De a karácsony komor lesz Oroszország számára is. Moszkva rövid, győzelmes hadjáratot tervezett. Ehelyett Ukrajna keserű leckét mutatott a modern háborús harcokról és a nemzeti ellenálló képességről. Az ukránok folyamatosan rontották Oroszország katonai kapacitását azáltal, hogy károsították erőit a csatatéren és a támogató területeken. Világszerte, de Oroszország saját katonáinak, parancsnokainak és polgárainak tudatában is  aláásták Oroszország hírnevét. Az ukránok lehetőség szerint kerülik a módszeres, nagy kiterjedésű csatákat, helyette közelharcban vesznek részt, ha térnyerésre van lehetőségük.. Ukrajna kiszorította Oroszországot Kijevből, visszavette az északkeleti Harkov tartományt, és felszabadította a Donbász egyes részeit. Legutóbb Hersont szabadította fel, az egyetlen tartományi fővárost, amelyet Oroszországnak sikerült elfoglalnia.

Túl korai azonban Oroszországot leírni . Vlagyimir Putyin orosz elnök új katonai parancsnokot, Szergej Surovikin tábornokot nevezett ki az invázió élére, Surovikin pedig brutálisabbnak és rátermettebbnek tűnik, mint elődei. Egyik első parancsával elindította azt az erőteljes és szörnyű légi hadjáratot, amely Ukrajna energia-infrastruktúrájának nagy részét tönkretette – ezt a civil központú taktikát, amelyet az orosz erők először Szíriában vetették be. Surovikin volt a felelős azért, hogy Oroszország visszavonult Herszonból, de ellentétben azzal, amikor Oroszország kivonult Kijev közeléből vagy Harkovból, Surovikin gondoskodott arról, hogy ez a visszavonulás jól szervezett és jól levezényelt legyen.

Surovikin érkezése az orosz stratégia újabb adaptációját jelenti Ukrajnában. Bár Putyin rájöhet, hogy nem fogja tudni elfoglalni Kijevet, Oroszország elnöke továbbra is azt hiheti, hogy elfoglalhatja mind a négy tartományt, amelyeket nemrégiben (és illegálisan) elcsatolt: Donyecket, Herszont, Luhanszkot és Zaporizzsját. Surovikin e tervek kritikus megvalósítója. Putyin reméli, hogy a háború elhúzódásával és a tél beköszöntével Európa leállítja Ukrajna nagy mennyiségű segítségnyújtását, hogy a kontinens megpróbálja helyreállítani az orosz gázimportot. Úgy véli, hogy ez a potenciális támogatottság-csökkenés megnyitja az utat egy új, sikeres orosz offenzíva előtt. Egy ilyen offenzíva végrehajtásához számít Surovikinre, hogy átszervezi a hadsereget, hogy az zökkenőmentesebben, következetesebben és hatékonyabban működjön.

Nehéz lesz Surovikinnek sikeresnek lenni, tekintettel az orosz hadsereg számos problémájára, például romló felszerelésére és alacsony moráljára. De Surovikin azon dolgozik, hogy egyesítse a parancsnoksága alá tartozó hadsereget. Szinte bizonyosan olyan harci terveket dolgoz ki, amelyek egyértelműen fókuszáltak, ellentétben a múltbeli támadásokkal, amelyek szétszórták az orosz csapatokat. Ha Kijev meg akarja őrizni az előnyét, előre kell látnia Surovikin stratégiáját, miközben meg kell őriznie a nyugati támogatást – ez pedig azt jelenti, hogy folytatni kell az innovációt a csatatéren.

LE, NEM PEDIG KI

Azok számára, akik követték a háborút, ismerősen cseng majd sok minden, amit Oroszország 2023-ra tartogat. Moszkva például továbbra is a NATO agressziójával kapcsolatos propagandát fog hangoztatni, hogy megpróbálja visszatartani Kínát, Indiát és más, jelenleg semleges államokat a nyugati szankciókban való részvételtől. A félretájékoztatást is felhasználja annak biztosítására, hogy Oroszország saját lakossága továbbra is támogassa a konfliktust. Az oroszok megnyugtatása különösen fontosnak bizonyul majd, amikor Moszkva elkerülhetetlenül további katonai bevetéseket hajt végre. Még a diktátoroknak is oda kell figyelniük a belpolitikára.

