Ez egy olyan kérdés, amelyet a fizikusok, köztük én is, évtizedek óta próbáltak megválaszolni.De nehéznek bizonyul.Noha magabiztosan vissza tudjuk követni a kozmikus történetet egy másodpercre az Ősrobbanás utánig, de az, ami ennél korábban történt, lehetetlen felmérni. Részecske gyorsítóink egyszerűen nem tudnak elegendő energiát igénybe venni az első nanosekundumban uralkodó szélsőséges körülmények megismétléséhez.

De azért elvárjuk, hogy a második pillanat első apró részében az univerzumunk legfontosabb jellemzőit megadják.

Az univerzum körülményei állandosága révén írhatók le rögzített mennyiségekkel, például a gravitációs állandóval (G) vagy a fénysebességgel (C). Ezek közül körülbelül 30 ábrázolja a paraméterek méretét és erősségeit, például a részecskék tömegét, erőit vagy az univerzum tágulását.De elméleteink nem magyarázzák meg, hogy milyen értékeknek kellene lenniük ezeknek az állandóknak.Ehelyett, hogy meg kell mérnünk őket, és az értékeiket be kell dugnunk egyenleteinkbe, hogy pontosan leírjuk a természetet.

Az állandók értékei olyan tartományban vannak, amely lehetővé teszi az összetett rendszereket, mint a csillagok, bolygók, szénalapú vegyületek létrehozását és végül az emberek fejlődését. A fizikusok rájöttek, hogy ha néhány százalékkal megváltoztatnánk ezeket a paraméterek egy részét, akkor az élettelenné tenné az univerzumunkat. Az a tény, hogy az élet létezik tehát a finom hangoláson múlik.

Néhányan azt állítják, hogy ez csak egy szerencsés véletlen.Alternatív magyarázat azonban az, hogy egy multiverzumban élünk, amely különféle fizikai törvényekkel és alapvető állandókkal rendelkező területeket tartalmaz.Lehet, hogy a legtöbb univerzum teljesen alkalmatlan az életre.De néhánynak statisztikailag véve életbarátnak kell lennie.

Küszöbön álló forradalom?

Mennyi a fizikai valóság mértéke? Biztosak vagyunk abban, hogy szélesebb körű, mint az a domain, amelyet a csillagászok valaha is megfigyelhetnek. Ez a domain határozottan véges. Ez alapvetően azért van, ahogy az óceánon is van egy horizont, amelyet nem láthatunk túl. És amint nem gondoljuk, hogy az óceán közvetlenül a horizonton túlig terjed, arra számítunk, hogy a galaxisok léteznek a megfigyelhető univerzumunk határán. Gyorsulva terjedő univerzumunkban a távoli leszármazottaink soha nem lesznek képesek megfigyelni őket.

A legtöbb fizikus egyetért azzal, hogy vannak olyan galaxisok, amelyeket soha nem láthatunk, és hogy ezeknek számossága meghaladják azokat, amelyeket megfigyelhetünk. Ha elég messzire nyúlnak, akkor minden, amit elképzelhetünk, újra és újra megismételhető.

Ez a hatalmas (és elsősorban nem megfigyelhetetlen) domain a „mi” nagy robbanásunk következménye lenne – és valószínűleg ugyanazok a fizikai törvények szabályozzák, amelyek az univerzum azon részeiben érvényesek, amelyeket megfigyelhetünk.De a Big Bang lett volna az egyetlen?

A felfuvódád elmélete, amely azt sugallja, hogy a korai univerzum olyan időszakon ment keresztül, amikor a mérete megduplázódott a másodperc 10^-36-od része alatt.Ez figyelembe veszi, hogy az univerzum miért olyan nagy és sima, kivéve az ingadozásokat és a hullámokat, amelyek a galaxisképződés „magjai”.

De a fizikusok, köztük Andrei Linde, bebizonyították, hogy az ősi korszak bizonytalan fizikájáról szóló konkrét, de hihető feltételezések alapján egy „örök” nagy frufru produkció lenne – mindegyik új univerzumot eredményezve.

A húrelmélet szerint, amely a gravitáció egységesítésére irányuló kísérlet a mikrofizika törvényeivel, az univerzumban minden részecske apró, rezgő húrokból áll.De ez azzal a feltételezéssel jár, hogy több dimenzió van, mint amennyit tapasztalunk.Ezek az extra dimenziók, azt sugallják, annyira szorosan tömörülnek, hogy nem vesszük észre őket.És az egyes tömörítés típusai olyan világegyetemet hozhatnak létre, amelynek különböző mikrofizikája van – tehát más nagy frufru, amikor lehűlnek, ezért különböző törvények szabályozzák.

A „természet törvényei” tehát ebben a még mindig nagyobb perspektívában a saját kozmikus javításunkat irányító helyi szabályzatok lehetnek.

Ha a fizikai valóság ilyen, akkor valódi kérdés vannak-e „kontrafaktuális” univerzumok – eltérő gravitációs, és különböző fizika állandó értékekkel, amelyek felfedezésére várnak, hogy milyen tartomány vagy paraméterek teszik lehetővé a bonyolultság megjelenését, és amely sterilhez vagy halva született kozmoszhoz vezet. A közelmúltbeli megújulás azt sugallja, hogy el tudsz képzelni egy olyan univerzumot, amely még barátságosabbak az élethez, mint a miénk.A fizikai állandók legtöbb állapota azonban az univerzumot halva születetté teszi.

Ennek ellenére néhányan nem szeretik a multiverzum fogalmát.Aggódnak, hogy egy alapvető elmélet megmagyarázza az állandókat. Ez hasonlít Kepler numerológiai törekvésére, hogy a bolygópályákat a beágyazott platonikus szilárd anyagokkal összekapcsolja.

De preferenciáink nem relevánsak a fizikai valóság szempontjából – tehát biztosan nyitottnak kell lennünk a küszöbön álló nagy kozmológiai forradalom érdekében.Először Kopernikus felismerte, hogy a föld nem  a Naprendszer központja, hanem a Nap körül forog.Aztán rájöttünk, hogy a galaxisunkban van zillió bolygórendszer, és hogy megfigyelhető univerzumunkban van zillió galaxis.

Tehát lehet, hogy megfigyelhető domainünk – sőt a nagy robbantásunk – egy sokkal nagyobb és esetleg változatos együttes apró része?

Fizika vagy metafizika?

Honnan tudhatjuk, mennyire atipikus az univerzumunk?Annak megválaszolásához, hogy ki kell dolgoznunk az állandók minden kombinációjának valószínűségét.És ez egy olyan doboz, amit még nem tudunk kinyitni – hatalmas elméleti fejlődésre kell várnia.

Végül nem tudjuk, vannak-e más nagy frufru is.De nem csak metafizika.Lehet, hogy egy napnak oka van azt hinni, hogy léteznek.

Pontosabban, ha lenne egy elméletünk, amely a fizikát az ultra korai nagy bumm szélsőséges körülmények között írta le-és ha ezt az elméletet más módon is megerősítették, például néhány megmagyarázhatatlan paramétert a részecskefizika standard modelljében, akkor ha ha több nagy frizurát jósolt, komolyan kell vennünk.

A kritikusok néha azt állítják, hogy a multiversum nem tudományos, mert soha nem figyelhetünk meg más univerzumokat. De nem értek egyet. Nem figyelhetjük meg a fekete lyukak belsejét, de Roger Penrose fizikus elmondja, hogy mi történik ott. Elmélete pedig hitelességet kapott azáltal, hogy egyetértettünk azzal, hogy sok olyan dolog van, amit megfigyelhetünk.

Körülbelül 15 évvel ezelőtt a Stanford-i panelen voltam, ahol megkérdeztek minket, mennyire vettük komolyan a Multiverzum koncepciót – a skálán: „Fogadnál-e az aranyhaladban, a kutyádban, vagy az életedben”. Azt mondtam, hogy majdnem kutya szinten vagyok. Linde azt mondta, hogy majdnem fogad az életében. Később Steven Weinberg fizikus azt mondta, hogy „boldogan fogadja Martin Rees kutyájában és Andrei Linde életében”.

Sajnos azt gyanítom, hogy Linde, a kutyám és én mind meghalunk, mielőtt megválaszolnánk a kérdést.

Valójában még abban se lehetünk biztosak, hogy megérjük a választ – ugyanúgy, mint a kvantumelmélet a majmok számára. Elképzelhető, hogy a gépi intelligencia feltárhatja néhány karakterlánc, elmélet geometriai bonyolultságait, és például a standard modell néhány általános tulajdonságát kidolgozhatja. Ezután bízhatunk az elméletben, és komolyan vehetjük annak más előrejelzéseit.

De soha nem lenne az a pillanat, ami a legnagyobb elégedettség az elméleti szakemberek számára. A legmélyebb szintű fizikai valóság annyira mély lehet, hogy annak megismerésére várni kell a poszthumán fajokra. De ez nem ok a multiverzum elutasítására.

Szerintem: Ez alkalommal nem értek egyet Martin Rees-zel. A Lét nem lehet ilyen bonyolult és felesleges dolgokat (is) szülő. A Létnek nem volt kezdete. Mindig is volt változatlan törvényekkel. Mégis miért lenne nem a legtökéletesebb? Nem tudunk visszamenni egésze az ősrobbanásig. Fogalmunk sincs mi lehetett előtte, de valaminek kellett lenni. Nem kellene foglalkoznunk különböző agymenések megteremtésével. Sok tucat dimenzió, féreg nyúlványok, rezgő húrok, stb. A lényeg, a Lét örök, ami alatt bármi lehetséges az adott törvények mellet.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________