2027-ig 83 millió munkahely kerülhet veszélybe, a szálláshelyek, a nagykereskedelem és a művészeti ágazat munkahelyei pedig súlyosan érintettek lehetnek.
Az automatizálás, a big data és a gazdasági nyomás a következő három évben 83 millió munkahely megszűnéséhez vezethet világszerte.
Ez derül ki a Világgazdasági Fórum több mint 800 vállalat és 673 millió munkavállaló körében végzett kutatásából.
A mesterséges intelligencia várhatóan a változás egyik fő hajtóereje lesz, és a fenntarthatósági szakemberek és az üzleti intelligenciaelemzők mellett az egyik leggyorsabban növekvő ágazat.
A kutatás szerint 2027-ig akár 69 millió új munkahely is létrejöhet.
Future of Jobs report 2023World Economic Forum
Európa termelékenysége még jobban központosul?
A McKinsey tanácsadó cég Future of Work in Europe című tanulmánya szerint 2030-ra 94 millió európai munkavállalónak lesz szüksége átképzésre az automatizálás fejlődése miatt.
A McKinsey meghatározta azokat az ágazatokat is, amelyekben az automatizálás által potenciálisan kiszoruló munkahelyek aránya Európában a legmagasabb: a szálláshely- és vendéglátóipar (94%), a művészeti ágazat (80%), a nagy- és kiskereskedelem (68%), az építőipar (58%), valamint a szállítás és raktározás (50%).
„Bár a hanyatló szakmákban dolgozók egy része képes lehet hasonló típusú munkát találni, 2030-ig 21 millió embernek kell foglalkozást váltania” – áll a tanulmányban, amely szerint a legtöbbjüknek nincs felsőfokú végzettsége.
A Világgazdasági Fórum kutatása szerint azonban az elkövetkező években más területeken is jelentős munkahely-növekedés várható, mintegy 69 millió új álláshelyet jöhet létre.
Európában ezek a munkahelyek valószínűleg egyenlőtlenül oszlanak majd el.
A McKinsey szerint az európai munkavállalók akár 40%-a is olyan régiókban találhatja magát, ahol zsugorodik a munkaerőpiac.
A jelentés azt javasolja, hogy ösztönözni kellene a távmunkát „a vállalatoknak nyújtott támogatásokkal és a digitális infrastruktúra kiépítésével”, hogy ezek a régiók talpon maradjanak.
Európa termelékenysége jelenleg erősen néhány munkaerőpiacra koncentrálódik, például Amszterdamban, Koppenhágában, Londonban, Madridban, Münchenben és Párizsban.
Ezekben a városokban Európa lakosságának csupán 20%-a él, de a jelentés szerint 2007 és 2018 között az európai GDP-növekedés 43%-át, a nettó munkahelyek 35%-át és a népességnövekedés 40%-át adták.
Másrészt 438 zsugorodó régió van Kelet- és Dél-Európában, amelyek a népesség 30%-át adják, „csökkenő munkaerővel, idősödő lakossággal és alacsonyabb iskolázottsággal”.
A 2023-ban mért rekordmagas üvegházhatású gázszintek és a globális felmelegedés visszafogása érdekében tett vállalások messze elmaradnak a szükségestől – figyelmeztetett hétfőn az ENSZ.
A szervezet szerint a három legfontosabb üvegházhatású gáz – szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid – szintje ismét emelkedett, a szén-dioxid légköri koncentrációja gyorsabban nő, mint valaha.
A klímacélok teljesítéséhez szükséges 43%-os kibocsátáscsökkentés helyett a jelenlegi intézkedések csak 2,6%-os csökkenést eredményeznének a 2019-es szinthez képest.
Simon Stiell, az ENSZ klímaügyi vezetője szerint a jelentés „kemény, de nem meglepő” eredményeket hozott, és az országok nemzeti klímatervükben tett vállalásai messze elmaradnak attól, ami a globális felmelegedés megállításához szükséges. A COP29 klímacsúcs előtt néhány héttel kiadott jelentés arra ösztönzi a világ országait, hogy 2025-ig készítsenek bátorabb terveket. Stiell szerint itt az ideje, hogy „a gyenge vállalások korszakának vége szakadjon” – írja az AFP.
A párizsi klímaegyezmény célja, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C alatt tartsa, ám az eddigi intézkedések nem elegendők ehhez.
Ha a jelenlegi kibocsátások fennmaradnak, 2030-ban 51,5 milliárd tonna szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gáz kerül majd a légkörbe, ami globális gazdasági és társadalmi katasztrófát jelenthetne.
A WMO szerint a 2023-as globális hőmérsékletek a földön és a tengereken is rekordmagasságot értek el, ami világossá teszi, hogy távol állunk a párizsi céloktól.
Celeste Saulo, a WMO vezetője szerint az egyre növekvő üvegházhatású gázkoncentrációk figyelmeztetést jelentenek a döntéshozók számára. A jelentés emlékeztet, hogy a szén-dioxid szintje 51%-kal magasabb, mint az iparosodás előtti korszakban volt.
A WMO arra figyelmeztet, hogy ha nem történik gyors kibocsátáscsökkentés, a klímaváltozás önmagában is erősítheti a szén-dioxid kibocsátását, például erdőtüzek vagy a tengerek CO2-megkötő képességének csökkenése
A plaincourault-i kápolna freskója Ádámmal, Évával és a Jó és Rossz tudásának FájávalFotó: Aranthama – Wikipedia
Az alábbi cikkben a teljesség igénye nélkül körüljárok néhány olyan elméletet, amelyek szerint a Biblia által leírt prófétai látomások, eksztatikus utazások mögött pszichedelikus szerek által kiváltott élményeket lehet sejteni.
Hogy rögtön meg is válaszoljam a címben feltett kérdést: nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy akár az Ó, akár az Újtestamentum szereplői pszichedelikus szereket fogyasztottak volna. De az ellenkezőjére sincs. Számos érdekes, de meglehetősen spekulatív elmélet látott már napvilágot a témában, amelyek akár igazak is lehetnek – én nem kívánok egyik mellett sem kardoskodni, csupán bemutatom őket.
A szíriai rutafű az ayahuasca (olvass róla bővebben a Drogriporter Tudástárban) néven ismert, az Amazonas vidékén élő őslakos sámánok által készített növényi főzet egyik alkotóelemét, a harmalint tartalmazza. Ez egy ún. monoamin-oxidáz-gátló (MAOI) anyag, ami önmagában nem bír pszichedelikus hatással – ugyanakkor lehetővé teszi az agy számára, hogy a dimetiltriptamin (DMT) nevű vegyületet bejutassa a vérkeringésbe. Ez pedig potens pszichedelikus hatásokkal bír. Az akácia pedig tartalmazza a DMT-t – így a kettő kombinációjával az ayahuascához hasonló főzet készíthető.
A Bibliában az akáciát héberül shittimnek nevezik, ez a shotet igéből származik, ami annyit jelent: „átszúr, átdöf”. Shannon szerint a DMT éppen ezt teszi a konvencionális valósággal: lyukat üt rajta és megmutatja, mi van az illúziók lepele mögött. Hogy az akácia különös jelentőséggel bírt az izraeliták számára, az is mutatja, hogy a Teremtés könyve szerint (26, 15) Noé éppen ezt a fát használta fel arra, hogy megépítse a bárkáját. Ezenkívül Isten azt hagyta meg, hogy a szentélyében az illatáldozat oltárát akáciafából kell építeni. A Misnában, a Talmud szájhagyomány útján tovább adott tanításainak gyűjteményében szerepel egy az „éneklő” akáciához címzett költemény is.
Más úton jár Dan Merkur vallástörténész „A manna misztériuma” (The Mystery of Manna) című könyvében előadott elmélete. Merkur úgy értelmezi a Genezisben szereplő titokzatos isteni eledel, a manna eredét, hogy az valójában anyarozst tartalmazó gabona volt. Az anyarozs egy tömlősgomba, ami a gabonák virágában élősködik. A benne lévő ún. ergotalkaloidok egyikből, a lizergsavból állította elő Albert Hofmann az LSD-t (lizergsav-dietilamid), az egyik legpotensebb pszichedelikus drogot.
