Iskoláink tanárainak többsége aggódva figyeli azokat a folyamatokat, amelyek a magyar közoktatás háza táján kialakultak, illetve az éppen futó tanév közepén kialakulni látszanak. Sok tanár, ki tudja hányadszor, csatlakozott a szakszervezet által meghirdetett országos sztrájkokhoz, s egyre többen érezzük úgy, hogy nem lehet és nem szabad szótlanul elmenni amellett, hogy az aktuálpolitika játszótérnek tekinti az iskolát. Azt az életteret, ahol gyermekeink – több esetben a saját gyermekeink is – életük java részét élik le, és próbálják kibontakoztatni a bennük rejlő képességeket.

Aggódunk és féltjük mindazt az eredményt és eredményességet, amiért egyesek egy élet munkáját hagyták hátra, mások az épp most induló karrierjüket tették fel, megint mások pedig idő közben csatlakoztak, hogy itt Piripócson is legyenek olyan intézmények, amelyek emberséggel, de következetesen nevelik fel a rájuk bízott legnagyobb kincset, az utókor erejét, a saját gyerekeinket.

Nem szeretnénk pártpolitikai alapon állást foglalni, ahhoz túlságosan sokszínűek vagyunk! Nem szeretnénk senkit a fizetésemelés iránti jogos és szükségszerű igényeinkkel traktálni, mert már a csapból is ez folyik. Azokra a problémákra szeretnénk őszintén felhívni a felelősen élő és gondolkodó piripócsi emberek figyelmét, amelyek azonnali megoldása nélkül összeomolhat a közoktatásba vetett hit és közbizalom, maga az ingyenes közoktatási rendszer. Ennek bekövetkezése nem csak az ország távoli pontjain, vagy a fővárosban fog nehézséget jelenteni majd, hanem itt, Piripócson is!

Konkrétan miért is aggódunk? Pár kiragadott vezérgondolat:

• Szabad tankönyvválasztás nélkül sok esetben nem korszerű és nem a legjobb ábraanyaggal, valamint nem mindenki számára érthető magyarázatokkal ellátott tankönyvekből kényszerülünk tanítani.
• Az iskola, mint közintézmény számára központilag biztosított anyagi fedezet és feltételrendszer mellett csak az iskola Alapítványának segítségével tudunk a szülők és gyerekek jogos higiéniás és mentálhigiéniás igényeinek megfelelni.
• Ha a pedagógusoknak ingyen kell túlórázniuk, nem lehet elvárás a szakszerű helyettesítés.
• Ha a tanárt dolgoztatni kívánják, s regenerációra szánt pihenő idejüket lecsökkentik, vajon a gyermekek terhei csökkenni fognak?
• Ha a digitalizáció elvárás, tényleg mindenkinek adottak hozzá a feltételei? Valóban minden család rendelkezik, alanyi jogon internet hozzáféréssel és megfelelő minőségű eszközökkel?
• Ha a tanárok előtt nincs motiváció, máshol fogják megtalálni boldogulásukat, az állandóan cserélődő emberek miatt pedig az iskola nem fog közösségként funkcionálni.
• Ha a tanárok egymással fognak versengeni, a gyerekekre valószínűleg már nem marad sem kedvük, sem idejük…
• Ha pont a tanárok nem szólhatnak bele a munkájuk elvégzésével kapcsolatos feltételek alakításába, akkor a magyar társadalom kitől is várja az egyre égetőbb kulcskérdések megoldását?!
• Tényleg a jelenleg élő Nemzeti Alaptanterv adja meg az európai versenyképességünk alapjait? Valóban a gyermekfelügyeletet az elsődleges szempont?

Kérjük, hogy álljanak mellénk, legyenek türelemmel és segítsék ezen a fronton is munkánkat, hiszen a célunk közös, az eredményeknek is közösen örülünk és a kudarcok is kihatnak mindannyiunk életére!

Boldog Új Esztendőt Kívánunk Piripócsnak!

dátum: 2023.01.23.

aláírás: (az utolsó „magyar pedagógusoknak” csúfolt, még ki nem rúgott munkaszolgálatosok)

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________