Hétfőn a The Bulletin of the Atomic Scientists – amely feltalálta a Doomsday Clockot – figyelmeztetést közölt arról, hogy mi vár Európára a közeljövőben.

A probléma óriási, ahogy Alexandre Tuel és A. B. Eltahir szerzők kifejtették: Európa nagy részét hatalmas aszály sújtja, amely 500 évben legfeljebb egyszer fordul elő, és amely pusztítást végzett a természetes ökoszisztémákban, a növényekben és a gazdaság számos ágazatában.

A víz felhasználást számos országban szigorúan korlátozták. Franciaországban több mint 100 városba kellett kamionnal szállítani az ivóvizet. Számos európai folyó rekord alacsony vízszintet ért el, ami jelentős hatással van a növénytermesztésre és az energiatermelésre, valamint a folyami hajózásra.

Az olaszországi Pó folyó, amelynek medencéje az ország mezőgazdasági termelésének 40 százalékát adja, jelentősen zsugorodott, ami veszélyezteti a rizstermést. A franciaországi Loire folyón helyenként gyalogosan is át lelhetett kelni, míg a Rajna olyan alacsonnyá vált, hogy a hajózást erősen csökkenteni kellett, ami fontos ellátási problémákat okozott Svájcban és Németországban.

A folyók magas hőmérséklete arra kényszerítette az erőműveket, hogy csökkentsék a termelést, és az oxigénszintet is csökkent, ami veszélyezteti a halpopulációkat.

A tározókban tárolt víz mennyisége különösen alacsony Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban, ami csökkenti a vízienergia-termelést.

A főbb termények hozama legalább 10-20 százalékkal csökkenhet a csapadékhiány és a vízkorlátozás miatt, miközben hamarosan előfordulhat az állatállomány leselejtezése, mivel a gazdálkodók máris csökkenteni kénytelenek a téli élelmiszerkészleteiket.

A folyók vízszintjének csökkenése a partok közelében sós víz behatolást is eredményezett, ami tovább veszélyezteti a mezőgazdasági termelést. A szárazság és a magas hőmérséklet kombinációja ideális hőmérsékletet teremtett az erdőtüzek számára. Augusztus 27-ig 740 000 hektárt égettek fel a lángok az Európai Unióban, ami körülbelül háromszorosa az év ezen időszakában mért átlagnak. Spanyolországot, Portugáliát, Romániát és Franciaországot különösen súlyosan érintették.

A nyári hőhullámok Európában egyre gyakoribbak, és intenzívebbek, és sokkal erőteljesebb, mint azonos szélességi körökön. Hőhullám volt 2003-ban, 2010-ben, 2015-ben, 2018-ban, 2019-ben és most 2022-ben. A hőhullámos nyarak listája rohamosan hosszabbodik, és úgy tűnik, hogy a kontinens szó szerint „forrópont” lesz. Az éghajlatváltozást okolják ezért a közelmúltbeli tendenciáért, de mi teszi Európát, különösen annak déli felét az éghajlatváltozás „forrópontjává”?

A Föld légkörében bekövetkezett változások – amelyeket a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során keletkező üvegházhatású gázok, például szén-dioxid és metán felhalmozódó koncentrációja okoz – megzavarták a Földközi tengert – folytatta Tuel és Eltahir. Kiemelték, hogy a csapadékban és a terméshozamban már számszerűsíthető csökkenés tapasztalható, különösen az alacsonyan fekvő területeken, amelyek öntözése a gleccserek olvadásától függ.

„Nyár elején az Ibériai-félszigeten, Marokkóban és Algériában 1000  évben egyszer előforduló szárazság sújtotta” – hangsúlyozta Tuel és Eltahir, hozzátéve, hogy „a helyzet különösen súlyos volt, mivel a vízből már eleve hiány volt, három csapadékszegény  év után.

Az enyhe és száraz tél a hegyek hótakarójának erős csökkenéséhez is vezetett, amelyre a nagy folyók, például a Rajna és a Pó nyáron támaszkodnak.”

Tuel és Eltahir professzor kijózanító jóslattal fejezték be: „A 2022-es európai hőhullámok kivételes nagyságrendűek és időtartamúak voltak, és nagyon valószínűtlenek lettek volna az ember okozta klímaváltozás nélkül. Mindazonáltal a további felmelegedés elkerülhetetlen mindaddig, amíg az üvegházhatású gázok koncentrációja tovább emelkedik.

Kevesebb mint néhány évtizeden belül, a 2022-es nyár megszokottá válhat” – zárta gondolatait Tuel és Eltahir. „Hogy Európa, a bolygó egyik legfejlettebb régiója, már most is küzd, hogy ellenálljon a mai szélsőséges nyári éghajlatnak. Itt az ideje, hogy alkalmazkodjunk az éghajlatváltozáshoz az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentésével.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________