesz”

    A papír sokat kibír… a cikkben nagyon sok a feltételezés.

    Miért lenne diktatúra? Mi olyat lehetne pluszban elérni az USA-ban egy diktatúrában a pénzvilág számára, amit most nem lehet? A gazdaság valószínűleg sokkal rosszabbul működne, mint most. A jövedelmük nem nőne, hanem csökkenne – akkor meg minek. A gyártókapacitások “hazahozatala” csak egy populista duma, nem lesz belőle semmi – ennyire Trump nem megy szembe a tőke érdekével. Az átlag (fehér) amerikai, ha rosszabbodnak a körülményei, akkor nem lázadozni fog, hanem többet dolgozni. Esetleg majd egy kicsit hagyják őket, hogy a frusztrációikat levezessék a négereken, meg a mexikóiakon, oszt’ jónapot.

  8. 4. Observer

    “Otthon csináljon amit akar, a mi nyereségünk az lesz, ha nem robbant ki háborút az oroszokkal.”

    Ez itt a lényeg.

    Nyilván muszály kompromisszumokat kötni, és hátralépni párat, mielőtt nekifut… Ha nekifut.
    Hamarosan kiderül, hogy Trump a háttérhatalom bábja-e vagy azoknak az erőknek a látható vezetője, amelyek szembeszállnak a háttérhatalommal.

    Egyelőre mindannyian csak reménykedünk.

    Mindenesetre izgalmasabb, mint az elnökválasztás utolsó éjszakája, mert sokáig nem tudhatjuk biztosan, hogy az-e az igazság, amit a szemünk elé vetítenek…

  9. 5. Tibor bá’

    “Ő miért ne csinálhatna totális diktatúrát? ”

    Többször kiveséztük már, hogy ez a mai demokrácia csak szemfényvesztés…
    Nehéz helyzetekben pedig kifejezetten hátrányos.

    Ha pedig diktatúra, akkor a választék a Kun Béla féle proletárdiktatúra és a Horthy féle diktatúra közül lesz…

  10. 8 & 10:
    Már két éve elhatároztam, hogy ingyen senkinek se dolgozom. Adakozási lehetőség ugyan adva van, de azt a kutya se veszi igénybe. Ezért aztán évi 6000 forint támogatásért az érdekesnek osztályozható cikkeket, posztokat és esszéket lefordítom. Így tettem most is. Ti nem fizettek elő (ami OK) tehát nem olvashatjátok el a magyar fordítást. leközlöm az eredeti cikket is, ami ugye angol. Ezt vagy nem értitek, vagy ezt se olvassátok el. Ezért a hozzászólásotok meglehetősen ortopéd, amit se elfogadni nem tudok, se cáfolni nem vagyok hajlandó, mert a cáfolat benne van a posztban. – Csókolom! Megszakadhatok?

  11. 11: Na, most megkaptuk. Ezentúl jók leszünk. El is olvassuk a cikket, nem csak kommentelünk. 😀

    (Bár szeretnék finoman célozni rá, hogy veled ellentétben, én éltem az USA-ban. Talán jobban ismerem az amerikaiakat, mint te. 😉 )

  12. 12:
    Egészen biztos, de a poszt egy fordítás, nem velem kell versenyezned, hanem Wolff-al. 😀

  13. 13: Nem versenyeztünk senkivel, csak Attilával megvitattunk bizonyos eshetőségeket. Amit te tettél lehetővé azzal, hogy ezt a posztot közzétetted. Szóval köszönjük. 🙂

  14. Szerintem a világ most a PÉNZ diktatúrájában vergődik! Ezzel szembeszállni magányos harcosként (akár egy-egy ország) kilátástalan vállalkozás.

  15. 11. Tibor bá’

    “mert a cáfolat benne van a posztban. – ”

    Az nem cáfolat, hanem inkább vélemény… Egy nagyon csalódott liberális keserű véleménye, csakis a negatívumokra koncentrálva.
    Hogy valóban cáfolat-e az idővel kiderül.
    Egyelőre mindenki úgyis csak spekulál, mert lassan semmi sem az aminek látszik.

    Kezdetnek a totál globál média benézte a választást, aztán Trump sem úgy viselkedik, ahogy sokan számítottak rá, és a tőzsde se omlott össze, sőt, a dollár erősödött.
    Itt most két igen nagy erő feszül egymásnak. És sok kicsi, amik az egyensúlyi helyzet kialakulásában fontosak lehetnek.
    Igazán senki nem tudja hogy mik húzódnak a háttérben, mert vagy rejtett, vagy nem merik elhinni amit látnak.

    Nagyon leegyszerűsítve úgy látom, hogy Trump a külföldi háborúk leállításával mgtakarított pénzzel akar otthon egy kis életszínvonalat emelni. És ehhez sok sikert kívánok neki.

  16. Attila & Observer:
    “However, should Trump not succeed in bringing the situation under control (which in the long run is more than likely), the true ruler of the US, i.e. the omnipotent financial industry, will be left with only one option: the intervention of the military and the establishment of a dictatorship. In this case, Trump might some day be known as the last US president who came to power by way of an election.”
    Attila! A fordításaim szerzői nemzetközileg elfogadott valakik akiket te a kis senki pofátlanul lecikizel (Egy nagyon csalódott liberális keserű véleménye,). Némi szerénység a részedről kívánatos lenne.

  17. 17. Tibor bá’

    “Némi szerénység a részedről kívánatos lenne.”

    Lehet hogy erősen fogalmaztam, de ezek a nemzetközileg elfogadott valakik alaposan benézték a választás eredményét…
    És pont azok a senkik (mint én) választották meg Trumpot, akit most ezek a valakik senkiznek.

    Azt hiszem lehet nekem is véleményem, akkor is ha eltér a kincstáritól…

    De az igazat megvallva akármilyen képzett és művelt valaki, aki a háttérhatlom veszteségét siratja, nálam nincs túl magas polcon.

    Egyébként többször elmondtam, hogy ezen a választáson nem Trump személye vagy igéretei a legnagyobb sokk, hanem az, hogy kiderült, a háttérhatalom nem olyan mindenható, mint amilyennek mutatni akarja magát.

  18. 18:
    Egy nagy rakás dolgot képtelen vagy megérteni, mert te csak vörösek-és-zöldek relációban vagy képes gondolkodni. Léteznek emberek, akik se ide, se oda nem tatoznak, csak reálisan mérlegelik és elemzik a dolgokat. Ide tartozik Ernst Wolff is aki egy független (szabad úszó) újságíró. Utolsó könyve: “A Föld kifosztása – Az IMF működése és politikája” címen jelent meg. Majd, ha írsz egy hasonló művet, és elvégzed hozzá a szükséges feltáró munkát, akkor méltányolni fogom a te véleményedet is, ha kincstári, ha nem. Különben elképesztően felületes és slampos vagy, csak a pufogtatás nálad a lényeg. Wolff nem siratott semmit, a háttérhatalom vesztességét a legkevésbé, ellenkezőleg, rámutatott Trump kétszínűségére. VAGYIS, a cikket nem olvastad el, se magyarul, se angolul. Akkor meg, mi a fenének nyitod ki a szád?

  19. 19. Tibor bá’

    “Trump kétszínűségére. VAGYIS, a cikket nem olvastad el, se magyarul, se angolul.”

    De elolvastam.
    És azt szűrtem le, hogy Wolff szerint a kampány alatti hazudozásoknak hagyománya van az USA-ban, de Trump rosszabb mint az elődjei.
    Más kérdés, hogy abban (ebben?) a politikai világban milyen messzire lehet jutni az őszinteséggel.

    Szóval abból a vehemenciából, amivel Trumpot kritizálja, arra következtetek, hogy szívesebben vette volna, ha Clinton nyer.

    Egyébként a pénzügyi hatalom mindenhatóságát pünkt Trump megválasztása kérdőjelezi meg, és ez megkérdőjelezi a nagyon kategorikusan kijelentett modatot is, hogy csak egy lehetőség van, a diktatúra bevezetése… Kérdés, hogy a diktatúra valójában kiknek a hatalmát csorbítaná… A bankokét? A multikét? hogy még gátlástalanabbul szívják ki a pénzt a gazdaságból, és még jobban nőljön a szegény meg a gazdag közötti különbség?
    És akkor ez a diktatúra kinek is lesz rosz?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük