Tibor bá’ szerkesztett fordítása
Putyin pénteki beszédének orosz/angol/magyar dupla fordítása
Álláspontom szerint Putyinnak ez a beszéde történelmi jelentőségű. Különösen az utolsó oldalon található része. Ha nincs türelmed végigolvasni, akkor legalább a végét olvasd el. Kiderül, hogy Putyin mindent tud a Világról, amit tudni lehet.
Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke: Oroszország állampolgárai, a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok állampolgárai, Zaporozsje és Herszon régió lakosai, az Állami Duma képviselői, az Orosz Föderáció szenátorai,
Mint ismeretes, a Donyecki és Luganszki népköztársaságban, valamint a Zaporozsje és Herszon régiókban népszavazást tartottak. A szavazatókat megszámolták, az eredményeket kihirdették. Az emberek meghozták egyértelmű döntésüket.
A mai napon aláírjuk a Donyecki Népköztársaság, a Luganszki Népköztársaság, a Zaporozsjei és a Hersoni régió Orosz Föderációhoz való csatlakozásáról szóló szerződéseket. Nincs kétségem afelől, hogy a Szövetségi Gyűlés támogatni fogja az Oroszországhoz való csatlakozásról és négy új régió létrehozásáról szóló alkotmányos törvényeket, az Orosz Föderációt alkotó új egységeinket, mert ez emberek millióinak akarata.
(Taps.)
Ez kétségtelenül az ő joguk. Az ENSZ Alapokmányának 1. cikklye kimondja a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének elvét.
Ismétlem, ez az emberek önrendelkezési joga, ami történelmi rokonságunkon alapszik. Ez a jog vezette győzelemre elődeink generációit, azokat, akik az ókori Rusz időszaka óta évszázadokon át építették és védték Oroszországot.
Itt, Novorosszijában [Pjotr] Rumjancev, [Alexander] Szuvorov és [Fjodor] Usakov vívta csatáit, Nagy Katalin és [Grigorij] Potyomkin pedig új városokat alapított. Nagyapáink és dédapáink itt harcoltak a végsőkig a Nagy Honvédő Háború idején.
Mindig emlékezni fogunk az Orosz Tavasz hőseire, azokra, akik szembe szálltak a 2014-es ukrajnai neonáci államcsínnyel, mindazokra, akik meghaltak azért, hogy joguk legyen anyanyelvük használatára, megőrizzék kultúrájukat, hagyományaikat és vallásukat, valamint az élethez való jogukat. Emlékezzünk Donbász katonáira, az „odesszai Khatyn” mártírjaira, a kijevi rezsim által végrehajtott embertelen terrortámadások áldozataira. Megemlékezzünk önkéntesekről és fegyveresekről, civilekről, gyerekekről, nőkről, idősekről, oroszokról, ukránokról, különböző nemzetiségűekről, Donyeck népszerű vezetője Alekszandr Zaharcsenko; katonai parancsnokok Arsen Pavlov és Vladimir Zhoga, Olga Kochura és Aleksei Mozgovoy; a Luganszki Köztársaság ügyésze, Szergej Gorenko; Nurmagomed Gadzhimagomedov ejtőernyős és minden katonánkról és tisztünkről, akik hősi halált haltak a különleges katonai művelet során. Ők hősök.
(Taps.)
A nagy Oroszország hőseiért, kérem, csatlakozzon hozzám egy perc csenddel, hogy megemlékezzünk róluk.
(Percnyi csend.)
Köszönöm.
A donyecki és luganszki népköztársaságok, a zaporozsjei és a hersoni régiók millióinak választása mögött sorsközösségünk és ezeréves történelmünk áll. Az emberek ezt a lelki kapcsolatot adták tovább gyermekeiknek és unokáiknak. Az elviselt megpróbáltatások ellenére Oroszország iránti szeretetetüket az évek során továbbvitték. Ezt senki sem tudja elpusztítani. Ezért az idősebb generációk és a fiatalok – akik a Szovjetunió tragikus összeomlása után születtek – egységünkre, közös jövőnkre szavaztak.
