_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
A tanulmány az ipari civilizáció veszélyes állapotára utalva azt hozza ki, hogy alkalmazkodás szempontjából a mérsékelt égövi szigetek állnak az első helyen.
Az amerikai ítéletnapra váró közösség részére készült bunkernek új szerepe lett. Egy tanulmány azt ajánlja, hogy a népessége számára élelmiszert termelni képes országok védjék meg határaikat a nem kívánt tömeges bevándorlókkal szemben, és tartsák fenn elektromos hálózatukat ahhoz, hogy a nagy méretű megrázkódtatásokat ki tudják védeni.
Szerző: Damian Carrington Environment editor
A tanulmány szerint Új-Zéland, Izland, Egyedsült Királyság, Írország, Tasmania a legjobb helyek a globális társadalmi összeomlás túlélésére.
A kutatók szerint az emberi civilizáció veszélyes állapotban van a kifejlődött összefonódó és energiafüggő társadalom, és az ez által létrejött környezet rombolás miatt.
Az összeomlás oka lehet egy nagy fokú financiális krízis, a klímaváltozás hatása, természetrombolás, a COVID-19-nél rosszabb pandémia, illetve ezek kombinációja.
A nemzetek képessége egy totális összeomlás elkerülésére a következőkön múlhat: a népessége számára elégséges élelmiszer megteremtése, határainak védelme a nem kívánt tömeges bevándorlókkal szemben, elektromos hálózat fenntartása és bizonyos gyártás kapacitással való rendelkezés. Legvalószínűbb, hogy ezeket a feltételeket mérsékelt égövi szigetek elégítik ki kis népsűrűséggel.
A hírek szerint milliárdosok vásárolnak földet bunkerek építésére Új-Zélandon, az ítéletnapra történő felkészülés végett. Az angliai Ruskin Egyetem Globális Fenntarthatósági Intézményén, Aled Jones professzor szerint: „Nem lepődtünk meg, Új-Zéland rajta volt a listánkon.”
Ehhez Jones még hozzátette: „Képesnek kell lenned megvédeni a határokat és mérsékelt égövön kell lenni. Nyilvánvalóan egy nagy szigetnek kell lenni, hogy bekerüljön a listába.”
„Meglepő, hogy az Egyesült Királyság rajta van a listán. Nagy a népsűrűsége, ipari gyártása hagyományosan meg van szervezve, az újrahasznosítható technológiák átvételénél nem siet, és a szükséges élelmiszernek csak felét tudja előállítani, de képes ellenállni a megrázkódtatásoknak.” A Sustainability-ben megjelent tanulmány szerint, „A modern korra jellemző globális átívelés és az intenzív energiafogyasztásra támaszkodó ipari civilizáció abnormálisnak tűnik, ha összevetjük az emberi történelem többi részével.”
A tanulmány azt is állítja, hogy a környezetrombolás, csökkent források, és népesség robbanás miatt: „A szakirodalom szerint az emberi civilizáció veszélyes helyzetben van, a nyilvánvaló törekvései miatt.
Azokat a helyeket, melyek nem szenvednek a társadalmi összeomlás minden képzeletet felülmúló hatásaitól, és ezért képes fenntartani jelentős népességet, az „összeomlás mentőcsónakjának” írták le a tanulmányban.
Új-Zéland bizonyult a legalkalmasabbnak a túlélésre geotermikus és hidroelektromos energiaforrása, elégséges agrárföldje és alacsony népsűrűsége miatt.
Jones szerint a közelmúltban bekövetkezett nagy méretű élelmiszer vesztesség, financiális krízis és egy pandémia bekövetkezhetett volna egyszerre is, és semmi ok arra, hogy egyszer ez ne következzen be.
Ehhez még hozzátette: „Amint ezeket az eseményeket látom, egyre jobban aggódom, de egyúttal remélem, hogy gyorsabban tanulhatunk belőle, mint a múltban. A COVID járvány alatt kiderült, hogy a kormány szükség esetén gyorsan tud dönteni. Érdekes, hogy milyen gyorsan tudjuk lezárni a határainkat.
A globális tervezésnél rugalmasan kell kezelni a dolgokat. Nyilvánuló, hogy az a jó, ha az összeomlás nem gyorsan következik be.
_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Megszokásból és kényelemből fakadóan az amerikai dollárt világpénzként használják a nemzetközi kereskedelem egyensúlyhiányának rendezésére, de a szankciók ráébresztették a világot a dollár használatának kockázataira. Következésképpen a BRICS-országok hirtelen kibővültek, Argentínára, Egyiptomra, Iránra, Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre is kiterjesztették a tagságot. A szervezet ma már lényegében a világ olajtermelésének teljes egészét és a világ GDP-jének 40-45%-át tartalmazza. Az nyilvánvaló, hogy az átrendeződés már megtörtént.
MW: Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek csatlakoztak a BRICS-hez. Hogyan befolyásolja ez a dollár szerepét mint a világ tartalékvalutája? (Ez lenne a petrodollár vége?)
PCR: Szaúd-Arábia bejelentette a petrodollár végét, amikor elkezdett más valutát elfogadni az olajért. A BRICS-államok azon dolgoznak, hogyan bonyolítsák le egymás közötti kereskedelmet az amerikai dollár használata nélkül, ami gyakorlatilag véget vet a dollár a világ tartalékvalutájaként betöltött szerepének.
A BRICS-országok megpróbálhatnak új tartalékvalutát létrehozni, amely valutáik súlyozott kosarából áll. Ez szükségtelen, és feszültségekhez vezethet a BRICS-tagok között a kosárban lévő egyes valuták részesedésével kapcsolatos viták miatt. Már nincs szükség tartalékvalutára. A második világháború végén tartalékvalutára volt szükség, mert a többi iparosodott gazdaság megsemmisült. Mivel az Egyesült Államoknak volt az egyetlen érintetlen gazdasága, a szerep az amerikai dollárra esett. Ma nem ez a helyzet. A központi bankok tartalékaikat kereskedelmi partnereik valutáiban tarthatják.
Az ukrajnai háború az amerikai század végét jelenti. „Ami maradt, az egy gőzölgő halom dolláralapú adósság”
Washington számára ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak finanszírozási problémái lesznek nagy költségvetési és kereskedelmi hiányai miatt. Amíg a dollár volt a világ pénze, a külföldi központi bankok az Egyesült Államok kincstárának adósságában tartották tartalékaikat. Az USA költségvetési és kereskedelmi hiányának növekedésével a világ bankrendszerének tartalékai is növekedtek.
A helyzet változik. Ha a világ népességének mintegy felét és a világ GDP-jének 40-45%-át kitevő ország tucatja felhagy a dollár használatával, az amerikai adósság külföldi jegybanki piaca jelentősen csökken. Az USA, miután gyártását offshore helyezte, importfüggő. A csökkenő dollárhasználat az USA adósságállományának csökkenő vevőkínálatát jelenti, ami a dollár árfolyamára nehezedő nyomást és a növekvő importárak miatti infláció növekedését jelenti.
MW: Megengedheti Washington, hogy ez az átrendeződés fennmaradjon, vagy számítanunk kell arra, hogy puccsot látunk Szaúd-Arábiában, ahol az Egyesült Államoknak öt katonai bázisa és számos CIA-hivatala van?
PCR: Nem tudom, hogy Washington képes-e megdönteni a szaúdi kormányt, vagy Oroszország, Kína és Irán megengedi-e ezt. Ne feledje, Obama elnök meg akarta buktatni Aszadot Szíriában, de Putyin nem engedte.
MW: Úgy tűnik, hogy a nyugati oligarchák (WEF) globalista álmai a végéhez közelednek az úgynevezett „szabályalapú renddel”.
Véleménye szerint mennyire volt fontos Vlagyimir Putyin a „globális biztonság új architektúrájának” irányába történő elmozdulás élén, és egy új, többpólusú világrend alapjainak lefektetésében?