Írott forrásokban több ezer éve is leírták az ún. ergotizmus (anyarozsmérgezés) jelenségét: mikor az anyarozzsal fertőzött gabonából evő emberek bódult állapotba kerültek, esetleg túladagolás esetén meg is haltak. A középkorból fennmaradtak leírások olyan tömeges mérgezésekről, amelyeket akkoriban Szent Antal tüzének neveztek – és amiket a kutatók ma már tömeges ergotizmusra vezetnek vissza. Tudjuk ezenkívül, hogy az anyarozst spirituális, mágikus szertartásokhoz is használták már az ókori Mezopotámiában is.
Merkur szerint a Biblia mannája – ami a történet szerint az égből szállt le, mint a harmat – is anyarozst tartalmazott. A leírás szerint a manna mézédes volt, és az anyarozs is mézesen édeskés ízű.
Amit a Biblia úgy ír le, mint amikor Mózes összegyűjtött hetven vént a népből, a sátra köré állította őket, majd az Isten felhő képében leszállt fölé és kiáradt a vénekre is – ezt Merkur egy kollektív, szertartásos pszichedelikus élményként írja le. Amiben Mózes volt a „sámán”, a szellemvilág kalauza.
De sámáni szertartásként lehet értelmezni azt is, amit Mirjam, Mózes és Áron a Biblia által prófétanőként aposztrofált nővére vezetett: „Mirjam prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a dobot, s az asszonyok mind utána mentek dobbal, táncot lejtve. Mirjam így énekelt előttük: ‘Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette’.” (Kivonulás könyve I. 15, 20-21.)
Miután Mózes kivezette a népét a pusztából, megparancsolta, hogy a mannát ezentúl el kell zárni a köznéptől, és azt csak a szentélyben (frigysátor) szabad tárolni. Merkur szerint ezután a pszichedelikus szerek csakis a papi elit számára elérhető formában vannak jelen a szentélyben elhelyezett tárgyakban, eszközökben. Például a fölkenéshez használt olajban, a füstölőben, az áldozati kenyérben és borban.
Ami az olajat illeti, az egyik összetevője egy növény, amit a magyar Bibliafordítások „illatos nádként” adtak vissza – de egyes kutatók szerint az eredeti héber kifejezés (kanneh bosm) a kannabisz növényre utal. Az elnevezés valószínűleg a szkítáktól eredt, akik Hérodotosz szerint előszeretettel fogyasztották a füstje belélegzésével, és régészeti bizonyítékok szerint kereskedtek is vele. A kannabiszból készült olajokat ma is előszeretettel használják világszerte.
Az olajnak azonban más összetevői is voltak, amelyekben egyes kutatók szintén pszichedelikus szereket sejtenek. Ezekről részletesen is beszámol Danny Nemu a Journal of Psychedelic Studies című folyóiratban megjelent cikkében. Ilyen például a mirrha – amit a legtöbb európai onnan ismer, hogy ezt adta a három királyok egyike Máriának. Így feltehető, hogy az olaj valójában többféle pszichoaktív hatóanyagot is tartalmazott, amelyek éppúgy együttesen fejtették ki a hatásukat, mint a dél-amerikai ayahuasca főzetének hatóanyagai. Ha így volt, akkor ahhoz hasonlóan a fogyasztásukat valószínűleg pontosan előírt diéta kísérte.
A Biblia leírása szerint a szentélyben lévő olajat beavatási szertartások során használták, felkenték vele például a királyt. A szentélyben az olajok kipárolgásainak belégzése is előidézhetett pszichoaktív hatásokat. A jeruzsálemi Templom belső szentélye gyakorlatilag úgy volt kialakítva, mint egy füstölőkamra, ahol felgyülemlett a füst és pára.
Rick Strassman pszichiáter, a „DMT: A szellem molekulája” című népszerű könyv szerzője írt egy másik könyvet (DMT and the Soul of Prophecy), amelyben a bibliai próféták élményeit hasonlítja össze a saját DMT-kutatásaiban részt vevő modern emberek beszámolóival. És arra következtet, hogy azok az élmények, amelyeket a próféták átéltek – az isteni világgal való kommunikáció, látomások, kinyilatkoztatások, különös lényekkel/entitásokkal való találkozás, eksztatikus érzelmi állapotok – nagyon hasonlóak a DMT hatása alatt átélt élményekkel. Azt nem állítja, hogy a próféták is DMT fogyasztottak volna, azonban azt feltételezi, hogy az ő élményeik együtt járhattak a belső, endogén kiválasztású DMT megnövekedett szintjével. A könyv amellett érvel, hogy a pszichedelikus élmények legjobb magyarázó keretét éppen a héber Biblia állította elő – ezt ő a spirituális élmények teoneurológiai modelljének nevezte el.
Tudományos körökben talán egyetlen eddig említett elmélet sem találkozott még olyan elutasítással, mint John Marco Allegro brit régész könyve: A Szent Gomba és a Kereszt című (1970). Allegro korábban a Holt Tengeri Tekercsek egyik elismert szakértője volt, azonban ez a könyv lerombolta szakmai hírnevét. Azt állította benne ugyanis, hogy a kereszténység egy sámáni kultuszként kezdődött, ami az esszénusok titkos tanításain alapult – és az esszénusok pedig egy pszichedelikus hatású szert (Légyőlő Galóca, Amanita muscaria) fogyasztottak a szertartásaik során. Ezekbe a szertartásokba beavatták Jézust is, aki továbbadta ezeket a tanítványainak, és ez egy titkos, ezoterikus hagyományként szerinte a középkorban is fennmaradt.
Az elméletet újabban egy Jerry B. Brown nevű antropológus és etnomikológus (a gombák használatának néprajzi vonatkozásait kutató) elevenítette fel a Pszichedelikus Evangélium (The Psychedelic Gospels: The Secret History of Hallucinogens in Christianity) című 2016-ban megjelent könyvében. Brown középkori keresztény freskók elemzésével arra a következtetésre jut, hogy ezeken számos esetben valóban gombákat ábrázolnak (korábban a művészettörténészek álláspontja az volt, hogy ezek stilizált fenyők). Így például a franciaországi Plaincourault kápolnában található egy falfestmény, ami Ádámot és Évát ábrázolja egy „gombafa” mellett – Brown szerint ez arra utal, hogy a Tudás Fájának gyümölcse valójában a varázsomba allegóriája volt a Bibliában.
Elméletekből tehát nincs hiány. Ezek egyrészt bizonyára nagyon tetszetősek azoknak, akiket egyébként is lenyűgöz a pszichedelikus kultúra, és akiknek voltak már hatásos pszichedelikus élményeik. Másrészt bizonyára felborzolja azoknak az idegeit, akik már önmagában azt is botránynak és blaszfémiának tartják, hogy valaki a legszentebb írások eseményeit, szereplőit pszichoaktív szerekkel bárhogyan is összefüggésbe hozza. Tény azonban, hogy a pszichedelikus élmények és a spiritualitás közötti kapcsolat egyre több ember érdeklődését kelti fel korunkban – és ebből nem maradnak ki a zsidók és a keresztények sem.
Megmenekültünk: gyémántporral megállítható a Föld felmelegedése
Tanulmányban modellezték, hogy hogyan teljesítenek a bolygóformáló ötletekben felvetett, a légkörben a napsugarakat visszaverő anyagok.
Arra, hogy miként lehetne megállítani a földi klímaváltozást, sok formabontó ötlet született már az űrbe telepítendő csíkos napernyőtől, mészkőpor és kén-dioxid légkörbe pumpálásáig.
Utóbbiak jelenlegi ismereteink szerint is bevált módszerek. A vulkánkitörések nyomán a légkörbe kerülő több millió tonna kén-dioxid a légkörben aeroszolként lebegve hatékonyan veri vissza a napfényt, az így kifejtett bolygóhűtő hatást már többször is megfigyelhettük. A Pinatubo kitörése 1991-ben például átmenetileg 0,5 Celsius-fokkal csökkentette a globális átlaghőmérsékletet.
A mesterségesen a levegőbe juttatott kén azonban több problémával is fenyeget: károsíthatja az ózonréteget, savas esőt okoz, és a légkör egyensúlyát felborítva váratlan időjárási jelenségekhez vezethet.
Sandro Vattoni és kollégái a zürichi ETH műszaki egyetemen olyan modelleket készítettek, amelyekben vizsgálható volt az alternatív bolygóformáló anyagok és részecskék hatása. A kutatók a különböző aeroszolok kémiai tulajdonságait, ülepedését és összetapadását vizsgálták – az ideális anyagok ugyanis sokáig lebegnek, és nem tapadnak össze a hőenergiát csapdába ejtve.
Hét különböző anyag hatását vizsgálták 45 éves időtávon: a kalcitot, anatázt és rutilt (titán-oxid-tartalmú ásványok), alumínium-oxidot, szilícium-karbidot, kén-dioxidot és gyémántot. A tesztekből a gyémánt került ki győztesen: por formában nagyon jól verte vissza a fényt, sokáig a légkörben maradt, nem tapadt csomókba, és mivel kémiailag semleges,
nem okozott savas esőt.
A kén-dioxid viszont a második leggyengébb anyag volt, mert nemcsak visszaverte a fényt, de bizonyos hullámhosszokon el is nyelte, így csapdába ejtette a hő egy részét. Egy esetleges bolygóformálási stratégia azonban nem kizárólag ezeken a tulajdonságokon múlik, hanem a gazdasági lehetőségeken is.
Siker, pénz, csillogás
Vattoniék számításai szerint 1,6 fokos lehűléshez évente ötmillió tonna gyémántport kellene a légkörbe juttatni. Ehhez komolyan fel kellene pörgetni a mesterségesgyémánt-termelést. Az anyag ára jelenleg félmillió dollárba kerül tonnánként, így egy 2035-től 2100-ig tartó bolygómentő akció körülbelül 200 ezer milliárd dollárba kerülne, ha csak nem találunk olcsóbb gyémánt-előállítási módot.
A gyémántprogram költségeit kalkuláló Douglas MacMartin, a Cornell Egyetem mérnöke rámutatott, hogy a gyémánt 2400-szor annyiba került, mint a kén-dioxid, ami nagy mennyiségben elérhető. MacMartin szerint lényegében ingyen van.
Érdekes megvizsgálni ezeket és más anyagokat. De ha azt kérdezzük, hogy mit fogunk alkalmazni, akkor az a szulfát lesz
– vélekedett a szakember.
Bizonyos kutatók, mint a Purdue Egyetem légkörkutatója, Daniel Cziczo, teljesen elutasítják a bolygóformálást. Vattoni szerint viszont ha nem vizsgáljuk a lehetőségeket, azzal
elhanyagoljuk, hogy mekkora problémával állunk szemben.
Itt nem csupán egyszerű elméleti nézeteltérésről, hanem már tudományos és politikai vitákról van szó, amit a 2023-ban alapított, a bolygóformálás kutathatóságának jogáért küzdő Alliance for Just Deliberation of Solar Geoengineering szervezet létezése is mutat. Ennek vezetője, Shuchi Talati üdvözölte a zürichi tudósok értékes munkáját, és rámutatott, hogy a napsugarakat visszaverő szoláris bolygóformálás gondolatai nem tűnnek el mindössze attól, hogy nem beszélünk róluk.
1956 október 20-án a három éves kötelező katonai szolgálati időből már csak 21 nap, azaz 3 kerek hét volt hátra. 150 héttel korábban, amikor annyira kilátástalan volt a helyzet, amikor az előttem lévő 3 év egy örökkévalóságnak tűnt, elhatároztam, leszerelés után, Budakesziről gyalog fogok besétálni Budára a novemberi esőben, azt se bánom, ha bőrig ázom. Be is tartottam volna, de egy év után áthelyeztek a Petőfi laktanyába, ahol közel két év alatt egész tisztességesen megszoktam a környezetemet, és akkor 56 október elején jött egy parancs, hogy az egész ráfos hírtiszti iskola át lett helyezve Szentendrére. Furcsa az emberi állat, még a honvédséget is meg tudja szokni. A Petőfi laktanya elhagyása, és az új környezetnek sikerült lerontani azt az eufóriát, amit a közelgő leszerelés jelentett. Az új szálláshelyünk idegennek tűnt, be se rendezkedtünk. A tanszékvezető alezredes és a három beosztott sorkatona, azaz én és még két másik között létrejött egy hallgatólagos megállapodás. Amikor az előadó tisztek délután 5 körül mind hazamentek, mi is eltűnhetünk. El is tűntünk. Egyetlen feltétel volt, hogy másnap reggel előbb érjünk be, mint ők. Nekünk könnyű volt a dolgunk, mert Miki barátomnak volt egy 250-es Pannónia motorkerékpárja, azzal közlekedtünk.
Megbeszélésünk szerint reggel 7:30-kor találkoztunk a Margit-híd budai hídfőnél, ahol akkor még HÉV végállomás volt, és kivágtattunk Szentendrére. Nem egy alkalommal láttuk valamelyik előadó főhadnagyot felszállni a HÉV-re – mert ők azzal jártak – és persze úgy tettek, mintha nem látnának minket, mert eléggé ciki volt, hogy mi a „kopaszok” (bár, akkor már volt pár centis hajunk) „előkelően” motorkerékpárral megyünk be, ők pedig zötyögnek a vicinálison. Természetesen mi negyedórával előbb értünk be, mert akkoriba még teherautókon és buszokon kívül semmi más nem közlekedett, néhány motorbicikli kivételével. Tehát repesztettünk. Mindezt azért írom le, hogy plauzibilissé tegyem a visszaemlékezésemet. Ugyanis október utolsó harmadában, amit akkoriban „dekádnak” neveztek, a motorozás miatt az időjárás egy fontos tényező volt. Reggel, minden áldott reggel, köd volt és a dér ráfagyott az úttestre, ezért egy kétkerekű járművel óvatosan kellett közlekedni. Pontosan olyan volt a időjárás mint tegnap, tegnapelőtt, ma és majd holnap is lesz. Fagyos reggel, aztán délelőtt bágyadtan kisütött a Nap, de délután 1-2 környékén már ragyogott a tiszta kék égen. Sehol egy kis szél, esőnek még a híre se. Mondom pont úgy, mint napjainkban. Csak! Vess egy pillantást a naptárra! Hamarosan eljön november második fele, vagyis most pont olyan az időjárás, mint 55 évvel ezelőtt, csak egy hónappal később. A klíma fél évszázad alatt annyit melegedett, hogy az őszi évszak egy egész hónappal elcsúszott a tél felé.
Aztán 23-án elkezdődött egy rendkívüli állapot. Lehet hogy szentségtörés, de a forradalom megfosztott minket egy 3 teljes éven át várt élménytől, amit úgy hívtak, hogy leszerelés. Természetesen leszereltünk, de az nem volt az igazi. Az egyéb események a leszerelést elhalványították, jelentéktelenné vált, és persze nem sétáltam az esőben, és nem csak azért mert nem volt eső. Az élet egy teljesen más dimenziót kapott. Hatalmas lehetőségek léptek elő a nagy semmiből. Napokon belül válogathattunk, hogy életünket melyik kontinensen folytassuk, ráadásul nem a saját költségünkön történt a változtatás. Nagy lehetőség, de egyben veszélyes is. Aki vonzódott az egzotikumok után, alaposan megjárhatta, amikor végérvényesen egy banánköztársaságban találta magát. Mindegy az eufória eltartott néhány hónapig, de az élet nem áll le, további hónapok, sőt évek következtek.
Különösen napjainkban sokan úgy gondolják, hogy 56 hatalmas tragédia volt, ami nemzeti szinten nem igaz, mert három évtizeden keresztül kifejezetten jól jártunk vele. Azonban egyéni, családi szinten valóban volt jó néhány tragédia. De a közgondolkodásban ez lekorlátozódott az itthon maradottakra, az eltávozott, emigrációba kényszerült mintegy 200.000 emberre nem vonatkozott, sőt irigyelt külföldre szakadt honfitársakká váltak. Valóságban önmagukat tragédiába hajszolt szerencsétlen emberekről van szó, akik mindent megtettek, hogy valós helyzetükre ne derüljön napfény, sőt irigyeljék őket, ha már olyan szarul érik magukat.
A rendszerváltás óta tízezrek mentek már külföldre, és jöttek vissza fél év, egy év, másfél évvel később, érdekes élményekkel. Ez a lehetőség azonban az ötvenhatosoknak nem adatott meg. Fél évvel később nem dönthetett úgy, hogy ez mind szép, de én inkább otthon szeretnék „nyomorogni”. Egyszerűen nem jöhettek vissza 5 évig a rájuk leselkedő börtönbüntetés miatt. Őt évvel később pedig már elment a hajó, idegen feleség, gyerek, egzisztencia, félelem a visszailleszkedéstől, részben megszokás, két szék között a pad alá kerülés tipikus esete. Öt év után már se itt, se ott nem találták a helyüket. Volt néhány kivétel, akik elég határozottak voltak ahhoz, hogy merjenek dönteni, de ez egy elenyésző kisebbség volt. A nagy többség szétszóródva a világban nem tehet mást, mint kalocsai díszeket rak fel a falra és néha-néha a csendes magányban megkérdezi önmagától, hogy hol rontotta el az életét.
Zsolt ajánlata kikapcsolódásként, ebben a háborús világban.
Ez első zenei állomásunk Skócia.
Egy ottani ismert népdal/ballada a „The bonnie banks of Loch Lomond“. Sok előadót lehet találni a neten, aki énekli; nekem az tetszik ebben az esetben, ami a nézettségi adatok szerint a többségnek is, mert igazán minőségi az előadás és maga a videóklipp is: az előadója Ella Roberts, egy ausztráliai énekesnő, aki a kelta kultúrát tette a szívügyévé.
Kell némi magyarázat magához a dalszöveghez illetve a képi anyaghoz is, mert a dal lényegének megértéséhez a kiváló angoltudás is kevés.
A Skóciában legelterjedtebb nézet szerint ez a dal egy angol börtönben született meg valamikor a 18. században, ahol egy skót forradalmár várta a kivégzését.
Az énekesnő ennek a skót rabnak a mondanivalóját idézi fel, amit egy másik skót rabtársának mond – tudni kell, hogy a dal szerzője halálbüntetést kapott és várja a kivégzését, viszont a rabtársa kegyelembe részesült.
A mondanivalója lényege az, hogy míg a rabtársa „a felső úton“ tér majd haza Skóciába („O you take the high road“), azaz normálisan, fizikailag megy majd fel északra a Felföldre a délebbi Angliából, ő maga majd az „alsó úton“ megy („and I’ll take the low road“), azaz a kivégzése után a föld alá, a sírbe kerül, de ennek ellenére hamarabb lesz otthon Skóciában, mint a rabtársa („And I’ll be in Scotland afore ye“), hiszen a lelke majd a halála után azonnal hazatér a szerelméhez a Loch Lomond partjára (a „loch“ kelta szó, tavat vagy tengeröblöt jelent), azaz arra a helyre, ahol élete legszebb pillanatait élte át korábban a szerelmével, aki nagyon várja az érkezését.
A videóban a férfi és a szerelme (ifjú felesége vagy jegyese) látszólag ugyanazon a helyeken mozognak, néha egészen közel egymáshoz. Mégsem találkozhatnak („But me and my true love will never meet again“), mert amíg a nő a fizikai síkon mozog, a férfi már halott és csak a lelke van a közelben, úgymond más dimenzióban mozognak.
Az idős nő meg, természetesen, azonos a fiatallal: az évek elszálltak, de ő szó szerint az élete végéig várt a szerelmére és a halál is a Loch Lomond partja közelében éri el. S miután meghalt, akkor tud újra találkozni a két szerető lélek és együtt indulnak „az égbe“.
Hát ennyi, remélem, hogy lesz, aki meghallgatja ezt a szép dalt, akár többször is!
Kurszk térségének augusztus eleji meglepetésszerű lerohanásával Ukrajna először vitte át a szárazföldi háborút Oroszország területére. Most az orosz hadsereg a jelek szerint fokozatosan visszaveszi az ukránok által elfoglalt falvakat, részben Phenjan által rendelkezésre bocsátott katonákkal.
Az ukrán katonák a bekerítéstől való félelmükben állítólag elhagyták a Ljubimovka falu közelében lévő állásaikat, és elmenekültek. Erről számolt be legalábbis a TASZSZ orosz állami hírügynökség moszkvai katonai forrásokra hivatkozva. A menekülő ukránokra drónokkal dobtak le gránátokat.
A jelentés szerint a visszavonulásra Tolszti Lug falu közelében került sor. A Mash orosz Telegram csatorna sok ukrán áldozatokról számolt be, mintegy 50 halottról és több tucatnyi fogolyról. Ukrán részről a hírt egyelőre nem erősítették meg.
Az elmúlt napok jelentései azonban arra utalnak, hogy az ukrán csapatokat egyre gyorsabb ütemben szorítják ki az augusztus elején meghódított oroszországi területről. A mintegy 50 ezer bevetett katonával folytatott orosz taktika célja, hogy az ukrán megszállt területet több katlanra osszák.
Oroszország lerohanásával Ukrajnának az volt a célja, hogy a terület egy részének megszerzése a jövőbeni tárgyalásokhoz tárgyalási alapként szolgálhasson. Az offenzívát azonban katonai szakértők vitatták, mert ugyanakkor Ukrajnának keleten alig maradtak védői.
Az orosz csapatok hetek óta nyomulnak előre a Donbaszban. Katonai megfigyelők szerint Moszkva néhány egységet kivont ugyan Ukrajnából Kurszk védelmére, de ez nem gyengítette fő támadási tengelyét.
Ukrán értesülés szerint Moszkva észak-koreai katonákat is bevetne ellenük a Kurszki régióban. Közel 11 ezer észak-koreai katona tartózkodik Oroszországban, és november 1-jére „harcra készen” állnak Ukrajnában – közölte Kijlo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője.
Budanov elmondta, hogy az első, 2600 katonából álló csoportot a Kurszki területre telepítik, ahol Ukrajna augusztustól orosz területeket foglalt el. A csapatok állítólag orosz felszerelést és lőszert fognak használni, de további információk egyelőre nem ismertek.
Volodomir Zelenszkij ukrán elnök nemrég arról beszélt: az, hogy Észak-Korea katonái is ott vannak Ukrajna ideiglenesen megszállt részein, „az első lépés egy világháború felé”.
„Ez már nem csak fegyverek átadásáról szól. Valójában arról van szó, hogy embereket küldenek Észak-Koreából a megszálló katonai erőkhöz” – mondta Zelenszkij. Előtte a Kyiv Independent arról számolt be, hogy Észak-Korea 10 ezer katonát küldött Oroszországba, hogy segítse annak Ukrajna elleni offenzíváját.
A dél-koreai Nemzeti Hírszerző Szolgálat (NIS) október 18-án megerősítette, hogy Phenjan nemrég úgy döntött, 12 ezer katonát, köztük különleges erőket telepít Oroszország háborús erőfeszítéseinek támogatására. A NIS nem közölte, hogy a csapatokat már a terepre küldték-e, vagy hogy hol vethetik be őket.
Az atomfegyverekkel rendelkező rezsim és Oroszország az elmúlt években megerősítette katonai kapcsolatait. Szakértők már régóta arról számolnak be, hogy Oroszország észak-koreai rakétákat telepít Ukrajnába, amit Moszkva és Phenjan is tagad. Moszkva azt is cáfolta, hogy észak-koreai katonák harcolnának az orosz csapatok oldalán Ukrajnában.
