A kijevi rezsim összegyűjti a férfiakat, hogy erőszakkal besorozzák őket a frontvonalra. Egyetlen állam sem tenné ezt, hacsak nincs súlyos emberhiány.

De valójában ugyanezt csinálták a nyáron. Emlékszel, a strandokra jártak, és ott fogták el az embereket? Ez azt jelenti, hogy szó szerint mindenki meghalt, aki előttük szolgált? Hát nem. Ez nem logikusan következtetés.

És ha az ukrán hadsereget megszűnt, akkor az orosz hadsereg miért küzd továbbra is a győzelemért?

Emberek használjuk az eszünket!

Tudjuk, hogy a gyilkosságok egyik oldalon sem számítanak.De láthatjuk, hogy a frontvonal még mindig patthelyzet, nem?Tehát, ha az egyik fél 600.000 katonát veszített az elmúlt évben, miért van az, hogy ellenfelei akkor nem tudnak jelentős nyereséget elérni?

Próbálj meg logikusan gondolkodni! Saker nemrég bejelentette, hogy összecsomagol, így a továbbiakban a saját agyára kell hagyatkoznia!

Egy dolgot nem tagadok, hogy az áldozatok száma szinte biztosan drámaian megnőtt legutóbbi beszélgetésünk óta.

Wagner ma elküldte a negyedik teherautó-konvojt a Soledar-csatában harcoló ukrán katonák holttesteivel, a teherautót egy elfogott ukrán katona vezeti

Volt néhány költséges ütközet, amely mindkét oldalon jelentős áldozattal járt.Ez a szó szoros értelmében a lehető legrosszabb stratégia, amelyet reméltem, szemben azzal, hogy Oroszország elkerüli a lassú városi és lövészárok-koptató háború vívását.

És komolyan hiszi valaki azt, hogy Wagner úgy foglalta el Soledart, hogy nem fizetett érte? Miközben tucatnyi Soledar, azaz lepusztult poszt-szovjet rozsdaváros van még Donbászban.

Hogyan vezet ez jó eredményhez a továbbiakban?Még ha minden orosz után 10 ukránt ölsz meg, 1 millió ukrán férfi megölése 100 ezer orosz életbe kerülne.Ukrajna ezen felül még egy milliót mozgósíthat, ha erre kényszerül.Szóval, 2 millió halott 200 ezerért megéri?

Akkor mi maradna Ukrajnából?

És ott vannak akik azt mondják, hogy egyszerűen nincs más módja a háborúnak.Számítanak a tudatlanságunkra, mert ez egyszerűen nem igaz.Azok az emberek, akik ilyen hülyeségeket mondanak, nem értik a manőver-hadviselés, a bekerítés vagy a helyi erőfölény fogalmát – vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem értenék.

Röviden, kellene lenni egy orosz tervnek amiben az elsöprő számokkal előnyt szerezzenek, és ezzel legyőzzék Ukrajna hadseregét.A numerikus fölény lehetővé teszi, hogy egy ellenséget megszorítson, bekerítsen, legyőzzön, áttörjön, felülmúljon és kövessen.Ehelyett Oroszország lemondott az ilyen előnyök felhasználásáról, hogy frontálisan harcolhasson az ellenséggel, és azok feltételei szerint.Ez ahhoz hasonlítható, amikor az ember csípőjénél kard van, de úgy dönt, hogy eldobja és bokszolni kezd az ellenfelével.Ukrajna ismét megvédte a megerősített állásokat.Ezzel még Wagner ellen is elegendő esélyt adtak a harcra annak ellenére, hogy a profibb erők felülmúlták őket.A másik oldal, amely azt állítja, hogy Wagner az emberi hullám taktikája révén nyert, szintén téved.

Íme néhány alternatív ok, amiért Ukrajna jelenleg több férfit mozgósít:

• Több férfi = több siker a csatatéren
• Ukrajna valójában soha nem hagyta abba a mozgósítást
• Egyszerűen időbe telt az újoncok betanítása és felfegyverzése
• Ukrajna több fegyvert és pénzt kapott a mozgósítás folytatásához
• Arra törekszenek, hogy visszaállítsák azt a számszerű előnyt Oroszországgal szemben, amelyet a háború nagy részében élveztek.

Az a vicces, hogy mindenkinek, akit Kijevből vagy Lvovból ismerek, sikerült elkerülnie a mozgósítást.Szó szerint minden fiatal vagy középkorú férfi, akit én vagy a családom ismer, nincs a fronton.Nem vagyunk oligarchák, ne feledd, és ők sem.Úgy jellemezném őket, hogy középosztálybeliek.És mivel mindegyiküknek van némi pénze, csak kifizetik a mentesítést.Az igazat megvallva, egy idősebb férfi önként jelentkezett a frontra, de váláson ment keresztül, és valószínűleg öngyilkos akart lenni.

Úgy tűnik, az ágyútöltelékként toborzott emberek között aránytalanul a szegényebb falvakból és városokból származnak olyan helyekről, amelyekről még csak nem is hallottam, vagy olyan helyekről, ahonnan korábban nem toboroztak ilyen nagy mennyiségben.Mint Odessza.

A háború elején a kenőpénz mértéke meglehetősen észszerű volt.Fogalmam sincs, mennyibe kerül most.Feltételezem, hogy biztos több.De ha egyszer lekerülsz a listáról, egy ideig lent is maradsz.Különben minek vesződni a kenőpénz kifizetésével?Valóban elég szegénynek kell lennie ahhoz, hogy ne tudjon megvesztegetni a szolgálatból való kilépést.

A lényeg az, hogy ennek a háborúnak még koránt sincs vége.

Ukrajna nem fogy ki a férfiakból.A háború nem ér véget, mert a katonai rendőrség szeret embereket elrabolni és szolgálatba kényszeríteni.És ha azt akarja, hogy a háború véget érjen, feltételeznie kell, hogy Kijev és a Nyugat továbbra is harcolni fog, így felvetődik a kérdés, mit tehet Oroszország a háború befejezése érdekében?

Egy lehetőség: adja meg magát és adja át Putyint, az országot pedig feldarabolják és megszállják.

A másik lehetőség: nyerd meg végérvényesen a háborút.

De a nagyobb probléma az, hogy Oroszországnak nincs stratégiai terve, és a szétesett katonai parancsnokság csak arra törekszik, hogy elfoglaltnak látszódjon.

Ha nem értesz egyet az értékelésemmel, akkor magyarázd el nekem a stratégiájukat.Mi a győzelmi forgatókönyve Oroszország számára?

Hány ukrán katonát kell még megölni?

Ha úgy gondolod, hogy a kijevi kormány elég érzéketlen ahhoz, hogy szó szerint mindenkit a halálba küldjön, akkor a válasz valójában az, hogy „mindenki”. Ennek ellenére a történelemben még soha nem vívtak ilyen háborút.Szó szerint egyetlen katonaság sem arra alapozta stratégiáját, hogy megsemmisítse ellenségei teljes férfipopulációját.

Mennyire kell retardáltnak lenni ahhoz, hogy azt gondolja bárki, hogy Oroszország ténylegesen tervezett stratégiája, valószínűleg sikeres lesz?

Nézd: Oroszország viszonylag épen akarta hagyni Ukrajnát.Egy pofont akartak adni a NATO-nak, hogy meghátráljanak.Mindennek gyorsan vége  legyen.

Ebből semmi nem jött be.

És most minden egyes nap kibontakozik a szó szerinti rémálom forgatókönyve, hogy ez a háború nem zárul le hatékonyan.Oroszország kinyír néhány nyugatról érkezett zsoldost, igaz, de többnyire csak szegény ukrán hadköteleseket ölnek meg.És közben elveszítik saját katonáinak egy részét.

Az emberek most arról beszélnek, hogy ukrán vezető tisztviselők kongatják a vészharangot az újbóli orosz offenzíva miatt. Igen, van okunk azt hinni, hogy ilyesmi valóban bekövetkezik. Az ukrán tisztviselők azonban a háború kezdete óta a végzetet és a riadalmat terjesztik, hogy több fegyvert és támogatást kapjanak a Nyugattól.  Más az, amit az ukránok külföldre exportálnak, és mit mondanak a saját népüknek. Itthon arról beszélnek, hogy nyárra visszaveszik a Krímet. De hallod a bánatos segítségért és segélyért könyörgő kéréseiket, és feltételezed, hogy mindjárt bedobják a törülközőt.

Hacsak valami drámai módon nem változik meg, ez a háború továbbra is hasonló lesz.

Szeretném, ha bebizonyosodna, hogy tévedek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

E folyamatok hátterében a közös agyi tevékenység közös mintázata áll, azokban a régiókban, amelyek együtt alkotják az „alapértelmezett módú hálózatot”, amelyet Marcus Raichle neurológus fedezett fel és nevezett el a 2000-es évek elején.Amikor álmodozunk, magunkra vagy másokra gondolunk, emlékeket idézünk fel, vagy elképzeljük a jövőbeli eseményeket.

Az alapértelmezett módú hálózat akkor lép működésbe, amikor úgy tűnik, hogy az emberek „semmit” csinálnak (innen ered az „alapértelmezett”). Ez általában akkor történik, amikor ellazult állapotban vagyunk, és nem egy feladatra vagy célra koncentrálunk – gondolkozzunk, repülőn ülve, kibámulva az ablakon.

Az alapértelmezett módú hálózat bekapcsolásakor az agy más hálózatra leszabályozódik, vagy kevésbé aktív, például a végrehajtó vezérlőhálózat és más agyi régiók, amelyek részt vesznek a figyelemben, a munkamemóriában és a döntéshozatalban.Ez az, ami lehetővé teszi az agy vándorlását.

Miért bizonyos emlékek, más helyett?

Egyes emlékek nagyobb valószínűséggel spontán felidézésre kerülnek, például azok, amelyek frissebbek, erősen érzelmesek, nagyon részletesek, gyakran ismétlődnek vagy identitásunk központi elemei.És jó okkal lekötik a figyelmünket. Az ilyen típusú emlékek valószínűleg kulcsfontosságúak voltak az akkori fizikai és társadalmi környezetünkhöz való kapcsolódásban, és így hozzájárultak túlélésünkhöz.

Úgy gondolják, hogy az agy rekonstruktív, asszociatív módon tárolja az emlékeket, elosztottan tárolja a memória részleteit, és visszakereséskor összehozza őket – nem pedig szigorúan reproduktív módon, a teljes események kronológiai sorrendben tárolt video-visszajátszásával.

Ez azt jelenti, hogy az emlékek különböző érzékszervi, érzelmi és kontextuális részleteken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Tehát ezen információ-bitek mindegyike jelzésként szolgálhat egy másik memória elindításához. Például amikor egy szaggal, hanggal vagy képpel találkozunk – még akkor is, ha néha tudatosan nem tudjuk, mi volt a kiváltó ok.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Egyesült Államok a szuverenitás első számú megsértője és más országok belügyeibe való beavatkozója. A jelentések szerint a második világháború vége óta az Egyesült Államok több mint 50 külföldi kormányt próbált felforgatni, legalább 30 országban durván beavatkozott a választásokba, és több mint 50 külföldi vezető ellen kísérelt meg merényletet.

Az Egyesült Államok az antagonizmus és a blokk-konfrontáció első számú forrása is. Az Egyesült Államok vezette NATO felelős az Afganisztán, Irak és Szíria elleni háborúkért, amelyekben több mint 900 000 ember halt meg és 37 millió ember vált menekültté  Az eurázsiai kontinenst is kevésbé stabil hellyé tette. Az Egyesült Államok által kezdeményezett Quad és AUKUS ázsiai és csendes-óceáni biztonságra és stabilitásra gyakorolt hatása szintén figyelmet igényel.

És ezek után az atlantista narratíva szerint Putyin háborús bűnös.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A huszadik század hátralévő részében az Egyesült Államok elkerülte más járványok pusztításait. Az 1957–58-as ázsiai influenza, az 1968-as hongkongi influenza és az 1977-es orosz influenza viszonylag sértetlenül hagyta el az országot. Amikor 1981-ben jelentették az első amerikai HIV/AIDS-esetet, a betegséget sokan kegyetlenül csak „meleg-pestisnek” minősítették, pedig az Egyesült Államokban mintegy 675 000 különböző identitású embert ölt meg. Az amerikaiak biztonságban érezték magukat a 2002–2004-es SARS-járvány, a 2009-es sertésinfluenza és a 2012-es MERS-járvány miatt, és nagyrészt elkerülték azokat.

A COVID-19 az egész világot kizökkentette önelégültségéből. Aligha állíthatja valaki, hogy az élete nem szakadt meg valamilyen módon, mivel a járvány elnyomta a kórházakat, bezárta az iskolákat és a városokat, lezárta a határokat, leállította a gazdaságot, és természetesen oly sok embert ölt meg – az Egyesült Államokban eddig kétszer annyi, mint a Nagy Influenza. 2022 szeptemberéig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 6,5 millió halálesetet regisztrált a COVID-19 miatt, de a valós áldozatok száma ennek a számnak a kétszerese vagy háromszorosa lehet. Perverz módon azonban a világjárvány mértéke a beletörődés és a vágyálom érzését váltotta ki. A világjárvány időzítése, amely majdnem pontosan 100 évvel az 1918-as világjárvány után történt, egy „100 éves árvízhez” vezetett. Ez az aktuáriusi kifejezés egy százalékos katasztrófa esélyét sugallja egy adott évben, de gyakran helytelenül azt gondolják, hogy egy ilyen esemény túlélése 100 év biztonságot jelent. A COVID-19 által okozott halálesetek és zavarok után az emberek természetesen azt akarják hinni, hogy ez a járvány egy évszázadban egyszer előforduló esemény volt.

Sajnos az igazi anomália nem ez a járvány volt, hanem az előző 100 év viszonylagos nyugalma. Mindeközben a járványok kockázata folyamatosan nőtt. Ennek számos oka lehet, beleértve a népesség növekedését, az urbanizációt, a nagyobb húsfogyasztást és a vadon élő állatok növekvő közelségét. Ezek a tényezők együttesen növelik az állati vírusok emberre való átterjedésének kockázatát. Amint az új vírusok megfertőzik az embereket, más tényezők valószínűbbé teszik, hogy gyorsan továbbterjednek eredetükön túlmenően. A távolsági utazások térnyerésével a kórokozó már órák alatt képes áthaladni a Földön, és a tömeges összejövetelek számának növekedése – az olimpiától a németországi Oktoberfesten át a szaúd-arábiai haddzs zarándoklatig – megnöveli annak esélyét, hogy a világon elterjedjen, mert egyszerre nagyszámú embert megfertőzhet. Száz évvel ezelőtt egy gazda, aki madárinfluenzát kapott, miközben levágta csirkéit, valószínűleg vidéki életet élt, és így valószínűleg csak a családját vagy a faluját fertőzte meg. Manapság ez a gazda egy nagyvároshoz közeli ipari vágóhídon dolgozhat, könnyen felszállhat egy repülőgépre, és átjuthat a fél világon, mielőtt bármilyen tünetet érezne.

Mind az állatok, mind az emberek populációjának növekedése, az iparosodás, az urbanizáció és a modernizáció megnövelte annak a kockázatát, hogy a betegségek átugorják az embereket és elterjednek. A modern fejlesztések azonban új eszközöket is adtak a világnak a fertőzések megelőzésére, nyomon követésére és megfékezésére, lehetővé téve számunkra, hogy megakadályozzuk, hogy a tovagyűrűző hatás globális káoszba forduljon.

Más szavakkal, a tovagyűrűzés és a járványok elkerülhetetlenek, de a járványok nem. Az emberiség legnagyobb feladata tehát most az, hogy mindent megtegyen az előbbi és az utóbbi közötti kapcsolat megszakítása érdekében. Ez egy olyan feladat, amelyet a modern tudomány minden eddiginél könnyebbé tesz, ugyanakkor olyan kulcsfontosságú elemeket is igényel, amelyek a COVID-19 korában nagyon hiányoznak: a sebesség, az együttműködés és a bizalom. E hiányok leküzdése nélkül a lánc nem szakad meg.

Nehéz megmondani, hány vírus kering az állatok között, de ez a szám megdöbbentő – egy becslés szerint több mint 300 000 állati vírus létezik, amelyeket a tudósok még nem azonosítottak. Nagyjából minden percben, valahol a Földön, egy állati vírus átterjed az emberre, ezt az eseményt „zoonózis-ugrásnak” nevezik. Talán egy vidéki Amerika gazda, aki elkap egy új típusú sertésinfluenzát a sertéstelepéről. Talán egy bozót hús-vadász a Kongói Demokratikus Köztársaságban, aki egy csimpánz kezelése közben szerzi be a majomhimlő változatát. Vagy lehet, hogy egy vásárló egy kínai város vadon élő állatok piacán válogat, és felkap egy új koronavírust.

A legtöbb esetben a történet azzal ér véget, hogy a tovagyűrűzést fogadó végén lévő személy soha nem fertőz meg mást, gyakran azért, mert a vírus kezdetben vérrel terjedt, és soha nem mutálódott könnyen terjedő légúti betegséggé. Más esetekben a tovagyűrűzés (spillover) kis betegségcsoportokhoz vezet, amelyek gyorsan elhalnak. Vegyük figyelembe, hogy 2021 nyarán, miközben a világ a COVID-19-re összpontosított, a WHO több mint 5000 új járványkitörésről kapott riasztást a világon, amelyek közül csak kevés került a globális címlapokra. Néha azonban a világ szerencsétlenül jár, és egy új változat már az első néhány esetben levegőn keresztül terjed. Úgy tűnik, hogy a spillover aránya növekszik, bár hogy mennyivel az továbbra sem világos, mivel a látszólagos emelkedés egy része a gyorsabb, jobb észlelés eredménye lehet. Évente körülbelül egy-három új, járványt kiváltó vírusról számolnak be, amely állatokról emberre ugrik.

Mi okozza a spillover járványok felfutását? Egyszóval a modernitás. A világ népessége 1950-től napjainkig több mint háromszorosára nőtt, így egyre több ember (és háziasított állataik) kerül kapcsolatba a vadonnal. Ahogy az emberek elszaporodtak, számtalan hektár erdőt nyírtak ki nemcsak fakitermelés céljából, hanem azért is, hogy helyet adjanak új utaknak, városoknak, gyáraknak, bányáknak és mindenekelőtt élelmiszert termelő gazdaságoknak. A leginvazívabb faj az összes közül mi vagyunk. Az emberek a bolygó lakható földterületének felét mezőgazdaságra alakították. Az éghajlatváltozás súlyosbította ezeket a problémákat. Még több élőhely-vesztéssel jár, és a vadon élő állatokat melegebbről hűvösebbre taszította, ahol nagyobb valószínűséggel keverednek új állatokkal és több emberrel. Ez vízhiányhoz és terméskieséshez vezetett, ami az embereket sűrű megapoliszokba és migránstáborokba taszította, ahol a kórokozók könnyen terjednek. És meghosszabbította a szaporodási időszakokat, és kiterjesztette a betegségeket hordozó kullancsok, szúnyogok és legyek élőhelyét.

A modernitás egyéb aspektusai sem segítenek. A vadhús fogyasztása a gazdasági spektrum mindkét végén megemelkedett, a szegények olcsó fehérjeforrásként a vadon élő állatokhoz folyamodnak, a gazdagok pedig megkedvelték az egzotikumokat. Évente mintegy hatmillió tonna vadhúst takarítanak be csak a Kongó-folyó medencéjéből. Eközben virágzik az egzotikus háziállatok kereskedelme, egyre többen fogadnak örökbe olyan állatokat, amelyek valaha csak vadon éltek. A háztáji csirkék növekvő tendenciája a háziállatokat városi környezetbe hozza.

Több száz évvel ezelőtt a legtöbb nagy járványt, mint például a pestis és a kolera, baktériumok vagy olyan betegségek okozták, amelyek annyira ismertek, hogy az emberek természetes rendjének számítottak. A legtöbb járvány mostanra a vírusok továbbterjedésével kezdődik. Az 1918-as influenza egy amerikai sertéstelepen kezdődhetett. Az 1957–58-as ázsiai influenza és az 1968-as hongkongi influenza egyaránt madaraktól származott. A 2009-es sertésinfluenza a sertésekből jött át, amelyek keverőedényként működtek, amelyben sertés-, madár- és emberi influenza-törzsek rekombináltak. Valójában az antibiotikumok és a modern vakcinák megjelenése óta a legtöbb új fertőző betegség vírusos állatfertőzésként kezdődött, amely átterjedt az emberre is. A 2002–2004-es SARS-járványt okozó SARS-CoV-1 és a COVID-19 világjárvány mögött álló vírus, a SARS-CoV-2 valószínűleg denevérekről jött át, akárcsak az Ebola-vírus. A MERS tevéktől származott. A HIV eredete a csimpánzokra vezethető vissza. Lehet, hogy rágcsálótól jött át a himlő.

Annak ellenére, hogy a következő világjárvány legvalószínűbb oka a természetes spillover, elméletileg más módon is elkezdődhet: egy laboratóriumban. A Szovjetunió még egy 1972-es, biológiai fegyvereket tiltó szerződés után is egymilliárd dolláros erőfeszítést tett egy ilyen képesség fejlesztésére. Az egyik kísérlet a himlő és az ebola egyetlen vírusba való egyesítése volt. Ez a kísérlet kudarcot vallott, ahogy a többi lépfene és tularémia is. De sok szovjet munkást véletlenül megöltek a titkos laboratóriumokban, ahol ezeket a kísérleteket végezték.

Sokkal valószínűbb az ártatlan balesetek száma. A laboratóriumok gyakran majmok, patkányok és denevérek nagy gyűjteményének adnak otthont, amelyek mindegyike megfertőzheti a dolgozókat. A fertőző ágensek Petri-csészéken vagy más eszközökön keresztül is terjedhetnek. Úgy tűnik, így követelte himlő az utolsó áldozatát: 1978-ban, amikor a betegség a felszámolás küszöbén állt, Janet Parker, egy brit egyetem orvosfotósa himlőben halt meg, mivel valahogy megfertőződött a laboratóriumban, ahol dolgozott.

Heves vita dúl arról, hogy a SARS-CoV-2 megszökhetett-e egy laborból. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a COVID-19 világjárvány korai epicentruma a kínai vuhani Huanan Seafood nagykereskedelmi piac volt, ahol élő vadállatok ezreit adták el. Vitatott, hogy a piac volt-e a világjárványt kiváltó eredeti tovagyűrűző hely, vagy csupán az első szuper-terjesztő esemény. Bár ott nem találtak SARS-CoV-2-vel fertőzött vadon élő állatokat, a kínai nyomozók kimutatták a belőle származó genetikai anyagot a piacon lévő felületekről gyűjtött mintákban – még mielőtt a területet gyorsan felsúrolták volna.

A „laboratóriumi szivárgás” elméletének legtöbb támogatója azt állítja, hogy a SARS-CoV-2 a wuhani virológiai intézetből származik, ahol a kutatók a feltételezések szerint „működésnövelési” kísérleteket végeztek denevérvírusokon – genetikailag megváltoztatva a vírusokat, hogy jobban átvihetőek legyenek. a tudósok arra irányuló erőfeszítéseinek részeként, hogy megértsék, hogyan terjednek, és hogyan lehet megelőzni vagy kezelni. Peking csak akkor erősítette meg ezt az elméletet, amikor 2020 elején lezárta a laboratóriumot a nemzetközi ellenőrzés elől. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a Wuhani Virológiai Intézet olyan vírusokat tartott volna, amelyek nagyon hasonlítanak a SARS-CoV-2-re, míg a vadon élő denevéreket olyan vírusok fertőzték meg, amelyek hasonlóak. Ezenkívül a Wuhani Virológiai Intézet több mint 16 km-re van a Huanan Seafood nagykereskedelmi piactól.

De egy másik laboratórium, a Wuhan Center for Disease Control and Prevention, mindössze 300 méterre található – néhány perc sétára. Úgy gondolják, hogy a laboratóriumnak volt egy aktív programja a vadon élő állatok, köztük a denevérek vírusainak begyűjtésére. Tekintettel arra, hogy a 2002–2004-es SARS-járvány valószínűleg szintén denevérektől származott, nem lenne szokatlan, ha ezekből az állatokból SARS-CoV-2-vel fertőzött példányokat gyűjtene. Ha egy laboratóriumi dolgozó elkapta a vírust, az rossz laborgyakorlatra utalhat, de nem bűnözői szándékra.

A világ talán soha nem tudja meg, hogyan kezdődött a COVID-19 világjárvány, és ahogy egyre hidegebb lesz a nyomvonal, úgy csökken az esélye annak, hogy meghatározzák az eredetét. Bátran kijelenthetjük, hogy nincs hiteles bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a SARS-CoV-2-t genetikailag módosították. Még ha egy őrült tudós akarta is létrehozni ezt a vírust, sok olyan tényező, amely annyira átvihetővé teszi, ismeretlen volt 2019-ben; az új változatok gyors megjelenése azt mutatja, hogy nincs szüksége emberi segítségre. Ezen túlmenően azonban a zsűri még mindig kint van. Egyrészt a vadon élő állatokkal folytatott élénk kereskedelem a piacon és a közeli fertőzéscsoportok összhangban vannak azzal az elmélettel, hogy a SARS-CoV-2 az ott eladott állatokból származik. Másrészt nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a vírus a piachoz közeli laboratóriumban lévő denevérektől vagy a denevérgyűjtőktől szökött ki, vagy hogy a megfertőződött laboratóriumi dolgozók hozták a vírust a piacra. Fontos a COVID-19 forrásának feltárása. Végső soron azonban a rejtély megfejtése alacsonyabb prioritás, mint annak felismerése, hogy a laboratóriumban vagy a piacon történő továbbgyűrűzés egyaránt járható út a járványokhoz.

Az elmúlt 100 év számos nagy kitörése, járványa és új betegségek világjárványa közül csak a nagy influenza és a COVID-19 volt katasztrofális. Mi lesz a következő „nagy”? Az epidemiológusoknak jó elképzelésük van arról, hogy milyen betegségek szerepelnek a listán. Valószínűleg olyan vírusról van szó, amely az állatokkal való emberi érintkezés következtében természetes úton terjed, lappangási ideje rövid, és gyorsan terjed a légi úton, ami mindez robbanásszerű terjedéshez vezet. Két víruscsalád tűnik ki.

