Milankovitch (orbitális) ciklusok és szerepük a Föld éghajlatában

Szerző: Alan Buis,
NASA Jet Propulsion Laboratory

Életünk szó szerint ciklusok körül forog: események sorozata, amelyek rendszeresen ismétlődnek ugyanabban a sorrendben. Több száz különböző típusú ciklus létezik a világunkban és az univerzumban. Néhány természetes, mint például az évszakok változása, az állatok éves vándorlása vagy a cirkadián ritmus, amely alvási szokásainkat szabályozza. Mások ember által termeltek, mint például a növények termesztése és betakarítása, a zenei ritmusok vagy a gazdasági ciklusok.

A ciklusok kulcsszerepet játszanak a Föld rövid távú időjárásában és hosszú távú éghajlatában is. Egy évszázaddal ezelőtt Milutin Milankovitch szerb tudós azt feltételezte, hogy a Föld Naphoz viszonyított helyzetében bekövetkező változások hosszú távú, kollektív hatásai a Föld hosszú távú éghajlatának erős mozgatórugói, és felelősek az eljegesedési időszakok (jégkorszakok) kezdetéért és végéért.

Pontosabban megvizsgálta, hogy a Föld körüli mozgások három típusának változásai hogyan befolyásolják, hogy mennyi napsugárzás (más néven insoláció) éri el a Föld légkörének tetejét, valamint hol éri el az insoláció. Ezek a ciklikus pályamozgások, amelyek Milankovitch-ciklusok néven váltak ismertté, akár 25% -os változásokat okoznak a bejövő insoláció mennyiségében a Föld középső szélességein (bolygónk körülbelül 30 és 60 fok között helyezkednek el az egyenlítőtől északra és délre).

A Milankovitch-ciklusok a következők:

1. A Föld pályájának alakja, excentricitáskéntismert;
2. A Föld tengelyének szöge a Föld keringési síkjához képest ferde;és
3. A Föld forgástengelyének iránya hegyes, precessziónak

Vessünk egy pillantást mindegyikre (további olvasmányok arról, hogy a Milankovitch-ciklusok miért nem magyarázhatják meg a Föld jelenlegi felmelegedését).

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Excentricitás – A Föld éves zarándoklata a Nap körül nem tökéletesen körkörös, de elég közel van. Idővel a Naprendszerünk két legnagyobb gázóriás bolygója, a Jupiter és a Szaturnusz gravitációs vonzása miatt a Föld pályájának alakja majdnem kör alakútól enyhén elliptikusig változik. Az excentricitás azt méri, hogy a Föld pályájának alakja mennyire tér el a tökéletes körtől. Ezek a változások befolyásolják a Föld és a Nap közötti távolságot.

Az excentricitás az oka annak, hogy évszakaink kissé eltérő hosszúságúak, az északi féltekén a nyár jelenleg körülbelül 4,5 nappal hosszabb, mint a tél, és a tavasz körülbelül három nappal hosszabb, mint az ősz. Ahogy az excentricitás csökken, az évszakok hossza fokozatosan kiegyenlítődik.

A Föld Naphoz való legközelebbi megközelítése (perihélium) közötti távolság különbsége, amely minden év január 3-án vagy annak környékén következik be, és a Naptól való legtávolabbi távozása (aphelion néven ismert) július 4-én vagy akörül, jelenleg körülbelül 5,1 millió kilométer (kb. 3,2 millió mérföld), ami 3,4 százalékos eltérést jelent. Ez azt jelenti, hogy minden januárban körülbelül 6,8 százalékkal több bejövő napsugárzás éri el a Földet, mint júliusban.

Amikor a Föld pályája a legelliptikusabb, körülbelül 23 százalékkal több bejövő napsugárzás éri el a Földet bolygónk Naphoz legközelebbi megközelítésénél évente, mint a Naptól való legtávolabbi távozásakor. Jelenleg a Föld excentricitása nagyon lassan csökken, és megközelíti a legkevésbé elliptikus (legkörkörösebb) ciklusát, egy körülbelül 100 000 éves ciklusban.

A globális éves insoláció teljes változása az excentricitási ciklus miatt nagyon kicsi. Mivel a Föld excentricitása meglehetősen kicsi, viszonylag kis tényező az éves szezonális éghajlati változásokban.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Ferdeség – A Föld forgástengelyének szögét ferdeségnek nevezik, amikor a Nap körül halad. A ferdeség az, amiért a Földnek évszakai vannak. Az elmúlt egymillió évben 22,1 és 24,5 fok között változott a Föld keringési síkjához képest. Minél nagyobb a Föld tengelydőlésszöge, annál szélsőségesebbek az évszakaink, mivel minden félteke több napsugárzást kap nyáron, amikor a félteke a Nap felé dől, és kevesebbet télen, amikor elfordul. A nagyobb dőlésszögek kedveznek a jégtelenedési időszakoknak (a gleccserek és jégtakarók olvadása és visszahúzódása). Ezek a hatások globálisan nem egységesek – a magasabb szélességi körök nagyobb változást kapnak a teljes napsugárzásban, mint az egyenlítőhöz közelebb eső területek.

A Föld tengelye jelenleg 23,4 fokkal dől, vagyis körülbelül félúton a szélsőségek között, és ez a szög nagyon lassan csökken egy körülbelül 41 000 éves ciklusban. Utoljára körülbelül 10 000 évvel ezelőtt volt a maximális dőlésszöge, és körülbelül 10 000 év múlva éri el a minimális dőlését. Ahogy a ferdeség csökken, fokozatosan segít az évszakok enyhébbé tételében, ami egyre melegebb teleket és hűvösebb nyarakat eredményez, amelyek fokozatosan, idővel lehetővé teszik, hogy a magas szélességi fokokon lévő hó és jég nagy jégtáblákká alakuljon. Ahogy a jégtakaró növekszik, a Nap energiájának nagyobb részét veri vissza az űrbe, elősegítve a további hűtést.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Precesszió – Ahogy a Föld forog, kissé ingadozik a forgástengelyén, mint egy kissé középen elrugaszkodott forgó játékfelső. Ez az ingadozás a Nap és a Hold gravitációs hatásai által okozott árapály-erőknek köszönhető, amelyek miatt a Föld az egyenlítőnél kidudorodik, ami befolyásolja annak forgását. Ennek a hullámzásnak a tendenciáját a csillagok rögzített helyzetéhez viszonyítva axiális precessziónak nevezik. Az axiális precesszió ciklusa körülbelül 25 771,5 évet ölel fel.