1944 október 15-én a szovjert csapatok már Magyarország területén haladtak előre, amikor Horthy Miklós kormányzó elszánta magát a háborúból való kiugrásra. A lakosság néhány óráig tartó örömmámorát estére a Szálasi Ferenc vezette nyilas terrormozgalom hatalomátvétele lökte végső reménytelenségbe.
Egy tragikusan rosszul konspirált terv volt, amiről a németek már jóelőre tudtak és viszonylag könnyen megakadályozták
Adolf Hitler és a különféle német titkosszolgálatok (SS, SD, Abwehr, Gestapo) már évek óta beépültek a magyar vezérkarba és közigazgatásba, így Horthy kormányzó környezetébe is. Az ország márciusi 19-i német megszállása után Berlin megbízható csatlósai kerültek kormányra, élükön Sztójay Döme miniszterelnökkel, aki a háború folytatásának feltétlen híve volt.
Sztójay, ifj. Horthy, és Horthy IstvánnéArcanum
A németek előtt nyílt titok volt, hogy a kormányzó kisebbik fia, ifj. Horthy Miklós kormányzóhelyettes, és az orosz fronton elesett nagyobbik fiának, Horthy Istvánnak az özvegye rádión át tart közvetlen kapcsolatot a Várból angolszász hatalmakkal a magyar haderő fegyverletételének és átállásának tervéről.
A kormányban, különösen a Belügyminisztériumban és a csendőrség élén a nácibarát nyilaspárt több tagja is vezető szerephez jutott, és döntő szerepet játszott a vidéki zsidóság összeterelésében és deportálásában, ami többszázezer magyar állampolgár gyötrelmes halálával végződött a náci megsemmisítő táborokban. Ezeknek a tisztviselőknek is tudomásuk volt a készülő kiugrási tervről, különösen azután, hogy a Román Királyság augusztus 23-án már megtette ezt a lépést.
Hitler szemszögéből nézve Horthy kísérlete árulásnak számított, mivel Magyarország 1940-ben, még Teleki Pál miniszterelnökségének idején csatlakozott az úgy nevezett Háromhatalmi Egyezményhez (III. Birodalom, Japán és Olaszország), amely szerződés a felek kölcsönös kötelezettségévé tette a többi résztvevő katonai támogatását. Horthy szerint viszont Magyarország megszállásával a nácik megszegték a megállapodást és csatlóssá fokozták le a magyar hadsereget.
Skorzeny Pestre jön
A német titkosszolgálatoknak tudomásuk volt arról a levélről is, melyet Horthy Miklós még szeptemberben intézett Joszif Sztálin szovjet vezetőhöz, megígérve, hogy Magyarország nem okoz több vérveszteséget a szovjeteknek, cserébe pedig a magyar néppel szembeni irgalom gyakorlását és az ország szuverenitásának fenntartását kérte a háború után. A levél utolsó bekezdése szerint ” Küldöm a teljes jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg szerencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak, és melynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással rendelkezik. Legyen szíves, használja fel befolyását a szövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket kidolgoznak, összeegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos jövőt szolgálják”.
A német diktátor magához rendelte az SS legtapasztaltabb kommandós parancsnokát, Otto Skorzenyt, akinek egysége korábban egy vakmerő akcióban Benito Mussolinit is kiszabadította hegyvidéki fogságából. A feladat az volt, hogyHorthyt nem erőszakkal, hanem pszichés nyomással mondassák le a hatalomról, számolva a kormányzó széles népszerűségével az országban.
Otto SkorzenyGerman Archives
A németeknek tudomásuk volt arról is, hogy a magyar küldöttség már október 11-én aláírta Moszkvában az előzetes fegyverszüneti megállapodást, tehát a kiugrás a küszöbön áll.
Üzletembernek és turistának álcázva magukat, Skorzeny akciócsoportja egy héttel a kiugrási kísérlet előtt Budapestre utazott és felkészült arra, hogy csapdába csalja és elrabolja ifj. Horthy Miklóst, hgy majd ezzel zsarolja az apját, hogy mondjon le az ország vezetésétől. A csel az volt, hogy magukat jugoszláv ellenállóknak kiadva tárgyalásokra csábítsák a kormányzó-helyettest, ami sikerült is, mert az óvatlan és tapasztalatlan politikus szeretett volna kapcsolatokat építeni Tito jugoszláv partizánvezér felé.
Apja tilalma ellenre ifj. Horthy és néhány testőre elhagyta a Várat, hogy barátja lakásán találkozzon a jugoszlávokkal. Ott viszont az SS ügynökei várták, leütötték, és egy szőnyegbe csavarva a budaörsi repülőtérre vitték, ahonan Németországba szállították egy gyűjtőtáborba. A rajtaütés során tűzharc alakult ki a nácik és a magyar testőrök között, akik közül az egyik el tudott menekülni a helyszínről és értesítette a kormányzót a történetekről.
Horthy ezért már a zsarolása felkészülten várta Edmund Veesenmayer birodalmi képviselő látogatását, aki a cserealku megkötését remélte a kormányzótól. Horthy közölte megváltoztathatatlan szándékát a háború befejezéséről, és nem titkolta el, hogy ezt a magyar népnek is tudomására fogja hozni. A németek ezt nem akadályozták meg, azért, hogy Horthy jusson el arra a pontra, amikor szövetségi árulással lehet megvádolni.
A hadparancsnak számító kiáltvány szerint „Hőn szeretett hazánk szívében folyó pusztító harctól, a küzdő erőket számbavéve, immár döntő, az országra nézve kedvező fordulatot nem várok. Ezért elhatároztam, hogy fegyverszünetet kérek. Mint a fegyveres hatalom legfőbb hadura, felszólítalak benneteket, hogy honvédeskütökhöz híven, hűséggel és feltétlen engedelmességgel teljesítsétek elöljáró parancsnokaitok útján kiadott parancsaimat. További létünk attól függ, hogy a honvédség minden tagja e súlyos helyzetben kötelességtudó és végsőkig menő fegyelmezett magatartást tanúsítson”.
A proklamáció beolvasása a Rádióban kora délután meg is történt, majd a szöveget többször megismételték. A budapesti lakosság és a gettóba zárt zsidóság lelkesedése kirobbanó volt, de nem tartott sokáig.
Mivel azonban a parancs nem jutott el az összes harcoló alakulatokhoz, illetve a németbarát csapattisztek több helyen nem vették figyelembe vagy megszegték, a kiugrás katonai háttere nem volt biztosított. A Wehrmacht budapesti erői a délután során megszállták a Várat, és lemondó nyilatkozatot csikartak ki az államfőből.
Német csapatok a VárbanMTI
Estére a németek által felfegyverzett és ugrásra készen várakozó nyilaskeresztes egységek átvették a főváros, majd az ország irányítását, élükön a sebtében fölesküdött Szálasi Ferenc ‘nemzetvezetővel’. A kormányzót és családját Németországba hurcolták.
Ezzel a tragikus fordulattal Magyarország végleg bent ragadt a 2. világháború vesztes oldalán, és minden esélyét elveszítette a háború utáni béketárgyalások kedvezőbb alakítására. A zsidóüldözések és tömeggyilkosságok folytatódtak, és Budapest pusztító ostroma is elkerülhetetlenné vált. Magyarország újra elveszítette a Horthy kormányzósága alatt visszacsatolt trianoni területeket is.
A nyilas és nácipárti magyar főbűnösöket és katonai vezetőket a háború utáni népbírósági ítéletek halálra ítélték, élükön Szálasi Ferenccel, valamint a zsidók meggyilkolását szervező kormányzati szereplőkkel (Endre László és Baky László államtitkárok) és Beregffy Károly vezérezredessel, honvédelmi miniszterrel.
A hétvégén érkezett a hír, hogy Németország nem küld több nehézfegyvert Ukrajnának a Bundeswehr készleteiből. Bár azt gondolná az ember, hogy Moszkvában most örömünnepet hirdet a helyi lakosság, az orosz média egyelőre óvatosságra int: moszkvai szakértők szerint mindössze politikai manőverezés zajlik Németországban.