1991-ben Belovežszkaja Egyezmény szerint az akkori pártelit képviselői úgy döntöttek, hogy megszüntetik a Szovjetuniót, anélkül, hogy megkérdezték volna az egyszerű állampolgárokat, mit akarnak, és az emberek hirtelen elszakadtak hazájuktól. Ez szétszakította és feldarabolta a nemzeti közösséget, és nemzeti katasztrófát váltott ki. Ahogyan a kormány az 1917-es forradalom után a színfalak mögött fellépve csendben kijelölte a szovjet köztársaságok határait, úgy a Szovjetunió utolsó vezetői, az 1991-es népszavazáson az emberek többségének közvetlen akaratával ellentétben, tönkretették az országunkat. és egyszerűen kész tényekkel szembesítették az egykori köztársaságok lakosságát.
Bevallom, azt sem tudták, mit csinálnak, és a végén milyen következményekkel járnak tetteik. De most már mindegy. Nincs többé Szovjetunió, nem térhetünk vissza a múltba. Valójában Oroszországnak ma már nincs szüksége rá. De nincs nagyobb erő, mint több millió ember eltökéltsége, akik kultúrájuk, vallásuk, hagyományaik és nyelvük alapján Oroszország részének tekintik magukat, akiknek ősei évszázadokon át egyetlen országban éltek. Ezért erős elhatározásuk, hogy visszatérnek igazi történelmi hazájukba.
Nyolc hosszú éven át népirtásnak, ágyúzásnak és blokádnak voltak kitéve Donbassban az emberek; Herszonban és Zaporozsjében bűnös politikát folytattak Oroszország ellen, és minden orosz iránti gyűlöletet hirdettek. A kijevi rezsim most is a népszavazások során megtorlással és halállal fenyegette meg a tanárokat, a választási bizottságokban dolgozó nőket. Kijev elnyomással fenyegette meg az akaratukat kifejezni akaró emberek millióit. De, Donbass, Zaporozhye és Herson lakossága nem tört meg, és elmondták a véleményüket.
Azt akarom, hogy a kijevi hatóságok és valódi nyugati vezetői halljanak engem, és azt akarom, hogy mindenki emlékezzen: a Luganszkban és Donyeckben, Herszonban és Zaporozsjében élők örökre a mi állampolgárainkká váltak.
(Taps.)
Felszólítjuk a kijevi rezsimet, hogy azonnal szüntessék be a tüzelést és minden ellenségeskedést; hogy véget vessünk a háborúnak, amelyet még 2014-ben kirobbantott, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Készen állunk erre, ahogy azt már nem egyszer elmondtuk. De, a donyecki, luganszki, zaporozsjei és hersoni emberek választásáról nem lesz szó. A döntés megszületett, Oroszország nem fog ettől elállni.
(Taps.)
Kijev jelenlegi hatóságainak tiszteletben kell tartaniuk a népakaratot, nincs más út. Ez az egyetlen út a békéhez.
Minden erőnkkel és erőforrásunkkal megvédjük földünket, és mindent megteszünk népünk biztonsága érdekében. Ez nemzetünk nagy felszabadító küldetése.
Mindenképpen újjáépítjük a lerombolt városokat, lakóépületeket, iskolákat, kórházakat, színházakat és múzeumokat. Helyreállítjuk és fejlesztjük az ipari vállalkozásokat, gyárakat, infrastruktúrát, valamint a társadalombiztosítási, nyugdíj-, egészségügyi és oktatási rendszereket.
Minden bizonnyal azon fogunk dolgozni, hogy javítsuk a biztonságot. Együtt gondoskodunk arról, hogy az új régiókban élő polgárok érezhessék Oroszország minden köztársaságának támogatását.
(Taps.)
Barátaim, kollégák!
A mai napon a különleges hadműveletben részt vevő katonáinkhoz és tisztjeinkhez, Donbass és Novorosszija harcosaihoz szólok, azokhoz, akik a részleges mozgósításról szóló végrehajtási rendelet alapján behívólevél kézhezvétele után kerültek katonai toborzóirodákba, és akik ezt önként tették, szívük hívására válaszolva. Szeretném megszólítani szüleiket, feleségüket és gyermekeiket, elmondani nekik, hogy népünk miért harcol, milyen ellenséggel állunk szemben, és ki taszítja a világot új háborúkba és válságokba, amiből számukra vérfoltos előnyök származnak. Ez egy tragédia.