Az axiális precesszió az évszakos kontrasztokat szélsőségesebbé teszi az egyik féltekén, és kevésbé szélsőségessé a másikon. Jelenleg a perihélium télen fordul elő az északi féltekén és nyáron a déli féltekén. Ez forróbbá teszi a déli félteke nyarait, és mérsékli az északi félteke szezonális változásait. De körülbelül 13 000 év múlva az axiális precesszió miatt ezek a körülmények megfordulnak, az északi féltekén több szélsőséget tapasztalnak a napsugárzásban, a déli féltekén pedig mérsékeltebb szezonális ingadozásokat.

A precesszió befolyásolja az évszakok időzítését a Föld legközelebbi/legtávolabbi pontjaihoz viszonyítva a Nap körül. A modern naptárrendszer azonban az évszakokhoz kötődik, így például az északi féltekén a tél soha nem fordul elő júliusban. Ma a Föld északi csillagai a Polaris és a Polaris Australis, de néhány ezer évvel ezelőtt Kochab és Pherkad voltak.

Van apsidális precesszió is. Nemcsak a Föld inog a forgástengelyén, hanem a Föld teljes keringési ellipszise – vagyis az ovális alakú pálya, amelyet a Föld a Nap körüli pályáján követ – is szabálytalanul ingadozik, elsősorban a Jupiterrel és a Szaturnusszal való kölcsönhatása miatt. Az apsidális precesszió ciklusa körülbelül 112 000 évet ölel fel. Az apsidális precesszió megváltoztatja a Föld pályájának orientációját az ekliptikus síkhoz képest.

Az axiális és apsidális precesszió együttes hatása átlagosan mintegy 23 000 éves teljes precessziós ciklust eredményez.

Egy klíma időgép

A Milankovitch-ciklusok által elindított kis változások külön-külön és együtt is működnek, hogy nagyon hosszú időn keresztül befolyásolják a Föld éghajlatát, ami több tízezer vagy százezer év alatt nagyobb változásokhoz vezet éghajlatunkban. Milankovitch kombinálta a ciklusokat, hogy átfogó matematikai modellt hozzon létre a napsugárzás különbségeinek kiszámításához a Föld különböző szélességein a megfelelő felszíni hőmérsékletekkel együtt. A modell olyan, mint egy éghajlati időgép: előre és hátra futtatható, hogy megvizsgálja a múltbeli és jövőbeli éghajlati viszonyokat.

Milankovitch feltételezte, hogy a sugárzás változásai bizonyos szélességi fokokon és bizonyos évszakokban fontosabbak, mint mások a jégtakarók növekedése és visszahúzódása szempontjából. Ezenkívül úgy vélte, hogy a ferdeség az éghajlat három ciklusa közül a legfontosabb, mivel nyáron befolyásolja a Föld északi magas szélességi régióiban a napsugárzás mennyiségét (a precesszió és a ferdeség relatív szerepe még mindig tudományos tanulmány kérdése).

Kiszámította, hogy a jégkorszakok körülbelül 41 000 évente fordulnak elő. A későbbi kutatások megerősítik, hogy 41 000 éves időközönként egy és hárommillió évvel ezelőtt fordultak elő. De körülbelül 800 000 évvel ezelőtt a jégkorszakok ciklusa 100 000 évre nyúlt, ami megfelel a Föld excentricitási ciklusának. Bár különböző elméleteket javasoltak ennek az átmenetnek a magyarázatára, a tudósoknak még nincs egyértelmű válaszuk.

Milankovitch munkáját korának más kutatói is támogatták, és számos publikációt írt hipotéziséről. De csak körülbelül 10 évvel az 1958-ban bekövetkezett halála után kezdte a globális tudományos közösség komolyan felfigyelni elméletére. 1976-ban Hays és munkatársai a Science folyóiratban mélytengeri üledékmagokat használva tanulmányban megállapították, hogy a Milankovitch-ciklusok megfelelnek az elmúlt 450 000 év jelentős éghajlatváltozási időszakainak, a jégkorszakok akkor következtek be, amikor a Föld különböző pályaváltozási szakaszokon ment keresztül.

Számos más projekt és tanulmány is megerősítette Milankovitch munkájának érvényességét, beleértve a grönlandi és antarktiszi jégmagok adatait felhasználó kutatásokat, amelyek erős bizonyítékot szolgáltattak a Milankovitch-ciklusokra több százezer évre visszamenőleg. Emellett munkáját az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának Nemzeti Kutatási Tanácsa is felkarolta.

Folyamatban van a tudományos kutatás annak érdekében, hogy jobban megértsük azokat a mechanizmusokat, amelyek változásokat okoznak a Föld forgásában, és hogy a Milankovitch-ciklusok hogyan befolyásolják az éghajlatot. De az elmélet, hogy ezek határozzák meg a jég-interglaciális ciklusok időzítését, jól elfogadott.

( ENDRE POSZTAJÁNLATA )

Medical Tribune                                ( Endre posztküldése)

Az asztalon egy közepes méretű kék tabletta és egy apró piros kapszula hever. Ha mindkettő hatékonyan enyhíti a szorongást, Ön melyiket választaná? És melyiket gondolja jobbnak, ha a vérnyomás csökkentése a cél? Az első esetben a betegek jobban gyógyulnak a kéktől, a piros gyógyszer pedig leviszi a vérnyomást akkor is, ha semmilyen hatóanyagot sem tartalmaz, de a páciens hisz benne. A placebo némelyek szerint egyenesen az orvostudomány kulcskérdése.

A ráció, az érzelmek és társaink hatása

Placebo nemcsak gyógyszer lehet, hanem bármilyen terápiás célú beavatkozás, így műtét is, vagy orvosi eszköz, például ultrahang-berendezés, elektróda – mondja Bárdos György pszichofiziológus. A szó a Bibliából, a Zsoltárok könyvéből származik: „Placebo Domino in regione vivorum”, “Az Úr kedvében fogok járni/tetszeni fogok az Úrnak az élet földjén”. Arthur és Elaine Shapiro neves „placebológusok” definíciója szerint a placebo olyan terápiás beavatkozás vagy annak egy része, amelyet egy betegség gyógyítására vagy egy tünet enyhítésére alkalmaznak annak teljes vagy részleges tudatában, hogy specifikus hatást nem fejt ki a kezelt állapotra. Azaz placebohatás akkor is létrejöhet, ha a kezelést végzőnek nincs ilyen szándéka – szögezi le Bárdos György, akinek kutatócsoportja – PlaceBio – végzi e témában a legteljesebb magyarországi kutatásokat az ELTE-n. A Shapiro-szerzőpáros könyve (The Powerful Placebo: From Ancient Priest to Modern Physician) szerint a modern gyógyászat kialakulásáig az orvosi eljárások valójában mind a placebo-hatás miatt működtek. Bár ezt a megállapítást a New England Journal of Medicine könyvkritikusa, Luois Lasagna túlzásnak ítéli – szerinte több, évezredeken keresztül használt növényi szer, így például az ópium, a rezerpin, a digitálisz, a kuráre kiállja a tudományosság próbáját –, több hazai szakember is egyet ért vele. Bánki M. Csaba így kezdi a Magyar Neuro-pszichofarmakológiai Egyesület placebo-konferenciájára írt vitaanyagát: „Helytállónak tűnik az a kissé sarkos megfogalmazás, hogy a gyógyítás története az elmúlt másfél évszázadot leszámítva a placebo-kezelések története. Annál meglepőbb, hogy a placebo-hatás tudományosnak nevezhető vizsgálata csak alig néhány évtizedes, és a kérdés jelentőségét a legtöbb orvosi szakma ma is messze alulbecsüli.” A pszichiáter szerint a placebo-hatás a jövő nagy kérdése, a szervezet öngyógyító élettani apparátusának megértése alig belátható távlatokat nyitna, azonban a mai, természettudományos orvosi gondolkodás tagadni igyekszik minden kontinuitást évezredes mágikus múltjával. „A placebo nem csak analgesiát, hanem szerteágazó hatások sokaságát képes előidézni – folytatja Bánki M. Csaba a Psychiatria Hungarica című folyóiratban megjelent vitaanyagban –, talán éppen ez a nemspecifikus jelleg a placebo-hatás egyik fő karakterisztikuma, amelyhez ebben a tekintetben csak a stressz-fogalom hasonlítható.”

Nocebo: ártani fogok

Egy nemspecifikus szernek nem csak pozitív, de káros hatása is lehet: ha valaki kapott már például ópiát tartalmú fájdalomcsillapítót, és azt hiszi, hogy újra azt kap, gátlódhat a légzése (Benedetti, Pain). Ha a páciens bizalmatlan egy kezelés iránt, annak hatására tünetei rosszabbodhatnak, egy szer elhagyása pedig megvonást eredményezhet: posztmenopauzális hormonpótlás után a korábban hormont szedők kétharmada, a placebót kapók 40 százaléka számolt be ilyen tünetekről (Ockene, JAMA). Bárdos György fontosnak tartja körülhatárolni a placebo fogalom jelentését: „Gyakran vélik úgy, hogy a hipnózis placebohatáson alapul. Kimutatták azonban, hogy a hipnotikus hatásoknál más idegpályák működnek. A placebohatásban inkább a szuggesztibilitás, a hipnózisban a szuszceptibilitás játssza a fő szerepet.” Viszont a szuggesztibilitás és a szuszceptibilitás egyaránt nő bizonyos élethelyzetekben – pl. terhesség – és megbetegedés esetén, ami komoly lehetőséget ad az orvosnak. Az általános népesség egyharmada placebo-érzékeny, egyes betegségekben 60 százalékos is lehet az arány (Bárdos György, Köteles Ferenc: Nil nocere? A nocebo jelenség; Pszichológia).

Hogyan hat?

Többféle, egymást kiegészítő elmélet igyekszik magyarázni a placebo-hatást. Fontos a kondicionálás szerepe: ha a kísérleti állatnak rendszeresen cukros vízben adnak emetikumot vagy immunszuppresszánst, később a cukros víz önmagában is kiváltja a hányást, illetve gátolja az immunrendszert. Sok egyéb mellett a szérum vas-szintje, az inzulinszekréció és az oxidatív DNS-károsodás is kondicionálható. „Egy új, azelőtt sem módszerében, sem hatóanyagában nem ismert gyógyszer az alkalmazás első időszakában elérheti a kívánt hatást, majd hatékonysága csökken. Ez állatokban nem érhető el, valami jellegzetesen emberi mechanizmust kell tehát feltételeznünk a háttérben: ez az elvárás.” – mondja Bárdos György. A placebóhoz is hozzászokik a beteg, azonban az adag növelése (hacsak nem kíséri ilyen irányú szuggesztió is) nem állítja vissza az eredeti hatást. A csökkenés kivédhető, ha a folyamatos kezelés során csak időnként adunk placebót, ezáltal a valódi farmakológiai hatás is érvényesül, de csak akkor, ha a beteg számára ez nem tudatosul, és véletlenszerűen következik be, hogy melyiket kapja. Ha megmondjuk a betegnek, hogy placebót kapott, a hatás azonnal megszűnik.

Az elvárások erejét az is mutatja, hogy a fájdalomcsillapítók és a szorongásoldók sokkal kevésbé hatnak, ha a beteg nem tudja, hogy ilyen szert kapott. Alzheimer-kórban nem hat a placebo, valószínűleg azért, mert károsodott az elvárásokért felelős agyterület, a prefrontális cortex (Benedetti).