A hétvégén szivárgott ki a német sajtóba, hogy a német kormány nem fog küldeni több nehézfegyvert az ukrán hadseregnek a Bundeswehr készleteiből, vagyis több Panzerhaubitzét, Leopard 2-est, Dingo 4×4-est és Marder lövészpáncélost nem adnak át az ukránoknak.
Németország Ukrajna második legnagyobb támogatója az Egyesült Államok után, így logikus lenne azt gondolni, hogy Moszkvában most ünnepelnek, erről azonban egyelőre nincsen szó. Vaszilij Koltasov, egy orosz stratégiakutató intézet vezetője azt mondta az orosz médiának:
mindössze politikai manőverezést láthatunk, kizárt, hogy a németek leállítják a fegyverszállítást.
Koltasov azt hangsúlyozta: egyrészt a német hadiipari vállalatoktól vásárolt harcjárműveket továbbra is szállítják majd Ukrajnába, így kapnak Lynx lövészpáncélosokat, RCH 155-ös tarackokat, talán Leopard és Panther harckocsikat is. Másrészt az orosz szakértő úgy látja, a most kiszivárgott politikai döntés porhintés, ami a választóknak szól.
Persze, hogy mindent át fognak adni. Ezek a kijelentések, hogy Ukrajna többet nem fog Leopardokat látni, csak porhintés, helyi fogyasztásra. A német kormánynak mozgástér kell”
– mondta Koltasov.
Hozzátette: Scholz kormánya rendkívül rosszul áll népszerűségi mutatók tekintetében, ezért a választók nem érezhetik többé úgy, hogy az ő pénztárcájukból fizeti a német kormány Ukrajna védelmét. Ettől függetlenül szerinte biztosan várható, hogy az Egyesült Államok és Ukrajna is presszionálni fogja Berlint arra, hogy folytassa Kijev támogatását, a lehetséges összes eszközzel.
Fontos hangsúlyozni: Koltasov csak egyetlen vélemény, ráadásul orosz oldalról beszél,
abban viszont igaza van, hogy nem várható, hogy a Bundeswehr készleteiből való fegyverszállítás leállítása komoly érvágás lenne Ukrajnának.
A német Rheinmetall például rengeteg fegyvert ígért az ukrán haderőnek: korábban azt nyilatkozták a cég vezetői, hogy már idén megkaphatja az ukrán haderő az első KF41 Lynx lövészpáncélosokat. A német cég ráadásul nem csupán Németországban, de Ukrajnában is gyártaná a gépeket.
Jövőre egyébként valóban szövetségi választások lesznek Németországban és a mostani kormánykoalíció kutatások szerint nagyon csúnya vereséget szenvedne, ha most lennének a választások. A fegyverszállítások leállítását támogató pártok (pl. AfD) valóban megerősödtek az elmúlt években, de a német társadalomban egyáltalán nincs konszenzus a nehézfegyver-szállítások leállítása vagy folytatása tekintetében.
A két hete leköszönt NATO-főtitkár szerint ha a Krím annektálása után azonnal, már 2014-ben nyugati fegyvereket adtak volna Ukrajna számára, akkor elkerülhető lett volna a 2022-es újabb orosz agresszió.
Jens Stoltenberg tíz éven át töltötte be a NATO főtitkári tisztségét, október elsején adta át a stafétát utódjának, Mark Rutte volt holland miniszterelnöknek. Utolsó munkanapján a Politico amerikai kiadásának adott interjút, amelyben értékelte a védelmi szervezet élén töltött vezetői munkáját.
Egy hibát készséggel elismert: a Krím 2014-es orosz annektálását a NATO passzívan nézte, ehelyett nem 2022-ben, hanem azonnal, már 2014-ben nyugati fegyvereket kellett volna adnia Ukrajna számára, és akkor elkerülhető lett volna a 2022-es újabb orosz agresszió.
A volt főtitkár szerint hiába próbálta 2014-ben és 2015-ben erről győzködni a tagállami vezetőket, a többség nem akart belefolyni a donbaszi harcokba, provokatív lépésnek érezte volna a fegyverexportot, és egyébként is a NATO politikája akkor az volt, hogy a szövetség nem adhat át fegyvereket Ukrajna számára.
„Azóta is azt gondolom, hogy ha akkor, 2014-ben felfegyvereztük volna Ukrajnát, akkor később Oroszország nem mert volna belevágni egy újabb támadásba, legalábbis nem egy ilyen nagyszabású műveletbe” – fogalmazott a 65 éves norvég politikus.
2021-ben Vlagyimir Putyin levelet küldött neki, amelyben arra kérte, hogy ne vegyenek fel új tagot a NATO-ba, és Európa keleti szegletében ne állomásozzanak NATO-alakulatok – az erre vonatkozó újságírói kérdésre Stoltenberg elmondta: a NATO tagfelvételi döntéseit külső állam nem határozhatja meg, az pedig, hogy a NATO kelet-európai tagállamaiban ne legyen NATO-állomások, furcsa megosztást, egyfajta kétsebességes szervezeti felosztást hozott volna a tagállamok között, ezért egyik kérést sem lehetett teljesíteni.
Mint fogalmazott, 2022 januárjában a NATO-Oroszország Tanácsban meg akarták vitatni ezeket a kérdéseket a Kreml képviselőivel, de addigra a politikai tárgyalások mozgástere nagyon leszűkült már.
A nyugati fegyverszállítások ügyéről Stoltenberg elismerte, hogy az most is érzékeny és vitatott kérdés, a NATO berkeiben a jelenlegi párbeszéd arról szól, hogy az átadott nyugati fegyverzettel együtt engedélyt is adnak-e Ukrajna számára, hogy azokat orosz területek ellen is bevethesse. Stoltenberg nem rejtette véka alá személyes véleményét: úgy véli, Oroszország agressziója a nemzetközi jog nyílt megsértése volt, és a nemzetközi jog biztosította önvédelem eszköztárába beletartozik az agresszor katonai állásai elleni támadás, akár a saját területén is.
Annál a kérdésnél, hogy Donald Trump elnökválasztási győzelme esetén miként változna meg az Egyesült Államok és a NATO Ukrajna-politikája, a volt NATO-vezető nem akart spekulációkba bocsátkozni, de annyit elmondott, hogy szerinte az európai NATO-tagállamok helyesen teszik, ha továbbra is együttműködnek Amerikával Ukrajna támogatásában, mert ez mindkét nyugati entitás biztonságpolitikai érdeke.
„A háború lezárására a leggyorsabb út elveszteni a háborút. De az nem hoz békét. Az csak Ukrajna megszállását hozza el” – szögezte le Stoltenberg, aki szerint csak olyan béke működhet, amelynek eredményeképpen Ukrajna továbbra is szuverén, független állam marad – ehhez pedig az kell, hogy Oroszország belássa, nem érheti el céljait katonai eszközökkel.
A NATO esetleges megtámadásával kapcsolatos orosz szándékokról a norvég politikus azt mondta: az orosz szárazföldi alakulatok le vannak kötve az ukrajnai frontokon, az orosz gazdaság viszont teljesen átállt a haditermelésre, így egy átmeneti gyengülés után a haderő vissza tudja szerezni ütőképességét, ugyanakkor a NATO-nak nem erre kell fókuszálnia, hanem a megelőzésre, és a NATO jó ebben, komoly elrettentő kapacitása van.
Másfél millió hadköteles korban lévő ukrán férfi nincs a sorozási rendszerben – a hatóságok utána néztek, és kiderült, a legtöbbjük arra hivatkozva kapott mentességet, hogy „stratégiai fontosságú cégek alkalmazottai”.
Amikor Volodimir Zelenszkij erről értesült, november 15-ig leállíttatta a felmentések gyakorlatát, és vizsgálatot rendelt el – írja a The New Voice of Ukraine.
A lap szerint az ukrán elnök megdöbbent, hogy hány ukrán cég ad hivatalos igazolást alkalmazottainak, hogy kibújjanak a katonai szolgálat alól.