Az elsők a koronavírusok. Leginkább  levegő belélegzése révén terjednek, lappangási ideje rövid – esetenként két-három nap, és gyakran véletlenszerűen mutálódnak, és könnyen válnak változatokra és típusokra. A leghíresebb koronavírus természetesen a SARS-CoV-2, de a család többi tagjának halálozási aránya sokkal magasabb. A 2002–2004-es SARS-járvány hátterében álló SARS-CoV-1 törzs a fertőzöttek 10-60 százalékát ölte meg életkortól függően, és a MERS-CoV, a MERS mögött meghúzódó koronavírus halálozási aránya 35 százalék. A különbség az volt, hogy amit a SARS-CoV-2-ből hiányzott a határidő, azt az átvihetőségben pótolta. Bármilyen pusztító is volt a COVID-19, lehetett volna rosszabb is: egyszerűen a genomikus rulettkerék szerencsés pörgése volt, hogy a SARS-CoV-1 és a MERS-CoV soha nem fejlesztett ki olyan terjeszthető változatokat, mint a SARS-CoV-2. De lehet, hogy a szerencsés sorozat nem tart tovább.

Az első számú közellenség a magas patogenitású influenzavírusok közé tartozik. Ezeket a vírus felszínén található két fehérje, a hemagglutinin és a neuraminidáz csoportosítja, amelyek a variánsok nevét adják, például a H1N1 (amely az 1918-as influenzajárványt okozta) és a H2N2 (amely az 1957–58-as ázsiai influenzát okozta). A 18 hemagglutinin és 11 neuraminidáz fehérje ismert, a permutációk és kombinációk sokak, ami nagyszámú változathoz vezet. Ez az egyik oka annak, hogy olyan nehéz olyan szezonális influenza elleni vakcinákat előállítani, amelyek megfelelnek minden év adott H és N kombinációjának.

Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt 100 évben csak ennek a két betegségcsoportnak – a koronavírusoknak és az influenzavírusoknak – sikerült ugrást tennie az állatokról az emberekre, és bebizonyította, hogy az átvihetőség  katasztrofális világjárványokká vált. Egyre több ember-állat víruscsere és néhány mutáció következtében az emberiséget egy új koronavírus vagy egy influenzavírus sújthatja, amely a H1N1-hez hasonlóan terjed, és úgy öl, mint a MERS. Egy ilyen járvány fajunk túlélése szempontjából is kihívást jelentene.

A nem kívántak listáján a következő helyen szerepelnek a vektorok által terjesztett betegségek. A fő gondot az arbovírusoknak nevezett vírusok kategóriájából származó fertőzések jelentik, amelyek ízeltlábúakról, főként rovarokról, például bolhákról, kullancsokról, és szúnyogokról terjednek az emberre. A kategória legjelentősebb vírusai közé tartozik a sárgaláz, a Nyugat-Nílus, a Zika, a chikungunya, a dengue-láz és a japán agyvelőgyulladás. Mindegyik elsősorban a szúnyogokon keresztül terjed, így ez a rovar a legveszélyesebb élő állat. Bár ezek a vírusok nem különösebben terjednek át egyik emberről a másikra alkalmi érintkezés útján, vérátömlesztéssel és szervátültetéssel, valamint szexuális érintkezés útján terjedhetnek.

Az orthopoxvírusok, egy olyan kategória, amelybe a himlő is beletartozik, egy másik járványveszély. Az orthopoxvírusok azért nem vezetik ma a listát, mert a csoport nagy gyilkosát, a himlőt okozó Variola majort 1980-ban, egy évtizedes kampányt követően kiirtottnak nyilvánították. Bár azóta nem fordult elő eset, egy 1979-es WHO-megállapodás értelmében a fertőző vírusokat két laboratóriumba korlátozzák: az atlantai Centers for Disease Control és a szibériai Vector Institute-ba, ami felveti egy laboratóriumi baleset vagy akár egy szándékos elengedés. De még a himlőt félretéve is érdemes aggódni más orthopoxvírusok miatt, mint például a rágcsálóhimlő, a lóhimlő, a tevehimlő és a majomhimlő. Talán ezek közül az egyik idővel mutálódik, és olyan halálos lesz, mint a himlő.

Ez az egyik oka annak, hogy a majomhimlő 2022-es kitörése annyira aggasztó volt. A betegség régóta endémiás afrikai rágcsálókban és főemlősökben, de csak 1970-ben azonosították az első emberi esetet, és az 1970-es évek hátralévő részében évente csak néhány esetet jelentettek. De aztán jött a himlő felszámolása, ami sajnálatos következményekkel járt a majomhimlő tekintetében. A himlőoltás kiváló védelmet nyújtott a majomhimlő ellen, és a himlő megszűnésével véget ért a világszerte kötelező himlőoltás. A következő évtizedekben, amikor egyre több 1980 után született ember maradt beoltatlanul a himlő ellen, a majomhimlő előfordulása megemelkedett, és az elmúlt években elérte az éves 3000  megbetegedést. Szinte mindegyik eset nem oltott embereknél fordult elő, és Afrikára korlátozódtak, kis csoportokban jelentek meg, és valószínűleg a rágcsálóktól a majmokon át az emberre való átterjedések okozták.

Ez a minta 2022 májusában megváltozott, amikor Európában kitört a járvány, amely emberről emberre terjedt, elsősorban a férfiakkal szexuális kapcsolatot tartó férfiak körében. A betegség most először jutott el több mint 90 országba. Szerencsére a majomhimlő két ismert családja közül a jelenlegi járvány a kevésbé virulens. Ezenkívül a már meglévő himlőoltások és az új majomhimlő vakcinák kiválóak, és néhányuk még akkor is működik, ha néhány nappal az expozíció után adják be. Noha a majomhimlős esetek száma csökken, továbbra is fennáll egy szörnyű, bár kicsi kockázat: a majomhimlős emberek „visszateríthetik” a betegséget az állatokra, különösen a nagyvárosok rágcsálóira. Ha a majomhimlő endémiássá válna a New York-i, São Paulo-i vagy Tokiói patkányokban vagy egerekben, elegendő idő áll rendelkezésre, ez a lassan mutáló vírus a himlő egy kisebb formájára hasonlíthat: a légúti úton terjed, és sok embert megöl.

A következő járvány inkább bakteriális, mint vírusos lehet. Valójában a történelem leghalálosabb világjárványát – a fekete halált – a bolhák által terjesztett Yersinia pestis baktérium okozta. Az 1346-ban kezdődött járvány Európa egyharmadát megölhette. Az antibiotikumok huszadik század közepén történt megjelenése óta a pestist és más járványos potenciállal rendelkező bakteriális betegségeket, például a kolerát és a tuberkulózist kordában tartják. De a baktériumok még mindig kint vannak. 2021-ben több mint 100 pestises esetet jelentettek az Egyesült Államokban, és mindig fennáll annak esélye, hogy újra felbukkannak.

Ez a kockázat nőtt, mivel a baktériumok rezisztenssé váltak a meglévő antibiotikumokkal szemben, és feltűnően kevés új antibiotikumot hoztak forgalomba. A vírusokhoz hasonlóan a baktériumok is reagálnak az immun-gazdaszervezetek által kifejtett evolúciós nyomásra; a természet olyan mutációkkal rendelkező baktériumokat választ ki, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy elkerüljék a meglévő védekezést. Az eredmény olyan nehezen kezelhető fertőzések, mint a multi-rezisztens tuberkulózis, a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (más néven MRSA) és a vancomycin-rezisztens Staphylococcus aureus (vagy VRSA). Még az is lehetséges, hogy a penicillin és más alapvető antibiotikumok elveszítik erejüket a nemi úton terjedő betegségek, például a szifilisz elleni védekezésben, és ezzel visszahozzák a társadalmat a dickensi időkbe.

Végül, de nem utolsósorban valami teljesen új. Mivel több százezer vírus kering az állatokban, amelyek még nem jutottak el az emberhez, fontos, hogy a tudósok alázatosak legyenek, mennyi mindent nem tudnak. Ennek érdekében a WHO kezdeményezést tett az általa „X kórokozónak” nevezett kórokozó azonosítására. Lehetséges, hogy ez egy régóta rejtett vírus új kitörése, ahogy a Zika vírus esetében is, amelyet bár 1947-ben azonosítottak, csak 2015-ig jelentett komoly fenyegetést. Lehetséges, hogy egy ismeretlen betegség, amelyet egy család okozta. olyan állati vírusok, amelyeket korábban soha nem azonosítottak, mint a HIV/AIDS kezdetben. Vagy lehet, hogy valami egészen más.

A világjárvány megelőzésének logikus kiindulópontja a spillover megállítása. Mivel a vírusugrások fő mozgatórugói a nehezen megfordítható hosszú távú trendek: a népességnövekedés, a migráció, az éghajlatváltozás, az élőhelyek elterjedése. Ezért úgy tűnhet, hogy keveset lehet tenni. Az állatbetegségek megfigyelésének újításai azonban lehetővé teszik a tudósok számára, hogy felfedezzék a zoonózisos vírusokat, mielőtt azok eljutnának az emberhez. Mobilalkalmazásokon és forródrótokon keresztül az emberek most már jelenthetik az állatok vagy a baromfi szokatlan betegségeit, valamint a vadon élő állatok váratlan elpusztulását, így a hatóságoknak lehetőségük nyílik a betegség azonosítására, a fertőzött állatok szükség szerinti leölésére, valamint a közeli emberek karanténba helyezésére. Ezek a programok költséghatékonyabbak és praktikusabbak, mint valaha, tekintettel az internetre csatlakozó telefonok mindenütt jelenlétére, és megérdemlik a befektetést. A tovaterjedés újabb útjának lezárása érdekében a kormányoknak fel kell lépniük az egzotikus vadon élő állatok illegális kereskedelmével és zsúfolt piacokon történő értékesítésével szemben, amelyek nemcsak a betegségek terjedését teszik lehetővé, hanem hozzájárulnak a fajok veszélyeztetéséhez is. A laboratóriumi balesetek kockázatának csökkentése érdekében a kormányoknak szigorú, átlátható nemzetközi szabványokat kell létrehozniuk, amelyek gondos óvintézkedéseket követelnek meg, különösen az állatmintákat gyűjtő laboratóriumokban.

Reálisan nézve azonban a belátható jövőben elkerülhetetlen bizonyos fokú átgyűrűzés. A világjárványok megelőzésével kapcsolatos munka nagy részében meg kell várni, amíg a vírus megfertőzi első emberáldozatát, ezért az idő a lényeg. Minél gyorsabban észlelik a tovagyűrűzést, annál hamarabb meg lehet fékezni a terjedést. Az átvitel megszakítása egyre nehezebbé válik, ahogy a vírusok alkalmazkodnak az emberhez, mivel a kórokozók hatékonyabban szaporodnak, és jobban kikerülik az immunrendszerünket-. Ezt a SARS-CoV-2 közel 100 kombinációja és mutációja is mutatja. Szerencsére az új technológia és a nagyobb közegészségügyi munkaerő lehetővé tette a gyorsabb észlelést. Húsz évvel ezelőtt hat hónapba telhetett, amíg egy távoli régióban kitört járványról szóló hír eljutott az országos egészségügyi osztályhoz, járványügyi értelemben egy örökkévalóság. Ma ugyanez a járvány egy-két héten belül előfordulhat.

A leginspirálóbb fejlemények némelyike az ázsiai spillover-ből származik. A madárinfluenza és a koronavírusok állatról emberre történő átvitele általában Dél- és Délkelet-Ázsiához kapcsolódik, különösen a Mekong-folyó medencéjében és környékén. (A régióban a tényezők halálos kombinációja van: a vándorló madarak kiütési pontja, sok olyan farmja van, ahol csirkék és sertések táplálkoznak egymás mellett, és nagy a népsűrűség.) Az 1957–58-as ázsiai influenza, az 1968-as hongkongi influenza és a 2002–2004-es SARS-járvány Dél-Kínából és környékéből indult.

De a technológia mérsékelheti ezeket a kockázatokat. 2016-ban például a kambodzsai egészségügyi minisztérium együttműködött az Ending Pandemics nonprofit szervezettel, hogy forródrótot hozzanak létre a járványok bejelentésére. Egyszerűen az 1-1-5 tárcsázásával a kambodzsaiak el tudják mondani egy automata rendszernek az észrevételüket.

Még ha a betegséget nem is a forrásánál tartják fenn, még mindig van idő megakadályozni, hogy a járvány világméretűvé váljon. A járványok észlelésére tett erőfeszítésekhez hasonlóan az új technológia is jelentősen javította a közegészségügyi tisztviselők járványfelismerési képességét. Az online gyűjtött adatok robbanásszerű terjedésének köszönhetően a betegségfelderítők minden eddiginél gyorsabban követhetik nyomon a feltörekvő betegségeket. Albánia, Banglades, Kambodzsa, Pakisztán és Tanzánia például az Ending Pandemics-szel együttműködve olyan adat-irányítópultokat hoz létre, amelyek különböző forrásokból származó hírcsatornákat kombinálnak: helyi hírcikkek, közösségi média bejegyzések, digitális betegségmegfigyelő rendszerek, szennyvízadatok és tippek a forródrótoktól.

Mire egy járvány átlép a nemzeti vagy regionális határokon, hogy világszerte elterjedjen, már definíció szerint világjárvány, és így már túl késő a megelőzéshez. Ennek ellenére az időben történő beavatkozás minimálisra csökkentheti a hatását. A kormányoknak klasszikus közegészségügyi ajánlásokat kell kiadniuk és be kell tartaniuk: korlátozzák az utazást, izolálják magukat, mossanak kezet, viseljenek maszkot és kerüljék a tömeges összejöveteleket. A vírusok szekvenálása pedig, ami most gyorsabb és olcsóbb, mint valaha, elengedhetetlen a diagnosztikai tesztek fejlesztéséhez, és globálisan elérhetővé kell tenni. A fejlődő országok orvosainak is szükségük van erre a hatékony eszközre.

Végső soron a vakcinák jelentik a világjárványból való kivezető utat. A COVID-19 kitörése után az oltóanyag-technológiába való több évtizedes befektetés megtérült, így rekordidő alatt több milliárd adag rendkívül hatékony oltóanyagot lehetett előállítani. Az emberiség azonban még ennél is jobban teljesíthet, mivel még mindig vannak korlátai annak, hogy milyen gyorsan lehet növelni a termelést és elosztani az adagokat. Lehetséges, hogy felgyorsítsák a vakcinák bevetését, ha gyors vakcinakísérleteket dolgoznak ki a biztonság és a hatékonyság megállapítása érdekében. A gyorsaság, amely kulcsfontosságú lesz, mivel a vírus megtanulja elkerülni az első generációs vakcinákat. Szintén létfontosságú lesz egy elosztottabb infrastruktúra a vakcinák gyártásához. A COVID-19 elleni küzdelem késedelmének egyik fő oka az volt, hogy egyesek szerint az oltóanyagokat az azokat kifejlesztő és gyártó országok felhalmozták. Az oltással megelőzhető betegségek globális világjárványainak leküzdéséhez nagyobb gyártási kapacitásra van szükség a globális déli országokban.

Egyelőre a vakcina kifejlesztése még mindig túl sokáig tart, hogy megállítsa a világjárvány legvalószínűbb típusát: azt, amelyet egy új légúti vírus, például influenzavírus vagy koronavírus okoz. Mindkettő RNS-vírus, amely sokkal könnyebben mutálódik, mint a DNS-vírusok – ezért a SARS-CoV-2 eredeti változatából több tucat variáns és alvariáns alakult ki. Az RNS-vírusok mutációra való hajlama megmagyarázza, hogyan alkalmazkodnak az új környezetekhez és hogyan ugrálnak új fajokhoz. Ezenkívül mozgó célpontokká teszi őket a vakcinafejlesztéshez. Ez nem azt jelenti, hogy a vakcináknak nincs értéke az RNS-vírusokkal szemben; még mindig csodálatosan megvédik az embereket a súlyos betegségektől és haláltól. Az RNS-vírusok alakváltó természete azonban olyan beavatkozásokat tesz szükségessé, amelyek a kórokozók fejlődése során is megőrzik hatásukat.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A helyzet tovább romlik, mivel a magas műtrágyaárak és a csökkentett műtrágya felhasználásból eredő alacsonyabb hozamok további élelmiszer inflációt okozhatnak 2023-ban.

Szerzőtársaimmal a közelmúltban a „Nature Food” folyóiratban publikáltunk egy kutatást, amely azt sugallja, hogy ezek az áremelkedések által sok ember számára az étrend szegényebbé válik, és további 1 millió ember hal meg, és 100 millió ember alultáplált.

Ez nem csak az Ukrajnából és Oroszországból származó élelmiszerexport csökkenése miatt következik be, amelyek kevésbé ösztönzik az élelmiszerárak emelkedését, mint ahogyan azt feltételezték. És a korábbi élelmiszerár-kiugrásokkal ellentétben a magasabb élelmiszerárak tartósak lehetnek.Ezzel véget érhet az olcsó élelmiszerek korszaka.

Bár a nyersanyagárak a 2022 közepén elért csúcsról lefelé estek, továbbra is magasak.2022 végén a kukorica világpiaci ára 29%-kal, a búza 34%-kal emelkedett 2021 januárja óta. Ez az élelmiszerárak inflációját táplálta, például az Egyesült Királyságban a 2022 decemberéig tartó évben 16,8%-os az infláció.E növekedések mozgatórugói a magasabb energiaárak és a nemzetközi kereskedelem zavarai, mindkettő szorosan összefügg Oroszország ukrajnai inváziójával.

Az Egyesült Királyságban az élelmiszerárak 15 éve a legmagasabbak, és valami hasonló történik a világ szinte minden országában.

A helyzet tovább romlik, mivel a magas műtrágyaárak és a csökkentett felhasználásból eredő alacsonyabb hozamok további élelmiszer inflációt okozhatnak 2023-ban.

A szankciók és a háborúval kapcsolatos egyéb kereskedelmi zavarok nagy horderejűek voltak, de úgy tűnik, hogy elterelték a figyelmet a fontosabb kérdésről.Az energiaárak közvetlenül befolyásolják az élelmiszerárakat azáltal, hogy növelik a mezőgazdasági inputok, például a műtrágyák költségeit, mivel a földgázt nitrogénműtrágyák előállítására használják, és ez a műtrágya-előállítás összköltségének 70-80%-át teszi ki.Ezenkívül a gazdálkodók kevesebb felhasználással reagálhatnak, ami alacsonyabb terméshozamhoz vezet, ami tovább növeli az élelmiszerárakat.

2021 és 2022 között a karbamid (egy közönséges nitrogénműtrágya) ára csaknem megkétszereződött, a földgázé pedig több mint kétszeresére nőtt, bár mindkettő a 2022 közepén elért csúcsérték alatt van. Ezek a változások a nitrogénműtrágya-termelés visszafogásához vezettek, mivel az üzemek gazdaságtalanná váltak, különösen Európában, ahol a termelési kapacitás 70%-át korlátozták.

Tanulmányunkban megpróbáltuk jobban megérteni, hogy az energia- és műtrágyaárak emelkedése, valamint az exportkorlátozások hogyan befolyásolják a jövőbeli globális élelmiszerárakat.És számszerűsíteni akartuk, hogy az élelmiszerek árának emelkedése milyen mértékű károkat okozhat az emberi táplálkozás egészségére és a környezetre.Ezt egy globális földhasználati számítógépes modell (LandSyMM) segítségével tettük meg, amely szimulálja az exportkorlátozások és a termelési költségek megugrásának hatásait az élelmiszerárakra, az egészségügyre és a földhasználatra.

Megállapítottuk, hogy a megugrott energia- és műtrágyaárak messze a legnagyobb hatással vannak az élelmezésbiztonságra, az Ukrajnából és Oroszországból származó élelmiszerexport csökkenése pedig kevésbé befolyásolja az árakat.Az exportkorlátozások, a megnövekedett energia- és műtrágyaárak együttes hatása 81%-os élelmiszerár-emelkedést okozhat a 2021-es szinthez képest.

Egy ilyen emelkedés azt jelentené, hogy a búza ára 2023-ban ismét ugyanolyan százalékkal emelkedik, mint 2022-ben. Míg a búza ára csak egy részét teszi ki a kenyér árának, az Egyesült Királyságban egy teljes kiőrlésű kenyér átlagára emelkedett az év eleji 1,09 fontról 1,31 fontra az év végére. Ha az infláció 2023-ig folytatódik, ez a kenyér 1,57 fontba fog kerülni.

Az exportkorlátozások a szimulált áremelkedéseknek csak egy kis részét teszik ki. Az Oroszországból és Ukrajnából érkező export leállítása 2023-ban 2,6%-kal növelné az élelmiszerköltségeket, míg az energia- és műtrágyaárak megugrása 74%-os emelkedést okozna.

Az élelmiszerárak emelkedése sok ember, különösen a legalacsonyabb jövedelműek étrendjének szegényebbé válásához vezet. Eredményeink szerint akár 1 millió további haláleset és több mint 100 millió ember alultáplált lehet, ha a műtrágyaárak továbbra is magasak maradnak. A halálozások száma a szub-szaharai Afrikában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten nőne a legnagyobb mértékben, mivel az emberek nem engedhetik meg maguknak az egészséges táplálkozáshoz elegendő élelmiszert.

Modellezésünk becslése szerint a műtrágyák árának meredek emelkedése – amelyek kulcsfontosságúak a magas terméshozam eléréséhez – nagymértékben csökkentené a gazdálkodók általi felhasználásukat. Műtrágyák nélkül több mezőgazdasági területre van szükség a világ élelmiszereinek előállításához. Ez 2030-ra 200 millió hektárral növelheti a mezőgazdasági földterületet, amely Nyugat-Európa nagy részének – Belgium, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság – területével egyenlő. Ez sokkal több erdőirtást és szén-dioxid-kibocsátást, valamint a biológiai sokféleség jelentős csökkenését jelentené.

Ez nem csak az Ukrajnából és Oroszországból származó élelmiszerexport csökkenése miatt következik be, amelyek kevésbé ösztönzik az élelmiszerárak emelkedését, mint ahogyan azt féltették. És a korábbi élelmiszerár-kiugrásokkal ellentétben a magasabb élelmiszerárak tartósak lehetnek. Ezzel véget érhet az olcsó élelmiszerek korszaka.

Bár szinte mindenki érezni fogja a magasabb élelmiszerköltségek hatását, a társadalom legszegényebb embereit érinti a leginkább, akik már amúgy is küzdenek azért, hogy elegendő egészséges ételt engedjenek meg maguknak.

A műtrágyák támogatása kézenfekvő megoldásnak tűnhet arra a problémára, amelyet nagyrészt a műtrágya magas költsége okoz. Ez azonban csak fenntart egy élelmiszerrendszert, ami járványszerű elhízást okozott, milliókat hagyott alultáplálttá, hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és a biológiai sokféleség csökkenésének fő tényezője.

Az egészséges és tápláló élelmiszerek mindenki számára megfizethető árának biztosítására irányuló célzott intézkedések költséghatékonyabbak lehetnek a magasabb élelmiszerárak negatív következményeinek csökkentésében, és elősegíthetik az élelmiszerrendszerek egészségesebb és fenntarthatóbb jövőjére történő átalakítását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A bevándorlók-megszállók a városokban koncentrálódnak. https://qz.com/337508/london-has-more-people-than-ever-and-44-are-ethnic-minorities  E jelentés szerint a 2015-ben „London lakosságának 44%-a feketékből és etnikai származásúakból állt.a 2001-es 29%-ról. 2020-ra a bevándorlók aránya 55%-ra nőtt.Nagy-Britannia fővárosának már nincs brit etnikai többsége.

A migrationwatchuk.org egyik jelentése arról számol be, hogy Nagy-Britannia külföldön született lakossága 2001 és 2020 között megduplázódott. „London (55%), Slough (69%), Leicester (58%) és Luton (57%) lakosainak többsége etnikai kisebbségi (EM) hátterű.Az EM részesedése 2016-ban 60% volt Londonon belül, 48% Birminghamben és 42% Manchesterben.”

Sok más, korábban brit város jelentős demográfiai átalakuláson ment keresztül https://www.migrationwatchuk.org/briefing-paper/493/immigration-and-population-change-in-the-uks-towns-and-cities

A korábban etnikai eredetű európai országok demográfiai változása drámai hatással volt .Az angoloknál most a pakisztáni származású Sadiq Aman Kha London polgármestere.Rishi Sunak brit miniszterelnök indiai származású.Lehet, hogy mindkét férfi inkább brit, mint maguk az etnikai britek, de ennek ellenére a legmagasabb pozíciókat már nem az etnikai britek töltik be.

Az igazi változások a környék és a város szintjén következnek be.Például a 265.000 lakosú Rotherhamet, amely korábban virágzó brit ipari erőmű volt, ellepték a pakisztáni bevándorlók.

Theodore Dalrymple a City Journal-ban (2023. tél) és a BBC arról számol be, https://www.bbc.com/news/uk-england-south-yorkshire-28939089  hogy a 21. században legalább 1400 fehér 11 éves brit lányokat pakisztáni férfiakból álló bandák csalogatták, elrabolták, fogságban tartották és csoportosan megerőszakolták. A gyerekeket megverték, leöntötték benzinnel, felgyújtással fenyegetőztek, és más városokba szállították őket. Néhányat meggyilkoltak, mások pedig heroin-túladagolásban haltak meg. Egy 16 éves lány, többszöri nemi erőszaktól terhes, két pakisztáni fiatal 40-szer megszúrta és egy csatornába dobta. Az egyiket felmentették a gyilkosság vádja alól. A másik 17,5 év börtönt kapott. Ezzel szemben Julian Assange, akit semmilyen bűncselekményért nem ítéltek el Nagy-Britanniában, egy évtizede van börtönben. A brit igazságszolgáltatás keményebben bánik az igazmondókkal, mint a gyermekgyilkosokkal.

Ahogy teltek az évek, semmit sem csinált a rendőrség vagy a hatóságok. Dalrymple szerint „a Rotherham Metropolitan Borough Council igazi problémája az volt, hogyan leplezzék le a helyzetet”. A hatóságok attól tartottak, hogy ha a hír elterjed, az hiteltelenné teszi a kormány bevándorlási politikáját. A rendőrség attól tartott, hogy rasszizmussal vádolják, amiért megvédték a fehér lányokat a színes bőrűektől. Mint a fehér nők Svédországban, Rotherham fehér brit lakossága is rettegésben él saját hazájában.

