Tibor bá’ szerkesztett fordítása online
Ukrajna katonákat veszít – Európa gazdaságot – mindezt haszon nélkül
Mára több mint 3000 ukrán halt meg a hersoni offenzívában anélkül, hogy jelentős előrelépés történt volna. Több száz harckocsi és páncélozott jármű veszett oda. Egy tucat ukrán repülőgépet és helikoptert lőttek le. Az összes hadianyag „nyugatról” érkezett, amely mára kiürítette szovjet gyártmányú fegyverkészletét. Több egy ideig biztos nem érkezik.
Ukrajna ezzel elvesztette az esélyét, hogy fellépjen bármilyen jelentős új orosz lépéssel szemben. És ezek a lépések jönni fognak.
Soha nem voltam háborúban. De volt egy több éven át tartó katonatiszti képzésem, valamint több hónapos tartalékos szolgálatom zászlóalj szinten. Rengeteg könyvet olvastam és filmek tucatjait néztem meg az első világháborúról, a második világháborúról, Koreáról, Vietnámról, Afganisztánról stb. és az ott vívott frontharcokról. Ha valaki visszagondol ezekre az eseményekre és az ábrázolásokban leírt részletekre, akkor kialakul bizonyos „érzéke”. Aztán ott van a műveleti matematika, mint a négyzetkilométerenként leadott tüzérségi lövedékek száma, a csapatsűrűség és az ilyen tüzérségi bombázások által elkerülhetetlenül jelentkező áldozat szám.
Az ukrán katonáknak soha nem volt esélyük ellenállni az orosz hadsereg erejének. Ez már a háború kezdetétől felismerhető volt. Logikátlan volt, hogy az ukrán kormány és támogatói megpróbáltak ellenállni a támadásnak.
A „nyugatnak” meg kellett volna adnia azokat az engedményeket, amelyeket Oroszország követelt.
Az ukrán kormány szigorúan ellenőrzi a médiát és a frontvonalról érkező tudósításokat. Csak orosz jelentéseket kaptunk nagyszámú ukrán áldozatról. Vannak, akik kételkednek az oroszok által megadott számokban. Én nem. Leginkább megfelelnek a tanultaknak és a számításoknak.
A Washington Post egyik riportere most olyan kórházakba jutott el, ahol az „ellentámadásban” részt vevő sebesült ukrán katonák megpróbálnak felépülni. John Hudson jelentése zord, még ha nem is a frontvonalból származik.
A katonák azt mondták, hogy hiányzik a tüzérség, amely ahhoz szükséges, hogy elűzzék Oroszország erőit, és tátongó technológiai szakadékot emlegettek ellenfeleikkel szemben. Az interjú alanyok közvetlen beszámolót adtak az elfoglalt területek visszafoglalására irányuló törekvésekről, amelyek annyira érzékenyek, hogy az ukrán katonai parancsnokok megtiltották az újságíróknak, hogy felkeressék a frontvonalat.
Minden tettünk után öt embert veszítettünk” – mondta Ihor, egy 30 éves szakaszparancsnok, aki megsérült a hátán, amikor a harckocsi, amelyen utazott, az árokba csapódott.
Az orosz Orlan drónok a fejük felett több mint egy kilométeres magasságból tárták fel az ukrán állásokat, olyan magasságban, hogy soha nem hallották a repülőgép zümmögését a mozgásukat követve.
Orosz tankok emelkedtek ki az újonnan épített betonerődökből, hogy nagy kaliberű tüzérséggel robbantsák a gyalogságot – közölték a sebesült ukrán katonák. A járművek ezután visszahúzódtak a beton óvóhelyek alá, ami megvédte őket a rakétatűztől.
A radarrendszerek automatikusan észlelték és megtalálták azokat az ukránokat, akik lövedékekkel vették célba az oroszokat, válaszul tüzérségi tüzet zúdítottak rájuk.
Orosz hacker eszközök eltérítették az ukrán kezelők drónjait, akik látták, hogy repülőgépeik tehetetlenül az ellenséges vonalak mögé sodródnak.
Olekszandr szerint, az orosz tüzérségi tűz könyörtelen volt. „Mindig tűz alá vettek minket” – mondta. „Ha kilőttünk három gyalogsági aknát, akkor cserébe 20-at kaptunk.”
Az ukrán katonák azt mondták, hogy gondosan be kellett osztani a lőszer használatot, de még akkor is, amikor lőttek, gondot okozott a célpontok eltalálása. „Amikor megadja a koordinátákat, annak pontosnak kell lennie, de nálunk nem volt az” – mondta, megjegyezve, hogy felszerelése 1989-ből származik.
Az orosz elektronikus hadviselés is állandó fenyegetést jelentett. A katonák beszámoltak arról, hogy befejezték műszakukat, és bekapcsolták telefonjukat, hogy felhívják, vagy üzenjenek a családtagoknak – ez azonnal kiváltotta az orosz tüzérségi tüzet.
„Amikor bekapcsoljuk a mobiltelefonokat, vagy a rádiót, azonnal felismerik jelenlétünket” – mondta Denys. – És akkor kezdődik a tüzelés.
Nem tudták megerősíteni az ukrán állításokat olyan falvak visszafoglalásáról, mint Vysokopillya, bár a megkérdezett katonák elmondták, hogy képesek voltak előrenyomulni, néhány korábban orosz ellenőrzés alatt álló faluba. Ezek a katonák elöljáróik utasításaira hivatkozva nem voltak hajlandók megnevezni a falvakat.
Egyértelmű képet Ukrajna veszteségeiről nem lehetett kialakítani.
Denys egyenesen a kórházi ágyán ülve elmondta, hogy 120 fős egységének majdnem minden tagja megsérült, bár csak ketten haltak meg.
Egy 25 éves katona, akit repeszsebekkel kezelnek, azt mondta, hogy 100 katonából álló egységén belül heten meghaltak és húszan megsebesültek. Ihor, a szakaszparancsnok elmondta, hogy a parancsnoksága alatt álló 32 emberből 16 megsérült, egy pedig meghalt.
Arra tippelek, hogy az ukrán veszteség nem ötszöröse, hanem tízszerese az orosz fél veszteségének. A nyílt sztyeppén keresztül, egy technológiailag kiváló páncélos haderő elleni támadás öngyilkos küldetés.
Az orosz katonák nem hordhatnak magukkal mobiltelefont. Nem tudom eldönteni, hogy az ukrán katonák miért rendelkezhetnek és használhatnak ilyeneket. Öngyilkosok akarnak lenni?
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________