A vizsgálat során a kormányzati szervek alaposan meg fogják nézni, hogy az egyes vállalati igazolások mögött valóban ilyen súlyos érdekeltség áll fenn, amely a törvények szerint is mentességre ad okot, vagy ezek hamis indoklású iratok. Másrészt a gazdasági és a védelmi minisztériumok szakemberei rövidesen egy új jogszabálytervezetet állítanak össze, amely korlátozza és részleteiben szabályozza a mentességek körét.
A stratégiailag fontos vállalatok sorköteles korú munkatársai az eddigi szabályozás alapján azért kaphattak mentességet a besorozás alól, mert ezek a cégek alapvető hozzájárulást biztosítanak az ukrán gazdaság teljesítményéhez, így a szakemberek kiesése anyagiakban kifejezhető kárt okozhatna a gazdaságnak.
Bob Woodward, a The Washington Post újságírója a „Háború” (War) című, hamarosan megjelenő könyvében eddig nem ismert részleteket tár fel az orosz–ukrán háborúról. Kiderül például, hogy a Fehér Ház egy ponton úgy vélte, 50 százalék az esélye annak, hogy Oroszország taktikai nukleáris fegyvert vet be.
A CNN ismertetésében Bob Woodward könyvéből kiderül, Joe Biden amerikai elnök 2021 decemberében kétszer is szembesítette Vlagyimir Putyin orosz államfőt azzal, hogy Washington tud az Ukrajna ellen készülő invázióról. A második alkalommal, egy telefonbeszélgetésben Putyin állítólag azzal fenyegetett, hogy nukleáris háborút robbant ki, mire Biden azt felelte, azt lehetetlen megnyerni.
Már jóval a háború megindulása után, 2022 szeptemberében az amerikai hírszerzés „mélyen nyugtalanító értékelést” mutatott be Putyinról, miszerint
annyira kétségbeesett a harctéri veszteséget miatt, hogy taktikai nukleáris fegyvert vethet be Ukrajnában.
A riasztó hírszerzési jelentések alapján
a Fehér Ház úgy értékelte, hogy a taktikai nukleáris fegyver bevetésének kockázata 50 százalékra nőtt
a korábbi 5 százalékról.
Biden erre utasította nemzetbiztonsági tanácsadóját, Jake Sullivant, hogy minden csatornán mondják el az oroszoknak, mit fognak tenni válaszul, ha az atomfegyver bevetése bekövetkeznék.
Woodward könyve két beszélgetést is bemutat Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter és volt orosz kollégája, Szergej Sojgu között.
Egy 2022 októberi telefonhívásban Austin azt mondta Sojgunak, ha atomfegyvert vet be Oroszország, az Egyesült Államok újra fogja gondolni azokat a korlátozásokat, amelyeket Ukrajnában alkalmaz. Sojgu erre azt mondta, nem szereti, ha fenyegetik. Austin az orosz védelmi miniszter szavaira így válaszolt:
Miniszter Úr! A világtörténelem leghatalmasabb hadseregének vezetője vagyok. Én nem fenyegetek.
Két nappal később Sojgu hívta Austint, és azt mondta, Ukrajna „piszkos bomba” bevetését tervezi. Washington szerint azonban az orosz információ valójában hamis, csak ürügyként akarták használni arra, hogy atomfegyvert vessenek be Ukrajnában. Austin azt mondta:
Ne tegyék!
Mire Sojgu azt felelte, „megértettem”.
Valószínűleg ez volt az egész háború leghajmeresztőbb pillanata
– emlékezett vissza a történtekre a Pentagon egyik magas rangú tisztviselője.
A cikk eredetileg ezen a nyelven jelent meg: perzsa
Teherán nukleáris ambiciói egybeesnek az Irán és Izrael közötti növekvő feszültséggel és az immár közvetlen katonai ütésváltásokkal.
Izrael már többször jelezte, hogy a perzsa állam nagyon közel jár a nukleáris robbanófegyver elkészítéséhez, ha a legfőbb vallási vezető meghozza a döntést a végzetes lépésről. Iráni tisztviselők eddig azt hangsúlyozták, hogy az ország nukleáris programjának „békés” aspektusa van, és Teherán nem törekszik nukleáris fegyvert építeni.
A Fox News legutóbbi interjújában Keith Kellog amerikai altábornagy mégis a legközelebbi időpontra teszi az iráni atomfegyver megépítésének lehetőségét.
20 éve megy a ködösítés, a félrevezetés és a megtévesztés
A békességről alkotott hamis képet nem kisebb személyiség vázolta fel, mint Haszán Róhani iráni elnök, aki két ciklust is betöltött 2013-2021 között. Az államfő azt vetítette a Nyugat felé, hogy a legfőbb papi vezető vallási parancsot (fatwát) adott ki arról, hogy Irán békés állam, amely elutasítja a nukleáris fegyverkezést.
Róhani ezt úgy interpretálta a brit, francia és német külügyminisztereknek, hogy az ajatollah megtiltotta a nukleáris fejlesztéseket, amiből viszont egy szó sem volt igaz.
A megtévesztés kampánya akkor indult el, amikor az Iszlám Köztársaság úgy látta, hogy túlélése közvetlen veszélybe kerülhet az USA és szövetségesei iraki invázióját követően. Khamenei egy beszédében akkor azt mondta, hogy „nem akarunk atombombát. Még azt is ellenezzük, hogy vegyi fegyvereink legyenek. Ezek a dolgok nem egyeznek az elveinkkel.” A főpap azt hangsúlyozta, hogy Irán fiatal nemzedékében rejlik az igazi erő, nem pedig a fegyverkezésben.
Teheráni utcaképLUSA
Az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval (valamint még Oroszországgal) folytatott későbbi nukleáris tárgyalásokról azonban mára világosan kiderült, hogy Irán legfőbb célja a fejlesztésekhez szükséges idő megnyerése volt, amihez szisztematikus félrevezető narratívákat kellett kapcsolni a program békés természetéről.
Azóta viszont a teheráni tisztviselőktől vagy a hivatalos médiától érkeznek alig burkolt fenyegetések arról, hogy az iráni nukleáris doktrína bármikor megváltozhat. Maga a legfőbb papi vezető, Ali Khomeini ajatollah is többször tett erre utaló kijelentéseket a közöségi médiában, amikor a cionizmus felszámolását, azaz Izrael megsemmisítését nevezte a legfőbb feladatnak.
Mennyi idő kell meg Teheránnak?
Az amerikai média és több katonai elemző szerint Irán „csak néhány hétre van” egy vagy több nukleáris fegyver megépítésétől. A témát ezen a héten az amerikai alelnökjelöltek vitájának moderátora is felvetette.
Ugyanakkor a nukleáris szakértők azt mondták a The New York Times-nak, hogy Irán nem csak „néhány hét” távolsága a nukleáris fegyver építésétől, hanem Teheránnak valószínűleg több hónapra, vagy akár egy évre is szüksége van egy ilyen fegyver létrehozásához.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter július közepén úgy jósolta, hogy Iránnak már csak 1-2 hétre van szüksége a „kitörési idő” eléréséhez, ami azt jelenti, hogy már kellő mennyiségű és katonai sűrűségű hasadóanyag lesz a birtokában.
Izrael szerint viszont a küszöböt nem most, hanem az év elején átlépték. Az amerikai védelmi minisztérium egyik szakértője pedig már tavaly úgy mérlegelt, hogy Iránnak csak pár hét kell a katonai szintű sűrűség (90%+) eléréséhez.
Urándúsító centrifugák a Natanz-i nukleáris központbanAP Photo
A média gyakran és helytelenül tálalja, hogy mennyi időre van szükség az atomfegyver bevethető szintjének eléréséhez, és összekeverik a kellő szintű robbanóanyag elérését a fegyver megépítésével. Ezzel szemben a nukleáris fegyverek gyártásának több más aspektusa is van, beleértve a nukleáris tisztítási munkálatokat, a mérnöki feladatokat, a fegyver fizikai legyártását és főként a tesztelését.
Mindehhez nagyon magas szintű kohászati, mérnöki és informatikai munkának is párosulnia kell, a tesztelést pedig érzékelni fogják a nyugati és izraeli felderítő eszközök.