Ez sok európai és amerikai városban így van. Vannak területek, ahová nem mennek be fehér emberek. Mivel a rasszista vádaktól való félelem hátráltatja a bűnüldözést, még a felsőbb osztályú fehér negyedekben, például az atlantai Buckheadben is előfordulnak otthoni betörések. A rémületet és a terrort a fehér liberálisok és a kereskedelmi reklámok örömteli sokszínűségnek és multikulturalizmusnak minősítik. A fehér országok kormányai már nem képesek a realizmusra. A fehér emberek mindenhol túlságosan félnek ahhoz, hogy megszervezzék és megvédjék magukat. Felismerik, hogy országaik kormányai ellenük vannak, és hogy a fehér emberek minden szervezkedési kísérletét „fehér felsőbbrendű felkelő csoportnak” fogják minősíteni, és annak vezetőit és tagjait letartóztatják. Ma a démonizált és védtelen fehér emberek ugyanabban a helyzetben vannak, mint a zsidók a náci Németországban. Az a tény, hogy a fehérek még mindig az országok teljes lakosságának többségét alkotják, nem számít, mivel akadályozzák őket a szervezkedésben. Még csak nem is tiltakozhatnak helyzetük ellen anélkül, hogy ne neveznék őket „rasszistának”. Valójában sok fehér ember képtelen felismerni szorult helyzetét. A szociál-darwinizmus végül is valóságos, és a fehérek bebizonyították, hogy nem ők a legalkalmasabbak a túlélésre.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel a kulcsfontosságú témát, nevezetesen a nukleáris fegyverek első használatáról szóló orosz doktrína hamarosan bejelentett változásait és azoknak az új, pontosabb határvonalait, amelyek az orosz felosztási és megsemmisítési tervekből származnak, amelyeket úgy tűnik, naponta sugározzák az amerikai televíziók.

Szokás szerint Jevgenyij Popov, az Állami Duma tagja és a „Hatvan perc” műsorvezetője sok videórészletet tett fel a képernyőre a nyugati televízióból. Például Ben Hodges altábornagy, az Egyesült Államok egyesített európai haderejének egykori parancsnokának hosszas nyilatkozatait 2014-től 2017-ig, arról, hogyan kell az ukránoknak nagy hatótávolságú precíziós rakétákat adni, hogy megtámadhassák az orosz Krím-félszigetet, és még tovább az orosz hátországot. Az interjú, amelyből ez a nyilatkozat készült, még nem jelenik meg a Google keresőjében, de a 2022-ben közzétett interjúkból egyértelműen kiderül, hogy Hodges nem őrült, és kijelentéseit, ahogy Popov mondta, a legnagyobb komolysággal kell venni.

Az Egyesült Államokban most tárgyalt radikális eszkaláció hátterében természetesen egy várható hatalmas orosz offenzíva húzódik, ami hamarosan megkezdődik, amint közeledik a különleges katonai művelet évfordulója. Az ukrán erők közelgő veresége Washingtonba irányította a gondolkodókat.

A „Hatva perc” egyik állandó panel tagja ezután közvetlenül a kamerák elé állt, és azt mondta, hogy Oroszország nukleáris doktrínája felülvizsgálat alatt áll az Egyesült Államokban sugárzott agresszív tervek fényében, így Oroszország a „megelőző” taktikai politika felé halad. Nukleáris csapások alkalmazása, hasonlók az Egyesült Államokéhoz. Sőt, ha Ukrajna megcélozza a Krímet és az orosz hátországot, akkor Moszkva a most kidolgozott tervek szerint reagál. Ezek a tervek ellencsapásokat irányoznak elő az Egyesült Államok európai katonai létesítményei ellen, és az Egyesült Államok kontinentális része ellen pedig hiperszonikus rakétákkal végrehajtott támadásokat. A paneltag azt kérte, tegyék nyilvánossá és egyértelművé ezt az ellencsapásokkal való fenyegetést Európában és az Egyesült Államokban, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy mit várhat a Kremltől.

Szóval itt vagyunk. Az oroszok levetkőzik a proxyháború fikcióját, és felfedik az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei társharci státuszát a NATO-val vívott kinetikus háborúra készülve.

Engedjék meg, hogy megosszam olvasóimmal azt a keserű gyógyszert is, amelyet most megosztottam a lányunkkal: keress menekülési lehetőséget!

Vagy, ahogy én nagyon remélem, lesz háborúellenes mozgalom az USA-ban, Európában, ami a NATO és Oroszország közötti kinetikus háború kapcsán most kialakuló sokkterápiás hírekből fakad, VAGY ennek hiányában mindenki az tesz, amit akar.

1937-ben Berlinben éltek zsidók, akik úgy döntöttek, hogy túl tudják élni a vihart, és ott maradnak. Mások kimentek az első hajókkal Angliába, az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába. Lehet, hogy ma az Északi Féltekén mindannyian ugyanazzal az egzisztenciális választással nézünk szembe?

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Majdnem három évvel azután, hogy nyilvánvalóan kitisztította a vírust a testéből, Ghormley még mindig szenved.Gyorsan kimerül, hirtelen felgyorsul a szívverése, és olyan állapoton megy keresztül, amikor nem tud koncentrálni vagy tisztán gondolkodni.

Ghormley férjével Los Angeles egyik külvárosába költöztek. Valamikor szabadidejüket azzal töltötték, hogy meglátogatták „a Föld legboldogabb helyét” – Disneylandet –, de a látogatás megismétlését egészsége több mint egy évig megakadályozta.Szabadnapjai nagy részét továbbra is a sötétben pihenéssel vagy számos orvosi rendelésre járva tölti.Korai fertőzése és folyamatosan fennálló tünetei miatt az országban az elsők között kapott „hosszú COVID” betegséget, amely állapot a fertőzést követően legalább három hónapig fennáll, de évekig is fennállhat.A szindrómát az egészségügyi szakemberek a COVID-19 vagy PASC poszt-akut következményeiként ismerik.

A hosszú COVID-ban szenvedő betegeknél olyan tünetek jelentkeznek, mint a fájdalom, a rendkívüli fáradtság és az „agyköd”, vagy a koncentrációs nehézségek vagy a dolgokra való emlékezés.2022 februárjában a szindróma a becslések szerint körülbelül 16 millió felnőttet érintett az Egyesült Államokban, és két-négy millió amerikait kényszerített ki a munkakörből, akik közül sokan még nem tértek vissza.A hosszú COVID gyakran egyébként egészséges fiataloknál jelentkezik, és akár enyhe kezdeti fertőzést is követhet.A kockázat valamivel magasabbnak tűnik a COVID miatt kórházba került embereknél és az idősebb felnőtteknél (akik gyakrabban kerülnek kórházba).A nők és a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetűek szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve, csakúgy, mint azok, akik dohányoznak, elhízottak, vagy számos egészségügyi állapottal, különösen autoimmun betegséggel küzdenek.Úgy tűnik, hogy a vakcinázás csökkenti a veszélyt, de teljesen nem akadályozza meg a hosszú COVID-ot.

A hosszan tartó COVID leggyakoribb, tartós és fogyatékosító tünetei neurológiai eredetűek. Általában könnyen felismerhetők agyi vagy idegrendszeri eredetükből kifolyólag. Sok ember kognitív diszfunkciót tapasztal: memória-, figyelem-, alvás- és hangulati nehézségek formájában. Másoknak úgy tűnhet, hogy inkább a testben gyökereznek, mint az agyban, mint például a fájdalom és a terhelés utáni rossz közérzet (PEM), egyfajta „energia-összeomlás”, amelyet az emberek még enyhe edzés után is tapasztalnak. De ezek is az idegrendszer működési zavaraiból fakadnak, gyakran az autonóm idegrendszerben, amely a testünket a légzésre és az élelmiszer megemésztésére irányítja, és szerveinket általában robotpilóta működteti. Ez az úgynevezett dysautonomia szédüléshez, heves szívdobogáshoz, magas vagy alacsony vérnyomáshoz, valamint bélrendszeri zavarokhoz vezethet, így az emberek néha képtelenek dolgozni vagy akár önállóan létezni.

A SARS-CoV-2 vírus új, de a poszt-virális szindrómák nem újak.Más vírusokkal, és különösen a humán immun-deficiencia vírus (HIV) okozta neurológiai károsodásokkal kapcsolatos kutatások irányadóak a hosszú COVID-dal kapcsolatos munkában.És az a felismerés, hogy a szindróma számos hatását kiválthatja az agyon és az idegrendszeren keresztül, kezdi alakítani az orvosi kezelés megközelítését.„Most éppúgy gondolok a COVID-ra, mint egy neurológiai betegségre, mint egy tüdőbetegségre, és ez határozottan igaz a hosszú COVID-re” – mondja William Pittman, a Los Angeles-i UCLA Health orvosa, aki Ghormley-t és sok hasonlót kezel.

Noha az Egyesült Államokban 16 millió szenvedő észszerű becslés az állapot áldozatainak számáról, vannak más, súlyosabb értékelések is.A 2021-ben elvégzett 41 tanulmány meta-analízise arra a következtetésre jutott, hogy világszerte a SARS-CoV-2-vel fertőzött emberek 43 százalékánál alakulhat ki hosszú COVID, és körülbelül 30 százalékuk – ami körülbelül 30 millió embert jelent – az Egyesült Államokban érintett.Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központja által közölt 2022. júniusi felmérés szerint a COVID-ban átesett felnőttek közül minden ötödik tapasztalt hosszan tartó COVID-t három hónappal később;Az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatala a becslést egy a 10-hez teszi. A szakértők szerint még ha a fertőzések csak kis része is okoz hosszú ideig tartó COVID-t, akkor is több millió embert érintenek – és potenciálisan rokkantak is lehetnek.

Az első felismert hosszú COVID-eset olyan betegeknél fordult elő, akiknek meghosszabbított légzési terápiára volt szükségük, vagy akiknek tartós tüneteket okozó, nyilvánvaló szervkárosodása volt. A neurológiai tünetekről beszámoló embereket gyakran figyelmen kívül hagyták, vagy elutasították, mert traumatizáltak kezdeti betegségük és kórházi kezelésük miatt. De ahogy a 2020-as év véget ért, mondja Helen Lavretsky, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem pszichiátere, „elkezdtük áttekintjük, mi is történik valójában… és akkoriban nyilvánvalóvá vált, hogy a neuropszichiátriai tünetek meglehetősen gyakoriak voltak”, ami leggyakrabban fáradtság, rossz közérzet, agyköd, szaglásvesztés és poszttraumás stressz-zavar, valamint kognitív problémák voltak.

Ghormley a 30-as évei végén járt, és viszonylag egészséges volt, amikor elkapta a vírust, de olyan alapbetegségei voltak – beleértve a reumás ízületi gyulladást és asztmát – amelyek miatt fennállt a súlyos COVID kockázat. Több napot töltött otthon, nehezen kapott levegőt, majd kórházba került, ahol megugrott a vérnyomása, és rohamosan csökkent a vércukorszintje. Néhány héten belül felépült ebből az akut fázisból, de azt mondja: „Igazán soha nem lettem jobban.”

Nem sokkal azután, hogy hazajött a kórházból, Ghormley kifejlesztette azt, amit férje „aranyhal-agynak” nevezett. „Leraktam valamit, és fogalmam sincs, hova tettem” – emlékszik vissza. „Újra és újra megtörtént. Arra gondoltam: „Ez kezd furcsa lenni.” A férjem azt mondta, hogy nem emlékszem semmire. Megpróbáltam beszélni, és tudtam, mit akarok mondani, de nem jutott eszembe a szó.

„Számomra minden szétesett” – mondja Tara Ghormley, aki 2020 óta küzd a COVID-dal. Remegést, drámai hangulati ingadozásokat és fájdalmas hangokra való túlérzékenységet is tapasztalt. „A férjem kinyitott egy papírzacskót, amire úgy éreztem mintha kések szúrtak volna a fülembe” – meséli. Bármilyen megerőltetés – fizikai vagy szellemi – kimerítette és fájdalmaim voltak. A változások felkavaróak voltak Ghormley számára, aki büszke volt éles elméjére. „A legjobban az zavart, hogy nagyon nehezen tudtam gondolkodni, beszélni, emlékezni. Megpróbáltam elvégezni egy feladatot, és fogalmam sem volt, mi az. Hirtelen elég mély neurológiai hiányosságaim lettek. Nekem akkoriban minden szétesett. Ez borzasztóan traumatikus volt.

A diszfunkció gyökerei

Állatorvos belgyógyászként Ghormley azt mondja, az ő feladata, hogy megoldja a problémákat, ha rejtélyes tünetek jelentkeznek, beleértve a sajátját is. „Aktívan próbáltam okokat keresni, és megtalálni, mit tehetnék.” Elképzelte, hogy egyes neurológiai tünetei trombózisos események, vérrögök következményei lehetnek, amelyek mini sztrókot okozhatnak. Számos korai tanulmány kimutatta, hogy a COVID megtámadja a vérereket bélelő endothel-sejteket. Ez több szervben, beleértve az agyat is, véralvadáshoz és oxigénhiányhoz vezethet. Még az agy endothel sejtjeinek finom megzavarása is hozzájárulhat a kognitív diszfunkcióhoz.

Egy tanulmány kimutatta, hogy a neurológiai COVID-tünetekkel küzdő emberek immunrendszere kifejezetten a központi idegrendszerben aktiválódik, és gyulladást okoz. De az agygyulladást valószínűleg nem az adott szervet közvetlenül megfertőző vírus okozza. Avindra Nath, aki régóta tanulmányozta a poszt-virális neurológiai szindrómákat az Országos Egészségügyi Intézetben, valami hasonlót talált a COVID-ban elhunyt emberek boncolási vizsgálatában. „Ha megnézzük a COVID-ban elhunyt agyát, valójában nem találunk nagy mennyiségű vírust, de sok immun-aktiválót viszont igen különösen az erek környékén.” A vizsgálatok arra utaltak, hogy a makrofágoknak nevezett immunsejtek aktiválódtak. „A makrofágok nem olyan pontosak a támadásban” – mondja Nath. „Jönnek és elkezdik rágni a dolgokat; mindenféle szabad-gyököt, citokint termelnek. Ez majdnem olyan, mint egy szőnyeg bombázás – sok kárt okoz. És nagyon nehéz leállítani őket, ezért sokáig megmaradnak. Ezek a nem szívesen látott vendégek, amelyek tartós gyulladást okozhatnak az agyban.

Annak meghatározása, hogy mely betegeknél van folyamatban lévő gyulladás, segíthet a kezelésekben.

Korai annak meghatározása, hogy mely betegeknél van folyamatban lévő gyulladás, de ez segíthet a kezelésekben.Troy Torgerson, a seattle-i Allen Intézet immunológusa szerint a korai kutatások olyan markereket azonosítottak, amelyek gyakran emelkedtek a betegségben szenvedőknél.Három sejtjelző molekula, az alfa-tumornekrózis faktor, az interleukin 6 és a béta-interferon tűnt ki a hosszú COVID-betegeknél.De ez a minta nem feltétlenül mindenkinél volt megtalálható.„Megpróbáljuk sorba rendezni a hosszú COVID-betegeket, és azt mondjuk: „Ez egy jó csoport egy gyulladáscsökkentő gyógyszer kipróbálására, míg ennek a csoportnak jobban kell koncentrálnia a rehabilitációra” – mondja Torgerson.Egy tanulmányt vezetett (jelenleg nyomtatás előtt adták ki, hivatalos tudományos áttekintés nélkül egy folyóiratban), amelyben a csapata 55 beteg véréből mért fehérjéket.A kutatók azt találták, hogy egy részcsoportban tartós gyulladás volt.Ezek között az emberek között egy olyan immunrendszert láttak, amely a fertőzésre adott tartós válaszhoz kapcsolódik.„Úgy tűnik, hogy a betegek egy alcsoportja folyamatosan reagál valamilyen vírusra” – mondja Torgerson.

A SARS-CoV-2 izolált részei, vagy akár vírusfehérjék darabjai jóval a kezdeti fertőzés után is a szervezetben maradhatnak, és továbbra is immun-támadást válthatnak ki.Az első szilárd bizonyíték a tüdőn kívüli „vírus-perzisztenciára” 2021-ben érkezett szingapúri kutatóktól, akik vírusfehérjéket találtak a bélben öt olyan betegnél, akik hat hónappal korábban felépültek a COVID-ból.A San Francisco-i Kaliforniai Egyetemen végzett tanulmány bizonyítékot talált a vírusrészecskék jelenlétére a hosszú COVID-ban szenvedő emberek agyában.A tudósok exoszómákat vagy apró sejtanyagcsomagokat gyűjtöttek össze, amelyek kifejezetten a központi idegrendszer sejtjeiből szabadultak fel.Az exoszómák vírusfehérjék darabjait, valamint mitokondriális fehérjéket tartalmaztak, amelyek immuntámadást jelezhetnek ezen létfontosságú sejtszervecskék ellen.Az ilyen gyanús fehérjék mennyisége magasabb volt a neuropszichiátriai tünetekkel küzdő betegeknél, mint azoknál, akiknél nem voltak ilyen tünetek.

A vírus hónapokig elhúzódhat az agyban az NIH-nál végzett kutatások szerint, amelyekről a Nature 2022 decemberében számoltak be. A 44 COVID-fertőzésben elhunyt ember boncolási vizsgálata elsősorban a légúti traktusban talált burjánzó gyulladást, de a vírus RNS-t mindvégig kimutatták a szervezetben, még az agyban is, 230 nappal a fertőzés után.Két másik tanulmány szerint (mindkettőt tavaly publikálták a Proceedings of the National Academy of Sciences USA-ban) bizonyíték volt arra, hogy a SARS-CoV-2 megfertőzheti az asztrocitákat, egyfajta idegi támasztósejteket, amelyek az orrot bélelő bőr idegsejtjein keresztül jutnak be.

A kutatók egyre finomabb részletességgel vizsgálják a hosszú COVID-ban szenvedő betegek gyulladásos jeleit.Egy kis tanulmány, amelyet Joanna Hellmuth, az U.C.S.F. neurológusa vezetett, azt találta, hogy a kognitív tünetekkel rendelkező betegek agy-gerincvelői folyadékában immunrendszeri rendellenességek mutatkoztak, míg a kognitív tünetekkel nem rendelkező betegek egyikének sem.Az Idegtudományi Társaság 2022-es ülésén Hellmuth beszámolt arról, hogy specifikusabb immun-markereket vizsgált kognitív tünetekkel küzdő embereknél, és megállapította, hogy egyes betegeknél megemelkedett a VEGF-C szint, amely az endothel diszfunkció markere.A magasabb VEGF-C koncentráció az agyba jutó immunsejtek magasabb szintjével jár együtt, mondja, és „nem látják el normális funkciójukat, a vér-agy gát fenntartását;elvonják a figyelmüket, és talán aktiválódnak.”Bár a vizsgálatok kicsik, teszi hozzá Hellmuth, „valódi biológiai különbségeket és gyulladást tárnak fel az agyban.Ez nem pszichológiai vagy pszichoszomatikus rendellenesség;ez egy neuro- immun rendellenesség.”

Mi tartja támadási módban az immunrendszert?Torgerson szerint „az egyik lehetőség az, hogy auto-immunitást alakítottunk ki”, amelyben az immunrendszer által a vírus elleni küzdelemre termelt antitestek az ember saját sejtjeit is jelzik az immuntámadáshoz.A vírusra adott válasz „bekapcsolja az auto-immunitást, és ez még akkor sem javul, ha a vírus elmúlik” Számos tanulmány talált bizonyítékot az autoimmun komponensekre, az úgynevezett auto-antitestekre, amelyek kölcsönhatásba lépnek az idegsejtekkel hosszú COVID-fertőzésben szenvedőkben.

A gyulladásos folyamatokkal kapcsolatos nyomok a neurológiai tünetek kezelésére utalhatnak.”Ha ez egy makrofágok által közvetített gyulladásos folyamat… az intravénás immunglobulin hatással lehet a makrofágok csillapítására” – mondja Nath.Az IVIg-ként emlegetett kezelés olyan fehérjék és antitestek koktélját tartalmazza, amelyek mérsékelhetik a túlzott immunválaszt.

Az IVIg az autoantitestek blokkolására is használható.A rituximab nevű terápia pedig, amely az antitest-termelő B-sejteket célozza meg, „időben tesztelt terápiát kínál számos auto-antitest által közvetített szindrómára” – mondja Nath.Egy másik stratégia a kortikoszteroidok alkalmazása az immun-aktivitás teljes csillapítására, bár ezek a gyógyszerek csak korlátozott ideig használhatók.„Ez egy hatásos megközelítés, és látható, hogy változtat-e a helyzeten.Legalább azt sejteti, hogy igen, ez egy immunrendszer által közvetített jelenség, és most jobb módszert kell találnunk a célzásra” – mondja Nath.

Ha a vírus valamilyen formában fennakad, a vírusellenes gyógyszerek potenciálisan megtisztíthatják, ami segíthet a neurológiai tünetek enyhítésében. A tudósok, akik klinikai vizsgálatot folytatnak a Paxloviddal, a Pfizer akut COVID-ellenes vírusellenes gyógyszerével, ebben reménykednek.

Krónikus fáradtság kapcsolat?

A poszt-virális szindrómákat több mint egy évszázada dokumentálják, a HIV-től az influenzáig terjedő vírusfertőzés után. A mono-nukleózist okozó Epstein-Barr vírus egyike azon számos vírusnak, amelyek a myalgiás encephalomyelitis/krónikus fáradtság szindróma (ME/CFS) nevű állapothoz kapcsolódnak, és amely a becslések szerint legalább másfél millió embert érint az Egyesült Államokban. és feltűnő hasonlóságot mutat a hosszú COVID-dal, olyan tünetekkel kapcsolatban, mint az immunrendszer szabályozási zavara, fáradtság és kognitív diszfunkció. „Az egyik megfigyelt betegminta olyanok, akik határozottan megfelelnek az ME/CFS kritériumainak. Ez olyasmi, amit folyamatosan látunk és kezelünk” – mondja Pittman a hosszan tartó COVID-betegeknél. Az ME/CFS súlyos lehet, egyesek elveszítik mozgásképességüket és ágyhoz kötődnek.

Csapatkezelés

Ghormley hónapokig tartó betegség után az UCLA Health hosszú COVID-klinikáján keresett gondozást, amely az ország multidiszciplináris programja közé tartozik az ilyen szindrómában szenvedők számára. Annak ellenére, hogy tünetei az idegrendszer működési zavaraiban gyökereznek, számos egészségügyi szakemberre volt szüksége a kezelésükhöz. A klinika tevékenysége egy olyan programból nőtt ki, amelynek célja az orvosilag összetett COVID-betegek ellátásának koordinálása – mondja Nisha Viswanathan belgyógyász és alapellátó orvos. Amikor több hónap elteltével követte nyomon a COVID-betegeket, rájött, hogy „volt olyan betegcsoportunk, akinek még mindig voltak tünetei. Nem volt megértés az állapottal kapcsolatban; csak azt próbáltuk megnézni, mit tudunk kínálni nekik.” Viswanathan és mások kéthetente találkozót hívtak össze a UCLA egészségügyi pulmonológiában, kardiológiában, neurológiában, pszichiátriában és más szakterületeken dolgozó orvosai részvételével, hogy megvitassák az egyedi eseteket és az általános trendeket.

Az UCLA Healthnél Pittman koordinálja Ghormley kezelését.Azt mondja, hogy az interdiszciplináris csapat kulcsfontosságú a betegek lehető legjobb ellátásához.„Gyakran sok tünet jelentkezik”, és néhány beteg több szakembert is felkeresett csatlakozása előtt, de nem feltétlenül a megfelelőt.Azt mondja, amíg a COVID alapellátást nyújtó szolgáltatók járnak, „elvégezzük a kezdeti vizsgálatot, és a megfelelő személyhez juttatjuk őket”.Ghormley esetében a szolgáltatók listája tartalmazza Pittmant, valamint egy neurológust, egy pulmonológust, egy kardiológust, egy pszichiátert, egy traumatológust, egy reumatológust és egy nőgyógyászt.

Pittman szerint a csapat megközelítése kritikus volt az orvosok számára is, akik egy vadonatúj betegséget próbálnak megérteni.„Nagyon érdekes utazás volt a szinte semmit tudástól a keveset tudásig, és minden nap, minden héten, minden hónapban többet tanulunk” – mondja.A „hosszú COVID” kifejezés „egy esernyő, és úgy gondolom, hogy számos betegség rejtőzik az ernyő alatt”.Bár minden hosszú COVID-beteg egyedi, Pittman azt mondja: „Kezdünk megfigyelni különböző minták fejlődését.Ghormley esetében pedig a disz-autonómia mintáját láttuk, amit gyakran tapasztalunk.”

A disz-autonómia károsítja az autonóm idegrendszert, az agyból vagy a gerincvelőből kiágazó ideghálózatot, amely átnyúlik a testen, és szabályozza az öntudatlan funkciókat, például a szívverést, a légzést, az izzadást és az erek tágulását.Ghormley esetében is, mint sok hosszú COVID-ban szenvedő embernél, a dysautonomia posturális ortosztatikus tachycardia szindróma vagy POTS formájában jelentkezik.A szindróma tünetegyüttest ölel fel, amelyek közé tartozik a szapora szívverés – különösen állva – és a fáradtság, és bél- és hólyag rendellenességeket okozhat.A POTS a PEM-mel járó kimerültség összetevője is lehet.Bár úgy tűnik, hogy a tünetek hatással vannak a szervezetre, az idegrendszer működési zavaraiból erednek.

Ghormley disz-autonómiája miatt felkereste Megha Agarwal kardiológust az otthonához közeli UCLA klinikán.Sok orvos nem ismeri a POTS-t, de Agarwal különösen ráhangolódott mivel néhány betegénél már a COVID-fertőzés előtt tapasztalta.”Az idegrendszernek szabályozási zavarai vannak amit sok minden okozhat: bizonyos rákterápiák, vírusok, autoimmun állapotok.”Agarwal 2020 őszén ismerte fel a POTS-t Ghormleyben, amikor nagyon keveset tudtak a hosszú COVID-ről.Most úgy véli, hogy „a POTS valóban az, amit sok betegnél a hosszú távú COVID okoz”. Szerencsére Agarwal szerint vannak olyan orvosi beavatkozások, amelyek segíthetnek.

