2022-01-03 nap bejegyzései

(3742) Szavak

Tibor bá’ online

 

A kilencedik iskolaévben kaptunk egy nagyon aktív magyar tanárnőt. Akkoriban sok gyerek veszített évet a háború miatt, így az osztályban voltak 15/16 évesek is. A tanárnő megkérte őket, hogy írják össze azokat a jassz szavakat, amiket egymás között használnak, és írják meg azt is, hogy mit jelentenek, mert például el nem tudta képzelni mit jelent az, hogy „ennek a bigének jók a virgácsai”.

Egy tucat osztálytársam adott be egy-egy lapot teleírva. A lista első tagja mindenkinél a „kefélés” volt, jó lehet, a tanárnő pontosan tudta, hogy mit jelent. Ma már nincs ez a szó használatban, ma már nem kefélnek, hanem helyette dugnak.

Anyámnak, a kefélni is túl közönséges volt, ezért ő helyette (ha muszáj volt ilyesmiről említést tenni), akkor az „izélni” szót használta. Ez, azért volt elfogadhatóbb, mert az „izé”  bármit helyettesíthető szócska volt. Akkor volt divat emlegetni a szerelem három fokozatát: 1) izé a kézben, 2) kéz az izében, 3) izé az izében.

A rendszerváltás nemcsak több tucat angol szót épített be a magyar nyelvbe, de voltak egyéb kezdeményezések kis. Az egyik friss vállalkozó lacikonyháját „házias” ételekkel hirdette. Ezt aztán átvették mások is. Régen házias volt az a ő, aki rendben tartotta a lakását. Újabban az ételek háziasak. Házi sütés már nem létezik.

A magyar kofák megunták a 3-4 szótagos termékeket. Bevezették az úbi, cseri, pari jövevény szavakat, és egyre nagyobb teret kap a „helység” szó használata,  a szóvégi „i” elhagyásával.

A nyelv él (szokás mondani), a szavak jönnek mennek. Amikor először hallottam a „verda” szót, igencsak meglepődtem. Nem tudnék magyarul? Aztán jött a ne „parázz”.

Van persze az is, amikor nem egy új szó üti fel a fejét, hanem meglévő szót meglepő szituációban alkalmaznak. Na ez az a jelenség, amik most nálam kiverte a biztosítékot.

Amióta az eszemet tudom, december végén „kellemes” karácsonyt, majd „boldog” új évet kívántak egymásnak az emberek. És nem fordítva. Most viszont, bejött egy új fordulat. Az emberek (Fideszes útmutatás alapján) elkezdtek egymásnak „áldott” karácsonyt, vagy új évet kívánni.

Bassza meg! Az én karácsonyom nem áldott. Én kellemesen akarom magam érezni, boldog akarok lenni, de nem akarok áldott lenni. Valamikor, ha finoman akarták magukat kifejezni, akkor a terhes nőre azt mondták, áldott állapotban van. Akkor, most ki legyen áldott állapotban? Én, vagy a feleségem? Mi a fenét jelent ez? Fidesz parancsszóra minden „nemzeti” lett. Az „alkotmány” nem volt elég jó, lett belőle „alaptörvény”. Most meg a karácsony lett áldott, miközben a vallás nem kötelező. Persze, lehet, hogy kötelezővé teszik, mint Horthy alatt, és bevezetik az egyházi adót. Az aztán lehet áldott.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________