Éljen a
magyar szabadság
Éljen a haza
Az első elemi (általános) második félévében mesélt a tanító néni a 48-as szabadság harcról 1940 március 14.-én, amikor az ország javában készült a II. világháború megvívására. Minden gyerek stuka pilóta akart lenni, de minimum csatlakozni akart Bem apó forradalmi seregéhez, természetesen én is. 16 évvel később lett volna rá alkalom, de addigra több lett az eszem.
A következő lelkesítő alkalom 1948-ban volt, a Szabadságharc kitörésének kerek századik évfordulóján. Hatalmas volt a készülődés és az ünneplés. Az iskolában megalakult egy szavaló kórus, ami lelkesen előadta az akkori eseményeket. A Szikra nyomda sok ezer példányban kiadta a Talpra Magyar nyomtatott példányának faximile formáját.
Rákosi szerint 1948 a fordulat éve volt: „A magyar demokrácia erőben, tapasztalatokban meggyarapodva, jogos bizakodással néz a jobb, boldogabb jövő felé s a centenárium évében el van szánva arra, hogy nemzetünk javára valóra váltja és tovább fejleszti 1848. célkitűzéseit. Rákosi Mátyás Budapest, 1948 április 11.
A fordulat éve volt, mert addig játszották a polgári demokráciát, onnantól kezdve beindult a Népi Demokrácia, amit Rajk kivégzésével kezdtek.
Különböző lelkesedéssel március 15.-ét minden évben megünnepelték. Azonban jelentőségét elveszítette. Főleg azok tűztek ki hatalmas kokárdákat, akiket a magyar sors a legkevésbé se érdekelt. Összefogás helyett mindenki sütögeti a saját gesztenyéjét, és hagyja, hogy a környező országok sorra maguk mögött hagyjanak. A nép pedig, az isten adta nép egyre csak nem akar felébredni. Pedig most nincs se osztrák, se német, se orosz elnyomás. Saját vezetőink nyomnak el.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________