Az intézkedések a NATO által Ukrajnában, Oroszország ellen folytatott proxyháború masszív eszkalációját jelentik. Egy olyan eszkalációs spirál részét képezik, amely felveti egy harmadik nukleáris világháború veszélyét. Német politikusok és sajtóorgánumok agresszív kampányt folytatnak, hogy az ukrán hadsereget harckocsikkal és más nehéz hadifelszereléssel lássák el.

„Mindent meg kell tennünk, és ebbe beletartoznak a Leopard tankok is” – mondta a Bundestag (szövetségi parlament) alelnöke, Katrin Göring-Eckardt (zöldek) a Funke Media Groupnak. A védelmi bizottság elnöke, Marie-Agnes Strack-Zimmermann (liberális demokraták, FDP) a Twitteren nyáladzott: „Erőfeszítéseink beváltak. De nem hagyjuk magunkat. A Marder után jön a Leopárd.

Saskia Esken, a kancellár szociáldemokraták (SPD) társelnöke, amely a hétvégén Berlinben ülésezett, további fegyverszállításokat is kilátásba helyezett. Ukrajna továbbra is „humanitárius, pénzügyi és katonai” támogatást fog kapni. Az azonban továbbra is fennáll, hogy a szankciókat és a fegyverszállításokat nemzetközi partnerekkel egyeztessük – mondta – „különösen  az Amerikai Egyesült Államokkal”.

Világos, hogy ez mit jelent. A közös német-amerikai bejelentés után gyalogsági harcjárműveket szállítanak Ukrajnába, a harckocsik bevetése már csak idő kérdése. Robert Habeck (zöldek) gazdasági miniszter vasárnap az ARD „Jelentés Berlinből” című műsorában utalt arra, hogy a harckocsikról és a további fegyverszállításokról már a színfalak mögött döntöttek.

A múlt hét „bebizonyította, hogy a német kormány a többi baráti szövetséges állammal együtt döntéseit mindig a csatatéren kialakult helyzethez igazítja, hogy maximális támogatást nyújtson Ukrajnának” – jelentette ki Habeck. Hiszen „ha végigkíséri a hosszú utat az első, még mindig vitatott páncéltörő rakétákkal kapcsolatos döntésektől az önjáró tarackokig, most pedig a Marderekig, akkor a német kormány döntéseiben is óriási dinamika van. És úgy gondolom, hogy ez a dinamika mindaddig folytatódni fog, amíg ez a háború dinamikusan fejlődik.”

Amikor az ARD konkrétan megkérdezte, hogy ez azt jelenti-e, hogy nem zárta ki a Leopard-2 és Leopard-1 harckocsik szállítását, Habeck azt válaszolta: „Nem, természetesen nincs kizárva.” Hozzátette: a helyzetet „mindig vizsgálják, egyeztetünk a többi országgal, és a döntések továbbra is ezen a folyosón születnek majd”. A Mardersről szóló döntés „már régen esedékes volt”, és „jó, hogy meghozták”. Hozzátette, hogy most figyelni fogják,  hogymegbizonyosodjanak arról, hogy ezek a dolgok eljutottak-e oda, és megnézik, hogyan alakul a vita”.

Valójában, ez nem egy „vita”, hanem nonstop háborús propaganda, amelynek célja a konfliktus további eszkalációja. Különösen agresszív szerepet játszanak a zöldek, akik minden más pártnál jobban nyilatkoznak a háborút kedvelő, jómódú középosztályi rétegekről. Vezető képviselőik nemcsak több tucat, hanem több ezer harckocsit kérnek Ukrajnába.

A decemberi Berliner Zeitungeventen a zöldpárti európai politikus, Anton Hofreiter azt követelte, hogy Ukrajnát vagy vegyék fel a NATO-ba, vagy 3200 (!) Leopard harckocsit szállítsanak Kijevbe. Hofreiter nyilvánvalóan komolyan gondolta azt, ami tiszta őrületnek hangzik. A Berliner Zeitung az eseményről szóló beszámolójában azt írja, hogy a zöld politikus a kritikus kérdésekre válaszolva is megvédte követelését; többek között azzal a kijelentéssel, hogy Putyin olyan volt, mint egy „utcai gengszter, aki csak akkor hátrál meg, ha betörik az orrát”.

