A gyártáson kívül a másik fojtogató tétel a nyersanyag piacon van. A lítium-aksikhoz természetesen lítium kell. Ha ezt az alkálifémet a világon csak egy-két helyen bányásszák, akkor ezeket az országokat nem lehet embargózni. Ugyanez van földgáz, nyersolaj, stb. területén is.

De, van egy harmadik tétel is: mezőgazdasági termékek. Ha a termesztést lehetetlenné teszik egy-két országban, akkor abból hiány lesz az egész világon. Ha, ez a termék földi eper, na bumm, ki fogjuk bírni, de ha búza, akkor valaki szarban lesz. Mégpedig az, aki a megnövekedett kereslet okozta magasabb árat nem képes kipengetni.

Ezért, aki élelmiszer hiánytól retteg, hagyja abba. Azt vizsgálja meg, ha az élelmiszer  árak 100-200 százalékkal megnőnek, anyagilag fogja-e bírni? Illetve, ha elveszíti bevételi forrását (mert, például, alkatrész hiányban leáll a gyár, ahol dolgozik) akkor mit tesz.

Ezeket korában is tudtuk, de most hirtelen igen aktuálissá vált a dolog. Tehát nem tartalékolni kell ínséges időkre, ami normál körülmények között néhány hónap lehet. Hanem fel kell készülni arra, hogy az élelmiszer árak az egekbe szöknek, és onnan soha többé nem jönnek vissza. A felkészülésnek kélt útja van: 1) jövedelem, 2) élelmiszer előállítás. Vagyis a csinos fiatal feleséged vagy bekergeted a hátsó kertbe egész nap kapálni. Vagy pedig, kiküldöd a sarokra strichelni.

😀

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________