Honfitársaink, ukrajnai testvéreink, akik egységes népünk részét képezik, saját szemükkel látták, mit készített fel a Nyugat uralkodó osztálya az emberiség egésze számára. Ledobták a maszkjukat, és megmutatták, valójában mi az igazi arcuk.
Amikor a Szovjetunió összeomlott, a Nyugat úgy döntött, hogy a világon mindenki végleg csatlakozzon a diktátumhoz. 1991-ben a Nyugat úgy gondolta, hogy egy ilyen megrázkódtatás után Oroszország soha nem fog feltámadni, és magától darabokra fog hullani. Ez majdnem megtörtént. Emlékszünk a borzalmas 1990-es évekre, amikor éhesen, fázva és reménytelenül néztünk a jövő elé. De Oroszország állva maradt, életre kelt, megerősödött, és elfoglalta a világban az őt megillető helyet.
Mindeközben a Nyugat tovább keresi az újabb esélyt, hogy csapást mérjen ránk, hogy meggyengítse és összetörje Oroszországot, amiről mindig is álmodtak. Tervük, hogy megosszák, egymás ellen állítsák, a szegénységre, és a kihalás ítélve a népeket. Nem nyugodhatnak meg tudván, hogy van egy ilyen nagyszerű ország egy hatalmas területtel, természeti gazdagsággal, erő forrásokkal és emberekkel, akik nem tudnak és nem is akarják mások parancsait teljesíteni.
A Nyugat készen áll bármit átlépni, hogy megőrizze azt a neo-gyarmati rendszert, amely lehetővé teszi számára, hogy a világ kihasználásából éljen, kifosztja azt a dollár és a technológia uralmának köszönhetően. Éppen ezért, érdekükben áll a teljes deszuverenizáció. Ez magyarázza a független államok, a hagyományos értékek és az autentikus kultúrák iránti agressziójukat, a nemzetközi és integrációs folyamatok aláásására tett kísérleteiket, az új globális valuták és az általuk nem irányítható technológiai fejlesztések ellenzését. Rendkívül fontos számukra, hogy minden országot rákényszerítsenek arra, hogy adják fel szuverenitásukat az Egyesült Államok érdekében.
Ezt egyes országokban az uralkodó elitek önként vállalják, önként vállalják, hogy vazallusokká váljanak, másokat megvesztegetnek vagy megfélemlítenek. És ha ez nem működik, egész államokat pusztítanak el, hátrahagyva humanitárius katasztrófákat, romokat, milliónyi tönkrement és elrontott emberéletet, terrorista enklávékat, társadalmi katasztrófa sújtotta övezeteket, protektorátusokat, kolóniákat és félgyarmatokat. Semmi se érdekli őket, csak a saját hasznuk.
Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy telhetetlenségük és eltökéltségük, hogy megőrizzék korlátlan dominanciájukat, a valódi okai annak a hibrid háborúnak, amelyet a kollektív Nyugat folytat Oroszország ellen. Nem akarják, hogy szabadok legyünk, azt akarják, hogy gyarmat legyünk. Nem akarnak együttműködést egyenlőségi alapon, zsákmányolni akarnak. Nem szabad társadalomnak akarnak minket látni, hanem kiszolgáltatott rabszolgák tömegének.
Gondolatainkat és filozófiánkat közvetlen fenyegetésnek tekintik. Kultúránk és művészetünk veszélyt jelent rájuk, ezért megpróbálják betiltani őket. Fejlődésünk és jólétünk is veszélyt jelent rájuk, mert a verseny fokozódik. Nekik nincs szükségük Oroszországra, de nekünk igen.
(Taps.)
Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a múltban a világuralmi ambíciók többször is összetörtek népünk bátorsága és szívóssága miatt. Oroszország mindig Oroszország marad. Továbbra is megvédjük értékeinket és Szülőföldünket.
A Nyugat a büntetlenséggel számol, azzal, hogy bármit megúszhat. Ami azt illeti, ez egészen a közelmúltig így volt. A stratégiai biztonsági megállapodásokat tönkretették; a legmagasabb politikai szinten elért megállapodásokat meséknek nyilvánították; a szilárd ígéretek, hogy nem terjesztik ki a NATO-t keletre, átadták a helyüket a piszkos megtévesztésnek, amint korábbi vezetőink bevállalták. A rakétavédelmi, a közepes hatótávolságú és a rövid hatótávolságú rakétákról szóló szerződéseket különböző ürügyekkel egyoldalúan felszámolták.
És csak annyit hallunk, hogy a Nyugat ragaszkodik a szabályokon alapuló rendhez. Ez honnan jött egyébként? Ki látta már ezeket a szabályokat? Ki fogadta el, vagy hagyta jóvá őket? Figyelj, ez csak egy csomó ostobaság, teljes megtévesztés, kettős mérce, vagy akár hármas mérce! Biztos hülyének tartanak minket.
Oroszország egy hatalmas, ezer éves hatalom, egy egész civilizáció, és nem fog ilyen rögtönzött, hamis szabályok szerint élni.
(Taps.)
Az úgynevezett Nyugat lábbal tiporta a határok sérthetetlenségének elvét, és most saját belátása szerint dönti el, kinek van önrendelkezési joga és kinek nincs, ki méltatlan rá. Nem világos, hogy mi alapján döntöttek, vagy hogy ki adott nekik először döntési jogot. Csak feltételezték.
Ezért dühíti őket a krími, szevasztopoli, donyecki, luganszki, zaporozsji és hersoni emberek választása. A Nyugatnak nincs erkölcsi joga a demokrácia szabadságát mérlegelni. Nincs és soha nem is volt.
A nyugati elit nemcsak a nemzeti szuverenitást és a nemzetközi jogot tagadja. Hegemóniájukban a totalitarizmus, a despotizmus és az apartheid markáns vonásai vannak. Pimaszul felosztják a világot vazallusaikra – az úgynevezett civilizált országokra – és a többiekre, akiket a mai nyugati rasszisták tervei szerint fel kellene venni a barbárok és vadak listájára. Az olyan hamis címkék, mint a „gazember ország” vagy a „tekintélyelvű rezsim”, már ki vannak osztva, és egész nemzetek és államok megbélyegzésére szolgálnak, ami nem újdonság. Nincs ebben semmi új: lényegében a nyugati elit tagjai, ugyanazok a gyarmatosítók maradtak. Megkülönböztetik és felosztják a népeket a különböző szintekre.
Soha nem fogunk egyet érteni ilyen nacionalizmussal és rasszizmussal. Ez mi más, ha nem rasszizmus, a russzofóbia, ami terjed a világban? Mi, ha nem rasszizmus, a Nyugat dogmatikus meggyőződése, hogy civilizációja és neoliberális kultúrája vitathatatlanul követendő modell az egész világ számára? – Vagy velünk vagy, vagy ellenünk.
A nyugati elitek még saját történelmi bűneik bűnbánatát is mindenki másra hárítják, és azt követelik, hogy országaik polgárai és más népek valljanak be olyan dolgokat, amelyekhez semmi közük, például a gyarmati hódítások időszaka.
Érdemes emlékeztetni a Nyugatot, hogy gyarmati politikáját már a középkorban elkezdte, majd a világméretű rabszolga-kereskedelem, az indián törzsek népirtása. India és Afrika kifosztása, Anglia és Franciaország Kína elleni háborúja, aminek következtében kénytelen volt megnyitni kikötőit az ópiumkereskedelem előtt. Azt csinálták, hogy egész nemzeteket szoktattak rá a kábítószerre, és céltudatosan kiirtottak teljes etnikai csoportokat a terület és az erőforrások megszerzése érdekében, állatokként vadászva az emberekre. Ez ellenkezik az emberi természettel, az igazsággal, a szabadsággal és az igazságossággal.
Miközben – büszkék vagyunk arra, hogy a 20. században hazánk vezette a gyarmatellenes mozgalmat, amely a világ számos népe számára nyitott lehetőséget a fejlődésre, a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésére, valamint az éhezés és a betegségek leküzdésére.
Hangsúlyozandó, az évszázados russzofóbia, a nyugati elitek Oroszországgal szembeni nem titkolt ellenségességének egyik oka éppen az a tény, hogy nem engedtük, hogy kiraboljanak minket a gyarmati hódítások idején, és arra kényszerítjük az európaiakat, hogy kereskedjenek velünk. kölcsönösen előnyös feltételek mellett. Ezt úgy sikerült elérni, hogy Oroszországban egy erős centralizált államot hoztak létre, amely az ortodox kereszténység, az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus, valamint az orosz kultúra és az orosz beszéd mindenki számára nyitott erkölcsi értékei alapján nőtt és erősödött.
Számos terv készült Oroszország megszállására. Ilyen kísérletek történtek az 1917-es forradalom utáni megpróbáltatások időszakában. Mindegyik kudarcot vallott. A Nyugatnak csak a 20. század végén sikerült megragadnia Oroszország vagyonát, amikor az állam elpusztult. Barátoknak és partnereknek neveztek minket, de gyarmatként bántak velünk, különféle sémákkal dollármilliárdokat pumpáltak ki az országból. Emlékszünk. Nem felejtettünk el semmit.
Néhány napja Donyeckben és Luganszkban, Herszonban és Zaporozsjeban kinyilvánították, hogy támogatják történelmi egységünk helyreállítását. Köszönöm!
(Taps.)
A nyugati országok évszázadok óta mondogatják, hogy szabadságot és demokráciát hoznak más nemzetek számára. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Ahelyett, hogy elhozták volna a demokráciát, elnyomtak és kizsákmányoltak, és ahelyett, hogy szabadságot adtak volna, rabszolgává tettek. Az egypólusú világ eredendően antidemokratikus és semmiképpen se szabad; keresztül-kasul hamis és képmutató.
Az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely kétszer alkalmazott nukleáris fegyvert, elpusztítva Japánban Hirosimát és Nagaszakit, és ezzel precedenst teremtett.
Emlékezzünk vissza, hogy a második világháború alatt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a legcsekélyebb katonai szükség nélkül rommá döntötte Drezdát, Hamburgot, Kölnt és sok más német várost. Ezt hivalkodóan tették, és ismétlem, minden katonai szükség nélkül. Egyetlen céljuk volt, akárcsak a japán városok atombombázásánál: megfélemlíteni hazánkat és a világ többi részét.
Az Egyesült Államok mély sebhelyet hagyott Korea és Vietnám népének emlékezetében szőnyegbombázásaikkal, valamint napalm- és vegyi fegyvereikkel.
Az USA valójában továbbra is megszállja Németországot, Japánt, a Koreai Köztársaságot, és más országokat, amelyeket cinikusan egyenlő félként és szövetségesként emlegetnek. Nézzük! Miféle szövetség ez? Az egész világ tudja, hogy ezekben az országokban a legfelsőbb tisztségviselők után kémkednek. Szégyen ez, szégyen azoknak, akik ezt teszik, és azoknak, akik rabszolgákként némán és szelíden lenyelik ezt az arrogáns viselkedést.
Nemes orvosi kutatásnak nevezik azokat a parancsokat és fenyegetéseket, amelyeket vazallusaiknak adnak euro-atlanti szolidaritásnak megfelelően, valamint a biológiai fegyverek megalkotására és az emberi kísérleti alanyok alkalmazására Ukrajnában is.
Pusztító politikájuk, háborúik és rablásuk indította el a mai hatalmas migránshullámot. Emberek milliói szenvednek el nehézségeket és megaláztatást, vagy halnak meg ezer számra, akik megpróbálnak eljutni Európába.
Most gabonát exportálnak Ukrajnából. Hová viszik a legszegényebb országok élelmezésbiztonságának álcája alatt? Hová megy? Nyugat – európai országokba viszik. Mindössze öt százalékot szállítottak a legszegényebb országokba. Újabb csalás, leplezetlen csalás.
Valójában az amerikai elit ezeknek az embereknek a tragédiáját használja fel riválisainak gyengítésére, nemzetállamok elpusztítására. Ez vonatkozik Franciaországra, Olaszországra, Spanyolországra és más, évszázados múltra visszatekintő országok identitására.
Washington újabb és újabb szankciókat követel Oroszországgal szemben, és ezzel az európai politikusok többsége engedelmesen egyetért. Egyértelműen megértik, hogy az Egyesült Államok az orosz energia és egyéb erőforrások teljes feladására kényszerítve Európát gyakorlatilag az ipartalanítás felé tolja annak érdekében, hogy az egész európai piacot megszerezze. Ezek az európai elitek mindent értenek, de tudatosan mások érdekeit szolgálják. Ez már nem szolgalelkűség, hanem saját népeik közvetlen elárulása.
Az angolszászok azonban úgy vélik, hogy a szankciók már nem elegendőek, és most a felforgatáshoz fordultak. Hihetetlennek tűnik, de tény – az Északi Áramlat Balti-tenger fenekén áthaladó nemzetközi gázvezetékein robbantást okozva valójában Európa teljes energetikai infrastruktúrájának tönkretételét indították el. Mindenki számára világos, természetesen azok felelősek, akik hasznot húznak belőle.
Az USA diktátumát az ököl törvénye támasztja alá. Néha gyönyörűen be van csomagolva, néha nincs csomagolás, de a lényeg ugyanaz – az ököl törvénye. Ennek eszköze a katonai bázisok százainak telepítése és fenntartása a világ minden sarkában, a NATO-bővítés, és kísérletek új katonai szövetségek létrehozására, mint például az AUKUS és hasonlók. Sokat tesznek a Washington-Szöul-Tokió katonai-politikai lánc létrehozásáért. Minden olyan állam, amely valódi stratégiai szuverenitással rendelkezik, vagy arra törekszik, és képes a nyugati hegemónia megkérdőjelezésére, automatikusan ellenségnek minősül.
Ezek azok az alapelvek, amelyek az USA és a NATO katonai doktrínáinak hátterében állnak, és amelyek teljes uralmat igényelnek. A nyugati elitek ugyanilyen képmutatással mutatják be neokolonialista terveiket, békés szándékra hivatkozva, valamiféle elrettentésről beszélnek. Ez a kitérő szó egyik stratégiáról a másikra vándorol, de valójában csak egy dolgot jelent – minden szuverén hatalmi központ aláaknázását.
Hallottunk már Oroszország, Kína és Irán elrettentéséről. Úgy gondolom, hogy a sorban más ázsiai, latin-amerikai, afrikai és közel-keleti országok, valamint jelenlegi amerikai partnerek és szövetségesek következnek. Hiszen tudjuk, hogy ha kell, szankciókat vezetnek be szövetségeseik ellen is – egy adott bankkal, céggel szemben. Ez az ő gyakorlatuk, és ki fogják bővíteni. Mindent a szemük előtt tartanak, beleértve a szomszédainkat is, a FÁK-országokat.
Ugyanakkor a Nyugat egyértelműen vágyálmokkal foglalkozik már régóta. Az Oroszország elleni szankciós villámháború megindításakor például arra gondoltak, hogy parancsukra ismét felsorakoztathatják az egész világot. Mint kiderült azonban egy ilyen fényes lehetőség nem mindenkit izgat – kivéve a teljes politikai mazochistákat és a nemzetközi kapcsolatok egyéb, nem szokványos formáinak csodálóit. A legtöbb állam megtagadja a „tisztelgést”, ehelyett az Oroszországgal való együttműködés észszerű útját választja.
A Nyugat nyilvánvalóan nem számított ilyen engedetlenségre. Egyszerűen hozzászoktak ahhoz, hogy egy sablon szerint cselekedjenek, zsarolással, megvesztegetéssel, megfélemlítéssel azt tesznek, amit akarnak, és meggyőzték magukat, hogy ezek a módszerek örökké működnek, mintha a múltban megkövültek volna.
Ez az önbizalom nem csupán a kivételesség hírhedt koncepciójának közvetlen terméke – bár nem szűnik meg ámulatba ejteni –, hanem a valódi nyugati „információéhségnek” is. Az igazság a mítoszok, illúziók és hamisítványok óceánjába fulladt, rendkívül agresszív propagandát használva, úgy hazudva, mint Goebbels. Minél hihetetlenebb a hazugság, az emberek annál gyorsabban hiszik el – ezen elv szerint működik.
De az embereket nem lehet etetni papírra nyomtatott dollárral és euróval. Nem lehet etetni őket ezekkel a papírdarabokkal, és a nyugati közösségimédia-cégek virtuális, felfújt kapitalizációja nem tudja felfűteni otthonaikat. Minden, amit mondok, fontos. És amit az imént mondtam, az nem kevésbé az: papírral nem lehet megetetni senkit – élelem kell; és senki otthonát nem fűtheti fel ezekkel a felfújt kapitalizációkkal – energiára van szüksége.
Éppen ezért Európában a politikusoknak meg kell győzniük polgártársaikat, hogy kevesebbet egyenek, ritkábban zuhanyozzanak, és otthon melegebben öltözködjenek. És azok, akik elkezdenek tisztességes kérdéseket feltenni, mint például: „Miért van ez valójában?” azonnal ellenségnek, szélsőségesnek és radikálisnak nyilvánítják. Visszamutatnak Oroszországra, és azt mondják: ez minden bajotok forrása. Még több hazugság.
Külön szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy minden okunk megvan azt hinni, hogy a nyugati elit nem fog konstruktív kiutat keresni a globális élelmiszer- és energiaválságból, amiért csak őket okolhatjuk. hosszú távú politikájuk, amely jóval az ukrajnai, donbászi különleges katonai műveletünk előtti időszakra nyúlik vissza. Nem áll szándékukban megoldani az igazságtalanság és az egyenlőtlenség problémáit. Attól tartok, inkább más formulákat használnak, amelyekkel kényelmesebbek.
És itt fontos felidézni, hogy a Nyugat az I. világháborúval kimentette magát a 20. század eleji kihívásokból. A második világháborúból származó nyereség segített az Egyesült Államoknak végre leküzdeni a nagy gazdasági világválságot, és a világ legnagyobb gazdaságává válni, valamint elérni, hogy a bolygón a dollár, mint globális tartalékvaluta létezzen. És az 1980-as évek válságából – a dolgok az 1980-as években ismét tetőpontra jutottak – a Nyugat sértetlenül kerüljön ki belőle, jórészt a széthullott és megszűnt Szovjetunió örökségét és erőforrásait kisajátítva. Ez tény.
Most, hogy megszabaduljanak a kihívások legfrissebb hálójától, mindenáron szét kell bontaniuk Oroszországot és más államokat, amelyek szuverén fejlődési utat választanak, hogy tovább rabolhassák és felhasználhassák más nemzetek vagyonát foltozzák be a saját lyukaikat. Ha ez nem történik meg, nem zárhatom ki, hogy megpróbálják az egész rendszer összeomlását előidézni, és mindent ennek számlájára írnak, vagy ne adj isten úgy döntenek, hogy a háborús gazdasági növekedés régi formuláját alkalmazzák.
Oroszország tisztában van a nemzetközi közösséggel szembeni felelősségével, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a hidegebb fejek érvényesüljenek.
A jelenlegi neokoloniális modell végső soron kudarcra van ítélve; ennyi nyilvánvaló. De ismétlem, mesterei a végsőkig ragaszkodnak hozzá. Egyszerűen nem tudnak mást kínálni a világnak, mint hogy fenntartsák ugyanazt a fosztogató és zsaroló rendszert.
Cseppet sem törődnek azzal, hogy emberek milliárdjai, az emberiség többségének természetes joga van a szabadsághoz és az igazságossághoz, a saját jövőjének meghatározásához. Már áttértek az erkölcsi, vallási és családi értékek radikális tagadására.
Válaszoljunk magunknak néhány nagyon egyszerű kérdésre. Most szeretnék visszatérni ahhoz, amit mondtam, és az ország minden polgárához – nem csak a teremben tartózkodó kollégákhoz –, hanem Oroszország minden polgárához is szólni szeretnék: szeretnénk-e itt, hazánkban, Oroszországban anya és apa helyett? két női vagy két férfi szülőt: Akarjuk-e, hogy iskoláink olyan perverziókat kényszerítsenek gyermekeinkre, amelyek az iskolás koruktól kezdve leépüléshez és kihaláshoz vezetnek? Be akarjuk-e dugni a fejükbe azt a gondolatot, hogy bizonyos más nemek is léteznek a nők és férfiak mellett, és akarunk-e nekik nemet-váltó műtétet ajánlani? Számomra ezek elfogadhatatlanok. Ezt akarnánk hazánknak és gyermekeinknek?