PCR: Ami megtörte a globális rend washingtoni változatát, az az volt, hogy a Nyugat közömbös vállára támaszkodott Putyin azon törekvésével szemben, hogy egyenrangú és nem alárendelt pozícióban részese legyen a világrendnek.
Washington arroganciája és ostobasága bontotta meg a globális rendet.
MW: Halála előtt Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államoknak megállapodást kell keresnie Oroszországgal és Kínával, hogy megkönnyítse az egypólusú rendszerről való átmenetet. Íme, ezt mondta:
„Ahogy a globális dominancia korszaka véget ér, az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra átrendezésében… az Egyesült Államok még mindig a világ politikai, gazdasági és katonailag legerősebb entitása, de tekintettel a regionális egyensúlyok összetett geopolitikai változásaira, már nem globális birodalmi hatalom…
Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra oly módon történő átrendezésében, hogy az erőszakot megfékezzék a globális rend lerombolása nélkül…
Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és a megfelelő közel-keleti entitások számára egy hosszú és fájdalmas út egy kezdetben korlátozott regionális alkalmazkodás felé az egyetlen járható út.
Az Egyesült Államok részéről ez türelmes kitartást igényel néhány új partnerrel (különösen Oroszországgal és Kínával) való együttműködési kapcsolatok kialakításában…
A tény az, hogy soha nem volt igazán „domináns” globális hatalom egészen Amerika világszínvonalon való megjelenéséig….
A 20. század második felében más hatalom még csak a közelébe sem került. Ez a korszak most véget ér. – idézve a Toward a Global Realignment, Zbigniew Brzezinski, The American Interest
Ön szerint az Egyesült Államok hogyan viszonyuljon Moszkvához és Pekinghez?
Van-e mód arra, hogy megvédjük az Egyesült Államok érdekeit, miközben (ezzel egyidőben) elkerüljük az évekig tartó konfliktusokat és konfrontációkat? Mik legyenek külpolitikai céljaink?
PCR: A neokonzervatívok célja az Egyesült Államok hegemóniája megakadályozza, hogy Washington meghallja Brzezinski tanácsát.
Washingtonnak megszűnt az esélye, hogy Oroszországgal és Kínával foglalkozzon. A kérdés, amellyel szembe kell néznünk, az, hogy Oroszország és Kína hogyan viszonyul Washingtonhoz. Az Egyesült Államok külpolitikájának neokonzervatív monopóliuma azt jelenti, hogy Washington számára nincs más hang, és az amerikai hegemónia nem jöhet szóba.
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Egy fiatal szőke nő ujjongva hangoskodik a családi ház hátsó kertjében. Látva ezt a szomszéd érdeklődik, hogy mi a vigadalom oka. A szőke nő mondja, hogy babát vár és éppen most tudta meg. A szomszéd gratulál a terhességhez. De ez semmi – áradozik a szőke nő – ikrek lesznek. Nahát – ámuldozik a szomszéd – és ezt hogyan állapították meg a terhesség ilyen korai szakaszában. Én jöttem rá – dicsekszik a szőke nő – vettem egy terhességteszt készletet, de akciós volt, kettőt adtak egynek az áráért, és képzelje, mind a kettő jelezte a terhességet.
Persze vannak okos nők is. – Férj és feleség együtt néznek egy ismeretterjesztő műsort a televízióban, ahol egy pszichológusnő az ellentétes érzelmekről beszél. Az adás végén azt mondja a férj: Szerintem ez egy nagy marhaság, én ezt az ellentétes érzelmet el se tudom képzelni. Lefogadom minden pénzben, hogy nem tudsz te nekem olyan mondani, ami az érzelmeimet ellentétessé tenné. Erre megszólal a feleség: Hát, az igazság az, hogy az összes barátod közül a te faszod a legnagyobb.
Egy muzulmán arab egy szex hirdetésre válaszol, ahol kérdéseket tesznek fel neki. Sajnos a vicc angol, de itt mindenki olyan jól tud angolul, aki nem, annak ott van a szótár (megéri kibetűzni). Csak bátran.
Name?
