Most, több mint 30 évvel a hidegháború vége után, Sztálin nagy szerepet játszott az újraindulásban, Moszkva ismét egy tekintélyelvű vezető markába került, Vlagyimir Putyin személyében. Az orosz elnök elvileg egy „demokratikus kormány” élén áll, de valójában sokkal közelebb áll a diktatúrához.

A történelmi folytonosság kérdései elkerülhetetlenül felmerülnek azzal kapcsolatban, hogy a Sztálin-korszak milyen mértékben inspirálja továbbra is Oroszország uralkodóit és népét, és hogy elméletileg Sztálin visel-e bármiféle felelősséget Oroszország brutális ukrajnai háborújáért.

Van itt valami mélyebb logika? Lehetséges-e Oroszországot jelenlegi formájában, óriási méreteivel, borzalmas történelmével és birodalmi gondolkodásmódjával úgy irányítani, mint egy gyilkos diktatúrát?

Minden diktatúra ugyanabból a forrásból fakad: az államhatalomból, amely nagyrészt ellenőrizetlen, amely rendelkezik akarattal és képességgel az ellenállás megszüntetésére és az engedelmesség rendkívüli szigorúságra való kikényszerítésére. Putyin Oroszországa újraélesztette a régi szovjet sablon nagy részét.

Van a büntető igazságszolgáltatási rendszer, amelyet az állam könnyebben ellenőrizhet.

Ott van a civilizációs harc nyelve. Egykor a szocializmus kontra kapitalizmus volt, most pedig a „hagyományos” orosz értékek szembesülnek a nyugati liberális elvekkel. Az USA továbbra is az elsődleges célpont, de ez egy átfogó idegengyűlölet. Oroszországban ma már szinte bárkit „külföldi ügynöknek” bélyegezhetnek olyan homályos dolgok miatt, mint külföldi „befolyás” alá kerülése, majd bármi politikai tevékenységbe való bekapcsolódása.

Ott van a retorika és a valóság éles megfordítása. Az 1930-as évek végén hangosan hirdették a szocializmust, miközben csendben közel egymillió embert végeztek ki. Ma egy atomfegyverrel felvértezett Oroszország azt állítja, hogy harcol szomszédjával, hogy megvédje saját népét a fasizmustól.

És akkor ott van még maga Ukrajna, mert nem ez az első eset, hogy az országot feldúlták a Moszkvában hozott döntések. A holodomor – a szörnyű éhínség az 1930-as évek elején – ukránok millióinak életét követelte a szovjet mezőgazdaság radikális változásait követően.

Sztálint rehabilitálni?

Oroszországban évek óta sok szó esik Sztálin népszerűségének látszólagos újjáéledéséről.2019-ben egy közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy az oroszok 70%-a jórészt pozitívan ítéli meg Sztálin vezetését.Ennek nagy része a második világháború („nagy honvédő háború”) győzelmi kultuszához kapcsolódik, amely vitathatatlanul Sztálin uralmának legnagyobb diadala.

De Putyin Oroszországát Sztálinhoz hasonlítani – részben Sztálin közelmúltbeli rehabilitációja alapján – több okból hibás.Egyrészt jelentős különbségek vannak a Szovjetunió és a mai Oroszország között.

Egy olyan országban, amelyet nagyrészt Putyin szuper gazdag szövetségesei irányítanak, nincs értelme, hogy Oroszország uralkodói hangsúlyozzák szovjet elődeik elkötelezettségét a szocializmus valamilyen formája mellett.Az sem segítene, ha a szovjetvezetők gyakran hirdetett imperializmus ellenességén elmélkednénk, noha saját birodalmat hoztak létre.

És mi a helyzet Sztálin hozzáállásával Ukrajnához?Úgy gondolta, hogy egy jellegzetes ukrán identitás megszűnik létezni, de nem azért, mert Ukrajna csupán egy nagy Oroszország leszármazottja.Sztálin úgy gondolta, hogy végül minden nemzetiség feloldódik a szocialista internacionalizmusban.

Történelmi revizionizmus

Ez jól elvezet bennünket Oroszország sztálinista múltjához való hozzáállásához.Uralkodói számára a Putyin-korszak legkövetkezetesebb üzenete egy erős állam fontossága volt, amely meg tudja védeni Oroszország érdekeit és egyedülálló történelmi identitását. Az 1945-ös szovjet diadal nagyon jól illik ide.

De ez szükségszerűen szelektív megközelítés a sztálinista múlthoz nem nélkülözte a bonyolultságot és a kritikát.Az elmúlt években Oroszország uralkodói elismerték és elítélték a Sztálin-rezsim saját népe ellen elkövetett bűneit.Putyin még emlékfalat is szentelt a sztálini elnyomás áldozatainak.

És mi lesz az orosz néppel? 2022 előtt, még akkor is, amikor Sztálin általános hírneve emelkedett, az emberek inkább elítélték a sztálini elnyomást, mint mentegetni. Valójában 2018-ban több orosz gondolta úgy, hogy Sztálin „embertelen zsarnok”.

Nagyon nehéz ezeket a kérdéseket mérlegelni egy szörnyű háború kellős közepén, amely kihívást jelent a történelmi arányérzékünknek.De ha a Sztálin-korszak ihlette Oroszországot Ukrajnában, akkor ezt csak a múlt szelektív megközelítésével tette.

Semmi nem jön a semmiből.A birodalmi uralom évszázadai és a diktatúra évtizedei kétségtelenül táplálták azt a talajt, amelyből a Putyin-rezsim kialakult.Ám Putyin kvázi diktatúrájának kialakulása időbe telt, és a 2020-as évekig még nem volt világos, hogy Oroszország utazási iránya mennyiben tér el a demokratikusabb és liberálisabb értékektől, vagy, hogy ukrajnai háborúja ilyen drasztikusan eszkalálódik.

Általában véve nem szabad túlbecsülnünk a történelem jelentőségét. Egyetlen embercsoport sem esik csapdába a történelmi viselkedés olyan öngerjesztett mintájába, amelyből lehetetlen kiszabadulni. Az oroszok 2022 februárja óta tartó kivándorlása azonban azt sugallja, hogy a liberális alternatívát leginkább támogatók némelyike soha nem térhet vissza.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________