Ez fasiszta beszéd. A „szabadság” és a „demokrácia” hivatalos propagandája ellenére a jelenlegi német háborús politika a német imperializmus sötét hagyományába illeszkedik. 82 évvel a Szovjetunió elleni náci megsemmisítő háború után, amelyben csaknem 30 millió ember esett áldozatul, ismét német tankok gurulnak Oroszország ellen.

Nyilatkozatában „Nincs tankszállítás Ukrajnába! Állítsák meg a harmadik világháború fenyegetését!” a Sozialistische Gleichheitspartei (Szocialista Egyenlőség Pártja, SGP) ezt írja a német háborús célokról:

Az újraegyesítés óta az uralkodó osztály szisztematikusan azon dolgozik, hogy Németország vezetése alá szervezze Európát annak érdekében, hogy geostratégiai és gazdasági érdekeit világszerte érvényesítse. Most Oroszország Ukrajna elleni invázióját használja ürügyül, hogy elindítsa a legnagyobb újrafegyverkezést, és hogy ismét lecsapjon Oroszországra. A német imperializmust nemcsak geostratégiai érdekek és Oroszország hatalmas nyersanyagtartalékai foglalkoztatják, hanem a XX. századi háborús vereségek megtorlási vágya is.

A német tábornokok ismét egy teljes körű német tankháborúról beszélnek Oroszország ellen. A Die Welt kommentárjában „Végre, kancellár! De most harckocsikat is küldj Ukrajnának” – írja Klaus Wittmann nyugállományú dandártábornok:

De most a német kormány döntését felszabadító csapásnak kell tekintenie, és ne habozzon tovább a harckocsikkal kapcsolatban sem. Nyilvánvaló, hogy a légvédelem és a tüzérség mellett Ukrajnának sürgősen szüksége van páncélozott harcjárművekre, ha tovább akar lépni az orosz csapatok visszaszorításában és az ellopott területek visszafoglalásában.

Németországnak vezető szerepet kell vállalnia abban, hogy lehetővé tegye az ukrán hadsereg számára az ellentámadást indítását. „Ha Németország végre kezdeményezne, sokan követnék, és ez egy nagy hatású összehangolt akció lenne” – írja Wittmann. „Bár a lánctalpas járművek még most is lehetségesek fagyos talajon – teszi hozzá –, legkésőbb tavasszal a hatékony és jelentős ellentámadásokhoz  kellő számban és képzett személyzettel páncélozott harcjárműveknek kell rendelkezésre állniuk.

A média mára már nyíltan kimondja: a NATO országok Oroszországgal háborúznak Ukrajnában, és azt a célt követik, hogy katonailag legyőzzék az atomfegyverrel rendelkező Oroszországot. „Január 6-án Németország belépett az orosz-ukrán háborúba, ez egy proxy háború, amit Ukrajnának meg kell nyernie, vagy Németország elveszíti” – írja Nikolaus Blome, az RTL és az n-tv műsorszolgáltatók politikai osztályának vezetője. A Der Spiegelhez írt vendégkommentárjának címe: „Marder tankok Ukrajnának: Olaf Scholz most a háború részese.”

Scholznak, Blome-nak és a politikában és a médiában tevékenykedő többi háborús szítónak el kellene magyaráznia, milyen következményekkel jár eszkalációs politikájuk. Hány százezer vagy millió életet hajlandók feláldozni az Oroszország felett aratott „hagyományos” katonai győzelemért? Egyértelmű, hogy a konfliktus nukleáris eszkalációja – amelynek veszélye minden fegyverszállítással növekszik – nemcsak Európát nukleáris sivataggá változtatná, hanem az egész emberi faj fennmaradását is kérdésessé tenné.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________