A tachycardia a T POTS-ban felgyorsítja a szívverést, hozzájárulva a kimerültséghez és a fáradtsághoz, amellett, hogy magát a szívet is megterheli.A béta-blokkolóknak nevezett gyógyszerek (a szívben leállított béta-adrenerg receptorok miatt) csökkenthetik a pulzusszámot és javíthatják a tüneteket.„Ha a pulzusszámot szabályozzuk, nemcsak a pumpa javul” – mondja Agarwal, „de javul az emberek energiája, megszűnik a fáradtságuk, és néha jobb lesz a mentális tisztán látásuk is. ”Egyes betegek, például Ghormley számára, a béta-blokkolók nem elegendőek, ezért az Agarwal hozzáad egy ivabradin nevű gyógyszert.„Kicsit off-label, de jelenleg agresszíven tanulmányozzák” a POTS számára.Ghormley számára a kombináció valódi javuláshoz vezetett, „így most nem érzi úgy, hogy lefutotta a Boston Maratont, amikor csak leült és felállt a munkahelyén, vagy lezuhanyozott” – mondja Agarwal.

Ghormley legkeményebb tünetei közé tartozik az agyi köd, amely egy csomó olyan kognitív problémára utal.Napokig, amíg Ghormley dolgozik, pszichiátere Adderall-t ír fel, a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség kezelésére használt stimulánst, amely segít neki koncentrálni.Ez „nagyon segített” – mondja Ghormley.

Ghormley orvosainak, de különösen Agarwalnak köszönheti, hogy nyomozói munkát végeztek, hogy feltárják a tüneteit.„Senki sem tudott róla semmit, de mindenki hallgatott rám” – mondja Ghormley.Talán azért, mert egy orvosi terület szakembere volt, senki sem sértődött meg.

Ez szokatlan a hosszú COVID-ban szenvedő embereknél, elsősorban sok nőnél, akiket gyakran elbocsátanak az orvosok mert kételkednek abban, hogy panaszaik valódiak. „A betegek egyszerűen nem érzik, hogy meghallják őket” – mondja Viswanathan. „Volt egy páciensem, aki mindent elmondott, és utána csak annyit mondtam: „Ez olyan nehéz lehet neked. Szeretném, ha tudnád, hogy minden, amit érzel, valóságos, és annyi beteget láttam, mint te. – És sírni kezdett. Azt mondta: „Senki sem mondta ezt nekem. Nem tudom megmondani, hányszor mondták, hogy ez csak a fejemben van.”

Bár Ghormley azt mondja, hogy az ellátása drámaian javította a tűntein, és lehetővé tette számára, hogy „újra csináljon néhány normális dolgot”, továbbra is olyan fellángolásokat tapasztal, amelyek lehetetlenné teszik, hogy hetekig dolgozzon. Tavaly egy napon kihagyott egy adag szívgyógyszert, és haza futott a dél-kaliforniai hőségben. „Hazaértem, és gyakorlatilag összeestem a folyosón. Azóta minden elromlott. Ha megpróbálok mozogni, a lábaim leállnak.” Ghormley számára a legfrusztrálóbb, és legfélelmetesebb a tüneteinek kiszámíthatatlansága. „Annyira megváltoztak, van, amelyik kezelhető, van, amelyik legyengít. Egy dolog jobb lesz, és egy másik visszatér. Mindig abban reménykedem, hogy javulni fog a helyzet, de ez nem jön be.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ukrajna innovatívabb volt a taktikájában, és fegyelmezettebb a végrehajtásában. A növekvő nyugati fegyverkészletnek és az agilis parancsnokságnak köszönhetően sikerült visszaszereznie az orosz erők által megszállt területek egy részét. De saját területén is harcol, és nem tudott bejutni Oroszországba. Tehát míg Ukrajna az orosz hadsereggel állt szemben, Oroszország Ukrajna egészével: fegyveres erőivel, infrastruktúrájával és népével.

Ezek az ellentétes megközelítések – az Ukrajna által folytatott „klasszikus hadviselés” és az Oroszország által elfogadott „totális hadviselés” – mélyen gyökereznek a huszadik század háborúiban. Ahogy az ukrajnai háború eléri egyéves évfordulóját, jelentős betekintést nyert abba, hogy a hadviselés e két formája hogyan tud megbirkózni a jelenkori konfliktusokkal, és miként alakíthatják majd ki a Kijev és Moszkva közötti versenyt a következő hónapokban.

KÉTFÉLE HÁBORÚ

A hadviselés klasszikus módja, amely az I. világháború előtt uralta a katonai gondolkodást, a csatákról szólt.A stratégia a hadsereg harci helyzetbe hozására összpontosított;a taktika pedig magára a harcra vonatkozott.A győzelmet az döntötte el, hogy melyik hadsereg szállta meg a csatateret, hány ellenséges katonát vesztettek vagy fogtak el, és mennyi a megsemmisült felszerelés.Ily módon a csaták határozták meg a háborúk kimenetelét.Ezt a megközelítést megerősítették a háborús törvények, amelyek kiterjedtek a foglyokkal és a nem harcolókkal való bánásmódra, és feltételezték, hogy a legyőzött ellenség elfogadja a csata ítéletét.

Már az első világháború előtt is sok ok volt kétségbe vonni, hogy ez a háborús modell mennyire ragadta meg a valóságot, különösen amiatt, hogy ragaszkodott a polgári és a katonai szféra elválasztásához.A klasszikus modell azonban továbbra is alakította a várakozásokat az I. világháborút megelőző időszakban. Ez a konfliktus azonban hosszú elhasználódási háborúvá fajult, amelyben a mögöttes gazdasági és ipari erő sokkal fontosabb szerepet kapott, mint a puszta harctéri eredmények.A repülőgépek azon képessége pedig, hogy ellenséges városokra csapjanak le, megkérdőjelezte a civil társadalomtól elkülönülő, különálló csatatér koncepcióját.Az emberek és a javak természetes célpontokká váltak.

Sok stratéga számára a városok bombázása egyszerűbb útnak tűnt a győzelemhez, mint a csaták megnyerése.

A lakossági központok megcélzásának indoklása egyszerű volt: a hadseregek polgári infrastruktúrára támaszkodtak a harcban.A hadianyaggyárak polgári munkaerőtől függtek.Amikor a kormányoknak több csapatra volt szükségük, civileket hívtak be.Más szóval, amikor egy egész ország háborús lábakon állt, nem voltak semlegesek.Ráadásul a háború és a béke mellett döntő kormányok a nép támogatásától függtek.A szüntelen bombázástól szenvedő, sebezhető polgárok a háború ellen fordulhatnak, még akkor is, ha saját oldaluk kapitulációját követelték.Sok stratéga számára a városok bombázása sokkal egyszerűbb útnak tűnt a győzelemhez, mint a csaták megnyerése.Ily módon a háború totálissá vált, ami a második világháború hatalmas légitámadásaihoz és az Egyesült Államok döntéséhez vezetett, miszerint 1945-ben két atombombát dobnak Japánra. Ezt követően a civileket már csak a nem sokáig tartó háborúk kímélték meg.bbbbbbbb

Ezeknek a korlátoknak az eredménye, hogy Oroszország totális háborút vív Ukrajna területén, anélkül, hogy önmagában szembesült volna azzal, hogy bármi egyenértékű dologgal szembesülne.Az orosz és az ukrán megközelítés közötti ellentét a háború előrehaladtával még élesebbé vált.

TELJES ELLENÁLLÁS

Mivel 1991-ig Ukrajna és Oroszország is a Szovjetunió része volt, fegyveres erőiknek közös története és tapasztalataik vannak a szovjet régi felszerelésekkel kapcsolatban.2014 óta azonban Ukrajna fokozatosan a nyugati katonai befolyás alá került.Ez a folyamat felgyorsult az orosz 2022-es invázió felé haladva, és még inkább a háború kezdetekor.Az Egyesült Államok és szövetségesei különböző formájú segítséget nyújtottak Ukrajnának, beleértve a kiképzést, a hírszerzést és a fejlett fegyverrendszereket.Bár Ukrajna olyan fegyvereket alkalmazott, amelyek lehetővé teszik számára, hogy célba vegye a frontvonal mögött található orosz eszközöket (például parancsnoki állomásokat, lőszerlerakóhelyeket és logisztikai csomópontokat) és olyan területeket, ahol orosz csapatok koncentrálódnak, Oroszországnak csak a tüzérségére valkó támaszkodás maradt,és a mozgósítást követően gyalogsági támadások, amelyek célja az ukrán városok védhetetlenné tétele.

Az ellentétet erősítve az orosz erők megkísérelték „oroszosítani” az ellenőrzésük alatt álló területeket – nyelvi, oktatási és valutakövetelményeket támasztva a helyi lakossággal szemben, valamint kínzásokat és kivégzéseket alkalmaztak az ukrán ellenállás megtörésére.Mindez az általuk elkövetett széles körben elterjedt háborús bűnökön túlmenően, beleértve az emberrablásokat, valamint a fosztogatást és a szexuális zaklatást, az általános fegyelmezetlenségüket tükrözik.

Az orosz megközelítés eddigi eredményei megerősítették a totális háborús stratégia szokásos kritikáit.Az ukrán civil társadalom elleni támadás nem ütött csorbát az ukrán kormány népszerűségében.Ehelyett a kirívó orosz magatartásra vonatkozó bizonyítékok felhalmozódása miatt Ukrajna még inkább eltökéltté tette, hogy biztosítsa e területek felszabadítását, és azt, hogy egyiket se adják át végtelenségig Oroszországnak.Oroszország módszereinek humanitárius következményei is megerősítették a nyugati támogatást Ukrajnának.Ráadásul Oroszország totális háborús céljai megerősítették Ukrajnában azt a meggyőződést, hogy nem áll rendelkezésre nyilvánvaló „kompromisszum-béke”. Oroszország totális háborús taktikája sem akadályozta az ukrán hadműveleteket.

Az elmúlt hónapokban Moszkva kényszerítő indoklással szolgált a polgári infrastruktúra elleni támadásaihoz, mivel Ukrajna nem volt hajlandó elfogadni négy kelet-ukrajnai tartomány Oroszország általi annektálását szeptemberben.Ezek a támadások rendkívül megnehezítették az ukránok életét, a véletlenszerű csapások során rendszeresen meghalnak és megsérülnek civilek, a téli hónapokban pedig gyakori áramszünet.Az ukránok azonban megtanultak alkalmazkodni, egyre több légvédelemmel ellátott rakétát és drónt vetettek be, és módot találtak a polgári nehézségekkel való megbirkózásra.Egy év háború nem volt nyilvánvaló hatása Ukrajna harci akaratára.

A TANKOK VISSZATÉRÉSE

Az y éve tartó ukrajnai háború tovább hiteltelenítette a totális háborús megközelítést.De mit árult el a klasszikus hadviselésről?Itt a tapasztalat arra figyelmeztet, hogy ehhez a megközelítéshez elengedhetetlen harctéri győzelmek megfoghatatlannak bizonyulhatnak, ha úgy tűnik, hogy a védekező erők eredendő előnyökkel rendelkeznek a támadással szemben.Ilyen helyzetekben a seregek hosszú és fárasztó ütközésekbe szorulhatnak.Lehetséges legyőzni az ellenséget, ha lyukakat ütünk a vonalain, de ehhez általában páncélozott járművekkel kell manőverezni, váratlan előrelépésekkel meglepni az ellenséget, bekerítésekkel sikereket elérni, és az ellenséget gyors visszavonulásokba taszítani addig a pontig, ahol végül nedm tud talpra állni.

Ilyen eredményt nem könnyű elérni.Ukrajnában a legsikeresebb offenzívákat mindkét oldal olyan helyzetekben érte el, ahol a védelem gyenge volt.Az orosz előnyök a háború első napjaiban jelentkeztek, amikor erői meglepetést okoztak, és képesek voltak gyorsan előre jutni.Délen csekély ellenállásba ütköztek, különösen ott, ahol a védelem rosszul volt megszervezve, elsősorban Herszonban.Északon mégis olyan pozíciókat foglaltak el, amelyeket nem lehetett megtartani, hamar megtörtek az agilis ukrán védelemmel szemben, és kénytelenek voltak visszavonulni.Aztán a háború következő szakaszában, kezdve a Donbászért vívott csatával, az oroszok csak szűk területeket nyertek, és csak óriási áldozatok árán, jelentős idő alatt.

A maga részéről Ukrajna legimpozánsabb offenzívája szeptemberben történt Harkovban, amikor erői kihasználták a gyenge és rosszul előkészített védelmet, miközben az orosz főparancsnokság Donyeckre és Hersonra összpontosított.Mégis azokon a területeken, ahol az orosz védelmet előkészítették, majd a mozgósításból származó többletcsapatokkal megerősítették, Ukrajna előrehaladása lelassult.Az ukrán erőket tovább korlátozta a tél beköszönte, mivel a talaj mocsaras lett.Ukrajna ellentámadása Herszon visszafoglalására a nyár végén lassan indult, és erői csak akkor tudtak előrelépni, amikor el tudták vágni az orosz utánpótlási vonalakat, így Herszon városa védhetetlenné vált.Novemberben evakuálták.

Ha egy hadseregnek tűzerőt kell mozgatnia alattomos terepen, akkor amire szüksége van az tank.

A következő hónapokban a háború irányát a változó tűzerő-egyensúly is alakíthatja.Amikor legközelebb lehetőséget kap az offenzívára, Ukrajna több páncélozott járművet fog kapni, beleértve a Challenger, Leopard és Abrams harckocsikat, amelyeket Európa és az Egyesült Államok szállított, a januári elhúzódó megbeszéléseket követően.Ami fontos, Kijev gyalogsági járműveket, továbbfejlesztett légvédelmet, valamint nagyobb hatótávolságú lövedékeket és rakétákat is kap majd.

De időbe telik, amíg ezeket a fegyvereket leszállítják, és az ukrán erőket kiképzik használatukra. Eközben Ukrajnának meg kell birkóznia egy új orosz offenzívával, amely alapvetően elhasznált módszerekkel rendelkezik, attól függően, hogy Oroszország hajlandó-e elfogadni a nagy veszteségeket a nyereség elérése érdekében. Míg a számok súlya lehetővé teheti számukra, hogy bizonyos területeken előretörjenek, az orosz erőknek még nem kell bizonyítaniuk, hogy képesek bármilyen áttörést gyors, előre töréssel kihasználni. Egyelőre Ukrajna kénytelen a lehető legjobban megbirkózni ezzel a nyomással, aggódva a lőszerfelhasználás üteme miatt, abban a reményben, hogy elég jól tartani tudja vonalát ahhoz, hogy amikor és ha az új orosz offenzíva kezd elhalványulni, akkor nyilik lehetősége az offenzívára való átállásra.

Ukrajna új képességei a hadviselés manőverezését szolgálják majd. A háború első hónapjaiban sok nyugati kommentátor elavultnak minősítette a harckocsikat, mivel jelentős mennyiségben veszítettek az oroszok irányított páncéltörő fegyverek, drónok és tüzérségi tűz miatt. Valójában vannak magyarázatok az orosz harckocsik veszteségeire, beleértve azt is, hogy nem követték a saját kombinált fegyverkezési doktrínájukat. (Az orosz offenzíva gyengeségének másik oka az orosz légierő váratlanul korlátozott szerepe volt. Ehelyett az orosz repülőgépek légvédelemmel szembeni kimutatható sebezhetősége úgy tűnt, hogy további megerősítést adott ahhoz, ami a kortárs hadviselés meghatározó jellemzőjévé vált: viszonylag olcsó fegyverek használata a nagyon drága rendszerek letiltására vagy akár megsemmisítésére.)

Most a harckocsik, valamint számos gyalogsági jármű alkotják a közelmúltban a Nyugat által Ukrajnába küldött felszerelési csomagok központi részét.Ha egy hadseregnek védőpáncéllal tűzerőt kell mozgatnia hátrányos terepen, akkor amire szüksége van az nagyon úgy néz ki, mint egy tank.Ritkán hasznos egy rendszert megvizsgálni anélkül, hogy figyelembe vennénk a stratégiai kontextust, amelyben azokat használják, és a mindkét fél rendelkezésére álló egyéb képességeket.Egy új ukrán offenzíva a megerősített orosz védelem ellen a klasszikus hadviselés jelentős próbáját jelenti a legtisztább formájában.

MEGTALÁLHATÓ VÉGEK

A háborúkkal az az alapvető probléma, hogy könnyebb elkezdeni, mint befejezni.Miután Oroszország kezdeti lökéseit tompították, egy elhúzódó konfliktusba került, amelyben még akkor sem meri elismerni vereségét, ha a győzelemhez vezető út megfoghatatlan.Az ilyen háborúk elkerülhetetlenül elsorvadnak, mivel a felszerelés- és lőszerkészletek kimerülnek, és a csapatok veszteségei nőnek.Egyre nő a kísértés, hogy alternatív utat találjanak a győzelemhez az ellenség társadalmi-gazdasági szerkezetének megtámadásával.Oroszország nem hagyta el ezt az alternatív utat, bár eddig csak megkeményítette az ukrán elszántságot.

Oroszország kitartott a nem hatékony és költséges stratégiák mellett, talán abban a hitben, hogy végül mérete és áldozatvállalási készsége fog győzelemhez juttatni. Ezzel szemben Ukrajna győzelemhez vezető útja attól függ, hogy az orosz erőket annyira tudja visszaszorítani, hogy meggyőzze Moszkvát hiábavaló háborúba kezdett. Ukrajnának ki kell használnia nagyobb hatótávolságú rendszereinek pontosságát, hogy megcélozza az orosz hadsereget, sebezhetővé téve Oroszország utánpótlási vonalait, parancsnoki hálózatait és csapatkoncentrációit. Oroszország pedig olyan körülményeket kíván teremteni, amelyekből az ukrán népnek elege lett. Ukrajna igyekszik tarthatatlanná tenni az orosz hadsereg pozícióját. Ahogy a háború a következő, kritikus szakaszába lép, ezek a stratégiák és az általuk képviselt háborús megközelítések a legsúlyosabb próbák elé néznek.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nem közismert, hogy egyetemi évei alatt Einstein a matematikai előadásokra nem járt el, és így nem is vált gyakorlott matematikussá. Hogy le tudjon vizsgázni, a budapesti születésű Grossmann Marcell jegyzeteit használta fel.

Einsteinnek jók voltak a ráérzései, de a ráérzések matematikai kidolgozását rendszerint mások végezték el helyette. Az első időkben Grossmann, később pedig szerb nemzetiségű felesége, Maric Mileva. A speciális elméletét megalapozó tanulmány kéziratán, amit az „Annalen der Physik” folyóiratnak küldtek be, szerzőként még Albert Einstein és Mileva Einstein szerepel. Mire a cikk nyomtatásban megjelent, a szerző már egyedül Albert Einstein lett.

Nem nagyon kell ezen elcsodálkozni, mert tudománytörténeti tény, hogy a házaspár 1916-ban bekövetkező válása után, Einsteinnek nem volt több jelentősebb publikációja. Az is tudománytörténeti tény, hogy Einstein a téridő világhírű „felfedezője”, nem volt képes a téridő négy dimenzióját elhelyezni a Bolyai-féle nem euklideszi geometriában. Erre munkatársa, Grossmann vezette rá.

Tudományos pályafutását később asszisztensei, a magyar Lánczos Kornél és Kemény János egyengették. A relativitás elméletét pedig egészen egyszerűen Lorentztől lopta el. Ugyanezt tette a fényelektromos hatással, amit viszont Plancktól lopott el, és kapott érte egy Nobel-díjat.

Felmerül a kérdés, hogy volt ez lehetséges? Az én válaszom életszerű. Egy vérbeli tudós nem foglalkozik a PR-ral, hanem kutat. Einstein viszont karrierista volt nem tudós, főfegyvere a PR volt, amit egyesek szinte a génjeikben hordoznak magukkal. Einstein pont egy ilyen „egyesek” volt, és mivel valamit konyított a fizikához és a matematikához – kábé annyit, mint egy korabeli középiskolás tanár – ez arra jó volt, hogy hülyeséget ne kövessen el, de ahhoz nagyon kevés, hogy kutatómunkát végezzen.

Einstein messze megelőzve a későbbi kor szellemét, mindent fordítva csinált. Kitöltötte a végeredményt és mindent úgy intézet, hogy az jöjjön ki. Ez napjainkban éli fénykorát. A gyógyszergyárak megrendelnek egy kutatást és a tudósok tálcán nyújtják át az elvárt eredményt. Mire kiderül a turpisság, a gyógyszergyár már dollár milliárdokat sepert be. De nézzük a híres Einstein egyenletet, amit még az is kívülről tud, aki még a szorzótáblát se ismeri. A képleteiből több dolog is adódik, de ezek a földi ember felfogása szerint eléggé képtelenek.

Az E = mc2 képlet azt állítja, hogy nagyon pici anyag nagyon sok energiává alakulhat át. Ezt a „nagyon sokat” a különben is hatalmas értéket adó fénysebesség négyzete biztosítja, hiszen a tömeget ezzel kell megszorozni. A képlettel mindössze az a baj, hogy nem lehet tudni hogyan került bele a fény sebessége, hiszen a fénynek semmi köze a dologhoz. Ha pedig egy kicsit gondolkodunk, akkor mi magunk is megcáfolhatjuk a képlet helyességét.

Nagyon kérlek, most ne rezelj be, mert egészen biztos meg fogod érteni, ha figyelmesen, türelmesen, lassan, elgondolkodva olvasol. Akkor most kezdem!

Jól ismert tény, hogy a fény (foton) energiája frekvencia függő (minél magasabb a frekvenciája, annál több az energiája), vagyis nem a sebességétől, hanem a rezgésszámától függ. Következésképpen a tömeg energiába történő átalakításánál, ha a képletben van a fénynek szerepe (ismétlem, ha van), akkor nem a sebességével, inkább rezgésszámával kellene beleszólnia a végeredménybe.

Persze a tömeget egy hatalmas számmal kell megszorozni, hogy megkapjuk az energia egyenértékét, de az a hatalmas szám nem a fény sebessége, legfeljebb közel áll a fénysebességhez, méghozzá oly közel, hogy nyugodtan össze is cserélhetjük a kettőt.

Különben Einstein (szokása szerint) visszafelé gondolkodott, észszerű sejtése szerint az Energia egyenlő a tömeggel. Ez a matematika nyelvén így néz ki: E = m. (Figyelem, ez az m nem méter, hanem tömeg) Ki kell még hozzá találni egy arányossági tényezőt, egy jó nagy számot, de ez nem igazán lényeges. Fontos viszont, hogy egyeznek-e a dimenziók, ami alatt itt most nem térbeli kiterjedést, hanem mértékegységeket kell érteni. Hát lássuk! Az energia = erő × út. Ebből az erő dimenziója m · kg · s–2 (ezt így kell olvasni: méter-szer-kilógramm-per-másodperc a négyzeten)  az úté pedig m (méter). Így az energia (emlékszel! Erő x út): m · kg · s–2 · m (az utolsó m = út), ami egyenlő a tömeggel, ami viszont mindössze kg. Na most ezt arányosítsuk!

m · kg · s–2 · m  =  kg · ?

Mi hiányzik a jobb oldalról? Az m · s–2 · m (hiszen a kg már ott van), vagyis m2/s2 azaz (m/sec)2. A m/s nem más, mint sebesség. Ami tehát hiányzik, az egy sebesség négyzete. Mivel pedig a tapasztalati mérések azt mutatták, hogy az anyag és energia közti arányossági tényező kb. 17-18 nagyságrendű, úgy tűnt, hogy a fény sebessége nagyságrendileg megfelelő, ugyanis 300 000 0002 = 90 000 000 000 000 000 vagyis a fény sebességének a négyzete méterben megadva durván 17 nagyságrend, azaz tapasztalati érték.

Na most a másik nagy Einstein találmány a tér görbülete. Einstein azt állítja, hogy nem a tömeg vonzza magához az anyagot, hanem a tömeg jelenlétében a tér behorpad (görbül), és az anyag egészen egyszerűen csak követi a tér görbületét. Mindennapi nyelvre fordítva a következőkről van szó. Egy 10%-os lejtőn a teherautó motor nélkül lefelé gurul, de nem azért, mert a Föld tömegvonzása lehúzza, hanem mert egyszerűen csak követi az utat. Hogy az út lefelé megy? Hát Istenem, ez van.

Most térjünk vissza a fényhez. Szóval volt egy-két furcsa eredmény, és az egész „speciális relativitást” úgy, ahogy volt, kevesen értették, de voltak olyan fizikusok, akik kifejezetten ellenezték. Azután 1919-ben volt egy napfogyatkozás, ami jó alkalmat adott arra, hogy Einstein elméletét próbának vessék alá. Mi is történt? Azt természetesen nem tudták kísérleti úton bizonyítani, hogy fénysebességnél a tömeg végtelen naggyá nő (ami szintén adódik az elméletből, csak úgy mint a fény abszolút sebessége), maradt tehát az, hogy a tömeg jelenlétére a tér begörbül, amit már lehet bizonyítani. Hogyan történt ez a bizonyítás?

A Nap elég nagy tömeg ahhoz, hogy a teret érezhetően begörbítse, ha a tömegnek valóban van ilyen képessége. Az 1919-es napfogyatkozáskor, amikor a Hold pontosan takarta a Napot, egy olyan csillagot figyeltek meg (erre lehetőséget csakis a napfogyatkozás adott), ami akkor éppen a nap mögött volt, és mint ilyen, a Nap takarása miatt nem lett volna látható. Ennek ellenére úgy tűnt, mintha látszólag a Nap közvetlen szomszédságában lenne. Tény az, hogy az 1919-es mérési eredmények szerint a fénysugár útja valóban megtört, a Nap mellett nem haladt el egyenesen, hanem „becsúszott” a görbült tér „lyukába”.

Az egész világ Einsteint ünnepelte. Véleményem szerint egy kicsit korán. A „bizonyításnak” van ugyanis más magyarázata is. Álláspontom szerint az 1919-es napfogyatkozás eredménye mindössze azt mutatja, hogy az egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző fény a Nap hatására egyenes pályáját megváltoztatta, amit már Newton is megjósolt volna, ha történetesen valaki megkérdezte volna erről. Einstein szerint a fény követte a tér görbületét. Szerintem egyszerűen csak engedelmeskedett a gravitációs vonzásnak, magyarul a Nap egy kicsit maga felé húzta. (Ne feledjük, az elmélet szerint a fotonnak csak nyugalmi tömege nincs.)