Abduk.A.R.
Sex?
Five to seven times a week.
No, no, I mean male or female?
Male, female, somtimes camel.
Holy Cow!
Yes, cow, sheeps, animal in general.
But isn’t that hostile?
Hors style, poggy style, any style.
Oh, Dear!
No, no deer, run too fast.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Az első zavaros (de rendkívül kellemes) hónapok után Sydneyből átkerültem The University of Melbourne-be, ahol percek alatt kiderült, hogy de most aztán tényleg meg kell tanulnom angolul. Elmentem az egyetemi könyvesboltba, ahol szembe találtam magam C.E. Eckersley – Essential English (for foreign studends) című könyvével, és mivel foreign-nek is (külföldi) meg studend-nek is (diák) éreztem magam, gyorsan vettem egy példány az első kötetből (összesen 4 kötetet írt a szerző). Nem voltam egy nyelvtehetség, de mit mondjak, a könyv tetszett. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy ha nem ez a könyv kerül a kezembe, talán sose tanulok meg angolul. Különben csak később tudtam meg, hogy ez a világ legjobb angolt tanító könyvsorozata.
De ki ez az Eckersley (ejtsd: ekerszli)? 1892-ben született Észak Angliában, mászter fokozattal diplomázott angol nyelvből, amit aztán tanított, majd nyelvkönyveket írt egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig. Ha nem tudsz elképzelni egy tipikus angol tanárt, akkor nézd meg jól itt balra a fényképét.
A 4 könyv első kiadása 1938-ban jelent meg, amit újabb és újabb kiadások követett csak minimális kiegészítéssel, ami halála után is folytatódott (ma már egyesek elavultnak tekintik). Nekem viszont egy szentimentális örökség a múltból. Persze az angol nyelv az elmúlt 60 év alatt rengeteget változott, ami indokolttá tenné, hogy angolul tanulók rá se nézzenek a könyvre, és nyilván senkinek se jut eszébe, hogy ennek a segítségével tanítson. Én viszont rengeteget tanultam belőle és még ma is emlékszem számtalan fordulatára, de nem a személyes élmény a mérvadó. Ezeknek a könyveknek maradandó érdemei vannak, amit – szerintem – mind a mai napig nem sikerült másoknak elérni. Mik lennének ezek?
Az angol nyelvű mondat normál felépítését, és a mondatok mintáit folyamatosan és szisztematikusan mutatja be. A tanulót végigvezeti az alapvető (essential) nyelvtanon a lehető legegyszerűbb módon, miközben minden egyes új konstrukciót ott íziben megmagyaráz és bemutat.
Mivel egy idegen nyelv megtanulásának alapja a beszéd ismerete, a könyv folyamán folyamatos „társalgás” történik, mégpedig tényleges társalgási stílusban. És mivel egy nyelvtanulás sikere azon múlik, hogy a tanuló érdeklődése fennmarad-e, a könyv írója mindent megtesz, hogy a tanulás keserű piruláját beburkolja a derű mázával. Ezért a kötelező kezdés után az olvasónak be van mutatva Mr Pristley a nyelvtanár, felesége, otthona, macskája és hat tanítványa, akik közül valamelyikkel az olvasó könnyen asszociálja magát. Ők aztán a négy köteten keresztül társalognak, vicceket mesélnek, felolvassák rövid történeteiket, és beszélgetnek Mr. Pristley-vel. A nyelvtanítás erre van felépítve.
Egyesek szerint mára Mr. Eckersley módszere elavulttá vált, ami nagy kár lenne, mert egy csodálatos, és hatékony, ráadásul rendkívül szórakoztató metódus. Az egyetlen hátránya, hogy a könyvek szerkesztéséből adódóan szükség van hozzá egy tanárra is, akik számára van 4 „teachers” book, teli útmutatókkal. Ez a hivatalos álláspont, de én magam is tanár nélkül tanultam a könyvből, persze besegített az élet, hiszen angol közegben éltem, ahol bárkinek tehettem fel kérdéseket, ha ennek szükségét láttam.