Közreműködő tényező a motiváció is: ha a beteg meg akar gyógyulni, kiélesedik a testérzékelése, a tüneteit máshogy értelmezi és viselkedése is módosul; jobban hat rá a placebo és jobban gyógyul (Geers, Journal of Behavioral Medicine). Ezzel ellentétben, ha egy betegben az a meggyőződés él, hogy bűnei miatt van a betegsége, és tulajdonképpen vezekelnie kellene, minden gyógyszer nocebóvá válik, és szenvedésteljes „mellékhatások” jelentkeznek nála – magyarázza Süle Ferenc pszichoanalitikus a már említett vitaanyagban. Azaz a páciens világképe, a kultúra, amiben él, szintén befolyásolja a placebo-hatás megjelenését: a gyomorfekélyes brazilok kevésbé gyógyulnak placebó hatására, mint az észak-európaiak, az ulcus Németországban kezelhető a leghatékonyabban aspecifikus szerrel, a német hipertóniások azonban mindenki másnál kevésbé placebo-responderek (Park, General Psychiatry).

A teljes gyógyszerhatás létrehozásáért tehát a farmakológiai összetevőn kívül mindig számos más tényező is felelős, nincs gyógyszer placebo-, illetve nocebo-hatás nélkül. A gyógyszer sajátosságai (íz, alak, szín, név), a gyógyszerszedő tulajdonságai (kor, műveltségi szint, személyiség, szocio-kulturális háttér, betegségtörténet, tapasztalatok), a gyógyszert felíró tulajdonságai (kor, személyiség, attitűd, státusz, tekintély), valamint a helyzet, amiben a gyógyszert felírták (rendelő, osztály, laboratórium, szociális esemény) egyaránt számít. Ezért törekednek gyógyító környezet (healing environment) kialakítására az egészségmegőrző kórházak mozgalom tagjai: a ’80-as évek óta a kórházépületek tervezésekor és a szervezeti kultúra kialakításakor figyelembe veszik a kórházi stressz csökkentésének lehetőségeit, pl. a műtőket és a büfét nem egymás közelébe helyezik, az ambulanciákon nem viselnek fehér köpenyt.

Valóság nem létezik

A placebó – és minden gyógyszer – hatásában fontos tényező az is, hogy a beteg meg akar felelni a szülőfigurát alakító orvos elvárásainak. A Pygmalion-effektus működésének modern tanulmányozása során is azt találták (Rosenthal), hogy jobban teljesít a diák pusztán attól, ha a tanára ezt feltételezi. A felettesek elvárásait az emberek könnyen magukévá teszik – ez az önbeteljesítő jóslat egyik formája, ahogy az optimista beállítottság is felfogható annak: a pesszimisták immunrendszere alulműködik.

Bányai Éva pszichológus is hangsúlyozza az orvos és a kezelőszemélyzet pozitív vagy negatív hozzáállásának szerepét: „a kritikus élethelyzetbe, így szuggesztióra fogékony állapotba került betegeknek pozitív szuggesztiókat kell adni. Vészhelyzetben az ember tudatállapota módosul, bármi, amit mondanak neki, mélyen beivódik az agyába, majd a szervezete aszerint működik. Ha baleset ér bennünket, önszuggesztióval arra érdemes törekednünk, hogy megnyugtassuk magunkat, és a sérülés gyors gyógyulásáról szőtt gondolatok járjanak a fejünkben. Ekkor a gyógyulás valóban gyorsabb lesz.”

Nincs a megfigyelőtől független külső valóság, ezt nem csak a kvantumfizika mutatja meg, de fMRI-vel is látható: a többiek által ránk gyakorolt nyomás módosítja a tudatállapotunkat. Gregory Berns neurológus kísérletében az alanyoknak három vonalról kellett eldönteniük, melyik a hosszabb, miközben beépített emberek időnként helytelenül válaszoltak előttük. Az eredmény: négyből három ember legalább egyszer az előtte elhangzó helytelen válasszal értett egyet, illetve négy emberből egy a válaszai felében követte a társai által sugalmazott helytelen választ. Mindeközben agyuk látásért felelős tarkótáji területe volt aktív, a tudatosságért, a tervezésért és a magasabb rendű gondolkodásért felelős homloktáji területek pedig passzívak maradtak. Azaz a helytelenül válaszoló kísérleti alanyok nem hazudtak, tényleg másként látták a valóságot. A látás annyit jelent – magyarázza az eredményeket a kísérletvezető –, hogy elhisszük, amit a csoportunk hisz. Antonio Damasio neurológus ezt így kommentálja: Descartes tévedett, viselkedésünket a racionális gondolkodás csak részben befolyásolja, abban ugyanolyan fontos szerepet játszanak az érzelmek és a szociális kontextus is.

Test-lélek interface

Ma már értjük a mechanizmusát annak, ahogy egy elképzelés, egy érzés vagy egy kapcsolat megváltoztatja a fiziológia működését. „A test és a lélek megkülönböztetése nem jogos, funkcionálisan nincs alapja, ez egy dolog két aspektusa. Más kérdés, hogy mit és hogyan vizsgálok, a kutatómunkában segít a megkülönböztetés, mást nézek a fiziológia, és mást a pszichológia szintjén, de ez nem az élet. A vizsgálat után integrálni kell az eredményeket” – mondja Bárdos György. A pszicho-neuroimmunológia és a pszicho-neuroendokrinológia tudományágak ilyen integrátorok, a mentális folyamatok és az egészség közötti kapcsolatot vizsgálják. Az első kísérletet, amely aztán a pszichoendo-neuroimmunológia (PENI) létrejöttéhez vezetett, 1975-ben végezte Robert Ader és Nicholas Cohen. Az eredmény feltárta az immunrendszer már említett kondicionálhatóságát: az immunszuppresszáns elhagyása után az édes íz önmagában is kiváltotta az immunrendszer gátlását. Candace Pert 1985-ben felfedezte, hogy a neuropeptidek és a neurotranszmitterek az agy és az immunrendszer sejtjein egyaránt hatnak (felfedezte ezek receptorait az immunsejteken). Ezáltal bebizonyosodott, hogy az agy és az immunrendszer egységes, integrált védekező rendszert alkot, és kiderült, milyen mechanizmusok révén befolyásolják az érzelmek a gyógyulást. A gyulladásos citokinek például direkt agyi hatással bírnak, a makrofágokon kívül a hipotalamuszban is termelődnek, kialakítják a betegség-magatartást (láz, hiperalgézia, anorexia, aluszékonyság, letargia, depresszió). Az is elképzelhető, hogy a depresszió szisztémás gyulladás (infekció, autoimmun betegség, rák, stressz) következménye, az antidepresszánsok pedig valójában gyulladásos citokineket gátló hatásuknál fogva működnek (Dantzer, Nature Neuroscience). A depresszión kívül több más betegségben is fokozott ezen citokinek termelődése, ami közrejátszhat a gyógyszerekre adott alacsonyabb terápiás válasz létrejöttében. Lehetséges, hogy gyulladásgátlással kombinálva sok gyógyszer hatásfoka megnő. Az már ma is biztos, hogy a relaxációval, autogén tréninggel megnyugtatott immun- és idegrendszer gyorsabb gyógyulást biztosít, és a pozitív emocionális élmények felturbózzák a védekező rendszert. Ősi kollégáink, a sámánok is így gyógyíthattak: a rituálék hatására létrejövő misztikus élmény óriási pozitív érzelmi töltést adott (Roberts).