Az természetes, hogy egy tudósnak van sejtése (amit be kell bizonyítania), tehát Einsteinnek is lehetett és persze volt, nagyon is sok. Ami viszont szokatlan, hogy Einstein egy kicsit Istent játszott, fejében eldöntötte, mi a valóság, vagyis felállított egy hipotézist, és utána mindent megtett, hogy ezt matematikai formába öntse, ami rendszerint az élő valóság megerőszakolása volt. Az ördög pedig, mint mindig, a részletekben van elbújtatva. A „mindent megtett” alatt elfogadhatatlan dolgokat kell érteni. Erre a legjobb példa a „kozmológiai állandó”. Huble felismerése (1926) előtt, abban az időben magától értetődő, meg nem kérdőjelezett tény volt a világmindenség statikus volta. Isten megteremtette, aztán kész. Csakhogy Huble kimutatta, hogy a Világmindenség tágul. Ja úgy, akkor mivel ez nem volt összhangban korábbi elképzelésével, Einstein egyszerűen megváltoztatta a képletet, behelyezte a kozmológiai állandót. Ebből a magatartásból világosan lehet következtetni.

Einstein mindig a végeredményből indult ki és onnan ment hátrafele, ügyelve arra, hogy az alkalmazott matematika formálisan ne legyen hibás.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az ukrán hadsereg fele, mintegy 120.000 ember, akiket az elmúlt 7 évben toboroztak és képeztek ki, a tűzszüneti vonal közelében állomásozott, és készen állt a támadásra. Az ellen oldalon csak mintegy 40.000 férfi volt fegyverben, akiknek kevés esélyük volt egy támadásnak ellenállni.

Oroszország nem hagyhatta, hogy az ukránok támadjanak.Ha Ukrajna vissza tudja szerezni a renegát tartományokat, képes lett volna csatlakozni a NATO-hoz.Az orosz közvélemény döntően az oroszul beszélő DNR és LPR oldalán állt.Ez mindenképpen beavatkozást igényelne.A 2014-es kijevi puccs óta már mintegy négymillió ukrán költözött Oroszországba.A két ország között sok a családi kötelék.Ennek láttán Oroszország készenlétbe helyezte saját erőit, és fegyvereket, lőszereket szállított az ukrán határ közelében lévő gyülekezési pontokra.

Az Egyesült Államok hónapok óta figyelmeztetett a közelgő Ukrajna elleni orosz támadásra.Megtehette ezt, mert tudta, hogy Ukrajna megkísérli erőszakkal visszaszerezni a köztársaságokat.Tudta, hogy Oroszországnak válaszolnia kell.2022. január 12-én, Bill Burns, a CIA igazgatója titokban Kijevben találkozott Zelenszkijel.

2022. február 13-án, vasárnap, Joe Biden amerikai elnökkel folytatott telefonbeszélgetés után Zelenszkij ukrán elnök kiadta a végső parancsot a tervezett ukrán támadásra.

Hogy a döntés megszületését azonnal kiszivárogtatták Londonban és Kijevben is.

A nap összefoglalójában a Guardian sok olyan tevékenységet sorolt fel, amelyek összhangban állnak egy konfliktus közelgő kezdetével. Diplomaták és külföldi katonaság kivonult Ukrajnából. Fegyvereket küldtek be légi szállítással.

Kormány figyelmeztetésére a brit Lloyd biztosítási konglomerátum leállította a viszontbiztosítási szolgáltatást Ukrajnában.

2022 elején Ukrajna befejezte a renegát Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok (DPR és LNR) elleni elsöprő támadás előkészületeit.

Az ukrán hadsereg fele, mintegy 120 000 ember, akiket az elmúlt 7 évben toboroztak és képeztek ki, a tűzszüneti vonal közelében állomásozott, és készen állt a támadásra.Az ellen oldalon csak mintegy 40 000 férfi volt fegyverben.Kevés esélyük lett volna a támadásnak ellenállni.

Oroszország nem hagyhatta, hogy megtörténjen egy ukrán támadás.Ha Ukrajna vissza tudta volna szerezni a renegát tartományokat, képes lett volna csatlakozni a NATO-hoz.Az orosz közvélemény döntően az oroszul beszélő DNR és LPR oldalán állt.Ez mindenképpen beavatkozást igényelt.A 2014-es kijevi puccs óta már mintegy négymillió ukrán költözött Oroszországba.A két ország között sok a családi kapcsolat.Ennek láttán Oroszország készenlétbe helyezte saját erőit, és fegyvereket és lőszereket szállított az ukrán határ közelében lévő gyülekezési pontokra.

Az Egyesült Államok hónapok óta figyelmeztetett az Ukrajna elleni közelgő orosz támadásra. Megtehette ezt, mert tudta, hogy Ukrajna megkísérli erőszakkal visszaszerezni az elszakadt köztársaságokat.Tudta, hogy Oroszországnak válaszolnia kell.2022. január 12-én, Bill Burns, a CIA igazgatója titokban találkozott Zelenszkijvel Kijevben.Burns gyakran küld üzeneteket Joe Biden elnöktől.

Anatolij Ivanciv, az Expo ukrán biztosítótársaság vezetője az Interfaxnak elmondta, hogy az EBESZ különleges megfigyelői vannak a kelet-ukrajnai tűzszüneti vonalon. A február 12-i és 13-i hétvégén a front viszonylag csendes volt:

A Donyeck régióban február 11-én és 13-án este a misszió 261 tűzszünet megsértését rögzítette, köztük 50 robbanást.Az előző beszámolási időszakban 114 tűzszünet megsértését rögzítette a régióban.

Luhanszk régióban február 11-én és 13-án este a misszhió 114 tűzszünet megsértését rögzítette.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Mivel a vakcinák általában nagyon specifikus immunválaszokat aktiválnak a célbetegségükkel szemben, miért gondolták ezek a tudósok, hogy a BCG hatással lehet erre az erősen eltérő kórokozóra?

Valójában, szinte a TB-vel szembeni első, alig több mint 100 évvel ezelőtti felhasználása óta, a BCG-ről ismert, hogy „nem-specifikus védőhatásokkal” rendelkezik.Más szavakkal, megakadályozhatja a TB-től eltérő betegségeket.

A BCG-t két orvos, Albert Calmette és Camille Guérin fejlesztette ki Franciaországban, tehát a neve: Bacillus Calmette-Guérin.1908 és 1921 között Calmette és Guérin többször tenyésztett a szarvasmarhák TB-jéért felelős organizmus, amíg az már nem okozta az állatok betegségét. Ezeket az állatokat védte, amikor később megtámadták őket az emberi változat: a Mycobacterium tuberculosis.

Néhány éven belül a BCG-t gyermekekbe injektálták, magas szintű védelmet nyújtva a TB ellen, kevés mellékhatással.1931-ben Calmette azt sugallta, hogy a BCG megakadályozta a TB-től eltérő fertőző betegségek halálát is, ezt a megfigyelést részben alátámasztották egy svédországi tanulmány adatai.

A svéd adatok közelmúltbeli reanalízise arra a következtetésre jutott, hogy bár az adatok egy részében volt az „egészséges oltás-torzítás” (azaz a jobb egészségben szenvedő emberek nagyobb valószínűséggel oltanak be), az eredmények támogatták a nem-specifikus védelmet.

A BCG hatása:Későbbi megfigyelések és vizsgálatok arról is beszámoltak, hogy vannak a BCG nem-specifikus védőhatásai a TB-vel nem összefüggő tüdőfertőzésekkel szemben.

A BCG azon képességének kulcsa, hogy az immunrendszerben az általános készenléti állapotot indukálja, egy „képzett immunitás” néven ismert jelenség, amely egy komplex külső sejtfallal rendelkező élő mikroorganizmus identitásához kapcsolódik.Ennek a sejtfalnak bizonyos alkotóelemeit az immunrendszer legrégebbi (evolúciós értelemben) elemei detektálják, más néven veleszületett válasznak.Ez az interakciós a veleszületett immunsejtek programja, hogy hatékonyabban reagáljon minden olyan mikroorganizmusra, amellyel találkoznak.

Oltás a rák elleni

A BCG jótékony hatása nem korlátozódik a fertőző betegségekre. A 19. században úttörő szerepet játszott az élő vagy a halott baktériumok rák kezelésére. Különösen a 20. század elején megfigyelték a miko baktériumok rákjával szembeni hatásait, ami a BCG kialakulásához vezetett, amelyet közvetlenül a hólyagba juttattak, az izmok invazív hólyagrákja elleni kezelésként-ahol a rákos sejtek csak a hólyag belső bélésben vannak. Ez továbbra is az ilyen típusú rák szokásos kezelése.

A BCG immunterápiájának más típusú rákos vizsgálatai vegyes eredményeket hoztak. Egyes tanulmányok szerint az általános rosszindulatú daganatokkal szemben hatás nem volt kimutatható. Mások javasolták a gyermekkori leukémiát, vagy akár drámai hosszú távú hatást is a tüdőrákkal szemben. A melanóma léziókba történő közvetlen befecskendezés pozitív eredményeket tárt fel, míg a BCG beadása a felső karba  kevésbé meggyőző a melanoma kezelésében.

A rákos sejtek hatékony megsemmisítése érdekében az immunrendszer ugyanazokat a fegyvereket telepíti, amelyek szintén hatékonyak a vírusok és baktériumok ellen, amelyek szeretnének a sejtekben élni. Sőt, a BCG által nyújtott képzett immunitási hatás akár közvetlenül, akár közvetve aktiválja ugyanazokat a fegyvereket. Más szavakkal, a BCG „immunosztimuláló”.

Ezért meglepő lehet, ha felfedezzük a BCG néhány nem-specifikus védőhatása olyan betegségek ellen, ahol az immunrendszer túl aktív, vagy téves. Például az autoimmun sclerosis multiplex és az 1. típusú cukorbetegség. Ezekben az esetekben a BCG ellentétes és jótékony, immuntompító hatású.

A tanulmányok kimutatták, hogy a BCG csökkentheti és megakadályozhatja az idegrendszer immunrendszeri károsodását a sclerosis multiplexben.

És a Covid

És mi van a BCG oltással a Covid ellen? A kép ismét vegyes. Egy nemrégiben végzett metaanalízis-ahol több tanulmány adatait kombinálják és elemezték, nem találtak átfogó védőhatást. Az egyes vizsgálatok azonban némi sikert jelentettek. Például a oltás után hat hónappal a Covid csökkent kockázata. Vagy drasztikusabban, a 92%-os hatékonyság a régóta fennálló 1. típusú cukorbetegségben szenvedő felnőtteknél, akiknek BCG-t kaptak a Covid megelőzésére.

A BCG hatása egy ideje ismert. Ez igaz a „napi munkájára”, mint a TB elleni oltás, valamint a nem-specifikus védőhatásokra. Számos okot javasoltak erre a variabilitásra. Más mikroorganizmusok, például a BCG-vel vagy a parazita férgek baktériumaival, ami rossz választ ad a BCG-re. A recipiensek genetikai hátterének különbségei szintén kevésbé hatékony immunválaszokhoz vezethetnek a BCG-re.

A környezet jobb megértése, amelyben a BCG a leginkább következetesen működik, hogy sajátos és nem-specifikus hatásait megvalósítsa, biztosan lehetővé teszi a jövőben a leginkább sokoldalúbb oltások hatékony felhasználását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Nincs fájdalmasabb helyzet a tudósok számára, mint amikor arra kényszerülnek, hogy súlyos figyelmeztetéseket adjanak ki a természet, a civilizáció, a társadalom, a család és a jövő generációinak pusztulásával kapcsolatban az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának és hőmérsékletének az emberi eredetű kibocsátásokból eredő meredek emelkedése miatt.  Mégis pontosan erre kérték fel a klímatudósokat, Cassandra-szerűen, a 18. század vége óta a légköri, szárazföldi és tengeri hőmérséklet gyors, a geológiai tömeges kihalási eseményeket meghaladó ütemű emelkedés megfigyelt bizonyítékai alapján.

Nem minden tudós válaszolt a kihívásra. Néhányan a klímaváltozást tagadás szószólóivá váltak, gyakran az olaj- és gázipari vállalatok támogatásával. A vállalatoknál, a kormányzatnál, az intézményeknél, sőt egyes esetekben még az egyetemeken is sokan kénytelenek voltak visszafogni vagy mérsékelni figyelmeztetéseiket. Nyilvánvalóvá vált a politika, ahol egyes esetekben az „optimistának” tekintett tudósokat a hatóságok előnyben részesítették, míg másokat, akiket „riasztónak” tituláltak, büntettek nézeteik miatt. Napjainkban az úgynevezett „riasztók” igazolást nyernek, mivel a szélsőséges időjárási események a világ nagy részein eluralkodtak.

Will Steffen elkerülte ezeket a buktatókat, ragaszkodott a hiteles tudományos bizonyítékokhoz és a globális felmelegedés nyilvánvaló következményeihez szerte a világon, ugyanakkor csalódott volt amiatt, hogy sok hatóság nem hajlandó megérteni az éghajlattudomány jövő nemzedékekre gyakorolt hatásait, amint arról (az alábbi) közleményében beszámolt:

„Úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozás értékelésének domináns lineáris, determinisztikus kerete hibás, különösen magasabb hőmérséklet-emelkedés esetén. Tehát igen, az ezeket a folyamatokat nem tartalmazó modelleket használó modellkivetítések valóban kevésbé hasznosak magasabb hőmérsékleti szinteken. Vagy ahogy szerzőtársam, John Schellnhuber mondja, nagy hibát követünk el, amikor azt gondoljuk, hogy bármely adott hőmérséklet-emelkedésnél – mondjuk 2 °C-nál „parkoltathatjuk” a Föld rendszerét, és elvárjuk, hogy ott maradjon. Még a jelenlegi szinten is, amikor az iparosodás előtti időszakhoz képest körülbelül 1° C-os felmelegedés a helyzet, és lehet, hogy már átléptük az egyik visszacsatolási folyamat fordulópontját (sarkvidéki nyári tengeri jég), másoknál pedig instabilitást tapasztalunk: a permafroszt olvadása, az Amazonas-erdők pusztulása, és gyengülése. Hangsúlyozzuk, hogy ezek a folyamatok nem lineárisak, és gyakran beépített visszacsatolási folyamatokkal rendelkeznek, amelyek fordulóponti viselkedést generálnak. Például a permafroszt olvasztásához a tőzeget lebontó kémiai folyamat maga termeli a hőt, ami további olvadáshoz vezet és így tovább.”

Will Steffen azt írta nekem levelezésünkben (2022.03.27.):

„Minden gyakorlati célból, azaz az emberek által kapcsolódni tudó időkből adódóan az éghajlatváltozás azon szintje, amely felé most haladunk, még több ezer évig velünk lesz. A PETM (paleocén-eocén termikus maximum) megfelelő analóg lehet. A CO₂ koncentráció és a hőmérséklet gyors kiugrása, amit 100.000-200.000 év alatt a CO₂ leszívás követ. Gyakorlati szempontból a gyógyulási idő olyan hosszú (emberi időskálán), hogy visszafordíthatatlannak tekinthető. A kihalás természetesen visszafordíthatatlan. Tehát amikor az éghajlatváltozás és a közvetlen emberi degradáció kettős nyomása a bioszférára érvényesül, az ebből eredő tömeges kihalás, amibe már beléptünk, természetesen visszafordíthatatlan.”

Will egyedülálló volt. Bár nem engedte, hogy tudományosan objektív és pontos megfogalmazású előadásait túlságosan optimizmus vagy pesszimizmus színesítse, személyiségének kedvessége és gyengéd megfogalmazása nem tudta elrejteni üzenetének súlyos következményeit. A harc fölé emelkedve még az ellenfelei is nehezen tudtak rá hivatkozni olyan kifejezésekkel, amelyeket más éghajlatkutatókkal kapcsolatban szoktak használni. Manapság sok fórumon a klímatudósokat felváltják a közgazdászok, érdekképviseletek, marketingügynökök, szociológusok és politikusok, akiknek csak homályos fogalmuk van a fizika és a légkör alaptörvényeiről.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A VIII. kerületi bábaképzőben láttam meg a napvilágot. Azért ott, mert ott ingyen lehetett szülni, cserébe a kismamákon tanulhattak a leendő bábák. És ugye nekünk nem volt pénzünk. Apám később azt mondta, hogy szegények voltunk. Amikor összeálltunk csak két pusztánk volt. Az anyád puszta segge, és az én puszta seggem.

Mintha én tehettem volna róla, hogy az anyámat felcsinálta. Állítólag farkas ordító hideg volt február 11.-én. Apám zsebébe mindössze két pengő volt, azon tökölt, hogy taxival vigyen-e anyámmal haza vagy vegyen egy plédet, abba burkoljon be és gyalogoljanak hazáig. Ez utóbbi mellet döntöttek.

Amint megérkeztek szoba-konyhájukba (tudod, udvaron a vécé, a konyhában sparhelt és egy vízcsap) én elkezdtem üvöltözni az éhségtől. Anyám rárakott a melleire, megszoptatott. Ez olyan jól bejött, vagyis külön költség és munka nélkül, hogy 3 évig fenn lett tartva.

Néhány éve olvastam, hogy a hosszú szoptatás kihat a csecsemő intelligenciájára. Nem hiszem, hogy anyám erről tudott volna. Három év után áttértünk a tejbegríz diétára, ami gyorsan elkészíthető, nem kerül sokba, de néhány hónap alatt kiváltja az angolkórt, ami gyerekkorom első betegsége volt. Aztán jött a többi. Mindent megkaptam, amit gyerek megkaphat az antibiotikumok előtti világban. Kigyógyultam, igaz éppen hogy.

Aztán, apámnak lett pénze, méghozzá nagyon sok. Főtt krumplit vacsorázó szegény családból, gazdag család lettünk. Mi tagadás szüleimnek, mint gyerek, útban álltam. Megoldás? Beraktak egy bentlakásos iskolába, ahonnan csak karácsonykor és húsvétkor tértem haza. Ezt évekkel később apám szemére vetettem, akik azzal védekezett, hogy kiváló nevelésben akart részesíteni.

Hát ez bejött. A paptanár negyedikben úgy tanította a nagy egyszeregyet, hogy egy nádpálcával a padok között sétált. Elrikkantotta magát, hogy 4×16, és rábökött valamelyikünkre. Az illető vagy rávágta, hogy 64, vagy tartotta a markát, amibe Róbert testvér belebaszott egy hatalmasat a nádpálcával. –  Hatvan évvel később a borosjenői postán feladtam három levelet. Akkor éppen 170 forint volt egy bélyeg. Letettem a kisasszony elé 510 forintot, aki a 3×170-et beütötte a kalkulátorába. Felnézett rám és azt kérdezte, honnan tetszett tudni. Én meg azt kérdeztem tőle, tudja-e mi az a nádpálca? Nem tudta, vagyis nem csak számolni nem tud, de azt se tudja, ki az a Móra Ferenc. Sebaj a hosszú hétvégi wellnesshez egyik se fontos.

Aztán felszabadultunk, elment a vagyon, édesanyából nevelőanya lett, és beköszöntött a Rákosi nyomor. Minden másnap paprikás krumplit ettünk harminc fajta étrend kiegészítő nélkül. Volt benn egy pár virsli, ami az apámnak lett fenntartva. Évente egyszer-kétszer nekem is jutott egy fél pár. Ebből következett, hogy y 18. szülinapomra azt kértem, hadd lakjak jól virslivel. Így történt, hogy február 11.-én egy teljes pár virslit kaptam. Nevelő anyámnak ez volt az elképzelése a jólakásról. Az persze nem jutott eszébe, hogy a „fasz mellé kapott két gyereket” helyzet az ő választása volt, nem az enyém.

Igen fiatalon megjártam Rákosi börtönét is. De ez nem TV nézés volt egy fűtött cellában, hanem a rabgazdasági munka hajnal 4-től este 10-ig.

Aztán a katonaság, ahol az volt a jelszó, inkább békében egy liter izzadság, mint háborúban egy deci vér. Ilyen alapon végeztettek velünk 30 km-es meneteket -10°C időben, teljes menet felszereléssel a hátunkon (puska, gyalogásó). Mit mondjak, az elhízás nem volt országos jelenség.

A felnőtt éveim egyszerűbbek voltak. Egyéni megfontolásból sem a nikotinra, sem az alkoholra nem szoktam rá. A pénzt hozó szellemi munka mellett jelentős fizikai munkát is végezem, amíg azt a szervezetem engedte.

Az már genetika, hogy se depresszióm, se fejfájásom, se lelki nyavalyám nem volt, és mindig minden ellenére jól éreztem magam.

Szex? Korán kell kezdeni,és nem szabad abbahagyni.

Hát ennyi. Lehet elemezni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ez különösen a járvány idején nevelt kölyökkutyáknál volt szembetűnő. Lemaradtak az engedelmességi oktatásról, a más kutyákkal való szocializációról és az emberi világ felfedezéséről. Mostanra vége a bezárásoknak, sok kiskutya tulajdonos visszatért az irodába. Azoknak a kölyköknek, akik korai fejlődésük során a hét minden napján 24 órában élvezték a figyelmet, most hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy hosszú ideig egyedül maradjanak. Ez a szorongó kutyák egész generációjához vezetett.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kutyák elfojthatatlanok – mindannyian farkukat csóválják és botokat kergetnek, általában magabiztos és boldog állatoknak számítanak. De,ez nem mindig van így. Egy 2019-es felmérésben több mint 4000 kutyát vizsgáltak meg 16 különböző országban, és a szorongást találták a leggyakoribb viselkedési problémának. A kutyák 44%-a szorong.

Nem azért vagyok itt, hogy rossz hírt tegyek közzé, hanem tanácsot adok a szorongó kutyusoknak a megsegítésére. Miért nem próbálod ki a kutyasportokat? Íme, hogyan segíthetnek.

Miért olyan hatékonyak a kutyasportok

Egy kutya élete nem mindig olyan vidám, mint azt szeretnék. Minden kutyatulajdonosnak volt olyan napja, hogy késik, de még mindig ki kell vinnie a kutyát. El kell kísérni őket egy különösen büdös lámpaoszlophoz, vagy mókussal teli fa alá. A kutyák nem mindig tudják élvezni természetes viselkedésüket, például a szimatolást, az üldözést vagy az ásást. Gyakran rövid vezetéken kell tartani őket, ami minimális interakciót tesz lehetővé más kutyákkal.

A kutyasportok lehetővé teszik a kutyák számára, hogy a legtöbbet kihozzák természetes ösztöneikből. A „repülő labda” például azt jelenti, hogy a kutyák egy csapata vágtat akadályokon keresztül, hogy megszerezzék a labdát, és visszaszáguldjanak a rajtvonalhoz.

A vezetéstől való szabadság a kutyasportok kulcsfontosságú szempontja. A futás stressz oldó előnyei az emberek számára jól ismertek, és ebben a kutyák sem különböznek tőlünk. A testmozgás segíthet enyhíteni a stresszt és a szorongást. Vannak csoportok és osztályok minden típusú sporthoz és tevékenységhez, amelyek minden kutyának megfelelnek. A kutyád szeret szimatolni? Próbáld ki az illatosító munkát. Ha kutyád szeret futni, próbáld ki az „egyenlő edzést”. Azoknak a kutyáknak, akik nem tudnak ellenállni az üldözésnek, ott van a „műcsali”.

A Massachusetts állambeli Tufts Egyetem és a Kutyaviselkedési Tanulmányok Központja nemrégiben végzett tanulmánya szerint a kutyasportokban való részvétel javíthatja a kutyák szorongását. A kutatók 1308 kutyán vizsgálták a kutyák szorongásos kezelésére alkalmazott kezelések hatékonyságát, például egy viselkedéskutatóval való konzultációt, a gyógyszereket és az étrend megváltoztatását. De a kutyasportban való részvétel a csúcsra került.

Az edzés szórakoztatóvá tétele

Ezek a sportok segíthetnek a COVID-kutyáknak is. Lehetőséget kínálnak a kutyák szocializálódására és más kutyákkal való játszásra, valamint kölcsönhatásba léphetnek ismeretlen emberekkel, miközben pozitívan megerősített tréningen keresztül javítják a tanulást.

Az új kutatás arra is bizonyítékot talált, hogy a jutalomalapú képzés és a mentális stimuláció segít enyhíteni a kutyák szorongását. Ezek egyszerű stratégiák, amelyeket otthon és séta közben is lehet alkalmazni. A jutalom alapú képzés olyan egyszerű lehet, mint egy új parancs megtanítása a kutyáknak az ételjutalomért. Az ülés, a lefekvés és a mancsok felhúzásának megtanulása segíthet fenntartani a kutya agyát, és enyhíti a stresszt.

Azok a kutyák, akik már ismerik az alapokat, kreatívkodhatnak és kipróbálhatják a kutyás freestyle-t (zenére). A kutatók más típusú mentális stimulációt javasolnak, beleértve a kirakós játékokat, a játékosabb interakciót a kutyával vagy a bújócska játékokat. Ha több időt hagyunk nekik a szimatolásra vagy a felfedezésre séta közben, az segíthet a kutyáknak is ellazulni.

A kutyák csoportos foglalkozásai luxusnak tűnhetnek, de jólétük szempontjából fontosak lehetnek. Ez egy módszer a kutyák életminőségének javítására.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

2018-ban ezeken az oldalakon megjelent egy írásom Medvecsapda Ukrajnában címmel, akit esetleg érdekel, olvassa vissza, mert bizonyos tekintetben mindenképpen kapcsolódik a mostani íráshoz is.

A napi hírözönön és milliónyi szakértői elemzésen túl viszont van néhány dolog, amelyről sem a média, sem pedig a szakértők nem igazán beszélnek, pedig meglátásom szerint lényegi dolgokról van szó, ami sok egyéb eseményre/fejleményre választ adhatna.

AZOK A BIZONYOS KÉRDÉSEK:

Térjünk a lényegre, mégpedig néhány olyan kérdésre, amire ez idáig sem a Kelet, sem a Nyugat nem adott megnyugtató, hihető és egzakt választ. Sőt, magát a kérdést sem fogalmazta meg egyik oldal sem, ami igen meglepő. Meglepő, mert a jelen eseményeire és a szemmel is jól látható anomáliákra nem ad semmiféle valós választ sem a keleti, sem a nyugati propaganda.

A történet ismerős, röviden összefoglalva 2014-ben külföldről szervezett puccs vette kezdetét Kijevben, a törvényesen megválasztott elnök elmenekült és Oroszország egy szempillantás alatt leválasztotta a Krímet Ukrajnáról. Jött 8 év huzavona, majd 2022. februárjában megindult egy különlegesnek nevezett hadművelet, ami mostanra a II. világháború óta nem látott léptékű szárazföldi hadműveletté vált Európában.

1. kérdés: Hogyan történhetett meg az, hogy az orosz hírszerzésnek fogalma sem volt arról, hogy a „kertek alatt” nagyszabású puccs van készülőben?

2013-ban az Orosz Föderáció meg tudta akadályozni az amerikai-francia bombázások megindítását Szíria ellen, egyre nyíltabbá vált a Föderáció és a Nyugat közötti szembenállás, tehát semmilyen okuk nem volt arra, hogy a szemüket levegyék a közvetlen szomszéd Ukrajnáról. Sőt, épp azokban a napokban indult meg Ukrajnáért az EU és az orosz versenyfutás, hogy Kijev végül melyik gazdasági tömörülés mellett teszi le a voksát.

2. kérdés: Hogyan volt képes az Orosz Föderáció szinte „percek alatt”, közvetlen katonai összeütközés nélkül egy az egyben megszállni a Krímet Ukrajna és a NATO orra előtt?

Ha és amennyiben igaz lenne az 1. kérdésnél felvetett gondolat, miszerint az orosz vezetésnek fogalma sem volt a készülő ukrajnai puccsról, akkor nulla készültség mellett igen professzionális és zseniális katonai akciót tudtak végrehajtani ad hoc módon, mindezt egy olyan Nyugat által működtetett hírszerzési és felderítési rendszer orra előtt, amivel kis túlzással (elnézést a hasonlatért) még Merkel kancellár „bugyijába is simán beleláttak”.

Ismerve az oroszok hajlamát egyébként a hanyagságra és trehányságra, ez a krími „mozaik darabka” nagyon nem illeszkedik a szokásos trendbe.

3. kérdés: Miután az oroszbarát ukrán elnök a Föderációba menekült, valamint a kelet-ukrajnai régiókban megindultak az elszakadási törekvések, az Orosz Föderáció miért nem nyújtott közvetlen katonai segítséget a törvényes rend és kormány helyreállítása érdekében Janukovicsnak?

A közkedvelt válasz erre, hogy az Orosz Föderáció katonailag nem volt még eléggé felkészült.

Ez butaság, mire nem volt eléggé felkészült?

A NATO erőkkel szemben 2014-ben is ugyanolyan hatalmas nukleáris arzenál volt bevetésre készen, mint az elmúlt évtizedekben mindig is, tehát ez az opció kilőve.

2014-ben az ukrán haderő teljesen szétesett, ha akkor bevonul Moszkva Ukrajnába, valószínűleg tényleg csak pár nap lett volna az egész történet, főleg, ha az egyébként törvényes ukrán elnök érkezik vissza az orosz tank tetején lovagolva.

Ahhoz képest, hogy az orosz haderő nem volt „felkészülve”secperc alatt vitték a Krímet és szinte azonnal támogatást (katonait is) adtak Luhanszknak és Donyecknek.

4. kérdés: Ha a Krímen a Kreml képes volt népszavazást tartani majd annektálni 2014-ben, akkor Luhanszk és Donyeck esetében miért nem teljesítették az ott élő lakosság kérését?

Igen kényes témához érkeztünk, igen, a népek és nemzetek önrendelkezési jogához. Koszovó esetében szabad, a boszniai szerbek esetében nem. A Krím esetében zöld a lámpa, a kelet-ukrajnai régiók lakossága esetében nem. A Nyugatra teljes mértékben jellemző kettős mérce jelen esetben orosz oldalról érhető tetten.

5. kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy az amúgy kiterjedt európai hírszerzési apparátussal és hagyományokkal rendelkező Moszkva csak most tudja meg azt a sajtóból, hogy a minszki megállapodások végrehajtásának 8 éven át tartó időhúzása csak altatás és színjátéka volt?

Itt nem az a kérdés, hogy 2014 és 2022 között végre lett-e hajtva bármi is a megállapodásokból (gyakorlatilag nem), hanem az, hogy ez Moszkvában valóban senkinek sem tűnt fel éveken keresztül?

Nem vették észre, hogy Ukrajnában a Jacenyuk-Turcsinov-Porosenko regnálás éveiben az egész ukrán katonai rendszer NATO kompatibilis átstrukturálása folyamatban van, komplex védelmi vonalak épülnek ki, miközben a kijevi kormány folyamatosan tűz alatt tartja a keleti régiók polgári célpontjait magasról téve a Minszki megállapodásokra?

6. kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy az Orosz Föderáció egy 600 ezer km2 területtel rendelkező és nagyjából 40-45 milliós állam ellen úgy indít katonai műveletet, hogy egy szinte csak jelképesnek nevezhető katonai erőt vetnek be indulásként (30-50 ezer fő az első hetekben)?

Hogyan lehetséges az, hogy amikor kiderül a mindenki számára kezdetektől nyilvánvaló tény, miszerint kevés a katona, ennek ellenére Moszkva hosszú hónapokon keresztül továbbra sem tesz semmilyen lépést a bevetett erők növelésére?

Ezek igen komoly kérdések, mert ha első körben dilettantizmussal és tévedéssel állunk is szemben, ez akkor sem ad magyarázatot arra, hogy a tévedés felismerése után 6-7 hónapon keresztül miért nem történik érdemi módosítás és korrekció a katonai művelet szempontjából.

Ki az a hülye, aki úgy kezd egy kocsmai verekedést, hogy először csak orron pöcköli a kiszemelt erős embert, majd utána is csak fél kézzel bokszol, miközben nyerni akar?

Ezekre a kérdésekre a mai napig nincs igazi válasz sehonnan, sem a Kelet, sem a Nyugat nem érzi úgy, hogy a masszív propagandán túl biztonságpolitikai, geostratégiai és katonai oldalról is helyet biztosítson valós kérdéseknek és igaz válaszoknak.

KONKLÚZIÓ:

Természetesen mindenki megválaszolhatja saját magának a feltett kérdéseket és mindenki eldöntheti, hogy a válaszoknak milyen további folyományai vannak. A magam részéről én is rendelkezem saját válaszokkal, amit az alábbiakban megosztok az olvasókkal, nem biztos, hogy helyesek a válaszok, de akiket érdekel a téma, azoknak, ha másra nem is, de pár perc gondolkodás beindítására mindenképpen jó alap lehet.

Az Orosz Föderáció 2012-2013 folyamán sikeresen akasztotta meg Asszad szíriai megbuktatására tett amerikai kísérleteket, Putyin elhíresült mondása, miszerint „az új világrend Szíriában fog eldőlni” is ebből az időszakból ered. A kétes eredetű és egyébként külföldről pénzelt Arab Tavasz projekt végső célpontja Irán volt, viszont Iránba Szírián át vezetett az út, így Asszadot mindenképpen buktatni kellett, hogy a szír területek megfelelő tulajdonos kezébe kerüljön. Ennek igen sok köze van a Wolfowitz-doktrínához, valamint a Nabucco-projekthez is, de ebbe most jobban nem megyünk bele, mert nem ez a konkrét téma. A lényeg annyi, hogy 2012-2013-ra teljesen nyílttá vált az USA/NATO és az Orosz Föderáció szembenállása immár nem csak regionális, hanem globális léptékben is.

Ebből következően teljesen kizárt, hogy az Orosz Föderáció ne rendelkezett volna megfelelő információkkal az Ukrajnán belüli valóságról, főleg annak fényében, hogy elindult a kötélhúzás az EU és a Moszkva által meghirdetett Eurázsiai Gazdasági Unió között Ukrajna megnyerése érdekében. Tehát az Orosz Föderációnak voltak hírszerzési értesülései arról, hogy az amerikaiak folyamatosan pénzelik és építik ki a saját holdudvarukat Ukrajnán belül.

Bár a szocsi Téli Olimpia elvileg elvonta a pillanatnyi figyelmet Kijevről, a puccs bekövetkeztekor Janukovics Oroszországba menekült, de az egyetlen konkrét katonai lépés csak a Krím megszállása volt. A Krím megszállása egy rendkívül gondosan és precízen előkészített, professzionális módon végrehajtott, tankönyvbe illő hibátlan katonai akció volt, ami eleve kizárja a rögtönzés lehetőségét.

Tehát az Orosz Föderáció kész tervekkel és a pillanatnyi realitásoknak megfelelően felkészített katonai alakulatokkal rendelkezett a művelet végrehajtásához, amit sikeresen végre is hajtott.

Ebből következően az Orosz Föderáció elsődleges katonai-stratégiai céljai között mindig is szerepelt a Krím visszaszerzése, amihez csak a megfelelő alkalom kellett. Ez pedig a kijevi puccs és Janukovics elmenekülése volt.

Azért nem vonult be 2014-ben Ukrajnába az orosz haderő és azért nem segítettek Janukovicsnak helyreállítani a törvényes rendet, mert ez az aktus azonnal kizárta volna a Krím annektálásának bármiféle jogosságát. Ebből viszont az következik, hogy az Orosz Föderáció szempontjából az Ukrajnával szembeni rejtett geostratégiai cél mindig is Ukrajna feldarabolása volt, amit több lépésben terveztek végrehajtani. A Nyugat által támogatott puccs pont kapóra jött, az Orosz Föderáció szándékosan hagyta, hogy ez bekövetkezzen, majd végrehajtotta az első lépést, a Krímet lecsatolta Ukrajnáról.

A következő 8 évben is pontosan tudták és látták, hogy a Minszki megállapodás nem fog működni, azt is tudták, hogy Ukrajnán belül zajlik egy fegyverkezési program, a Nyugat támogatja és segíti a szélsőségesen orosz ellenes erőket, az Orosz Föderáció is elkezdett felkészülni a következő menetre.

A Luhanszki és Donyecki „népköztársaságokat” csak annyira támogatták, hogy a lázadásuk ne bukjon el, ezzel is folyamatosan fenntartva egy Ukrajnán belüli polgárháborút. Semmiképpen nem ismerhették el a szakadár tartományokat, mert ezen tartományok függetlenségének elismerése gyakorlatilag Ukrajnán kívülre helyezte volna a konfliktust és ez már kvázi jogi alapot adhatott volna Ukrajna gyors NATO taggá válásához. Amíg a konfliktust Ukrajna állami területén belül lehetett tartani, addig Ukrajna NATO csatlakozása csak álom maradt.

Természetesen ezt az állapotot az idők végezetéig nem lehetett fenntartani, 2022. év elejére az ukrán fegyveres erők készen álltak egy jelentős hadművelet megindítására a szakadár régiók ellen, így Moszkva számára az időablak kezdett vészesen záródni, lépniük kellett, hogy Ukrajna feldarabolásának távlati projektje ne essen végleg kútba.

A hadművelet során a bevetett erők nagysága és eloszlása első perctől kezdve nyilvánvalóvá tette, hogy szó sem volt Ukrajna megszállásáról, legjobb esetben amire számíthattak, az a Zelenszkij-kormány gyors bukása lehetett volna, ami ajtót nyitott volna egy oroszbarát, de minimum semleges ukrajnai politikai erő színre lépésének. A közhiedelemmel ellentétben az ukrán lakosság távolról sem volt fanatikus Zelenszkij-támogató, sőt, Zelenszkij népszerűségi mutatója alig 10% körül mozgott az orosz támadás megindulásakor. A bukás nem jött be, Zelenszkij a helyén maradt, bár volt néhány gyors próbálkozás a béketárgyalásokra, de a Nyugat itt közbelépett és azonnal sztornózta a folyamatot. Ebbe most szintén nem megyek bele jobban, mert nem ez a poszt témája.

Mivel a gyors kormánybuktatás nem sikerült, maradt a B-verzió: elhúzódó háború vívása és fenntartása.

Az Orosz Föderáció három fő okból nem vetett be nagyobb erőket hosszú ideig:

1.A Föderáció békeidős létszáma és hadrendben tartott haditechnikai eszközparkja olyan elosztásban van a Föderáció területén szétterítve, hogy nagyobb erők átcsoportosítása vagy elvonása konkrétan védelmi űröket hagyna maga után olyan instabil régiókban is, mint például Közép-Ázsia vagy a Távol-Kelet. Emiatt a Föderáció haderejének egy jelentős része le van kötve adott körzetek védelmének biztosítása érdekében, onnan erőket elvonni tartalék képzése nélkül nem lehet.

2. Ha az Orosz Föderáció nem egy 150 ezer fős kontingenssel indítja meg a hadműveletet, hanem olyan és akkora erőkkel, amelyek szétverik Ukrajnát, ahhoz ehhez szinte a teljes békeidős haderőt haditechnikával együtt be kellett volna vetni Ukrajna ellen egyszerre. Ennek viszont előfeltétele lett volna az, hogy minimum egy évvel a hadművelet megindítása előtt nagyjából 1 millió tartalékost hívnak be, felfrissítik a képzésüket, valamint jelentős mennyiségű zárolt és tartalékolt haditechnikai eszközt kikonzerválnak, melyek az első lépcsős, de Ukrajnában bevetett haderők helyét és szerepét veszik át a többi katonai körzetben. Azon túl, hogy ennek a létszámnak a kivonása a reálgazdaságból óriási problémákat okozott volna az amúgy is szankciókkal sújtott orosz gazdaságnak, ezt a létszámot etetni kell, fel kell szerelni, frissítő képzést kell tartani stb., ami még több forrást vont volna el. Ráadásul 1 millió fő behívását és több ezer haditechnikai eszköz kikonzerválását nem lehetett volna titokban tartani, a Nyugat azonnal kapcsolt volna, hogy mi készül.

3.Még ha az Orosz Föderáció ilyen hatalmas haderőt vetett is volna be Ukrajna ellen és szét is verte volna Ukrajnát relatíve rövid idő alatt, ez sem hozott volna stratégiai győzelmet. Ennek az egyik azonnali következménye lett volna, hogy Európa és a Nyugat valóban megijed, ami miatt azonnal és valóban szorosan összezár, sőt, egy ilyen léptékű orosz támadásra reagálva a NATO is azonnal ébred és valóban összekapja magát, nem úgy, mint jelen idő szerint. Ugyanígy az Orosz Föderációval határos többi állam is észbe kap, hogy baj van, Moszkva nagyon bedurvult, így azok is Kína vagy az USA/NATO felé gyors lépéseket tettek volna, gondolok itt akár Kazahsztánra vagy a többi közép-ázsiai posztszovjet államra.

A másik hatalmas, szinte megoldhatatlan probléma lett volna, hogy ugyan Ukrajnát sikerül elfoglalni, de hogyan tovább. Honnan lenne az Orosz Föderációnak elég gazdasági és pénzügyi likviditása ahhoz, hogy egy komplett Ukrajnában újraszervezze az életet, fizesse a nyugdíjakat, újjáépítse a fél országot és közben minimum egy félmilliós állandó katonai kontingenst is állomásoztasson ott közben a rendet fenntartani? A válasz egyszerű: sehonnan.

Ezek alapján érkezünk el lassan a hadművelet megindításának első évfordulójához és messze nem látni a végét ennek a konfliktusnak.

Nagyjából itt véget is ért az írásom lényegi része, nem boncolgatjuk tovább az orosz, az ukrán és általában véve a kelet európai regionális és geopolitikai stratégiák mélyebb rétegeit és nem vállalkozik jóslatokra arra vonatkozóan sem, hogy merre halad majd tovább a konfliktus.

A mostani írásom alapvetően az Orosz Föderáció oldaláról felmerült, már-már triviálisnak számítóstratégiai és biztonságpolitikai kérdőjeleket próbálta vizsgálni, amelyekről valamilyen oknál fogva a szakma nem óhajt tudomást venni.

Azzal tisztában kell lenni, hogy a szűken vett orosz keresztmetszet nem igaz, ugyanis itt a felszínen valóban egy orosz-ukrán konfliktus zajlik, de a geostratégiai erőtérben vizsgálva az egész konfliktust ez még az orosz-NATO proxy-háborún is túlmutat. Az orosz-ukrán katonai konfliktus része egy globális szintű nagy játszmának, ahol az USA és szövetségesi rendszere áll szemben a világ másik felével. Ez a másik fél nem egy egzakt katonai-gazdasági szövetségi rendszer, hanem több regionális erőcentrum, amelyek igyekeznek a saját stratégiai érdekeiket szem előtt tartva közeledni egymáshoz és valamilyen szinten koordinálni az együttműködésüket. A „csendes többség” egyelőre kivár és bár hivatalosan többnyire semleges, valójában többféle módon is támogatja az Orosz Föderációt. Kínát leszámítva az Orosz Föderáció rendelkezik a világon egyedül olyan tartalékokkal, ami alapján nyíltan és egymaga képes volt szembe szállni a Nyugattal és bevállalni egy olyan katonai konfliktust Európa területén, amelyet látunk.

Ennek a komplexebb elemzése viszont minimum egy külön esszét igényelne, így ezzel zárom a mostani kis írást és remélem, ha másra nem is, de gondolatébresztőnek jó volt.

Köszönjük Mangamonguz alapos munkájának közzé bocsátását.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Több mint egy évtizeden át sok közösségi média platform tiltotta a női, de nem a férfi mellbimbók látványát.A kiadó vezérigazgatók azt mondják, félnek a pornográf képek áradatától.Ezek a platformok lehetővé teszik a női mellbimbók látványát bizonyos összefüggésekben, például szoptatás vagy egészségügyi problémák esetén.

A Facebook és az Instagram felügyelőbizottsága azonban nemrégiben arra utasította mindkét platformot, hogy vizsgálják felül a mellbimbó-expozícióra vonatkozó irányelveiket.Azt is javasolja, hogy változtassák meg a felnőtt meztelenség és szexuális tevékenység közösségi szabványát, hogy azt egyértelmű kritériumok szabályozzák, amelyek tiszteletben tartják a nemzetközi emberi jogi normákat.

Néhány kampányoló áttörésként értékelte a hírt.Arra azonban nincs garancia, hogy ezek a cégek milyen lépéseket tesznek.Azon fog múlni, ami a legjobban védi érdekeiket és esetleg pénzügyeiket, ami kevesebb változást jelenthet, mint amennyit az emberek remélnek.

A kulturális tabuk megnehezíthetik az anyák számára, hogy nyilvános helyeken etessék babáikat.

Naponta több millió kép kerül fel a Facebookra és az Instagramra.Nehéz és költséges a tartalom moderálása annak megakadályozása érdekében, hogy platformjaikat pornó, illetlen gyermekképek és erőszak terjesztésére használják fel.Az algoritmusok olcsóbb, de kevésbé igényes megoldást jelentenek, mint a tartalom értékeléséhez kizárólag embereket használni.

A mellbimbócenzúra története

Sok nyugati kultúrában a fedetlen női mellbimbókat tabunak, illetlennek és néha illegálisnak tekintik. Ezzel szemben az izmos mellkassal, és feszes, díszbimbókkal rendelkező férfiak divatmagazinokat díszítenek, termékeket hirdetnek, és óriásplakátokon ékeskednek. Ezeket a gyakorlatokat nem mindig tekintik szexualizáltnak, annak ellenére, hogy sok reklám készül ezzel a céllal.

Ezzel vissza is térünk ahhoz a kérdéshez, hogy a női mellbimbók elkerülhetetlenül erotikusak-e. Egyes kommentátorok azt állítják, hogy a férfiak rá vannak kényszerítve arra, hogy erotikusnak ítéljenek, és tekintetüket bizonyos női testrészekre, például a mellekre összpontosítsák. Az embereknek az erotikus testrészről alkotott hiedelme azonban a történelem és a kultúra során megváltozott.

Mind a vallás, mind a kulturális normák döntő szerepet játszanak abban, hogy mi az, ami elfogadható. A 12. századig, amikor az iszlám egyre befolyásosabbá vált, a meleg éghajlaton megszokott volt a csupasz mellkas mindkét nem számára. Az őslakosok félmeztelen kultúrája Ausztráliában is mindennapos volt 2004-ig, amikor a rendőrök azt mondták egy csoport félmeztelen bennszülött nőnek, akik hagyományos táncot adtak elő, hogy el kell takarniuk.

A korábbi időszakokban Angliában a lábszárat és a vádlit erotikusabbnak tekintették, mint a mellbimbókat. Ezzel szemben Kínában az a hagyományos gyakorlat, hogy a lányok lábait lekötözik, hogy kisebbre nőjenek, és ezáltal megbénítsák őket, de létrejöjjön a nőgyűlölő erotika.

Másrészt a középkortól az 1700-as évekig terjedő európai festményeken rendszeresen szerepeltek olyan nők, akik az egyik mellet és a mellbimbót felfedték. Valójában a nők ebben a korszakban gyakran díszítették a mellbimbójukat vöröses-narancssárga sminkkel. Ezalatt az idő alatt a bimbók nem keltettek felháborodást vagy tabut, és nem jelezték az érintett nő szexuális elérhetőségét. Hasonlítsuk össze ezt a Daily Mail cikkével, amely egy „exkluzív fotóról” szól, amelyben Naomi Campbell szupermodell véletlenül feltárt egy mellbimbót, amit az újság ironikusan cenzúrázott cikkében.

1936-ig az Egyesült Államokban a férfiaknak tilos volt mellbimbójuk szabaddá tétele. A meztelenséget mindkét nem esetében obszcénnek tekintették, amíg egy tömeges férfitüntetés meg nem döntötte ezt a szabályt.

A női mellbimbók nyilvános vagy közösségi médiában való kitétele körüli vita azt sugallja, hogy szexualizációjuk olyan kulturális jelenség, amelyen keresztül a férfiak irányítják a női testet, és jogukban áll megalázó megjegyzéseket tenni velük kapcsolatban.

A brit színésznő, Florence Pugh 2022-ben egy áttetsző fukszia ruhában érkezett egy divatbemutatóra, amelyen láthatóvá vált a mellbimbója. Ezt írta az Instagramon az élményről: „Érdekes volt… tanúja volt annak, milyen könnyű a férfiaknak teljesen tönkretenni egy női testet, nyilvánosan, büszkén, hogy mindenki láthassa… Olyan sokan akartátok agresszíven tudatni velem, mennyire csalódottak voltak az apró melleim miatt, vagy mennyire zavarba kell jönnöm attól, hogy ilyen lapos melleim vannak.

1962-ben kerékpáron mentem át Hollandián. A nyári melegben levettem a pólómat, és félmeztelenül haladtam addig, amíg egy rendőr meg  nem állított és kérte vegyem fel a pólómat.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Matekoktatáson kívül ő volt az iskolai énekkar vezetője is. Húsz-huszonöt fős énekkar a déli nagy szünetben felment a díszteremben, ahol többnyire mozgalmi dalokat énekeltünk, amivel aztán ünnepségeken felléptünk.

Negyedikben elterjedt a hír, hogy minket végigvisz, de utána nyugdíjba vonul. Tavasz felé ját az idő, amikor új nótát tanított be velünk. Szerettem volna betenni ide, de dallamot nem, csak a szöveget találtam, amit különben is tudtam fejből. Ez pedig így szólt:

Fiúk, ha megremeg kezemben e dús nedűvel telt pohár,
A vén kaszás ágyam fejénél már végórámra vár.
Ne féljetek, elrendelém már rég a tort, mit értem tartsatok,
Ha elmennék is én közületek, mulassatok, ne sírjatok.

https://www.youtube.com/watch?v=Kx-ONbOnoTU&ab

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A végső fegyvert természetesen nem alkalmazták ebben a konfliktusban, és remélhetőleg soha nem is fogják.A világ talán soha nem tudja meg, hogy az orosz vezetők mennyire tartották ezt valós lehetőségnek, vagy hogy a nyugati jelzések győzték-e meg Moszkvát, hogy ne hozzon ilyen drasztikus döntést.Amíg azonban továbbra is magas a feszültség Oroszország és a NATO között, fennáll a nukleáris háború lehetősége, és az Egyesült Államok és az európai vezetőknek meg kell fontolniuk, hogyan akadályozzák meg a Kreml rakéta bevetéseit.Ehhez meg kell érteniük az orosz nukleáris fegyvereket szabályozó protokollokat.

A nukleáris fegyverekkel rendelkező államok politikai vezetőinek két egymással versengő kényszert kell egyensúlyba hozniuk: biztosítaniuk kell, hogy fegyvereiket soha ne lehessen használni megfelelő engedély nélkül, és a fegyvereket állandó készenlétben kell tartani. Ezt a dilemmát különböző módokon oldják meg, sajátos irányítási rendszereket terveznek, amelyek befolyásolják a nukleáris döntéshozatalt.Oroszország esetében az atomfegyverek bevetésének, parancs kiadásának folyamata több parancsnok aláírását követeli meg, ellentétben az Egyesült Államok rendszerével, ahol a főparancsnoknak teljes mozgástere van.Ennek ellenére az orosz hadsereg aránytalanul nagy hatással van a nukleáris politikára; kevés olyan külső elemző van, aki befolyásolhatja a Kreml atomfegyverekkel kapcsolatos döntéseit.És bár a nukleáris parancsok kiadásának rendszere szigorúan központosított Oroszországban, az alacsony hozamú – vagy úgynevezett taktikai – nukleáris fegyverek irányítása és ellenőrzése különös kihívásokat jelent a nyugati politikai döntéshozók számára, akik meg akarják akadályozni az orosz nukleáris felhasználást.

Ezek a kihívások megnehezítik a nyugati döntéshozók számára annak megállapítását, hogy Moszkva elrendelte-e a nukleáris kilövést, vagy puszta jelzést folytat-e, és megnehezítik a tényleges csapást mérséklő politikák megfogalmazását.De figyelembe véve Moszkva protokolljait, a Nyugatnak nemcsak Putyinra, hanem Oroszország katonai vezetőire is figyelnie kell, amikor Oroszország nukleáris fegyvereiről gondolkodnak.A Nyugatnak el kell fogadni azokat a jelentős kockázatokat és költségeket is, amelyekkel a megnövekedett nukleáris jelzés jár, Oroszország elrettentése érdekében.Végső soron az orosz doktrínák és protokollok kétértelműsége azt jelenti, hogy a nukleáris használat igen veszélyes helyzetet teremtene, amelyet egyik fél sem tud ellenőrizni.

ELLENŐRZÉSEK ÉS EGYENSÚLYOZÁSOK

Az Egyesült Államokban az elnök minden felügyelet nélkül rendelhet el nukleáris csapásokat.Oroszországban nem ez a helyzet.Az orosz alkotmány, az ország védelmi törvényei, katonai doktrínája és a nukleáris elrettentés formális elvei azt mondják, hogy csak az elnök rendelhet el nukleáris fegyverek használatát a harcban, és csak az elnök rendelhet el atomfegyver-kísérletet.Az orosz nukleáris parancsnoki és irányítási rendszerről szóló nyilvános beszámolók azonban azt mutatják, hogy az elnöknek más kulcsfontosságú tisztviselők beleegyezésére van szüksége ahhoz, hogy a hadsereg végrehajthasson bármilyen nukleáris parancsot.

Amerikai kollégájához hasonlóan Putyinnak is van egy úgynevezett nukleáris aktatáskája, amelyet a segédek mindig maguknál tartanak.De két másik embernek is: Szergej Sojgu, Oroszország védelmi minisztere és Valerij Geraszimov, a hadsereg vezérkarának főnöke.Putyin aktatáskájából és a másik két katonai tisztviselő egyikének aktatáskájából is meg kell adni a parancsot, mielőtt Oroszország nukleáris fegyvert használhatna.Geraszimov leigazolása különösen fontos, sőt talán elengedhetetlen.Minden nukleáris parancsot az orosz stratégiai nukleáris erők központi nukleáris parancsnoki helyén kell hitelesíteni, amely Geraszimov vezérkarának irányítása alatt áll.

Mint Oroszország nukleáris stratégiájának sok vonatkozása, ezeket a fékeket és ellensúlyokat a Szovjetunió örökölte. A szovjet vezetők arra törekedtek, hogy egyetlen ember – például egy idősödő Kommunista Párt vezető, vagy aki demenciában szenved – ne tudja szabadjára engedni a nukleáris Armageddont. Ugyanakkor a rendszert úgy alakították ki, hogy megakadályozza, hogy a katonaság önállóan rendeljen el csapásokat. Ennek eredményeként ma minden nyilvános forrás azt jelzi, hogy az orosz elnöknek részt kell vennie egy nukleáris döntésben.

Kevesen ismerik jobban ezt a protokollt – és annak alakulását –, mint Putyin.Oroszország elnöke több mint 20 éve személyesen vesz részt a nukleáris tervezésben, felügyelve Oroszország nukleáris stratégiájának 1998-as jelentős átalakítását, amely megnövelte az atomfegyverek szerepét az ország katonai felkészültségében.Ezután a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) főnökeként és az Orosz Biztonsági Tanács titkáraként tevékenykedett ezekben a pozíciókban. Putyin közelről látta Oroszország nukleáris politikáját. Rendezvényeken és sajtótájékoztatókon Putyin az orosz nukleáris stratégiával kapcsolatos tényeket és elméleteket vezetett le még olyan pillanatokban is, amelyek látszólag nem írhatók le.

Putyin nukleáris doktrínával kapcsolatos kijelentései az orosz hadsereg álláspontját tükrözik, ahol az ország jelenlegi nukleáris tervezői és politikai döntéshozói egyaránt tartózkodnak. Nincs olyan agytröszt vagy a RAND Corporation orosz megfelelője, amely érdemi kihívásokat vethetne fel az orosz nukleáris stratégia elé, így a vezérkar és a tudósok uralják az ország nukleáris vitáit. Putyinnak természetesen meglehet a saját véleménye, és kikérhette a legszűkebb körének tagjait – mint például Nyikolaj Patrusev, a Biztonsági Tanács titkára. De Putyin nukleáris döntéseihez leginkább a fegyveres erők nézetei fognak szolgálni.

Ha Putyin komolyan fontolóra venné a nukleáris erő felhasználást, egyeztetne Geraszimovval és Sojguval, akik mindketten régiek a rezsimjében, és továbbra is megőrzik a bizalmát.Válaszul Geraszimov munkatársai (akik felügyelik az oroszországi nukleáris tervezést) tájékoztatják a három vezetőt a jelenlegi politika kulcsfontosságú szempontjairól és a folyamatban lévő vitákról arról, hogy a nukleáris fegyverek használata milyen politikai eredményeket hozhat, és milyen kockázattal jár.A személyzet ezután javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy Oroszország végrehajtson-e támadást, vagy tartsa-e fenn ezt a lehetőséget későbbre.Ha nukleáris bevetést javasolnának, vagy parancsot kapnának, hogy terítsenek le opciókat, valószínűleg részletes tanácsot adnának arról, hogy milyen támadást fontolgassanak, milyen fegyvert használjanak, milyen típusú célpontot találjanak, és mik lennének a várható következményei.

Eddig az orosz hadsereg nukleáris stratégáit leginkább az foglalkoztatta, hogy ezek a fegyverek mennyire lennének fontosak egy technológiailag fejlett ellenfél – különösen a NATO – meggyőzésében, hogy adják fel céljaikat az Oroszországgal vívott háborúban.Nem véletlen, hogy az orosz doktrína nukleáris alkalmazást követel egy olyan konfliktusban, amely Oroszország létét veszélyeztetheti.Az orosz vezetők, köztük Putyin is pontosították, hogy Ukrajna inváziója nem olyan háború, amelyben Oroszország nukleáris fegyverekhez folyamodik.

Ugyanakkor az orosz katonai doktrína kevés útmutatást ad arra a helyzetre, amellyel Oroszország jelenleg Ukrajnában szembesül, mivel ugyanaz a doktrína deklarálja, hogy az orosz hagyományos haderőnek képesnek kell lennie arra, hogy megnyerje ezt a fajta háborút. Ehelyett az orosz erők a vártnál jobban felszerelt ellenféllel néznek szembe, nagyrészt a jelentős nyugati fegyverszállítások miatt. Ez olyan helyzetet teremtett, amelyben az elemzők azon töprengenek, vajon az orosz veszteségek (például a Krím-félszigeten) vajon arra késztetik-e az orosz stratégákat, hogy újragondolják-e a nukleáris fegyverek használatának szükségességét.

LÁNCREAKCIÓ

Az orosz hadsereg alulteljesítése Ukrajnában kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az orosz nukleáris arzenál jobban teljesítene-e.A harctéri kudarcok ellenére van okunk feltételezni, hogy így lesz.Oroszország stratégiai nukleáris erői – köztük a nagy, rendkívül pusztító, nagy hatótávolságú, még az Egyesült Államokat is fenyegető fegyverek – évtizedek óta a hadsereg legfontosabb részét képezik, és a szakértők általában jobb állapotban vannak, mint a fegyveres erők bármely más része.De ezek a fegyverek azok, amelyeket a legkevésbé valószínű, hogy Ukrajnában használnak.Ehelyett fő céljuk az, hogy visszatartsák a nyugati államokat attól, hogy a helyszínen közvetlenül részt vegyenek Kijev megsegítésében.Evvel a NATO-t elriasztani attól, hogy közvetlenül beavatkozzon a konfliktusba csak részben sikerült, ám Oroszország nukleáris fenyegetései ellenére a NATO-országok kifinomult fegyverzetek egyre bővülő portfóliójával látják el Ukrajnát.

Ehelyett, ha Oroszország fontolóra venné nukleáris fegyverek alkalmazását Ukrajnában, nagyobb valószínűséggel a szub-stratégiai nukleáris arzenáljához fordulna.Ezek légi, tengeri vagy szárazföldi rakétákra szerelt nukleáris fegyverek, amelyek általában rövidebb távolságokat tesznek meg, mint a stratégiai arzenál.A robbanófejeik kisebb hatást fejtenek ki, hozamtartományuk egytől több száz kilotonnáig terjed.(Referenciaként a Hirosimára ledobott bomba hozama körülbelül 15 kilotonna volt.) Más szóval, ezek a fegyverek csak jelentős harctéri sebzést tudnak okozni, és potenciálisan egy egész városközpontot képesek elsöpörni.

Az elnöknek és két legfelsőbb katonai tisztviselőjének továbbra is el kellene rendelnie egy taktikai robbanófej használatát.De ezen a lépésen túlmenően kevesebb nyilvános információ áll rendelkezésre az orosz nukleáris dokrína ezen részéről, mint az ország nagyobb fegyvereit irányító eljárásokról.Az alacsony hozamú fegyverekkel kapcsolatos protokollok pedig valószínűleg megváltoztak a hidegháború után, amikor az orosz doktrína megnövelte azoknak a forgatókönyveknek a számát, amelyekben a nukleáris felhasználást felsorolták.Valószínű például, hogy a nukleáris felhasználás engedélyezése most elválik az Oroszország elleni bejövő rakétatámadást észlelő korai figyelmeztető rendszerektől.Más szóval, úgy tűnik, hogy az ország ma jobban érzi magát úgy, hogy egy konfliktusban elsőként alkalmaz nukleáris fegyvert, mint a múltban.

A katonaság viszonylagos józan esze nem biztos, hogy megállja a helyét.

Ennek ellenére Oroszország szigorú politikai ellenőrzést tart fenn nukleáris fegyverei felett, amelyet a polgári védelmi minisztérium 12. igazgatósága testesít meg, egy olyan egység, amely fizikailag ellenőrzi az orosz nukleáris robbanófejeket központi tárolóhelyeken.Ha Oroszország nukleáris fegyvereket vetne be, ez az igazgatóság valószínűleg felhelyezné a robbanófejeket azokra a rakétákra, amelyek képesek kilövésükre.A potenciálisan nukleáris robbanófejeket szállító rakéták közül sokat már használtak Ukrajnában, köztük a földi, rövid hatótávolságú Iskander rakétákat, a tengeri Kalibr cirkálórakétákat és a levegőből indítható Kinzhal ballisztikus rakétákat.

A nyugati döntéshozók minden olyan gyakorlati bizonyítékot keresnek, amely arra utalna, hogy Oroszország ilyen fegyverek használatára készül – William Burns, a CIA igazgatója ugyanis azt mondta, hogy az ilyen mutatók figyelése továbbra is az egyik legfontosabb feladata.A nukleáris tevékenység megfigyelése azonban nem feltétlenül bizonyítja, hogy Oroszország nukleáris fegyver alkalmazása mellett döntött.Oroszország 2013-ban nukleáris bevetési eljárási tesztet hajtott végre, hogy jelezze a Nyugatnak, hogy hajlandó megemelni a nukleáris előfeltételeket.Pedig az ilyen tevékenység legalábbis azt jelezné, hogy lehetséges a nukleáris támadás.A nyugati és az ukrán vezetők ezután lépéseket tehetnek, hogy rávegyék az orosz tisztviselőket az irány megfordítására.Ilyen lépések közé tartozhat az orosz katonai és politikai vezetők tájékoztatása az ilyen lépésekkel járó kockázatokról.Ezek a lépések katonai jelzéseket is tartalmazhatnak az üzenetek biztonsági mentése érdekében.Ezek közé tartozhat a Moszkvára nehezedő nyomás növelése nem szokványos kényszerintézkedésekkel, például kiber-támadásokkal.

Ezen erőfeszítések sikere természetesen attól függ, hogy a Kreml fogékony-e az elrettentésre.De ez attól is függ, hogy Moszkva megbízhatóan vissza tudja-e juttatni a fegyvereit a központosított tárolóba, miután azok a kilövőhelyre érkeztek, vagy megbízhatóan vissza tudja-e vonni a terepparancsnoknak már kiadott kilövési parancsot.Oroszország valószínűleg gyakorolja és képezi a visszavételi eljárásokat, amint azt a 2013-as gyakorlat is mutatja.Ennek ellenére egy ilyen parancs tényleges végrehajtása példátlan lenne Oroszországban, akárcsak bármely más atomfegyverrel rendelkező államban.A nyugati tárgyalópartnerek számára ez a bizonytalanság megnehezíti az orosz nukleáris használattal kapcsolatos kritikus megjegyzések eljuttatását a Kreml vezetőihez, és annak meghatározását, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az ország ne használjon nukleáris fegyvereket, miután azok elhagyták a raktárt.

FINOM VONALAK

Nyugati illetékesek remélik, hogy soha nem kell megküzdeniük egy orosz atomtámadással.Putyin továbbra is úgy tűnik elhiszi, hogy a hagyományos fegyverek győzelmet (vagy legalábbis részleges győzelmet) hozhatnak Ukrajnában.És bár neki van a legnagyobb hatalma Oroszország nukleáris arzenálja felett, Putyinnak konzultálnia kellene védelmi tanácsadóival, akik szakíthatnak az elnökkel bármilyen tervezett csapás miatt.A hadsereg úgy tűnik, meg van győződve arról, hogy Oroszországnak tartalékolnia kell nukleáris fegyvereket a NATO-val vívott potenciális háborúhoz: ezt az eseményt Moszkva kétségbeesetten el akarja kerülni, de az orosz nukleáris bevetés Ukrajnában kiválthatja.

A katonaság viszonylagos józan esze azonban nem biztos, hogy elfogadja a jelentősebb orosz veszteségeket – például egy sikeres ukrán hadjáratot a Krímért, vagy a NATO által szállított fegyverekkel végrehajtott jelentős ukrán támadásokat az orosz anyaország ellen.A nyugati országok ez idáig finom vonalat tapostak Ukrajna érdemi képességekkel való ellátásában, de tartózkodnak olyan harcrendszerek biztosításától, amelyek minden bizonnyal közvetlen konfrontációt váltanak ki Moszkvával.De ahogy Ukrajna fejlődik és fejleszti képességeit, a nyugati döntéshozóknak továbbra is meg kell próbálniuk megérteni, hol vannak Oroszország határvonalai.Ellenkező esetben könnyen lehet, hogy csak azután fedezik fel Moszkva küszöbeit, hogy átlépték azokat.

A legveszélyesebb pillanat az lesz, amikor Ukrajna a győzelem küszöbén áll, és Putyin úgy érzi, csak egy példátlan eszkaláció révén tudja megmenteni invázióját.De egy újabb veszélyes pillanat következik, ha az orosz katonai vagy politikai vezetők úgy döntenek, hogy elkerülhetetlen a közvetlen katonai konfrontáció a NATO-val.Ez a második eshetőség, amelyet a nyugati döntéshozóknak aktívan mérsékelni kell kalibrált elrettentő kommunikáció és katonai manőverek alkalmazásával, amelyek nem értelmezhetők félre az Oroszország elleni hadművelet előkészületeiként.

Egy nukleáris támadás valószínűleg nem segít Oroszországnak megnyerni az ukrajnai háborút.Moszkva elmélete az első használatról – miszerint a megrémült Ukrajnát és a megrendült Nyugatot arra fogja kényszeríteni, hogy harcoljanak a békéért, ahelyett, hogy folytatnák a harcot – valószínűleg nem igazolódik be.Úgy tűnik, hogy az ukránok elkötelezettek a harcban, bármi áron, és az újabb horror csak megkeményíti elhatározásukat.A nyugati döntéshozók nem engedik, hogy Putyin megússza a nukleáris fegyverek használatát a hódítás sikere érdekében, ami szörnyű precedenst teremtene.Ehelyett arra készteti őket, hogy megkétszerezzék erőfeszítéseiket, hogy Oroszország fizessen az agressziójáért.

De az orosz atomfegyverek Ukrajnában vagy azon túli alkalmazása szörnyű pusztítást okozna.A nyugati és az orosz döntéshozókat egyaránt feltérképezetlen területekre vezetné.Ez rendkívül nehéz döntéseket hozna az Egyesült Államok számára számos kérdésben, beleértve például a politikai és katonai büntetés megfelelő szintjét.A NATO-t is kihívás elé állítja a megfelelő válasz megfogalmazására.Röviden, a helyzet a vezetőktől mindenhol kalibrált ellenlépést igényelne, hogy lecsillapítsa a modern történelem legveszélyesebb pillanatát.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az 1947 -ben született Angela Stent az Egyesült Államok egyik vezető oroszországi szakértője. Az Egyesült Államok Minisztériumának politikai tervezési irodájában dolgozott, és George W. Bush elnöksége alatt a Nemzeti Hírszerző Tanácsban, a biztonsági szolgálatok és a politikai döntéshozók közötti interfészben szolgált. Sok éven át professzorként tanított a Georgetown Egyetemen, és jelenleg a Washingtoni Brookings Intézet vezető munkatársa.

DER Spiegel: Stent asszony, az Ukrajna elleni háború a második évében lép, több száz falu és város elpusztult, és több tízezer katona és civil halott vagy sérült. Hogyan érhet véget ez a háború?

Stent: Senki sem tudja, hogyan fog véget érni, mert egyik felet se érdekli a tárgyalás. Az oroszok továbbra is azt gondolják, hogy képesek ellenőrzés alá venni Ukrajnát. És az ukránok nem hajlandóak feladni azokat a területeket, amelyeket az oroszok a háború kezdete óta elfoglaltak. Ebben az értelemben távolabb vagyunk a békemegállapodástól, mint valaha.

DER Spiegel: Ön volt a felelős az Egyesült Államok kormányának Oroszországi politikájáért George W. Bush vezetése alatt. Ha ma meg kellene tárgyalnia egy béke megállapodást, hogyan folytatná?

Stent: Nos, volt egy megállapodás, amelyet Törökország márciusban közvetített, ahol az oroszok akkoriban megállapodtak abban, hogy visszavonulnak az invázió előtti vonalakba, és hogy cserébe az ukránok vállalják, hogy nem csatlakoznak a NATO-hoz, a nyugati biztonsági garanciákhoz. A megállapodás akkor bukott el, amikor az oroszok Bucha -ban elkövetett atrocitásai nyilvánosságra kerültek. „Oroszország minden olyan megállapodást megsértett, amelyet Ukrajnával aláírt a Szovjetunió összeomlása óta, amely az ukrán területi integritásához és szuverenitásához kapcsolódott.”

Der Spiegel: A washingtoni Hawks azt állítják, hogy minden olyan kompromisszum, amely Ukrajna egyes részeit Vlagyimir Putyinnak adja, csak arra ösztönzi őt, hogy folytassa a régi Szovjet Birodalom helyreállítását.

Stent: Elvileg egyetértek ezzel. Mindaddig, amíg Putyin vagy az emberek, akik megosztják a világnézetét, hatalmon vannak Moszkvában, céljuk egy szláv unió létrehozása lesz. Oroszországon kívül ez magában foglalja Ukrajnát, Fehéroroszországot és esetleg Kazahsztán északi részeit. Oroszország eddig minden olyan megállapodást megsértett, amelyet Ukrajnával aláírt a Szovjetunió összeomlása óta, amely az Ukrajna területi integritásával és szuverenitásával kapcsolatos. Tehát ki fogja elhinni, hogy Oroszország betartja az új békemegállapodást? Ez a dilemma.

Der Spiegel: Az Egyesült Államok és Németország megállapodtak modern tankok szállítására Ukrajnába. Ez egy fordulópont?

Stent: A németek döntöttek a leopárd tankok szállításáról, és más országoknak is megengedték, hogy hasonlóan tegyenek. Ez nekem megmutatja, hogy a németországi fordulópont valódi. Ez egy fordulópont a II.vh. utáni történelemben, amikor is Németország mindig polgári hatalomra törekedett, és egy keleti politikát gyakorolt, amelyben Oroszország a központban volt, és a szomszédos országoknak csatlakozni kellett.

Der Spiegel: Szakmai életének nagy részét Putyin egy kérdésére összpontosította. Meg lehetett volna-e akadályozni ezt a háborút, ha a Nyugat a hidegháború vége után Moszkvára jobban figyel?

Stent: Azt kell megértenünk, hogy Putyin soha nem fogadta el, hogy a Szovjetunió összeomlott. 2000 májusában és esetleg már korábban megpróbálta visszaállítani a birodalmat. A Szovjetuniót soha nem győzték le háborúban. Ezért Putyinnak nehéz megérteni, hogy miért roppant össze az SzU.

DER Spiegel: Sok németnek még mindig vannak emlékei arról, hogy Putyin, akit éppen elnöké választottak, 2001 szeptemberében beszédet mondtak a német parlamentben a „közös európai otthon” építéséről. Abban az időben nem hangzott úgy, mint egy olyan ember, aki a kontinenst lángra akarta lobbantani.

STENT: Igaz, hogy Putyint inkább az első ciklus elején érdekli a nyugati közelebbi kapcsolatok feltárása. A Bundestag beszéd erre példa, de a 2001. szeptember 11-i támadások után az Egyesült Államok támogatása is. Az egyetlen probléma az volt, hogy Putyin azt várta, hogy a Nyugat elfogadja, hogy Oroszországnak joga van befolyásolási területet létrehozni a posztszovjet térben. Putyin egy nagyon régi császári világképet dédelget, amely évszázadok óta megakadályozta Oroszország szomszédainak önrendelkezését.

Der Spiegel: Azt lehet állítani, hogy az Egyesült Államoknak nem idegen az ilyen birodalmi világkép. John F. Kennedy elnök például nem fogadta el a szovjet rakétákat, amelyeket Kubában, egy szuverén államban helyeztek el az 1960 -as évek elején.

STENT: Abban az időben a kérdés a nukleáris fegyverek voltak, amelyek percek alatt elérték az Egyesült Államokat. Manapság nem kérdés, hogy a NATO -t az orosz határ közelében mozgatják. Tudom: Az oroszok mindig azt mondják, hogy Latin-Amerikában van befolyási körünk. Lehet, hogy ez igaz volt a múltban. De ma? Csak nézd meg Mexikót, az egyik legközelebbi partnerünket. Mexikó még nem ítélte el az ukrán háborút, nem kritizálta Oroszországot, és nem támogatja a kijevi katonai erőfeszítéseket. Nem úgy hangzik, mintha az ország Washington inasa lenne.

Der Spiegel: Putyin egyik sérelme az, hogy a NATO kelet-terjeszkedése nem vette figyelembe Oroszország biztonsági érdekeit.

Stent: Ez egy mítosz, amelyet Putyin terjeszt. Nem kifogásolta a NATO megnövekedését 2004 -ben, amikor a balti államok csatlakoztak. Még most sem tiltakozott, amikor Finnország és Svédország jelentkezett a NATO-hoz való csatlakozáshoz. Nem hiszem, hogy Putyin ellenzi a NATO vagy az Európai Unió tagságot, mert ez veszélyt jelentene Oroszország számára. Hanem inkább azért, mert ez azt jelentené, hogy már nem tudja megtámadni az országot, és az ő ellenőrzése alá vonni.

Der Spiegel: A NATO csúcstalálkozón 2008-ban, akkori-amerikai elnök, George W. Bush egy cselekvési tervet akart elfogadni Ukrajna és Grúzia számára, amely megmutatta a két országnak a NATO tagság egyértelmű ütemtervét. Angela Merkel, az akkori német kancellár megvétózta. Ez volt a katasztrófa magja, amelyet ma tapasztaltunk?

Stent: Minden bizonnyal nagy hiba volt, hogy Merkel vétójának eredményeként egy olyan közleményt fogadtak el, amely Ukrajna és Grúzia NATO -tagságáról beszélt, és nem következett konkrét intézkedés. Ez egy kompromisszum volt, amely csak még rosszabbá tette a dolgokat. Nem gondoskodott arról, hogy a két ország a NATO védő ernyője alá kerüljön. Ez megrázta az oroszokat, akik röviddel azután megszálltak Grúziát. (a támadást a grúzok kezdték)

Der Spiegel: A Krím annektálását követően 2014-ben, akkori-amerikai elnök Barack Obama lényegében az ukrán politikát ráhagyta az európaiakra, és különösen Merkelre, akik mindig szigorúan ellenezték a fegyverek szállítását Kijevbe. Ez volt Putyin meghívója, hogy még tovább fokozza a konfliktust?

Stent: Az Obama-adminisztrációnak minden bizonnyal határozottabban kellett volna reagálnia, amikor Oroszország csatolta a Krím-félszigetet és megszállta a Donbát. És ösztönözniük kellett volna a partnereket, különösen Németországot, hogy csatlakozzanak hozzájuk ezen az úton. Obamával kapcsolatos probléma az volt, hogy nem igazán akart foglalkozni Oroszországgal, mert ez túl bonyolult volt számára. Elméletem az, hogy ma nem vagyunk ebben a nehéz helyzetben, mert nem voltunk kedvezőbbek Putyin számára. Éppen ellenkezőleg, mert 2014-ben nem tettünk ellenlépést. Abban az időben valószínűleg az a gondolata volt mérvadó, hogy mindig tovább tud lépni.

Der Spiegel: Az Egyesült Államok messze Ukrajna legnagyobb támogatója. Gondolod, hogy az európaiak valaha is képesek lesznek gondoskodni saját biztonságukról?

Stent: A háború megmutatta, hogy az európaiak mennyire bíznak az Egyesült Államokban, a helyzet a következő: Évtizedek óta van egy elméleti vita arról, hogy Európa felépíti a saját hatalmas hadseregét és egy működő biztonsági struktúrát. Ehhez a fő államok összejönnek és megteszik a szükséges lépéseket. Az európai projekt azonban évtizedek óta sikeres volt, mert az országok többsége, néhány kivétellel, sok pénzt költött a jóléti államra és többé-kevésbé a védelemre. Mindaddig, amíg ez a helyzet, továbbra is az USA-tól függnek. „A globalizált világban élünk. Butaság azt gondolni, hogy visszavonulhatunk egy erődbe, amikor Európa tűz alatt áll.”

Der Spiegel: Az egyetlen kérdés az, hogy mennyi ideig függhetünk az Egyesült Államoktól, ha megnézzük, hogy a republikánusok hogyan változtak, Európának előbb vagy utóbb fel kell készülnie egy olyan elnök színre lépésére, aki már nem elkötelezett a NATO mellett?

Stent: Már egyszer volt ilyen Donald Trump-al. Van egy hagyományosabb része a republikánus pártnak, amely magában foglalja például Mitch McConnell, a szenátus kisebbségi vezetőjét, amely a NATO támogatása mellett áll. De ott van a párt Trump szárnya is, amely elszigetelten gondolkodik, és azt akarja, hogy Európa többet fizessen a saját védelmére, és amelyik egy nap megkérdezheti: Miért van szükségünk NATO-ra? Azt is gondolhatnám, hogy Ron DeSantis, a floridai kormányzó is ilyen, aki valószínűleg a republikánus elnökjelöltje lesz.

Der Spiegel: Németország és Franciaország a világ leggazdagabb országai közé tartozik. Miért akarna fizetni az európaiak biztonságáért?

Stent: A 20. század folyamán az Egyesült Államok kétszer próbált kimaradni a háborúkból Európában. És kétszer ez nem sikerült. A globalizált világban élünk. Igazság az, hogy azt gondolhatjuk, visszavonulhatunk egy Egyesült Államok erődítésébe, amikor Európa tűzben van.

Der Spiegel: Az oroszországi fenyegetés automatikusan csökkenni fog, amikor gazdasági hatalma csökken? Putyin nem korszerűsítette országának gazdaságát.

Stent: Attól tartok, hogy mindaddig, amíg Oroszországnak 6000 nukleáris atom töltete van, és az olyan emberek vezetik mint Putyin, ez továbbra is veszélyt jelent a szomszédainak.