Hasonlóképpen Putyin is fenntartja energiaharcát. Továbbra is megfosztja Európát a gáztól, abban a reményben, hogy az EU arra kényszeríti Kijevet, hogy a hőmérséklet csökkenésével tűzszünetet kezdeményezzen. Emellett további támadásokat fog végrehajtani Ukrajna energiaellátása ellen. Putyin számítása szerint az ukrán erőművek elleni orosz csapások nemcsak az ország lakosságát fagyasztják le, hanem Ukrajna külső segítsége is csökkenhet. A külföldi befektetők végül is valószínűleg nem térnek vissza az országba, ha megbízhatatlan az áramellátás. De ha a támadások nem is tartják távol a befektetőket, Kijev számára akkor is gazdaságilag költségesnek bizonyulnak, mivel leállítják a 2022 júliusában megkezdett ukrán energiaexportot.

Az orosz stratégia más elemei azonban újak lesznek, és Surovikin kritikus szerepet játszik a változásokban. Úgy tűnik, hogy a tábornok az első katonai vezető, akit Putyin egyértelműen támogat, és Avril Haines amerikai titkosszolgálati igazgató legutóbbi beszéde szerint az orosz elnök már jobban tájékozott a fegyveres erők napi műveleteiről. Ha Putyin biztos abban, hogy jobban tájékozott, mint október előtt volt, akkor nagyobb valószínűséggel fordítja figyelmét számos más kihívásra, amellyel Oroszország jelenleg szembesül, nagyobb autonómiát biztosítva Szurovikinnak. Surovikin felhasználhatja ezt a viszonylagos cselekvési szabadságot, hogy egységesebb ellenőrzés alá vonja Oroszország széttört katonai és zsoldos csoportjait. Bizonyára jobban fogja integrálja Oroszország légi és szárazföldi hadműveleteit, és gondoskodni fog arról, hogy országa harctéri tevékenységei és információs műveletei jobban összehangolódjanak.

A konszolidáció önmagában nem teszi Oroszország csapatait valóban harckésszé. Surovikin egy olyan hadsereget irányít, amely alacsony moráltól szenved, és folyamatosan elveszíti embereit és legjobb felszereléseit. Egyelőre a bizonyítékok arra utalnak, hogy az Oroszország által a halottak és sebesültek pótlására mozgósított csapatok nem részesülnek olyan igényes kiképzésben, amelyre szükségük lenne a sikeres hadviseléshez..A tél folyamán Surovikin főleg védekezni fog, és mindent megtesz, hogy megőrizze pozícióit a folyamatos ukrán támadásokkal szemben.

És megkezdi az orosz csapatok felkészítését az új műveletekre. Szurovikin például a megtépázott egységek újjáépítésén fog dolgozni úgy, hogy több tízezer újonnan mozgósított katonát telepít Ukrajnába. Ha ezek a csapatok rossz minőségűnek bizonyulnak, dolgozhat az oroszországi kiképzés javításán. Megpróbálja kihasználni Oroszország folyamatos ipari mozgósítását, hogy több és jobb fegyvert állítsanak elő. Ezenkívül rendszereket állíthat fel a kulcsfontosságú ellátási útvonalak védelmére, rugalmasabb logisztikai hálózatot építhet ki, valamint hadianyagot és készleteket halmozhat fel a jövőbeli támadó műveletekhez.

Surovikin valószínűleg alaposabb a támadások tervezését és végrehajtását fogja eredményezni. Arra fog törekedni, hogy Oroszország hadereje összehangolódjon a csatatéren, és javítsa országa taktikáját azzal a céllal, hogy elkerülje elődei gyakran darabos és koordinálatlan megközelítéseit. A tábornok pedig továbbra is azon fog dolgozni, hogy megnehezítse Ukrajna előrejutását. Surovikin például folytatni fogja az ukrán infrastruktúra elleni támadásokat, amely taktikával mind az ukrán, mind a nyugati katonai erőforrásokat elzártja Kijev támadó hadműveleteitől. Ugyanakkor Ukrajnának nincs kapacitása Oroszországon belüli infrastruktúra hasonló tönkretételére, ennek ellenére az ukránok csapásokat mérnek az orosz légi bázisokra. „Az ukránok nyernek a csatatéren, de ezen a stratégiai szinten nem tudnak visszaütni az oroszokra.

