Jens Stoltenberg tíz éven át töltötte be a NATO főtitkári tisztségét, október elsején adta át a stafétát utódjának, Mark Rutte volt holland miniszterelnöknek. Utolsó munkanapján a Politico amerikai kiadásának adott interjút, amelyben értékelte a védelmi szervezet élén töltött vezetői munkáját.

Egy hibát készséggel elismert: a Krím 2014-es orosz annektálását a NATO passzívan nézte, ehelyett nem 2022-ben, hanem azonnal, már 2014-ben nyugati fegyvereket kellett volna adnia Ukrajna számára, és akkor elkerülhető lett volna a 2022-es újabb orosz agresszió.

A volt főtitkár szerint hiába próbálta 2014-ben és 2015-ben erről győzködni a tagállami vezetőket, a többség nem akart belefolyni a donbaszi harcokba, provokatív lépésnek érezte volna a fegyverexportot, és egyébként is a NATO politikája akkor az volt, hogy a szövetség nem adhat át fegyvereket Ukrajna számára.

„Azóta is azt gondolom, hogy ha akkor, 2014-ben felfegyvereztük volna Ukrajnát, akkor később Oroszország nem mert volna belevágni egy újabb támadásba, legalábbis nem egy ilyen nagyszabású műveletbe” – fogalmazott a 65 éves norvég politikus.

2021-ben Vlagyimir Putyin levelet küldött neki, amelyben arra kérte, hogy ne vegyenek fel új tagot a NATO-ba, és Európa keleti szegletében ne állomásozzanak NATO-alakulatok – az erre vonatkozó újságírói kérdésre Stoltenberg elmondta: a NATO tagfelvételi döntéseit külső állam nem határozhatja meg, az pedig, hogy a NATO kelet-európai tagállamaiban ne legyen NATO-állomások, furcsa megosztást, egyfajta kétsebességes szervezeti felosztást hozott volna a tagállamok között, ezért egyik kérést sem lehetett teljesíteni.

Mint fogalmazott, 2022 januárjában a NATO-Oroszország Tanácsban meg akarták vitatni ezeket a kérdéseket a Kreml képviselőivel, de addigra a politikai tárgyalások mozgástere nagyon leszűkült már.

A nyugati fegyverszállítások ügyéről Stoltenberg elismerte, hogy az most is érzékeny és vitatott kérdés, a NATO berkeiben a jelenlegi párbeszéd arról szól, hogy az átadott nyugati fegyverzettel együtt engedélyt is adnak-e Ukrajna számára, hogy azokat orosz területek ellen is bevethesse. Stoltenberg nem rejtette véka alá személyes véleményét: úgy véli, Oroszország agressziója a nemzetközi jog nyílt megsértése volt, és a nemzetközi jog biztosította önvédelem eszköztárába beletartozik az agresszor katonai állásai elleni támadás, akár a saját területén is.

Annál a kérdésnél, hogy Donald Trump elnökválasztási győzelme esetén miként változna meg az Egyesült Államok és a NATO Ukrajna-politikája, a volt NATO-vezető nem akart spekulációkba bocsátkozni, de annyit elmondott, hogy szerinte az európai NATO-tagállamok helyesen teszik, ha továbbra is együttműködnek Amerikával Ukrajna támogatásában, mert ez mindkét nyugati entitás biztonságpolitikai érdeke.

„A háború lezárására a leggyorsabb út elveszteni a háborút. De az nem hoz békét. Az csak Ukrajna megszállását hozza el” – szögezte le Stoltenberg, aki szerint csak olyan béke működhet, amelynek eredményeképpen Ukrajna továbbra is szuverén, független állam marad – ehhez pedig az kell, hogy Oroszország belássa, nem érheti el céljait katonai eszközökkel.

A NATO esetleges megtámadásával kapcsolatos orosz szándékokról a norvég politikus azt mondta: az orosz szárazföldi alakulatok le vannak kötve az ukrajnai frontokon, az orosz gazdaság viszont teljesen átállt a haditermelésre, így egy átmeneti gyengülés után a haderő vissza tudja szerezni ütőképességét, ugyanakkor a NATO-nak nem erre kell fókuszálnia, hanem a megelőzésre, és a NATO jó ebben, komoly elrettentő kapacitása van.