Nehéz Róla fájdalom – és érzelemmentesen írni.

1933.február.11.-én megszületett egy zseniális elmével rendelkező kisfiú.

A tudomány bármely területén megállta volna a helyét, ha a szülők hozzájárultak volna a továbbtanuláshoz. A felsőoktatás bármely intézményében simán az élre tört volna.

Gyerekkorában szívesebben merült el a matematika és fizika színes világában, mint például a focizásban. Fiatalok számára íródott,  természettudománnyal foglalkozó könyvekből  szívta magába a világmindenség lenyűgöző világát.

A középiskolában mindenki számíthatott a segítségére, súgás – puska szétküldése. Ezt észlelve a tanárok felosztották a padsorokat röpdolgozat íráskor. Ez sem sokat segített a helyzeten, mivel Ő mindig előbb kész volt a feladatokkal. Nem akarta, hogy kárba vesszen a megmaradt ideje, hát a többiek feladatait is megoldotta és továbbküldte.

Nem volt mit tenni. Dolgozatíráskor:  Antalffy ki a folyosóra!

Szombat esti szórakozása, egy csésze kávé mellett,  matematikai feladványok megoldása kávéházi szalvétára.

Mindig örömmel osztotta meg az  általa szerzett információkat. Ez lelkesítette és motiválta egész életében.

Élete során kapott sok-sok rosszindulatú, alantas megnyilvánulást, de Ő simán vette az akadályokat.

Mindig azt mondta: amíg egy embernek is szüksége van , érdekli az általa átadott információ, addig Ő boldogan tudatja az érdeklődőkkel.

Szeretetre méltó, gondoskodó, megbízható társ volt. Büszke és boldog vagyok, hogy 31 évet mellette élhettem. Élvezhettem szeretetét, kedves személyét.

Bárcsak felköszönthetnélek: DRÁGA TIBOR               Nem tudom elfelejteni a napot, amikor elmentél.

Küldöm egyik kedvenc dalod: