2022-10-02 nap bejegyzései

(3982) Csatlakozás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Ukrajna – Négy régió csatlakozik Oroszországhoz

A puszta valóság

89. útban a 90. felé

1922-ben Vlagyimir Ilics Lenin, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Forradalmi Uniójának vezetője úgy döntött, hogy több évszázadon át orosz fennhatóság alatt álló régiót ismeretlen okokból az Ukrán  Szocialista Köztársaság igazgatása alá kell helyezni. Ukrajna. 1954-ben hasonló döntés született a Krím autonóm köztársasággal kapcsolatban.

Az Unió hirtelen felbomlása 1991-ben rakoncátlan szakaszokhoz vezetett az újonnan létrehozott köztársaságokban. Az orosz etnikumhoz tartozó emberek hirtelen olyan területen találták magukat, amelyet már nem Moszkva uralt. Több új országban a nem orosz ajkú többség elkezdte elnyomni az orosz kisebbségeket. Kitűnő példa erre  balti országok, Észtország, Lettország és Litvánia.

1991 előtt Ukrajna soha nem létezett államként. A korai kozák törzsek a térkép sárga és zöld részein orosz védelmet kértek a Lengyelországból, Litvániából és más szomszédokból érkező támadások ellen. Az új Ukrajnában az oroszok a lakosság közel felét tették ki, és az általuk támogatott pártok több országos választást is megnyertek. Nagy szavazati különbségek voltak láthatóak regionális/etnikai viszonyok mentén. Az ország erős gazdasági kapcsolatokat ápolt Oroszországgal. Ipara az orosz gáztól függött, míg gép- és acélexportja szinte teljes egészében Oroszországba irányult.

Az USA-nak ez nem tetszett. Ellenőrizni akarta Ukrajnát, hogy nyomást tudjon gyakorolni Oroszországra. Kétszer, 2004-ben és 2014-ben „színes forradalmakat” szervezett a megválasztott ukrán kormányok megdöntésére, amelyek többnyire gazdasági okokból inkább az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat részesítették előnyben.

A 2014-es színes forradalom kivételesen brutális volt. Az Egyesült Államok szélsőjobboldali csoportokat szervezett, hogy átvegyék a vezetést az erőszakos tiltakozásokban. (Ugyanezek a csoportok az 1940-es évek elején német nácikkal szövetkeztek, majd 1948 és 1952 között CIA vezette gerillaháborút folytattak a Szovjetunió ellen.) Az utcai harcok Ukrajna kormányának alkotmányellenes megváltoztatásával végződtek.

Az első törvény, amelyet az új puccskormány végrehajtott, az volt, hogy elutasította az oroszt Ukrajna egyik államnyelveként. Az ukránok mintegy 50%-ának az orosz a mindennapi nyelve. Maga az ukrán egy orosz nyelvjárás. Az ukránok közel 100%-a ért oroszul.

Az ukrajnai orosz ajkú nép attól tartott, hogy eltörlik a nyelvhasználatukat. A Krím orosz védelem mellett megszavazta és kikiáltotta függetlenségét, és csatlakozzon Oroszországhoz. Moszkva elfogadta a lépést.

Ukrajna más egykori orosz részein tiltakoztak az emberek, keleten pedig néhányan fegyvert ragadtak. Kétszer is legyőzték az ukrán hadsereget és az ellenük küldött önkéntes alakulatokat. Az ezt követő Minszk I. és II. egyezmény megkövetelte Ukrajnától, hogy jelentős autonómiát biztosítson ezeknek a donbászi régióknak. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elismerte és támogatta a megállapodásokat. De az ezek végrehajtására tett minden kísérletet az Egyesült Államok szabotált a kijevi kormányt irányító fegyveres jobboldali mozgalmakon keresztül.

Nyolc hosszú éven át a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság lakossága védte határait az ukránok állandó próbálkozásaival szemben, hogy erőszakkal oldják meg a konfliktust. Míg ezekben a köztársaságokban az emberek a köztársaságaik függetlenségére szavaztak, illetve hogy Oroszország részévé váljanak, a Kreml ezt nem fogadta el. Azt akarta, hogy ezek a köztársaságok Ukrajnán belül maradjanak, és ragaszkodott a minszki megállapodások végrehajtásához.

2015-ben az Egyesült Államok és a NATO megkezdte az új ukrán hadsereg felépítését. Sikerült nekik. 2021-re nagyobb volt, mint a NATO-országok legtöbb hadserege. Tervek készültek a donbászi köztársaságok megszállására. 2021-ben Oroszország tudomást szerzett arról, hogy hamarosan megteszik az első kísérletet. Saját hadseregének nagy manővereit indította nyugati határa közelében, hogy elrettentse az ilyen próbálkozásokat. A helyzet rendeződött.

Ukrajna bármilyen kísérlete a Donbász elfoglalására, és az azt követő progromok végrehajtására olyan helyzetet teremtettek volna, amelyben az orosz kormányt a saját népe kényszerítette volna a beavatkozásra. Az oroszok e területek lakóit saját népük részének tekintik.

Amikor a Kreml tudomást szerzett a donbászi köztársaságok 2022-es támadására vonatkozó új tervekről, állást foglalt. Kvázi ultimátumokat küldött az Egyesült Államoknak és a NATO-nak, és olyan biztonsági megállapodásokat kért, amelyek megtagadják Ukrajna NATO-tagságát. Az ultimátumokat elutasították. Az USA háborút akart Ukrajnában, hogy az „gyengíti” Oroszországot, és erősebb ellenőrzést szerezhet európai „szövetségesei” és gazdasági versenytársai felett.

Február 17-én az ukrán hadsereg tüzérségi előkészületeket indított a donbászi köztársaságok elleni teljes támadásra. A következő napokban az ágyúzás napi 40 tüzérségi robbanásról napi 2000 fölé emelkedett. Oroszországnak cselekednie kellett. Február 22-én elismerte a donbászi köztársaságok függetlenségét, és védelmi megállapodásokat írt alá velük. Február 24-én csapatait küldi, hogy legyőzzék az ukrán hadsereget, és lehetetlenné tegyék a Donbász elleni jövőbeli támadásokat.

Azóta Oroszország és szövetséges helyi erői megszerezték az ellenőrzést Luhank egésze, Donyeck 60%-a és a déli régiók nagy része, Herszon és Zaparozsja felett. De, Oroszország azt is megtudta, hogy az általa küldött nagyon korlátozott erők nem tudták teljesíteni célját, Ukrajna lefegyverzését. A tartalékos katonák behívásához és igénybevételéhez jogi változásra volt szükség. Az orosz ellenőrzés alatt álló területek helyi tisztségviselői népszavazást szerveztek annak eldöntésére, hogy függetlenné válnak-e Ukrajnától, és csatlakozzanak Oroszországhoz. Nagy többséggel megszavazták a javaslatokat.

A pénteki napon az Orosz Föderáció elnöke megállapodást írt alá a köztársaságokkal, hogy Oroszország részévé váljanak.

Minden megtámadási kísérlet most már Oroszország elleni támadás. Az Orosz Föderáció, annak hadserege és szövetségesei teljes védelme alatt állnak.

Ukrajna számára a háború folytatása hadseregének biztos vereségét és további feldarabolását jelenti, mivel újabb régiók csatlakoznak Oroszországhoz és Lengyelországhoz, Magyarország és Románia pedig megpróbálja bevenni korábban általuk irányított ukrán régióikat.

A „nyugati” propaganda „álságnak” nevezi az Oroszországhoz való csatlakozásra leadott szavazatokat, a folyamatot pedig „annexiónak”. De, a szavazatok nagyon is valóságosak voltak. Az Oroszországhoz való csatlakozás nagyon magas eredményei érthetőek, Ukrajna elutasította ezeket az embereket, és az Oroszországot ellenzők már rég elhagyták ezeket a régiókat.

Az ENSZ Alapokmánya elismeri az önrendelkezési jogot. Az Egyesült Államok maga (vissza)él ezzel a jogával, amikor politikai céljait támogatja:

Az ENSZ-hez intézett beszédében Biden kitartott amellett, hogy a szavazás színlelt volna, ezért soha nem ismernék el, mert ez „az ENSZ alapokmányának rendkívül jelentős megsértése”. Ennek az állításnak az Egyesült Államok külpolitikai érdekeitől függő gördülékenységét mutatja, hogy Biden három nappal korábban szinte egyidejűleg kitart amellett, hogy „Tajvan saját maga dönt a függetlenségéről. Ez az ő döntésük.” Nem sérti az ENSZ alapokmányát, ha Kína ellen szól. Viszont sérti az ENSZ alapokmányát, ha Oroszország számára működik. Ezenkívül az Egyesült Államok hivatalosan elismeri a többi annektálást is, legutóbb Nyugat-Szahara marokkói annektálását.

De a képmutatás, amely leginkább felháborítja Oroszországot, az Koszovói esemény 2008-ban, amikor Koszovó egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától anélkül, hogy népszavazást tartott volna. Az Egyesült Államok elismerte a Jugoszlávia területi integritását fenntartó ismételt ENSZ-határozatok elleni nyilatkozatot. Sakwa arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok jóváhagyta „a Nemzetközi Bíróság hírhedt tanácsadó véleményét, amely szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása „nem sértette meg az általános nemzetközi jogot”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken aláírta az Ukrajna egyes részeinek annektálásáról szóló szerződéseket a nemzetközi jog ellenére, és ígéretet tett arra, hogy „minden rendelkezésre álló eszközzel” megvédi az újonnan egyesült régiókat az ország hét hónapja tartó inváziójának újabb eszkalációjában.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök úgy reagált, hogy országa kérelmet nyújt be a NATO katonai szövetséghez való „gyorsított”   csatlakozására.

Putyin sürgette Ukrajnát, hogy üljön le a béketárgyalásokra, de ragaszkodott ahhoz, hogy ne tárgyaljon a megszállt régiók visszaadásáról – ezzel ütközésben tartva őt az ukrán kormánnyal és nyugati támogatóival, amelyek elutasították a földfoglalást.

A díszes Szent György-teremben tartott Kreml-szertartáson Ukrajna megszállt részeinek annektálását hirdetve Putyin azzal vádolta a Nyugatot, hogy szítja az ellenségeskedést, mivel Oroszországot „gyarmattá” kívánja változtatni. Pozíciójának megszilárdulása a több tízezer ember halálát és sebesülését okozó konfliktusban tovább növelte a feszültséget, amely már a hidegháború óta nem látott mértékű.

A Kreml ceremóniájára három nappal azután került sor, hogy Moszkva megszállt vidékein lezárultak az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló „népszavazások”, amit Kijev és a Nyugat fegyverrel fenyegető, hazugságon alapuló földfoglalásnak minősített.

Putyin azonban az ünnepségen mondott tüzes beszédében kitartott amellett, hogy Ukrajnának „tisztelettel” kell kezelnie a Kreml által irányított szavazatokat.

Az Oroszországhoz való csatlakozási szerződések aláírási ceremóniája után a megszállt régiók Moszkva által beiktatott vezetői Putyin köré gyűltek, és mindannyian összefonták egymás kezét, majd csatlakoztak az „Oroszország! Oroszország!”-ot kiáltó közönséggel.

Putyin a Nyugattal szemben is sértődötten azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy Oroszország elpusztítására törekednek. Azt mondta, hogy a Nyugat „parazitaként” viselkedett, és felhasználta pénzügyi és technológiai erejét, hogy „kirabolja az egész világot”.

Oroszországot úgy ábrázolta, mint aki történelmi küldetést teljesít, hogy visszaszerezze posztszovjet nagyhatalmi státuszát, és ellensúlyozza a szerinte összeomló nyugati uralmat.

„A történelem egy csatatérre hívott bennünket, hogy harcoljunk népünkért, a nagy történelmi Oroszországért, a jövő generációiért” – mondta.

Újabb orosz háborús tervekről még nem hallani, de arra lehet számítani, hogy Oroszország reakciója az ukrán támadásokra, valamint a NATO-támogatásra hamarosan sokkal súlyosabb lesz. Korábban Putyin azt mondta a háborúról, hogy „még el sem kezdtük”.

Mindenkinek azt lehet tanácsolni, hogy vegye ezt komolyan.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________