Placebó-kontroll: időszerű a reform

A klinikai gyógyszervizsgálatok múlt század közepén történt bevezetése irányította a modern gyógyászat figyelmét a placebó-hatásra, mert az nagyon megnehezíti az új eljárások értékelését. Buda Béla írása szerint „a nagyszabású klinikai próbákkal igazolt hatások, amelyekkel egy-egy gyógyszer megjelenik, ritkán időtállóak. Pár éven belül a legtöbb készítményről kiderül, hogy sokkal kevesebbet ér, mint amennyit az első nagy klinikai kipróbálások állítottak róla. Minden gyógyszernek megvan a maga szubjektív, illetve pszichoszociális ’felezési ideje’, amikor alábbhagy az ’eredeti’ közlemények, a ’legújabb tudományos irodalom’ és a sürgölődő gyógyszergyári ügynökök szuggesztív hatása az orvosban” (Psychiatria Hungarica).

Az első vakpróbát Macht végezte 1916-ban, amikor morfin fájdalomcsillapító hatását hasonlította össze sóoldatéval. Ekkor még csak a beteg nem tudta, melyik szert kapja, majd az orvos elvárásainak hatását kiszűrendő bevezették a kettős vak próbát, a placebó beteg általi lelepleződését elkerülendő az aktív placebót. Vizsgálni kellene azt is, mennyire tudják fenntartani a próba „vakságát”; ez általában kevéssé sikerül: végül a kezelőszemélyzet 71 százalékos biztonsággal meg tudja mondani, ki kapott placebót (Shapiro).

Egy tavalyi NewScientist-cikk megállapításai szerint a placebó-hatás aláássa az evidencia alapú orvoslást. Benedetti eredményei szerint ugyanis sok gyógyszer csak a placebó-hatást erősíti fel; sőt ha a beteg nem tud arról, hogy például diazepamot kapott, az nem is hatékony a műtét utáni szorongáscsillapításban. Ezért meg kell reformálni a placebó-kontrollált vizsgálatok módszertanát – mondja. A metodikai nehézségeket Bitter István és Vitrai József már másfél évtizede megemlítette Placebo: az orvostudomány kulcskérdése című írásában: „minél szigorúbb követelményeket alkalmaznak a vizsgálatokra, annál kisebb hatást tudnak egy adott terápia specifikus hatásának tulajdonítani”.

Kovács József megállapítása szerint (Lege Artis Medicinae) a hazai általános szabályozás nem segít a kutatók számára a placebokontrollált kutatások feltételeinek megfogalmazásában, ezért módosításra és kiegészítésre szorul. A bioetikus hozzáteszi: az EMEA (Orvosi Termékeket Értékelő Európai Hivatal/European Agency for the Evaluation of Medicinal Products) bírálja a Helsinki Deklarációt, amely hatásos kezelés létezése esetén tiltja a placebokontrollt. A hivatal szerint ugyanis a placebo alkalmazása tudományos okokból elkerülhetetlen.

Legsürgetőbb a reform igénye a gyerekgyógyászatban használt szerek klinikai vizsgálatában. Sok szert csak felnőtteken teszteltek, és az egyszerű, testsúlyra kalkulált dózisszámítás nem veszi figyelembe, hogy a gyerekeknek más a metabolizmusa és fogékonyabbak a placebó-hatásra – írja Michael Brooks a PlosMedicine-ben.

Milyen a jó placebo? – A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága

A meleg színű tabletták – piros, narancs – jobbak stimulánsként, a hideg színűek – kék, zöld – depresszánsként. Ha a rendelés szabálytalan (pl. reggel 3, délben 1, este 2) az sokkal hatásosabb, mint a szokványos 3×1. A nagyobb méretű kapszulák jobbak a kicsiknél, két tabletta hatékonyabb, mint egy, az injekció placebóbb a tablettánál. A márkás és drága készítmények „erősebbek”. A jó placebót lelkes, támogató orvos adja: ha a doktor metakommunikációs jelzései is azt az üzenetet közvetítik, hogy a kezelés hatásos, az 20 százalékkal dobja meg a reagálók arányát. „A placebo-hatást a klinikai gyakorlatban mint kapcsolat-indikátort is használhatjuk”, írja Süle Ferenc. A jó orvos–beteg viszony a leghatékonyabb „tetszést kiváltó” tényező.

Az a placebo igazán markáns hatású, amelyik erősen ingerli az érzékszerveket, ezért találták ki az aktív placebót: az adott betegséget tekintve inaktív, de bizonyos mellékhatást produkáló szereket, pl. atropint adnak placebóként. Ha a beteg érzékeli a mellékhatást, feltételezi – és produkálja – a hatást is. Bárdos György munkacsoportja a teljes gyógyszerhatást is kutatja, megállapították, hogy a gyógyszer perceptuális tulajdonságai nagyon fontosak az együttműködésben és a terápiában való bennmaradásban; az emberek több mellékhatást várnak a színes, mint a fehér tablettáktól (Köteles, Bárdos: Tabletták várt hatása és színe/mérete közötti kapcsolatok, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika). A betegtájékoztatók szuggesztivitása is fontos: a PlaceBio vizsgálatai szerint ez utóbbi területen az alternatív termékek jobban teljesítenek, tájékoztatóik több hatás- és tünetleírást tartalmaznak.

