Január 11. óta Soledar a Wagner zsoldos csoport részleges ellenőrzése alatt áll, az Egyesült Államok Háborús Kutatási Intézete és az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériumának értékelése szerint.

A január 12.-i orosz bombázás azonban megerősítette az ukrán értékeléseket, ami szerint a város elleni küzdelem továbbra is intenzív.

Az eredménytől függetlenül ez a konkrét csata, és számos más fejlemény rávilágít, hogyan áll az ukrán háború, és hová vezethet.

Három konkrét tanulságról beszélhetünk: Először is, még a kis terület nyerésért is rendkívül drágán kell fizetni emberanyagban és az felszerelésben, és csak az elhúzódó harcok után érhetők el eredmény, ami mindkét oldalon jelentős veszteségeket okoznak, és jelentős erőforrásokat kötnek le. Ha Oroszország végül képes elfoglalni a Soledar-ot, akkor ezt csak úgy tudja megtenni, ha a várost a földig rombolja.

A Soledar elfoglalása csak egy lépés lesz a közeli Bakhmut elfoglalásához, ami az egyik nagyváros Donetski Oblastban. Ugyanakkor itt az ukrán erők továbbra is határozottan irányítják az eseményeket, még akkor is, ha Oroszországnak sikerrel járna a Soledarban tett erőfeszítése. Az ukrán védekezés előre jelzett összeomlása a Donyski régióban, vagy a stratégiai visszavonulás semmiképpen sem veszi figyelembe a következtetéseket.

A másodszor mindkét fél fenntartja a maximális célokat, és úgy tűnik, hogy általában nem hajlandók erőfeszítéseket folytatni a tárgyalásos rendezés felé. Ennek ellenére az oroszországi emberi jogi biztosok és Ukrajna, Tatiana Moskalkova és Dmytro Lubinets, Ankarában a közelmúltban tartottak találkozót, ahol megállapodtak foglyok cseréjében, és ahol mindkét fél belweegyezett, hogy folytatja humanitárius párbeszédet.

Az orosz szempontból a Soledar elleni hatalmas támadások, és a Donetski Oblast orosz és ukrán erők között a frontvonal mentén zajló, folyamatban lévő csaták rendkívül költségesek emberanyag és a lőszer szempontjából. Ennek csak akkor van értelme, ha a Kreml célja továbbra is a szeptemberi népszavazások után elcsatolt, mind a négy régió megszállása.

Ahogy a harcok fokozódtak a csatamezőn, úgy fokozódik a különböző orosz politikai frakciók között is. Egyrészt a Soledar elleni támadást a Wagner csoport erői vezetik, amit Yevgeny Prigozhin, az orosz elnök, Vlagyimir Putyin közeli szövetségese vezet.

Lehet, hogy a Prigozhint részben annak a lehetősége motiválta, hogy hozzáférést kapjon a közeli só- és gipszbányákhoz. De a látszólagos sikerét a csatatéren is felhasználta, hogy felgyorsítsa befolyását Putyin belső körében, nem tartva vissza az orosz katonaság felső  vezetőinek erőfeszítéseit.

Miközben Prigozhin még megnyerheti a Soledar elleni küzdelmet, elvesztett több politikai csatát, amikor közeli szövetségese, Szergej Surovikint, a kritikus ukrán infrastruktúra elpusztítására irányuló kampány fő irányítója, január 11.-én felváltotta Valery Gerasimovot, mint az ukrán háború általános parancsnokát. Gerasimov tavaly februárban volt az eredeti orosz invázió megtervezője. Tehát kinevezése egy másik jel, hogy Putyin nem adta fel a maximalista háborús céljait.

Ez viszont a háborúban kiemeli a második front megnyitásának kísértetét. A nyugat ukrán Lviv városban tett látogatása során, az ukrán elnök, Volodymyr Zelensky újból figyelmeztetett a Belaruszból induló invázió veszélyére. A közelmúltban felmerült moszkvai és a minszki védelmi együttműködés fényében, valamint január végén csatlakozott katonai gyakorlatokhoz kapcsolódóan, ez továbbra is jelentős veszélyt jelent Ukrajnára.

A Surovikin helyettesítése Gerasimov-nal akkor történik, amikor az Ukrajna elleni drón- és rakétatámadások könyörtelen kampánya véget ért – anélkül, hogy elérte volna az ukránok védekező szellemének megszűnését. Ez részben azt jelezheti, hogy a kimerültek az orosz fegyver és lőszer készletek. De Donbasban az intenzívebb földi csatákkal együtt ez azt is jelzi, hogy megújul az orosz összpontosítás a felszíni háborúra és a jövőbeli terület nyerés elvárására.

Putyin változtatásai a katonai vezetésben valószínűleg további orosz támadásokat valószínűsítenek Donbasban, és egy második frontot nyithatnak Belaruszból. Oroszországban részleges, és kaotikus mobilizációra került sor ősszel, és októberben sikerült a Khersonból származó erőket evakuálni és újra telepíteni.

Ez a Kremlnek biztosított jelentős időt az erők az átcsoportosítására, az újonnan mozgósított csapatok kiképzésére és integrálására. Az orosz tüzérség és a légierő uralkodó fölényével együtt potenciális előnyt biztosít a jövőbeli támadások során.

A harmadik és hosszabb távú tanulság a nyugati támogatás szükségessége. Fontos lépés a kötelezettségvállalás, hogy több légvédelmi rendszert és csatatéri járműveket küldjenek Ukrajnába. A kézbesítés után azt is jelzi, hogy a Nyugat határozottan elmarad Ukrajna védelmi erőfeszítéseitől, tehát támogatnia kell Kijevet a teljes területi integritás helyreállítása érdekében.

Mivel azonban időnként igen lassú a nyugati szállítás, a brit, a lengyel, a francia és a német katonai kellékek valószínűleg nem befolyásolják a Soledar elleni jelenlegi csata eredményét.

Összességében tehát az elmúlt héten a Soledarban és annak környékén zajló események szemléltetik, hogy függetlenül a jelenlegi harcok eredményétől, ez nem fordulópont. Ez egy újabb erős jel, hogy a háború valószínűleg hosszú és költséges lesz.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________