Surovikin valószínűleg több „erőgazdaságos” küldetést fog végrehajtani: olyan katonai tevékenységeket, amelyek során az egyik fél megpróbálja becsapni ellenségét oly módon, hogy az nagyszámú katonát állítson be terméketlen feladatokra. Oroszország például kis létszámú katonakontingenseket helyezett el Fehéroroszországban, hogy kényszerítse Ukrajnát nagyobb mennyiségű katona Kijev környéki állomástatására, megfosztva az ukrán hadsereget a máshol felhasználható csapatoktól. Surovikin valószínűleg több hasonló tevékenységet fog végezni, hogy katonájának nagyobb esélye legyen a sikerre, amikor a következő lépéseit tervezi. Hacsak Oroszországot nem ütik ki, Surovikin olyan támadó szárazföldi hadműveleteket akar indítani, amelyek befejezése esetén a Putyin által annektált tartományok egészét vagy nagy részét Oroszországnak biztosítanák.

A tábornok természetesen tudja, hogy Ukrajna ismét megpróbálkozhat az elvesztett területek visszafoglalásával. Ennek eredményeként már arra utasítja a hadsereget, hogy építsenek több védelmi állást az Oroszország által ellenőrzött területen. Surovikin valószínűleg politikai tevékenységet is folytat Ukrajna Oroszország által elfoglalt részeinek „oroszosítása” érdekében. Ez a folyamat hasonlít majd arra, amit Oroszország Herszonban csinált: a helyi gazdaságot az ukrán hrivnyáról a rubelre átállították, megváltoztatták az iskolai tantervet, és az ukrán gyerekeket ellopták és Oroszországba küldték őket örökbefogadásra. Az majd kiderül, hogy ezek hatékonyabbak lesznek-e a jövőben.

LÉPÉSEK ÉS ELLENLÉPÉSEK

Jelenleg még az ukrán hadseregnek van előnye. A háború kezdetétől eltérően az ukrán vezetők döntik el, hol és mikor vívják a csatákat. Meg kell határozniuk, hogyan hajtják végre a harctéri hadjáratokat. Megvan a lendület, és nem akarnak lemondani róla. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a végtelenségig Ukrajna kezében lesz a kezdeményezés. Ahhoz, hogy a csúcson maradjanak, az ukránoknak meg kell érteniük Putyin és Surovikin terveit, majd megakadályozni azokat.

Először is ez azt jelenti, hogy Kijevnek továbbra is szembe kell néznie Oroszország információs hadviselésével. Moszkva azon dolgozik, hogy meggyőzze az európaiakat arról, hogy az emelkedő fűtési számláikat országaik Ukrajnának nyújtott támogatása okozza, remélve, hogy ez képes meggyőzni ezeket az államokat arról, hogy a költségek nem érik meg. Az Egyesült Államok partizánhadosztályainak szításával is megpróbálja aláásni Washington támogatását. Ha a Kremlnek sikerül elfordítani a NATO-államokat Kijev támogatásától, az pusztítónak bizonyulhat: Ukrajna számára, mivel az Egyesült Államok és Európa katonai és gazdasági támogatása elengedhetetlen volt a harctéri sikerhez.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és okos csapata olyan üzeneteken dolgozik, amelyek célja a nemzetközi közösség szimpátiájának fenntartása. De a háborút a nyugati újságok címlapján és a Nyugat gondolkodásának élvonalában kell tartaniuk. Ennek legjobb módja a győzelem. Minél több győzelmet tud felmutatni Kijev, annál több finanszírozást és fegyvert fog kapni a Nyugattól (a tárgyalásra való felszólítás helyett).