Szerhasználat

Az USA-ban 2008-ban végzett felmérés szerint a belgyógyászok és a reumatológusok fele használt tavaly placebót (Tilburt, British Medical Journal/BMJ): 18 százalékuk sóoldatot, 12 százalékuk cukor tartalmú pirulát, 41 százalékuk OTC fájdalomcsillapítót, 38 százalékuk vitamint, 13 százalékuk antibiotikumot, ugyanennyien pedig nyugtatót. A BMJ szerkesztőségi cikke (David Spiegel) arra hívja fel a figyelmet, hogy aggasztóan magas azoknak az orvosoknak az aránya (majdnem egyharmad), akik tévesen diagnosztikai eszköznek vélik a placebót, és úgy gondolják, azok a betegek, akik placebó hatására javulásról számolnak be, valójában szimulánsok. Hozzáteszi: a ma használt orvosi eljárásoknak csak a fele alapul evidenciákon.

Egy dán vizsgálatban (Hróbjartsson) a körzeti orvosok fele mondta, hogy az elmúlt évben legalább tízszer használt placebót, a leggyakrabban azért, hogy elkerülje a konfrontációt a beteggel, ezért virális infekcióban antibiotikumot adott. Magyarországon még nem készült átfogó felmérés, Bárdos Györgyék most készülnek a családorvosok placebó-rendelési gyakorlatát feltárni.

PlaceBio

A gyógyítás hatékonysága rengeteget javult az 1960-as évek óta az új gyógyszerek és technikai berendezések révén, azonban ez a hatékonyságnövekedés elvonta a figyelmet a komplex gyógyításról – hívja fel a figyelmet a munkacsoport vezetője. A pszichofiziológus által nagyra becsült Bernard Engel Pszichoszomatikus orvoslás, viselkedés-orvoslás, egyszerűen csak: orvoslás című cikkében azt írja, hogy minden orvosi szakmának be kell építenie napi gyakorlatába a test-lélek integrált működéséről szerzett ismereteket. Hosszú távon a cél: a gyógyulási folyamat mentális, kognitív befolyásolása placebó nélkül. Azaz a PlaceBio csoport munkája paradox módon arra irányul, hogy a kutatás tárgya megszűnjön, és beépíthessük a megszerzett tudást a gyakorlatba. A jövő alapvető iránya az egészségfejlesztés, a prevenció, a konfliktuskezelés megtanulása kell legyen, ebben nyújthat segítséget a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály pozitív pszichológiája, amely nem azzal foglalkozik, hogyan kell meggyógyulni, hanem azzal, hogyan kell jól működni, egészséges maradni – mondja Bárdos György.

Hamász                                            / ENDRE POSZTKÜLDÉSE/

Egy7. október 2023-én a Hamász terroristái a Gázai övezetből megtámadták Izraelt. A szunnita iszlamista szervezet célja Izrael elpusztítása. 1988-as alapokmánya szerint a Hamász igényt tart a Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti teljes korábbi palesztin mandátumra, és elutasítja a kétállami megoldást.

A Hamászt 1987-ben alapította Ahmed Yassin sejk az egyiptomi Muszlim Testvériség helyi ágaként, amikor a palesztinok erőszakkal fellázadtak az izraeli megszállás ellen az első intifádában. Versenyeznie kellett volna a Yasser Arafat által vezetett PLO-val. Az Al-Kasszám Brigádok a Hamász katonai-terrorista szárnya.

A Hamász 2007 óta irányítja a Gázai övezetet, miután erőszakos hatalmi harcot vívott az eddig domináns Fatah ellen. A Hamász megnyerte a választásokat a palesztin területeken az előző évben, de a Fatah nem akarta elhagyni a hatalmat.

Izrael, az EU és az USA terrorista szervezetnek minősíti. A név a Harakat al-Mukawamah al-Islamiyah (Iszlám Ellenállási Mozgalom) rövidítése, és arabul „vallási buzgóságot” jelent.

További olvasási tippek:

A Hamászt számos forrásból finanszírozzák: szimpatizánsok adományaiból, vállalkozások hálózatából – és Irán állami támogatásából. Időbe fog telni, hogy ez megváltozzon.

Mohammed Deif tervezte a Hamász Izrael elleni támadását. De nem ő az egyetlen hadúr. Kik azok az iszlamisták, akik Gázában, Dohában és Bejrútban ülnek?

Hezbollah

A „cionista állam” elpusztítása – ez mindig is a Hezbollah, németül „Isten pártja” célja volt. A milíciát Izrael 1982-es libanoni inváziójára válaszul hozták létre. Abban az időben több, az Iráni Forradalmi Gárda által kiképzett radikális síita csoport egyesítette erőit, hogy együtt harcoljanak a zsidó állam katonái ellen.

A libanoni polgárháború befejezése után a Hezbollah az 1990-es években politikai erővé vált. Jelenleg a libanoni parlament 14 helyéből 128-et birtokol, de hatásköre messze túlmutat a szavazatok ezen arányán. Valójában a Hezbollah ellenőrzi a főváros, Bejrút számos környékét és az ország egész déli részét, beleértve az izraeli határt is.

Becslések szerint a milíciának 20 000 harcosa, több mint 20 000 tartalékosa és több mint 100 000 rakétája, bombája és egyéb rakétája van. A Hezbollah a világ legerősebben felfegyverzett nem állami szereplője a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) szerint. A CSIS szerint az arzenál főként kis, hordozható és nem irányított föld-felszíni tüzérségi rakétákból áll. Ez sokkal jobb, mint az állami libanoni hadsereg a harci erő szempontjából. Ez az egyik oka annak, hogy a Hezbollahot Libanon legerősebb szervezetének tekintik.

Becslések szerint Irán évente akár százmillió dollárral is támogatja a szervezetet. A kormányban való részvétele mellett a Hezbollah társadalmilag is aktív, és különös gondot fordít a síita lakosságra, amely az összes libanoni körülbelül egyharmadát teszi ki. A Hezbollahnak van egy televíziós állomása és egy rádióállomása is.