Az viszont fantasztikus, milyen mélységben képes az ember behelyezni magát a könyvben szereplő diákok közé, és szinte velük él. Ott van a mindig kedélyes, ügyes, és földön járó Pedró Spanyolországból, a csendes, óvatos szőke Olaf Svédországból, a szerény, kedves és nagyon csinos Frieda Svájcból, az aprólékosan szertartásos Jan Lengyelországból, a vidám, nem túl udvarias, és örökké viccelődő Hob (nem tudni honnan), végül a ragyogóan fiatalos Lucille Franciaországból. Időnként megjelenik az okos, de figyelmes Mrs Prisley, aki a maga módján vezeti a háztartást (és a férjét is) és szerepet kap Sally a házaspár macskája is.
Számomra Essential English azért halhatatlan, mert Mr Eckersleynek utolérhetetlen képessége van a nyelvtani finomságok megmagyarázására. Ez egy olyan különleges képesség, ami nem tanulható, amihez születni kell. Mr Eckersley folyamatosan alkalmazza a szabályos nyelvtani terminológiát és kifejezéseket, de valahogy mindig képes megtartani magyarázatának közvetlenségét, és egyértelműségét. Nincs szükség száz meg száz példára. A szerző magvas magyarázata tökéletesen elégséges. És ugyan bármily mértékben is változott az angol nyelv az elmúlt 60 évben, a nyelvtana megmaradt. Mr Eckersley borotvaéles meghatározásaiból ma éppen úgy lehet tanulni, mint bármikor a múltban.
Aki közületek ismeri az angol nyelvet, bizonyára értékelni fogja Mr Pristley néhány kiragadott magyarázata. Például: “I am really busy” nem jelenti ugyanazt, mint “I really am busy”. A második mondatban az elfoglaltságom sokkal jobban ki van hangsúlyozva. Ilyen és hasonló dolgokra a tanár folyamatosan rámutat.
Talán azt kellene még megemlíteni, hogy ezeket a nyelvkönyveket szórakoztató olvasni, amit más nyelvkönyvről nemigen lehet elmondani. Eckersley könyvei teli vannak szórakoztató történetekkel, és anekdotákkal, és összesen 3000 angol szót alkalmaz. Egy-egy olvasmányába ügyesen bevonja azt az anyagot, amit épen meg akar velünk tanítani. Észre se vesszük, és máris megtanultuk a legfontosabbakat, a segédigék alkalmazását, és a nyelvtani időket.
És akkor most jön a hab a tortára. Eckersley (Pristley) egy igazi gentleman a XIX. Századból. Bemutatja nekünk és megtanít minket a legszebb angolra, de nem csak a nyelvre, hanem a viselkedésére is. Olyan szituációkat mutat be, olyan fordulatokat tár fel, ami elénk tárja azt az angol társadalmat, ami kihalófélben van.
__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________
Az USA nem Dél-kínai-tenger parti állam;több mint tízezer kilométerre fekszik attól. Ennek ellenére az Egyesült Államok a Dél-kínai-tenger regionális fejlődésének legnagyobb destabilizáló tényezője.Potenciálisan veszélyes „időzített bombaként” továbbra is arról ábrándozik, hogyan lehetne a regionális országokat Kínával szembe fordítani.
Néhány napja Karl Thomas, az Egyesült Államok haditengerészetének hetedik flottaparancsnoka Kína „agresszív viselkedésére” utalt a Dél-kínai-tengeren, mivel a kínai parti őrség hajói jogszerűen elfogták a vizekre behatoló Fülöp-szigeteki hajókat. Pontosabban augusztus 5-én a kínai Nansha-szigeteken található Ren’ai-zátony közelében.
Az incidens Washington állandó hírverése miatt gyorsan elfajult.Thomas megjegyzései azt igazolják, hogy az Egyesült Államok reméli az események újra felhevítését, hogy továbbra is provokálja a Kína-Fülöp-szigeteki kapcsolatokat azzal a céllal, hogy Manila teljes mértékben igazodjon Washingtonhoz, és az Egyesült Államok Kína elleni stratégiai tervének éllovasává váljon.
