Itt van például ez a szép emlékű John Fitzgerald Kennedy, aki katolikus családból származó, gazdag és ráadásul jó szándékú szenátor lévén, a végén megválasztották amerikai elnöknek. A nép szerette és még azt is elnézte neki, hogy imádott félrekefélni – ami Amerikában nagy szó – és nagyvonalúan nem vették észre, hogy tulajdonképpen a háború alatt elszenvedett sérülései miatt kripli volt, csak ezt ügyesen leplezték.

Kennedynek volt azonban egy rossz szokása, utálta a nagyiparosokat. Egy ízben – elnökhöz nem méltó módon – ki is fakadt, ami szerint „már az apja is megmondta, hogy a nagyiparosok mind SOB-k.

Nem igazán akarok most angol nyelvleckét tartani, de az SOB rövidítés az valami olyasmi, mint nálunk a LF, amit kiejtve mások seggébe szoktak ajánlani. Szóval az SOB (Son of a Bitch) angolban annyira közönséges, hogy a sajtó hetekig csámcsogott rajta.

Nem arról van szó, hogy az amerikai katonai-ipari komplexus olyan nagyon sértődékeny lenne, de néhány igazán nagytőkés meghúzta a vészharangot. Ez a fránya Kennedy még képes és benyújt néhány törvényjavaslatot, ami csökkentheti a profitunkat, esetleg köt valami egyezséget Hruscsovval és akkor oda a hadi rendelések jelentős része. Ezért, aztán eldöntötték, hogy Kennedynek menni kell.

Ami azt illeti Kennedy el is ment egy acélköpenyes golyóval a koponyájában. Az előre gondosan kidolgozott terv szerint a rendőrség percek alatt letartóztatta Lee Harvey Oswaldot, aki egy enyhén kótyagos leszerelt katona volt, szovjet feleséggel, és néhány hónap oroszországi személyes tapasztalattal a háta mögött. Egy ilyen pasas minden vágya csakis az amerikai elnök megölése lehetett.

Oswaldot a rendőrség természetesen ki akarta hallgatni, hogy vádat emelhessenek ellene, meg különben is, hogy felderítsék a hátterét. Ez, azonban nem sikerült, mert kísérgetés közben a tömegből hirtelen előugrott egy Jack Ruby nevű pasas, akit az elnök meggyilkolása úgy felidegesített, hogy személyesen ő akarta végrehajtani az egészen biztos halálos ítéletet.

A rendőrség búcsút intett Oswaldnak (meg a kihallgatásnak – ami egy kicsit fontosabb volt) és most már Rubyt fogta el és dugta zárkába. A dolog egy kicsit büdös volt, mert mi a fenének kellett azzal a halálos ítélet végrehajtásával oly fene módon sietni. Ráadásul, Ruby szakmáját tekintve nem is volt hóhér, hanem kocsma tulajdonos. Na, majd a nyomozó hatóságok kiszedik ebből a Ruby-ból, hogy mi a fenének kotnyeleskedett bele a dologba.

Ruby azonban nem örvendett valami fényes egészségnek, kicsit öreg volt és rendelkezett vagy 40 kiló felesleggel. Nem csoda, hogy a kényelmetlen börtön körülmények között némi üvöltözésbe kezdett, hogy ő egy amerikai hazafi, meg ilyesmi. Erre, hívták a börtönorvost, hogy adjon már be neki egy nyugtató injekciót. A derék börtönorvos ezt meg is tette, de az intravénás injekciós ampullát véletlenül felcserélte és nyugtató helyett rákos sejtekkel dúsított élettani sóoldatot nyomott be az erre a célra kijelölt vénába. Rubynak két napon belül nem volt olyan belső szerve, amin ne kezdett volna el rákos daganat burjánzani. Ne is mondjam Ruby is úgy halt meg, hogy egyetlen árva szó se jött ki a torkán.

Kennedy elnök meghalt és mindössze két másik ember halálával meggyilkolásának indítéka is mindörökre a sírba szállt. Ez az amerikai módi.

Nálunk a helyzet ennél sokkal egyszerűbb, aminek oka a magyar népi szokás, ami sok aspektusában különbözik az amerikaitól, de most csak egyre hívom fel a figyelmet. Ha az amerikaiak úgy érzik, hogy át lettek verve, vagy éppen át akarják őket verni, akkor milliós létszámban mennek ki az utcára és tüntetnek valaki ellen. Ezeknek a valakiknek aztán a politikai jövője percek alatt elszáll.

Ezzel ellentétben, Magyarországon egy politikus azt csinál, amit akar, ha közben van annyi esze és vagy zsidózik, vagy cigányozik, vagy könnyeket hullat az erdélyi magyarokért. Ezen kívül, mivel valahol lelke mélyén minden magyarban kódolva van a törvények kijátszása, egyáltalán nem veszi zokon, ha egy politikus törvénytelen tettre szánja el magát. Sőt, az úgynevezett alkotmányos mulasztás 4-5 évre szinte kötelező.

Ezért aztán a népnek szeme se rebben, amikor a parlamenti vizsgáló bizottság (ami Amerikában a non plusz ultra, mert ott egyetlen hazugságért minimum 10 év fegyház jár) meghallgatására berendelt, az olajszőkítésről mindent tudó, „Papa” becenévre hallgató, magas rangú rendőrtisztet az ügyészség a meghallgatás előtt 2 órával magához rendeli, és néhány hónapra kivonja a forgalomból.

Eközben a nép által megválasztott honatyák a bizottságban várnak-várnak, majd egymásra néznek és felröhögnek. „Na fiúk, egyelőre ezt is megúsztuk, lophatunk tovább.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________