A Hezbollahot 1993 óta Hassan Nasrallah vezeti. A Hezbollah politikai pártra és fegyveres milíciára oszlik. Aszad szíriai elnök szövetségeseként aktív és katonailag sikeres a Libanonnal határos szíriai konfliktusban is. Az erre szánt források egy része állítólag kábítószer-csempészetből, valamint külföldön élő libanoni átutalásokból származik. Az Egyesült Államok, Kanada és Izrael a Hezbollah egészét – azaz a pártot és a milíciát – terrorista szervezetnek minősíti. Az EU csak a fegyveres szárnyat tartja terrorista csoportként.

Iszlám Dzsihád (PIJ)

A Gázai övezetben az Iszlám Dzsihád messze felülmúlja a Hamászt, de a szervezetet a Közel-Kelet egyik legradikálisabb militáns csoportjának tekintik. 1981-ben alapították a Gázai övezetben – hasonlóan a Hamászhoz az egykori Muszlim Testvériség, egy Egyiptomban alapított iszlamista szervezet. Az Iszlám Dzsihád „Palesztina felszabadítására” törekszik fegyveres erővel és Izrael elpusztításával.

Az Iszlám Dzsihádot, akárcsak a Hamászt, elsősorban Irán finanszírozza. Becslések szerint évente körülbelül 70 millió dollár. A két iszlamista szervezet azonban politikai rivális. Ugyanannak a klientúrának a támogatását élvezik: a vallásos palesztinokét. A PIJ-t az EU és az USA terrorista szervezetnek minősítette.

Az elmúlt években a Gázai övezetből Izraelre kilőtt rakéták többségét a PIJ-nek tulajdonították. Megfigyelők azonban úgy vélik, hogy a PIJ nem tudta volna végrehajtani a támadásokat a sokkal erősebb Hamász akarata ellenére.

Gázai övezet

A Hamász 7. október 2023-én terrortámadásokat indított Izrael ellen a Gázai övezetből. A lakosok több mint fele palesztin menekült, akiket az 1948-49-es függetlenségi háború idején Gázába utasítottak ki, és leszármazottaik. A következő évtizedekben a terület egyiptomi közigazgatás alatt állt, amíg Izrael meg nem hódította a Gázai övezetet és Ciszjordániát az 1967-es hatnapos háborúban.

Az 1990-es évek elején az oslói békefolyamat részeként a Gázai övezet és Ciszjordánia egyes részei palesztin közigazgatás alá kerültek. 2005-ben az akkori izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon keresztülvitte Izrael teljes kivonulását, és elrendelte a fennmaradó 21 zsidó település evakuálását – saját pártja hangos tiltakozása közepette.

A Hamász megnyerte az első és egyetlen parlamenti választást a palesztin területeken a következő évben. A nemzetközi nyomás azonban a Fatahhal való nemzeti egységkormány felé terelte, amely addig domináns volt. A két palesztin csoport közötti egyre eszkalálódó vitában a Hamász 2007-ben erőszakosan győzedelmeskedett, és azóta egyedül uralja a Gázai övezetet. A Fatah hatalmon maradt Ciszjordániában.

A Hamász folyamatos rakétatámadásaira válaszul Izrael a következő években folytatta a Gázai övezet lezárását. Többször is voltak hatalmas izraeli katonai műveletek. Izrael utoljára 2014-ben nyomult be szárazföldi csapatokkal a Gázai övezetbe. Abban az időben körülbelül 1400,<> palesztint öltek meg.

Időközben Izrael egy 65 kilométer hosszú akadályt épített, és ellenőrzi az északi és keleti, valamint a nyugati Földközi-tenger határait. Egyiptom a Gázai övezet déli részén is lezárta határát. Körülbelül kétmillió ember él a 363 négyzetkilométeres Gázai övezetben, közülük 1,4 millió csak Gáza városában. A lakosság több mint fele 19 éves vagy annál fiatalabb.

Jeruzsálem és a Templom-hegy

Az izraeliek és a palesztinok egyaránt igényt tartanak Jeruzsálemre, mint fővárosukra. Az ENSZ 1947-ben elfogadott felosztási terve Palesztina számára független zsidó és arab államot írt elő, és Jeruzsálemet az ENSZ igazgatása alá kellett helyezni.

Az arab államok elutasították a tervet, és nem sokkal később megtámadták a fiatal izraeli államot. Izrael 1949-ben megnyerte a háborút, és elfoglalta annak a területnek egy részét, amelyet az ENSZ terve a palesztinok számára különített el, beleértve Jeruzsálem nyugati részét is. A jordán csapatok meghódították Jeruzsálem keleti részét, beleértve az óvárost és az Olajfák hegyét.

Az 1967. júniusi hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet, és minden fontosabb intézményét a város nyugati részébe költöztette. Izraelieket telepítettek a város keleti részébe, és hivatalosan 1980-ban csatolták.

Nemzetközi szinten Jeruzsálem státusza vitatott: Németország és a legtöbb ország nagykövetsége Tel-Avivban van, és Donald Trump 2017-ben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.

A főváros kérdése az a pont, ahol a közel-keleti békefolyamat ismételten kudarcot vall. Izrael igényt tart az egész városra, a palesztinok az arab keleti részt jövőbeli államuk fővárosává akarják tenni.

Az óváros nagy szimbolikus jelentőséggel bír az izraeliek és a palesztinok számára, mivel itt található a Templom-hegy a Siratófallal, valamint a Sziklamecset és az Al-Aksza mecset – fontos helyek a zsidók és a muszlimok számára. A zsidók beléphetnek a Templom-hegyre, de ott nem imádkozhatnak. A zsidó nacionalista aktivisták újra és újra provokációra használják ezt a kiskaput.

Egy belső jelentésben számos uniós ország küldöttei sötét képet festenek. A kelet-jeruzsálemi palesztinokra nehezedő nyomás folyamatosan nő. De a város többvallású jellege is veszélyben van.