A sikerhez azonban Ukrajna katonai stratégiájának fejlődnie kell. Előre kell látnia és le kell győznie Surovikin harctéri akcióit. Ennek érdekében az ország valószínűleg fokozottan felügyeli Oroszország frontvonalait, logisztikai csomópontjait és parancsnoki központjait, ami segíthet azonosítani az általa kihasználható gyengeségeket. Ukrajnának emellett ki kell terjesztenie katonák és fiatal katonai vezetők Európába küldésére irányuló programját intenzívebb kiképzésre, így az amúgy is fölényben lévő csapatok még jobbak lesznek az orosz csapatoknál. Ukrajnának pedig továbbra is meg kell találnia a módját az inváziót elősegítő orosz kapacitások lerontásának, beleértve az orosz logisztikai, szállítási és parancsnoki csomópontokat. Ukrajna a közelmúltban két orosz légi bázist támadott meg Ukrajnától több mint 600 kilométerre. Ezeket a csapásokat valószínűleg meg akar majd ismételni. Az ilyen mély támadások pszichológiailag érintik az oroszokat, kihatnak Putyin belpolitikai helyzetére, és stratégiai dilemmába kényszerítik Oroszországot azzal kapcsolatban, hogyan mérje össze Ukrajnában tett katonai erőfeszítéseit a hazai bázisok védelmével.

E lépések végrehajtása során az ukrán vezetők és tervezők segíthetnek megakadályozni egy energikusabb, integráltabb és fantáziadúsabb orosz hadsereg kialakulását. És ha Ukrajna továbbra is nyerni tud a csatatéren, Kijev megpróbálhatja elszigetelni és esetleg elfoglalni az egész Donbászt és a Krímet. Mindkét terület visszafoglalása az ukrán kormány kinyilvánított célja. Ám az ezekre a területekre való sikeres beköltözés nagy kihívást jelent majd. A Krím elfoglalása különösen trükkös lenne, mivel Ukrajnának új típusú haditengerészeti műveleteket kell végrehajtania, hogy megakadályozza Oroszország hatalmas fekete-tengeri flottáját abban, hogy eltalálja az ukrán csapatokat, amikor átkelnek a félszigetre. Az ukránoknak egyszerre kellene koordinálniuk a kétéltű, légi, földi és egyéb műveleteket. Ez a feladat, bár nem megoldhatatlan, nehéz. Egyes nyugati kormányok pedig úgy tekinthetnek a Krímért folytatott kampányra, mint amely túlmutat azon, amit támogatni ígértek – még akkor is, ha a félsziget jogilag Ukrajna része marad, és Zelenszkij folyamatosan ismertette, hogy vissza kívánja venni.

De hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy Ukrajna elérje azt a pontot, ahol megtámadhatja a Krímet. Jelenleg több közvetlen válsággal és kihívással rendelkezik. Az országnak például meg kell találnia a módját, hogy gyorsan újjáépítse és megerősítse áram- és fűtéshálózatát a folyamatos orosz támadásokkal szemben, többek között több nyugati segítség igénybevételével. (Az Egyesült Államok külügyminisztériumának ígérete, hogy több mint 53 millió dollárnyi energia felszerelést küld majd.) Kijevnek azt is alaposan meg kell fontolnia, hogy 2023-as földi, légi és információs hadműveleteit hogyan kell sorrendbe állítani és rangsorolni, hasonlóan ahhoz, ahogyan ellentámadásait megszervezte. az elmúlt hónapokban, hogy Oroszországot egyidejűleg kényszerítsék harcra északon, keleten és délen.

Szerencsére rengeteg okunk van azt gondolni, hogy Kijev még az újjáélesztett orosz hadsereget is legyőzheti. Ukrajna nemzetközi befolyásolási kampányai modellként szolgáltak más demokráciák számára, amelyeket tanulmányozni és utánozni kell. Az ukránok jobbnak bizonyultak az oroszoknál taktikáik és katonai intézményeik adaptálásában és korszerűsítésében. És sokkal jobb a moráljuk. A háború nem tartogat bizonyosságot, függetlenül a korábbi győzelmektől. De ha Ukrajna meg tudja őrizni a nyugati támogatást, az bebizonyíthatja, hogy Putyin új elmélete a győzelemről félrevezető.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________