Houston J. Wood, a Virginiai Egyetem emeritus professzora azt mondta a The New York Times-nak, hogy nincs közvetlen veszélye annak, hogy Irán idén megkezdi nukleáris fegyver tesztelését. A tanár szerint körülbelül egy év kell még ahhoz, hogy Irán elegendő nukleáris üzemanyagot állítson elő, mielőtt nukleáris fegyver megépítésébe belevághat.
Siegfried Hecker, az amerikai Los Alamos katonai Laboratórium egykori igazgatója erről azt közölte, hogy maga a fegyverkonstrukció hosszú hónapokat vehet még igénybe.
Történelmi összehasonlításban: a Manhattan-terv során az Egyesült Államok 1945 márciusára 21 dúsító egységet működtetett, és július elejére érte el a fegyverszintű sűrűséget. Az előállított kb. 50 kilogramm súlyú dúsított uránt átszállítottak a Los Alamos kutatóközpontba, ahol a teljes mennyiséget beépítették az első atomfegyverbe, a Hirosimát elpusztító Little Boy-ba, a kisebb sűrűségű maradékot pedig a Nagaszakira ledobott fegyverbe.
1945 augusztus végére Amerika már 12 atombomba birtokában volt, de a japán kapituláció folytán ezek bevetésére már nem volt szükség. A fegyvereket a Fülöp-szigeteken szerelték össze.
Mivel a műszaki rendszerek és technológiák azóta hatalmas fejlődésen mentek át, és ezeket Irán ismeri, sőt megtanulta alkalmazni is, szinte biztosra vehető, hogy a perzsa állam egy éven belül bevethető atomfegyver birtokában lesz – vagy akár sokkal előbb is.
A Nemzeti Tudományos Akadémia Demográfiai és Társadalomkutatási Intézetének új kutatása feltárta: 2041-ben, vagyis 17 év múlva az ukrán népesség 28,9 millióra csökken, 2051-re pedig 25,2 millióra. 2022. január 1-je, vagyis az orosz hadsereg inváziója előtt Ukrajnában még 42 millióan laktak.
A népességfogyáshoz természetesen hozzájárul a háború, de az elvándorlás még nagyobb mértékben – írja a Kyiv Post. Az intézeti jelentés szerint ugyanakkor a „népességszám előrejelzése nehéz a szükséges statisztikai adatok hiánya miatt. Ennek az az oka, hogy az ideiglenesen megszállt területek demográfiai mutatóit nem tudjuk figyelembe venni.”
A jelentés szerzői kiemelik a népességfogyás (amikor a halálozások száma meghaladja a születések számát) jelentőségét és a nagyarányú munkaerő-elvándorlás okozta jelentős népességcsökkenést, amely gyakran állandósul.
„Nagyon rossz a demográfiai helyzetünk. A fronton elesettek száma összehasonlíthatatlan azok számával, akik külföldre mentek, és nem terveznek visszatérni” – jelentette ki a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet főigazgatója, Volodimir Paniotto egy interjújában a Kiszó beszámolója szerint
Paniotto hozzátette: jelenleg körülbelül 6 millió ukrán tartózkodik Európában menekültként, további 1-2 millióan pedig Oroszországban. Becslések szerint havonta 100-150 ezerrel nő azok száma, akik soha nem térnek vissza Ukrajnába.
A Wall Street Journal múlt havi cikke szerint, amelyet ukrán forrásokra, és nyugati hírszerzési adatokra alapoztak, az ukrán hadsereg elesett tagjainak a száma elérte a 80 ezret. Ezen felül akkor 400 ezer sebesült katonát tartottak számon.
Elkészült az első agyi felvétel a halál pillanatában: ezek lehetnek az utolsó gondolataink
Elkészítették a világ első agyi felvételét arról a pillanatról, amikor valaki meghal. Egy 87 éves, hirtelen szívrohamot kapó férfi utolsó agyhullámait rögzítették egy, a fején lévő EEG-vel, a felvételekből pedig kiderült, hogy melyek azok a dolgok, amelyekre a halál pillanatában gondolunk.
A kanadai Vancouverben dolgozó kutatók eredetileg azért végeztek EEG-vizsgálatot, mert a páciens epilepsziás rohamokkal küzdött, ám a megfigyelés során váratlanul szívrohamot kapott és meghalt. A tragédia ellenére a vizsgálati eredményeket felhasználták, amelyek alapján képesek voltak meghatározni, hogy mi történt a férfi agyában az utolsó pillanatokban, konkrétan a szívleállás előtti és utáni 30 másodpercben.
Mint kiderült, az emlékek előhívásához és az álmodáshoz kapcsolódó, úgynevezett gamma-oszcillációk növekedését észlelték, vagyis a páciens a halála előtt újra átélte a múltbeli élményeit, mondhatni „lepergett az élete a szeme előtt”.
„Az emlékezet-visszahívásban részt vevő oszcillációk generálásán keresztül az agy a halálunk előtti fontos életeseményeket idézheti fel, hasonlóan a halálközeli élményekben tapasztaltakhoz. Ezek az eredmények megkérdőjelezik az arra vonatkozó elképzeléseinket, hogy pontosan mikor ér véget az élet, és fontos további kérdéseket vetnek fel, például a szervadományozás időzítésével kapcsolatban” – magyarázta dr. Ajmal Zemmar, a Frontiers in Ageing Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.
A tudósok szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy meggyőzőbb eredmények szülessenek, ezek az adatok ugyanis csak egyetlen esettanulmányra összpontosítanak, a páciens agya pedig már károsodott az epilepszia miatt. Éppen ezért a szakemberek nem tudják megmondani, hogy ugyanez történt volna-e egy másik személy esetében is.
Ausztria lehet az Európai Unió legújabb tagállama, ahol szélsőjobboldali párt kerülhet hatalomra, miután a Szabadságpárt (FPÖ) győzelmet aratott a vasárnapi parlamenti választásokon.
A bevándorlásellenes, Kreml-barát párt – amelyet a második világháború után egykori nácik alapítottak – története során először nyert általános választást, és győzelme most az egész EU-ra hatással lehet.
Az osztrák szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) vasárnapi győzelme az európai ultranacionalizmus újabb megnyilvánulása. Migrációellenes, Kreml-barát párt a második világháború óta először nyert Ausztriában.
Bár az FPÖ megpróbálja leplezni nemzetiszocialista gyökereit, a választási győzelem nagy hatással lehet az EU-ra.
„A migrációellenességről sokat beszélnek. Központi téma volt az elmúlt évtizedekben és a kampányban is” – mondja a Maastrichti Egyetem szakértője, Christine Nehold. „Lehet találgatni arról, valamint megnézni a közvélemény-kutatásokat is, hogy az emberek miért szavaztak úgy, ahogyan szavaztak. Úgy érzékeljük, hogy a migráció miatt felerősödött az arról szóló diskurzus és ennek tematizálása más országokban is működni látszik.”
A szélsőjobb számos győzelmet aratott az Európai Unióban. Magyarország az egyetlen tagállam, ahol radikális jobboldali párt van hatalmon és amely többségben kormányoz.
A szélsőjobb azonban része az olasz, holland, finn, cseh és horvát koalíciós kormányoknak is. A múlt vasárnapi választási eredmények alapján pedig Ausztria lehet a következő, amely csatlakozik a trendhez.
A francia Nemzeti Tömörülés és az Alternatíva Németországért szintén erősödik.
„Egész Európában azt látjuk, hogy jobbra tolódás zajlik. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért történik ez, és hogy mit tegyünk ellene. Fontos leszögezni, hogy most már világos: ezt többé nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
Továbbra sem világos, hogy a Szabadságpárt (FPÖ) része lesz-e egy koalíciós kormánynak Ausztriában. Győzelme azonban középtávon hatással lesz az európai ügymenetre. És nem csak a migrációs politikára, hanem a zöld alku elhalasztására is.
Ami Oroszországot illeti, az európai szélsőjobboldali erők is megosztottak.