Ajánlott olvasmány:

Egy uniós jelentés szerint a keresztények jelenléte Jeruzsálemben egyre nagyobb veszélyben van. A kelet-jeruzsálemi palesztinokra nehezedő nyomás is folyamatosan nő. De Jeruzsálem sokvallású jellege is veszélyben van.

Ciszjordánia / Ciszjordánia

Ciszjordánia a Jordán folyó és Izrael hátországa közötti területek neve, amelyeket Jordánia az 1948-as háború után elfoglalt. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael meghódította az egész területet, beleértve az óvárost és Jeruzsálem keleti negyedeit, és lehetővé tette polgárai számára, hogy zsidó településeket hozzanak létre.

Az 1990-es évek közepén az oslói békefolyamat során Ciszjordánia egyes részei visszakerültek a palesztin közigazgatáshoz. Azóta A, B és C területekre osztották fel: A területek palesztin rendőrség és polgári ellenőrzés alatt állnak, B területek izraeli-palesztin rendőrség és palesztin polgári ellenőrzés alatt állnak. A C terület, Ciszjordánia mintegy 60 százaléka, teljes egészében Izrael ellenőrzése alatt áll.

Izraelben a területet Júdeának és Szamáriának hívják. Nagy szimbolikus jelentősége van bibliai története miatt. Nemzetközi szinten Izrael ciszjordániai telepes politikája és a palesztin lakosság bizonytalan helyzete ismételten heves kritikával találkozott.

Különböző becslések szerint két-három millió palesztin és körülbelül 500 000 zsidó telepes él Ciszjordániában. Emellett mintegy 200 000 izraeli él telepeken az annektált Kelet-Jeruzsálemben.

Golán-fennsík

Az Izrael, Szíria és Libanon közötti magas fennsík nagy stratégiai jelentőséggel bír, mivel Észak-Izrael nagy részét figyelmen kívül hagyja és ellenőrzi. A Jordán és a Galileai-tenger mellékfolyóinak forrása is, amelyek különösen fontosak Izrael vízellátása szempontjából. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalta a területet Szíriától, és 1981-ben annektálta, de ezt nemzetközileg alig ismerik el. Donald Trump elnök alatt az Egyesült Államok 2019 márciusában elfogadta Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett.

Kibuc

Amikor a Hamász 7. október 2023-én megszállta Izraelt, több izraeli kibucban mészárlásokat hajtott végre. A szövetkezeti falvak többségét zsidó bevándorlók alapították az 1930-as és 1960-as évek között. A hangsúly a jövő szocialista változatán és a zsidó nép hazájának megteremtésének cionista elképzelésén volt. Az első években a kibucnak gyakran katonai jelentősége is volt.

A kibuc hasonló a mezőgazdasági szövetkezethez. A kibucmozgalom csúcspontján a lakosok gyakran közösségi szállásokon éltek, és megosztották tulajdonukat. Jelenleg mintegy 270 kibuc van, amelyek a mezőgazdaságban, de a turizmusban és a csúcstechnológiai iparban is tevékenykednek. A lakosokat kibucoknak hívják.

Fatah

A Fatah a palesztin mozgalom domináns világi ereje. A Hamásszal ellentétben nem iszlamista programot követ, hanem tisztán nemzeti programot a palesztin állam létrehozása céljából. 1958-ban alapította többek között Jasszer Arafat, és kezdetben gerilla- és terrorista szervezetnek tekintették.

Az 1990-es évek oslói békefolyamata során a Fatah és a PFSZ lemondott az erőszakos küzdelemről, és elismerte Izrael létezéshez való jogát, ami cserébe lehetővé tette a palesztin szervezetek számára, hogy a Palesztin Hatóságon keresztül igazgassák a Gázai övezetet és Ciszjordániát.

Az Izraellel kötött megállapodás azonban éket vert a különböző palesztin szervezetek közé – a Hamász ezt a közös célokkal való szakításnak tekintette. Amikor Arafat 2004-ben meghalt, Mahmúd Abbászt nevezték ki a PFSZ és a Fatah elnökévé. Még ma is az.

A Fatahot újra és újra korrupcióval és nepotizmussal vádolják. Az eddigi egyetlen parlamenti választáson, 2006-ban a Hamász lett a legerősebb frakció a palesztin területeken, majd a Hamász és a Fatah majdnem egy évig harcolt egymással. Végül a Gázai övezet a Hamász kezére került, ahol még ma is uralkodik. A Fatah ellenőrzi Ciszjordániát és a PFSZ-t.

Az utolsó órák eseményei,  a mai napig fájdalmasan égnek bennem. Szorítottuk egymás  kezét , de búcsúzni képtelenek voltunk.

Velem az orvos közölte, hogy csak órái vannak hátra, Ő érezte.  Én mint egy beakadt lemezjátszó, csak kétségbeesetten vinnyogtam: Drága Tibor, drága Tibor.. Ő kinyitotta behunyt szemeit, rám nézett és annyit mondott: Nagyon szeretlek Csibe.

Lényegében egyikünk sem számított a halálra. Pár nappal előtte még a jövő teendőit  tárgyaltuk, semmi nem utalt a végzetes napra. Állapotának hirtelen hanyatlása a mai napig talány számomra.

Az utolsó pillanatig vele voltam, csak a halál beálltakor voltam kénytelen elengedni a kezét.

Hirtelen a Stay with me  hasított belém, de a klippel ellentétben a halál nem vonult vissza vigyorogva, hanem harsány kacajjal azt mondta, elviszem magammal.

Miután rám tört a  visszavonhatatlan valóság, haragudtam, mérges voltam: Nem ezt ígérted, s én hittem Benned. Mindig azt mondtad, nem hagysz egyedül, velem maradsz még sokáig,  a mostani világvégi helyzetben  nagy az esély rá, hogy együtt halunk meg.

Hogy az életemmel mit tudok kezdeni Nélküled? Mindent próbálok úgy csinálni mintha velem lennél,  hiszen ez volt a kérésed, ha a halálról volt szó.

Drága Tibor, köszönöm a gyönyörű, szeretetben eltelt éveket, védelmet, amit nyújtottál.

NAGYON HIÁNYZOL. Tudod, nem sírok, csak valami a szemembe ment.

Életem végéig bennem élsz.