A Dél-kínai-tengeren kialakult jelenlegi feszültségek főként az Egyesült Államok buzdítására vezethetők vissza. Ez a tűzzel való játék veszélyes az Egyesült Államokra nézve.
Az Egyesült Államok túlbecsülte saját katonai képességét, valamint regionális szövetségeseinek és partnereinek eltökéltségét és bizalmát, hogy részt vegyenek Kína elleni indo-csendes-óceáni stratégiájában.Nem Washington dolga, hogy Kína és az érintett országok hogyan oldják meg a vitát.Ha az USA ki meri provokálni Kína alapvető érdekeit a Dél-kínai-tengeren, akkor Kína minden bizonnyal reagálni fog.
Kína elve következetes és világos – nem mondunk le arról, ami a miénk, és nem vágyunk olyan területre, amely nem a miénk.Az Egyesült Államok azonban beszervezi Kína körül a szomszédos országokat, hogy feszültséget keltsen a régióban. Azonban erőfeszítései ellenére soha nem kapja meg, amit akar, csak még nagyobb instabilitás okoz a régióban.
Washington provokatív magatartása nagy akadályt jelent a dél-kínai-tengeri viták megoldásában.Az USA folyamatosan szítja a bajt abban a reményben, hogy éket ver Kína és szomszédos országai közé.Ezen túlmenően, amikor a Kína és az ASEAN között a Dél-kínai-tengeri magatartási kódexről (COC) folytatott konzultáció kritikus szakaszba érkezett, Washington megpróbálja félrevezetni a közvéleményt és akadályozni a folyamatot.
A múlt hónapban megerősítést nyert, hogy a COC-ról folytatott konzultációk pozitív irányt vettek. Kína és a regionális országok négyévnyi konzultáció után befejezték a COC szövegtervezetének második olvasatát. A Kína és az ASEAN által 2002-ben aláírt nyilatkozat a felek magatartásáról a Dél-kínai-tengeren, meghatározta néhány alapvető irányvonalat a dél-kínai-tengeri kérdés megoldásához, és a COC-ról szóló konzultációk ebben az irányban most konkrétabb erőfeszítéseket tesznek.
Jelenleg a dél-kínai-tengeri kérdésben érintett valamennyi félnek meg kell erősítenie a kommunikációt, és a COC mielőbbi elfogadására kell törekednie.A vitákat csak ilyen pályára való visszatéréssel és a külső erők beavatkozásának kiküszöbölésével lehet észszerű, tisztességes és megfelelő módon kezelni.Tekintettel a Dél-kínai-tenger kérdésének összetettségére, Kína mindig is a viták félre tételét és a közös fejlesztést szorgalmazta.Még mindig ez a legreálisabb módja a kérdés megoldásának, a leginkább összhangban van valamennyi fél érdekeivel, és a regionális béke és stabilitás fenntartásának legvalószínűbb módja.
Az Egyesült Államok továbbra is kijátssza a „kínai fenyegetést” a Dél-kínai-tengeren, hogy eltérítse az ASEAN-országokat, és arra késztesse őket, hogy Kínát ellenségként kezeljék, nem pedig együttműködési partnerként.Nyilvánvaló, hogy az USA nem akar fenntartani békét a Dél-kínai-tengeren, ami kedvező Kínának és az ASEAN-nak, mert különben hogyan tudná az USA a vitákat kihasználni saját érdekeinek érvényesítésére?
Évtizedek óta az ASEAN és az egész ázsiai-csendes-óceáni térség gyors gazdasági fejlődésnek és jólétnek volt tanúja a regionális békének köszönhetően. Ez a tendencia minden bizonnyal hirtelen véget ér, amint a Dél-kínai-tenger turbulenciákkal teli régióvá válik. Amikor Kína és az ASEAN-országok békés fejlődésre törekszenek, az Egyesült Államok minden erőfeszítést meg fog tenni ennek megállítására. A regionális országoknak ébernek kell maradniuk.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________