Hadd ismételjem meg, hogy a nyugati elitek diktatúrája minden társadalmat megcéloz, beleértve magukat a nyugati országok polgárait is. Ez mindenki számára kihívás. Ez a teljes lemondás arról, hogy mit jelent embernek lenni, a hit és a hagyományos értékek megdöntése, valamint a szabadság elfojtása egy „visszafordított valláshoz” – a tiszta sátánizmushoz – kezd hasonlítani. Jézus Krisztus a hamis messiásokat leleplezve ezt mondta a Hegyi beszédben: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Ezek a mérgező gyümölcsök már nyilvánvalóak, de nem csak hazánkban, hanem minden országban, többek között a Nyugaton is.
A világ egy alapvető, forradalmi átalakulás időszakába lépett. Új hatalmi központok alakulnak ki. Ők képviselik a többséget – a többséget! – a nemzetközi közösségé. Nemcsak érdekeik kinyilvánítására készek, hanem arra is, hogy megvédjék azokat. A többpólusúságban lehetőséget látnak szuverenitásuk erősítésére, ami azt jelenti, hogy valódi szabadságot, történelmi távlatokat, saját önálló, kreatív és sajátos fejlődési formájukhoz, harmonikus folyamathoz való jogot nyernek.
Ahogy már mondtam, sok hasonló gondolkodású emberünk van Európában és az Egyesült Államokban, és érezzük és látjuk támogatásukat. Az egypólusú hegemónia elleni, lényegében emancipatív, gyarmatellenes mozgalom formálódik a legkülönfélébb országokban és társadalmakban. Az ereje idővel csak nő. Ez az erő határozza meg jövőbeli geopolitikai valóságunkat.
Barátaim!
Ma egy igazságos és szabad útért küzdünk, elsősorban magunkért, Oroszországért, hogy a diktátumot és a despotizmust a múltban hagyjuk. Meggyőződésem, hogy az országok és a népek megértik, hogy egy olyan politika, amely bárkinek a kivételességén és más kultúrák és népek elnyomásán alapul, eredendően bűnöző, és hogy le kell zárnunk ezt a szégyenteljes fejezetet. A nyugati hegemónia folyamatos összeomlása visszafordíthatatlan. És ismétlem: a dolgok soha nem lesznek olyanok, amilyennek akarják.
A csatatér, amelyre a sors és a történelem kihívott bennünket, népünk, a nagy történelmi Oroszország harctere. (Taps.) A nagy történelmi Oroszországért, a jövő nemzedékeiért, gyermekeinkért, unokáinkért és dédunokáinkért. Meg kell védenünk őket a rabszolgaságtól és az olyan szörnyű kísérletektől, amelyek célja, hogy megnyomorítsák elméjüket és lelküket.
Ma azért harcolunk, hogy soha senkinek ne jusson eszébe, hogy Oroszországot, népünket, nyelvünket vagy kultúránkat ki lehet törölni a történelemből. Ma konszolidált társadalomra van szükségünk, és ez a konszolidáció csak a szuverenitáson, a szabadságon, az alkotáson és az igazságosságon alapulhat. Értékeink az emberség, az irgalom és az együttérzés.
És egy igazi hazafi, Ivan Iljin szavaival szeretném zárni: „Ha Oroszországot szülőföldemnek tekintem, az azt jelenti, hogy oroszként szeretek, oroszként szemlélek és gondolkodom, énekelek és beszélek; hogy hiszek az orosz nép lelki erejében. Szelleme az én szellemem; sorsa az én sorsom; szenvedése az én bánatom; és boldogulása az én örömöm.”
E szavak mögött egy dicsőséges lelki választás húzódik meg, amelyet az orosz államiság több mint ezer éves fennállása alatt őseink sok generációja követett. Ma ezt a döntést hozzuk; a donyecki és a luganszki népköztársaság polgárai, valamint a zaporozsjei és ahersoni régió lakosai döntöttek így. Úgy döntöttek, hogy népükkel, szülőföldjükkel, osztoznak annak sorsában, és együtt győznek vele.
Az igazság velünk van, mögöttünk pedig Oroszország! (Taps.)
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________