Der Spiegel: Gondolod, hogy Putyin képes nukleáris fegyvereket használni, ha sarokba szorítják?

Stent: Azt hiszem, abszolút képes nukleáris fegyverekhez nyúlni. A kérdés az, hogy mit nyerne belőle? A bomba használata nem adna neki területi nyereséget, és az Egyesült Államok katonaságának erőteljes ellencsapását eredményezné. Nem a nukleáris ellenállás értelemben, de mégis nagyon fájdalmas lenne. Ugyanakkor elidegenítené a kulcsfontosságú szövetségeseit, Kínát és Indiát, bár ez nem feltétlenül elrettentő hatású. Putyin mindig a megfélemlítést alkalmazza, például a válogatás nélküli támadásokkal az ukrán városok ellen rakétákkal és drónokkal, valamint az ország infrastruktúrájának megsemmisítésével.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A kórházi orvosok pedig egyre növekvő veszteségekről beszélnek, miközben küzdenek a szörnyű sérüléseket szenvedett harcosok ellátásával.

Az orosz offenzíva első szakasza már megkezdődött.Az ukrán csapatok szerint Bahmut, egy kelet-ukrajnai város, amelyet nyár óta próbálnak elfoglalni az orosz erők, valószínűleg hamarosan elesik.

Másutt az orosz erők kis csoportokban haladnak előre, és a frontvonalakat kutatják, keresve az ukrán gyenge pontokat. Az erőfeszítések már most túlfeszítik Ukrajna hadseregét, amit megviseltek a közel 12 hónapos heves harcok.

Az ukrán erők veszteségei súlyosak. A Nyevszke közelében elhelyezett, Carpathian Sich nevű önkéntes kontingens csapatai azt mondták, hogy a csoportjukból mintegy 30 harcos halt meg az elmúlt hetekben, a katonák pedig csak részben tréfából azt mondták, hogy szinte mindenkinek van agyrázkódása.

„Tél van, és a pozíciók nyitva vannak; nincs hova elbújni” – mondta a Rusin hívójelű katona. A Donbász egyik frontkórházában a hullaház ukrán katonák holttesteivel volt tele fehér műanyag zacskókban. Egy másik kórházban aranyfólia hőtakaróba burkolt sebesült katonákkal teli hordágyakkal tolongtak a folyosókon, és szinte egész nap folyamatosan érkeztek a mentők a frontról.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

„A zsigereim azt súgják, hogy 2025-ben harcolni fogunk” – jelentette ki Minihan, és azt állította, hogy a 2024-es amerikai és tajvani elnökválasztás lehetőséget ad Kínának a cselekvésre.A valóságban az amerikai imperializmus az, amely Pekinget háborúba sodorja Tajvan miatt, és aktívan tervezi és készül fel háborúra Kína ellen, amint azt Minihan feljegyzésének többi része is egyértelműen mutatja.

A feljegyzés így folytatódott: „2022-t azzal töltöttük, hogy megalapoztuk a győzelmet.2023-at valós működési mozgással töltjük a korábbi alapra építve.Ha tudni szeretnéd, hogy néz ki az általam igényelt hadműveleti mozgás, nézd meg, mit csinált januárban a Total Force Team Charleston.”

Minihan a légi mobilitási parancsnokság (AMC) négycsillagos tábornoka, amely felügyeli az amerikai légierő hatalmas szállító- és üzemanyag-feltöltő repülőgép-flottáját, és mintegy 110.000 főt számlál.Feljegyzése fokozott edzést és gyakorlatokat követelt.

Január 5-én két tucat C-17 Globemaster III szállt fel a charlestoni közös bázisról, amit a legnagyobb szállító repülőgép egyetlen bázisról való kilövésének tartottak.A gyakorlat egy olyan gyakorlat része volt, amelyben a légierő, a hadsereg és a tengerészgyalogság vett részt az Egyesült Államok délkeleti részén, és csaknem 60 repülőgépet vontak be, az F-16-os vadászgépekkel együtt.

Minihan utasította parancsnokait, hogy: „gyorsuljanak fel, fokozzák a készenlétet, az integrációt és az agilitást magunk és az teljes haderő számára, hogy elrettentsük, és ha szükséges, legyőzzük Kínát.”A cél – jelentette ki – „egy megerősített, kész, integrált és agilis egyesített haderő, amely készen áll a harcra és a győzelemre az első szigetláncon belül”.

Az első szigetlánc a kínai szárazföld mellett található Kelet-Ázsiában, Japánon, Tajvanon és a Fülöp-szigeteken áthalad.Kulcsfontosságú eleme az Egyesült Államok stratégiai tervezésének a Kínával szembeni háborúra vonatkozik.Az első szigetlánc irányítása a kínai repülőgépek és hajók között lesz, megnyitva az utat Kína tengeri blokádja előtt, és előkészítve a terepet egy hatalmas rakéta- és légitámadáshoz a szárazföldi Kína ellen, ahogy azt a Pentagon AirSea Battle-stratégiája előirányozza.

Minihan feljegyzése nem általános iránymutatás, hanem konkrét utasításokat tartalmazott, amelyeket hónapról hónapra tovább kell dolgozni és teljesíteni.Februárban az AMC összes fegyveres képesítésű személyzete „egy 7 méteres célpontba fog lőni, annak tudatában, hogy a bűnbánat nélküli támadás a legfontosabb.Célozz a fejre.”Márciusban az AMC minden munkatársa rendbe hozza jogi és családi ügyeit, vagyis egy pillanat alatt felkészül a bevetésre.

Mielőtt beiktatták a légi mobilitási parancsnokság élére, Minihan az Egyesült Államok Indo-Csendes-óceáni Parancsnokságának kulcspozícióit töltötte be, többek között parancsnok-helyettesként 2019 szeptemberétől 2021 augusztusáig.

Az Indo-Csendes-óceáni Parancsnokság, amely az Egyesült Államok Kínával vívott háborújának frontvonalát képezné, mintegy 375 000 fős létszámmal az Egyesült Államok hadseregének legnagyobb parancsnoksága. Obama elnök Kínával szembeni „Ázsia felé irányuló irányvonalának” részeként az amerikai hadsereg légi és haditengerészeti eszközeinek 60 százalékát 2020-ra az indo-csendes-óceáni térségbe telepítették.

Míg Minihan belső feljegyzése konkrétan meghatározza Washington háborús menetrendjét, ő nem egy elszigetelt mesterkedő az amerikai hadseregen belül, dacára nyers nyelvezetének. 2021-ben Phil Davidson admirális, amikor az Indo-Csendes-óceáni Parancsnokság főnökeként nyugdíjba vonult, 2027-re háborút jósolt Kínával, Tajvan miatt. Az előrejelzést az Egyesült Államok stratégiai körei „Davidson ablakaként” emlegetik.

Tavaly októberben az amerikai haditengerészet legfelsőbb tisztje, Mike Gilday admirális azt mondta, hogy erőinek sürgősebben fel kell készülniük „a 2022-es, esetleg egy 2023-as ablakra. Ezt nem tudom kizárni. Egyáltalán nem akarok riasztó lenni azzal, hogy ezt mondom, egyszerűen nem kerülhetjük ezt el.”

A médiához a hozzáfűzött megjegyzéseiben egy meg nem nevezett amerikai védelmi tisztviselő elutasította a Minihan feljegyzést, mivel „nem reprezentálja a minisztérium Kínával kapcsolatos véleményét”. Ugyanakkor, bár nem tett konkrét jóslatokat, a Pentagon szóvivője, Patrick Ryder dandártábornok múlt pénteken megismételte, hogy az Egyesült Államok nemzetvédelmi stratégiája Kínát nevezi meg „ütemezési kihívásnak”, vagyis az Egyesült Államok globális dominanciájának legfőbb fenyegetésének.

Kétségtelen, hogy miközben a Biden-kormányzat fokozza az USA-NATO háborút Oroszország ellen Ukrajnában, rohamosan készül a Kínával  megvívandó háborúra. Nemcsak saját katonai erőit tömöríti az indo-csendes-óceáni térségben, hanem megerősíti katonai szövetségeit és stratégiai partnerségeit az egész régióban.

Washington az ukrajnai háborút a Tajvan miatti Kínával vívott háború előjátékának tekinti. Az USA szándékosan aláássa az „Egy Kína” politikát, amely szerint de facto Pekinget egész Kína legitim kormányként létezik, beleértve Tajvant is. Ennek tagadásával Washington szándékosan kiprovokálja a kínai katonai akciót, és arra számít, hogy az Egyesült Államok által erősen felfegyverzett Tajvan elleni háború meggyengíti és destabilizálja a kínai rezsimet.

Az Oroszországgal felgyorsuló háború és a Kínával (mindkét atomfegyverrel rendelkező hatalom) való háborúra való felkészülés arról tanúskodik, hogy az amerikai imperializmus milyen hihetetlen vakmerőséggel törekszik geostratégiai céljai elérésére, a hatalmas eurázsiai szárazföld és emberi és anyagi erőforrások uralására. A nukleáris katasztrófa kockáztatására való hajlandóság egyben aláhúzza a globális kapitalizmussal szembesülő gazdasági és társadalmi válság mélységét, valamint az amerikai uralkodó körökben az osztályharc újbóli megjelenésétől való félelmet.

Minihan feljegyzése még egy jelzés a háborús menetrendről, amellyel a Pentagon működik. Maga a tábornok is példázza azt a könyörtelenséget és vérszomjat, amely az amerikai hadsereg legfelsőbb parancsnokságába ivódott be a közel-keleti, észak-afrikai és közép-ázsiai három évtizedes bűnös háborúk és katonai beavatkozások után.

A tavaly szeptemberi nagy légi közlekedési egyezmény vitaindító beszédében Minihan megengedett magának egy figyelmeztetést a Kínával szembeni háborúval kapcsolatban. „Nem állunk készen arra, hogy harcoljunk és nyerjünk az első szigetláncon belül, de egy éven belül készek leszünk” – mondta. Ahogy a Task and Purpose beszámolt róla, „Minihan messze nem az első felszólaló egy szolgálat szintű konferencián, aki figyelmeztetett Kína fenyegetésére és a vele való szembenézés sürgősségére.”

Minihan ismételten elmondta a mintegy 16 000 regisztrálónak, köztük repülőgépipari vezérigazgatóknak és magas rangú tábornoknak, hogy a halálozás kulcsfontosságú – ölj vagy megölnek. Eldicsekedett azzal, hogy „nemzetünk ellenségeinek legnagyobb halom halottja az Egyesült Államok légi ereje előtt van”. Gyönyörködve abban, hogy képes büntetlenül gyilkolni, kijelentette: „A halálozás a legfontosabb” – mondta. „Ha meg tudod ölni az ellenségedet, életed minden része jobb. Az étel jobb ízű. A házasságod erősebb.”

Ilyenek az amerikai katonai vezetők. Nem érdekli őket, hogy milliók életét áldozzák fel háborúkban az amerikai imperializmus ragadozó geopolitikai és gazdasági ambícióinak előmozdítása érdekében.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ismétlem, NEM vagyok a pesszimista tábor képviselője. Az igazi pesszimisták, mint Strelkov, SOKKAL pesszimistábbak, mint én, és tudom, hogy sok olvasóm már most is túl erősnek és keserűnek találja álláspontomat. Eközben ott vannak a bohócok, az angol alt-médiában, akik azt hiszik, hogy minden Putyin terve szerint zajlott. Mindenki, aki ezt a blogot olvassa, szerintem sokkal pesszimistább, mint az 5D optimisták. Tehát ez a pesszimizmus spektruma, amelyen mindannyian együtt ülünk.

De ma van okunk egy kis reménykedésre.

Az olvasók rámutattak, hogy az ukrajnai helyzet miatti munkálatokban az amerikai meghátrálás jelei mutatkoznak.

Ott van az a RAND-jelentés, a Pentagon-jelentés, a korrupciós vádak, a Human Rights Watch-jelentés, a Washington Post cikke, Blinken kínai utazása és egy négycsillagos tábornok jóslata, hogy 2025-re háborút indít Kínával.

Ezek az újonnan felfedezett optimizmus-elbeszélés kulcsfontosságú összetevői.

A RAND jelentés röviden azt mondta, hogy itt az ideje, hogy a nyugati katonaságok Kína felé forduljanak, és ne költsenek annyi erőforrást Ukrajnára. Hogy Kínának túl sok idő áll rendelkezésére a virágzáshoz és a növekedéshez, és végül mindez átkerül katonai erőbe, így az is előfordulhat, hogy nem ad nekik időt a felkészülésre. Valószínűleg ezért lebegtetik a 2025-ös adatot is.

Eközben a Pentagon arról számolt be, hogy nem gondolták, hogy a Krímet egyhamar elfoglalja Kijev. Ami őszintén szólva nyilvánvaló. De néha elfelejtem, milyen őrült a nyugati média.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Azok számára, akik nem ismerik Bhutánt: ez egy kis himalájai királyság, amely arról híres, hogy minden nemzeti politikai döntését a boldogságra alapozza.

Úti cél az utazás.

Többet tanultam a boldogságról, mint akadémikusként. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a könyvek és levelek által megszerzett tudást.  Sok mindent élmény kell ahhoz, hogy valóban közvetlen tapasztalatot szerezzünk az életben.

Az alábbiakban felsorolunk néhány fontos dolgot, amit a boldogság felé vezető úton tanultam.

A tartós boldogság érdekében menj mélyre

Amikor az emberek a boldogságról beszélnek, egyesek azt életképes társadalmi célnak tekintik, mert a boldogságpolitika félreérthető úgy, hogy az emberek állandóan mosolyognak és nevetnek.

Bármilyen kellemes a mosolygás és a nevetés, ezeket állandóan csinálni se nem reális, se nem kívánatos. A fájdalmas érzelmek az élet természetes velejárói. Manapság szeretek sírni, ami egy fontos téma. És a szorongás, amelyre hajlamos vagyok, inkább kíváncsi leszek rá, mintsem elbújnék előle.

Az általam értékelt boldogság mélyebb kapcsolaton, célon és reményen alapszik, de van benne hely a szomorúságnak és a szorongásnak is. Valóban, ez a fajta boldogság az, amire egy olyan ország, mint Bhután, vágyik, és szerintem több országnak (és embernek) is ilyen kellene.

Legyen céljaid, de készülj fel arra, hogy elengedd őket

A célok hasznosak lehetnek. Irányt adnak mindennapi életünkben. De könnyű belekötni egy eredmény elérésébe, hisz a boldogságunk múlik rajta.

Ahelyett, hogy abban lennénk, amit a pszichológusok áramlásnak neveznek – egy magával ragadó, pillanatnyi létállapotban, makacsul haladhatunk a cél felé. Még akkor is, ha céljaink elérése nem mindig hoz boldogságot.

Amikor Bhután felé bicikliztem, sokszor elengedtem a gondolatot, hogy valaha is elérjem Bhutánt, és ezzel biztosítottam, hogy az utazásom céltudatos és élvezetes maradjon. És amikor megérkeztem, akármilyen gyönyörű is volt Bhután, a kimerültség és a honvágy uralt. Ha nem vagyunk boldogok az úton, akkor meg kell kérdeznünk, hogy érdemes-e egyáltalán elmenni.

Ne vezessenek félre a történetek

Sok történet szól arról, hogy mit jelent egy boldog élet, de ezeket nem mindig támasztják alá megbízható bizonyítékok. Példa erre a fent leírt „ha ezt elérem, boldog leszek” történet. Egy másik népszerű történet szerint a pénz által vásárolt boldogság. Kutatói pályafutásom nagy részét ennek vizsgálatával töltöttem (és 18 hónapig utaztam).

Egyértelmű, hogy a több pénz (az alapvető szükségletek kielégítésén túl) lényegtelen, ha összehasonlítjuk a jó minőségű kapcsolatokkal, a mentális és fizikai egészségünk gondozásával, valamint a hiedelmeink és értékeink szerint való értelmes élettel. Sajnos azonban ezeket a dolgokat gyakran feláldozzák a többre való törekedésre.

Ezek a történetek továbbra is fennállnak, mert olyan gazdasági rendszert támogatnak, amelynek célja a GDP növelése, nem pedig az emberek és a bolygó jólétének javítása.

Engedélyezze másoknak, hogy adjanak

A meleg és szeretetteljes kapcsolatok elengedhetetlenek a boldog élethez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek könnyen beszerezhetők.

Akadémikusként láttam, hogy az adatokban milyen fontosak a kapcsolatok a boldogsághoz. De sokakhoz hasonlóan nekem is nehezen tudtam megvalósítani ezeket a saját életemben. Nem így tanítanak bennünket, és gyakran azt gondoljuk, hogy az emberek csak akkor fognak szeretni minket, ha megfelelünk bizonyos kritériumoknak, nem pedig feltétel nélkül azért, akik vagyunk.

A kerékpáros utam során leginkább az emberek kedvessége és nagylelkűsége lepett meg. Az emberek meghívtak az életükbe, étellel vagy szálláshellyel kínáltak, még akkor is, ha kevés volt a tulajdonuk. Amikor elindultam, vagy gyanakodtam ezen a nagylelkűségen, vagy túl gyorsan száguldottam tovább, mielőtt meggondoltam volna a megállást. De, idővel megtanultam beengedni az embereket egy mélyebb kapcsolatba és ez nagyobb boldogsághoz vezetett.

Át lehet jutni a válságon

Nem tudtam volna biciklivel eljutni Bhutánba anélkül, hogy ne szembesüljek egy-két válsággal. Valamikor mindannyian válsággal szembesülünk. Lehet, hogy nyalogatjuk a sebeinket, és újra nyeregbe ülünk, de ahhoz, hogy pszichológiailag átjussunk a válságon, mások támogatására van szükségünk. Időt kell adnunk magunknak arra is, hogy megértsük a történteket, és biztosítsuk, hogy céltudatosan haladjunk előre. Ezek mind elengedhetetlenek a rugalmassághoz, és ami segített az utam során.

Nem tudod legyőzni a millió csillagos szállodát

Semmi sem jobb, mintha a csillagok alatt hever egy egész napos hegyi kerékpározás után. Az ember a természetből származik, mégis időnk nagy részét zárt térben töltjük kiépített, gyakran mesterkélt közösségi terekben, amelyek nem felelnek meg az alapvető szükségleteknek. A természet nélkülözhetetlen jólétünkhöz, nem csak azért, hogy a pillanatban nyugodtnak és békésnek érezzük magunkat, hanem azért is, hogy az emberi életet a következő generációkon át fenntartsuk.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

A CNN munkatársának,  Erin Burnettnek adott interjújában Galljamov azt mondta, hogy a növekvő gazdasági gondok és az ukrajnai invázió miatti orosz halálos áldozatok száma végleg eltörölhet minden türelmet „egy öreg zsarnok, egy régi diktátor” iránt.

„Jelenleg egy katonai puccs, vagy nagy vonalakban, egy elit puccs lehetségessé válik” – mondta hétfőn az „OutFront” című műsorban.

„Tehát egy év alatt, amikor a politikai helyzet megváltozik, az ország élén egy nagyon gyűlölt, népszerűtlen elnök áll, a háború pedig nagyon népszerűtlen, ezért a puccs valós lehetőséggé válik.”

Burnett kérdésére, hogy katonai puccsról beszél-e, Galljamov igent mondott, de „polgári szövetségesekkel”. Miközben Oroszország, Ukrajna elleni inváziójának első évfordulójához közeledik, az ukránok heves ellenállása, valamint Németország és az Egyesült Államok harckocsi-adományozása közepette, Putyin rendszertelen személyzeti filmeket készít, és „úgy néz ki, mintha vesztésre állna” – mondta az orosz politikai kommentátor.

„Az oroszoknak nincs szükségük Putyinra, ha nem erős” . Az ukrajnai győzelem nélkül Putyinnak gondot okozna a jövő évi elnökválasztás megnyerése – mondta Galljamov. Megjósolta, hogy Putyin ehelyett lemondhatja a választást és hadiállapotot hirdethet ki.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Ukrajna kétségbeesetten szeretné elrejteni az oroszok ellen harcoló aktív NATO-katonákat. Az alábbi rövid videó rémisztő és megrázó képeket tartalmaz NATO aktív szolgálatot teljesítő katonák lefejezett és kéz nélküli holttesteiről.

https://halturnerradioshow.com/index.php/en/news-page/world/active-duty-nato-country-troops-found-beheaded-and-hands-cut-off-in-soledar-ukraine

A videó hátborzongató és rémisztő képeket mutat be a tényleges halálról. A nézés melletti döntés megfontolás erősen ajánlott: Még borzalmasabbá téve a helyzetet, hogy az orosz törvényszéki orvosszakértők felfedik, hogy ezek a katonák ÉLTEK, amikor levágták a fejüket és a kezüket. A sebekből kifolyó vér világossá teszi, hogy ezeknek az embereknek a szíve még mindig dobogott, amikor levágták a fejüket és a kezüket.

Ez arra utal, hogy az ukránok meggyilkolták az aktív NATO-katonákat, így nem tudták őket élve elfogni, ami bizonyította volna aktív szolgálati státuszukat! Függetlenül attól, hogy a férfiak éltek-e, vagy sem, amikor lefejezték őket, , a szörnyű valóság az, hogy Ukrajna ezt azért tette, hogy megakadályozza, hogy ezeket a férfiakat AKTÍV NATO-KATONÁKNAK azonosítsák.  A NATO szócsövei hónapok óta folyamatosan tagadták, hogy aktív résztvevői lennének a háborúnak. Ez a videó meghazudtolja ezeket az állításokat.

FRISSÍTÉS 6:35 EST — A WAGNER PMC orosz katonai magánvállalkozó csapatai hasonló lefejezett katonákat találtak Bahmutban. Mobiltelefonjaikról sikerült azonosítaniuk őket. Bakhmutban az így talált katonák Lengyelországból és Izraelből származtak.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Amikor hétfőn megérkeztek a Fehér Házba, az újságírók megkérdezték, hogy Biden átadja-e a repülőgépeket Ukrajnának. Biden így válaszolt: „Nem.”

Jurij Sak, Ukrajna védelmi miniszterének tanácsadója a múlt héten azt mondta a Reutersnek, hogy Ukrajna azt tervezi, hogy a harckocsik utánpótlását követően harci repülőgépek, például az F-16-os harci repülőgépek beszerzését tervezi.

Ukrajna a múlt héten nyert lendületet, amikor az Egyesült Államok és Németország is megígérte, hogy tankokat küld Ukrajnába, miután Németország hetekig habozott a Leopard 2 harckocsik küldésén.

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök hétfőn utalt arra, hogy újabb ígéreteket tesznek Ukrajna katonai támogatására, és kijelentette, hogy „az Ukrajna védelmi erejének megerősítésére irányuló minden tevékenység NATO-partnereinkkel való egyeztetés alatt áll”.

Úgy tűnt azonban, hogy Olaf Scholz német kancellár is ellenzi a vadászrepülőgépek küldését.

Scholz, aki éppen Dél-Amerikában utazik, sajnálatát fejezte ki a repülőgépekről szóló vita miatt.

Szombaton egy chilei állomásán kijelentette, hogy komoly vitára van szükség, nem pedig „egymás túl igérési versengésre…, amelyben talán inkább a belpolitikai motívumok állnak az előtérben, mint Ukrajna támogatása”.

Arra az újságírói kérdésre, hogy Franciaország fontolóra venné-e vadászrepülőgépek Ukrajnába küldését, Emmanuel Macron francia elnök hétfőn azt mondta, „semmi sem kizárt”, de több feltételt is megfogalmazott egy ilyen lépés megtétele előtt. Ezek között szerepel, hogy a felszerelés nem érint orosz földet, nem vezet a feszültség eszkalációjához, és nem „gyengíti a francia hadsereg kapacitásait”.

Franciaország és Ausztrália hétfőn bejelentette, hogy közösen több ezer 155 mm-es tüzérségi lövedéket gyártanak és küldenek Ukrajnába.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szintén hétfőn felszólította Dél-Koreát, hogy küldjön közvetlen katonai támogatást Ukrajnának. A szöuli kormány egyre növekvő fegyverexportőr, és jól felszerelt, az Egyesült Államok által támogatott hadsereggel rendelkezik.

A harctérrtől Ukrajna hétfőn közölte, hogy az elmúlt 24 órában az orosz támadásokban további öt civil halt meg, további 13-an pedig megsebesültek, de a két fél továbbra is holtponton áll a kelet-ukrajnai kemény harcokban.

A hatóságok szerint az áldozatok között van egy nő, aki meghalt, és három másik személy megsebesült az északkeleti Harkov városa, Ukrajna második legnagyobb városa elleni orosz támadásokban. Az orosz erők a közel egy évig tartó háború elején elfoglalták Harkiv térségének nagy részét, de az ukrán ellentámadások tavaly augusztusban többnyire visszavették az irányítást.

Ukrajna azt közölte, hogy a dél-ukrajnai Herszon városában vasárnap három ember meghalt és hat megsebesült az orosz csapásokban. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közölte, hogy lakóépületek, kórház, iskola, buszpályaudvar, posta és bank is megrongálódott az ágyúzás következtében.

Zelenszkij hétfőn Odesszában újságíróknak elmondta, hogy az orosz erők bosszút akarnak állni Ukrajna harctéri sikereiért.

A brit védelmi minisztérium hétfőn a Moszkva ukrajnai invázióról szóló hírszerzési közleményében arról számolt be, hogy Oroszország „valószínűleg nyitva tartja” a részleges mozgósítás lehetőségét csapatai növelése érdekében, miután olyan hírek láttak napvilágot, miszerint az orosz határőrök megállítottak kirgiz migráns munkásokat. Elvették útleveleket, hogy ne hagyják el az országot, mert a nevük szerepel a mobilizációs listákon.

A brit minisztérium szerint Oroszország „nagy valószínűséggel” továbbra is keresi a lehetőségeket annak biztosítására, hogy rendelkezzen a főbb ukrajnai bűncselekmények végrehajtásához szükséges személyzettel.

Az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács vezetője, Olekszij Danilov az RFE/RL-nek elmondta, hogy Moszkva új offenzívára készül február 24-én, az orosz invázió évfordulóján.

„Most a maximális aktiválásra készülnek, és úgy gondolják, hogy az évfordulóra már lesz valami eredményük” – mondta Danilov. Nem titok, hogy február 24-ig új hullámra készülnek, ahogy ők maguk mondják.

A jelentéshez néhány információ a The Associated Press, a Reuters és az Agence France-Presse oldalától származik.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________