2021-11-25 nap bejegyzései

(3706) Betekintés

Közreadó: Gyarmathy

Egy szösszenet az intenzív osztály mindennapos életéből…. Feketén fehéren

Szerző: egy COVID ITO orvos

A következőkre számíthatsz, ha Covid Intenzívre kerülsz, ami kéltféle módon történhet:
egyenesen a sürgősségiről vagy egy másik Covid osztályról. Egy a közös, bárhonnan is jössz, már nagyon fulladsz… Előbbi esetén elég nagy megrázkódtatás lesz a környezet, az utóbbiak viszont már sejtik, mi is vár rájuk. Először is kapsz egy szuper ágyat – újabb jó hír (több millióba kerül egy ilyen). Aztán levetkőztetünk teljesen meztelenre, akárhány éves is vagy.

Felragasztunk rád elektródákat, melyekkel a nap 24 órájában nézzük a pulzusod, kapsz egy vérnyomásmérő mandzsettát, kapsz egy csipeszt az ujjadra, (jó lenne, ha nem lenne műkörmöd, mert akkor nem jól működik) amellyel a vér oxigén szintjét monitorozzuk. Majd látni fogod, ez a legfontosabb mérő műszered lesz. Kapsz egy katétert is, mert sajnos az intenzív osztályon nincs WC, amúgy sem lenne erőd kimenni. Ugyanezen okból kifolyólag kapsz egy pelenkát is. Akkor is ha 30 éves vagy, akkor is, ha 70. Ja, hogy Neked AZ úgy nem fog menni? Hát, kénytelen leszel megszokni. Ahogy a mosdatást is ott az ágyban. Aztán kapsz egy artériás kanült valamelyik csuklódba, amin naponta többször vért veszünk. Erről jut eszembe, naponta 5-ször megszúrjuk az ujjadat, hogy megmérjük a vércukrodat, mert a Covid sajnos felborítja cukor háztartásod.. előbb utóbb inzulint is fogsz kapni. (meg ezen kívül rengeteg vitamint, infúziót, gyógyszert – többek között Remdesivirt is, melyet csak tavaly júniusban engedélyeztek és hosszú távú hatásai ismeretlenek, amik miatt annyira de annyira aggódnak az oltásellenesek).

És kapsz egy maszkot az arcodra. Olyan, mint egy búvármaszk. Jó szorosan rögzítjük a fejedre. Ez, ahányszor levegőt veszel, nagy nyomással pumpálja beléd az oxigén dús levegőt. Szörnyen fog szorítani, de nem lazíthatunk rajta, mert akkor ereszti a levegőt, leesik a nyomás. És ezt a gép hangos sípolással jelezni is fogja. Amúgy is minden csipog körülötted éjjel nappal. Nyugi, pár nap után már fel sem tűnik ez a zaj. Ezt a maszkot – NIV maszk a neve – eleinte még kis időre le lehet venni. Óriási megkönnyebbülés lesz, majd meglátod. Ilyenkor ehetsz, ihatsz. Aztán ahogy romlik az állapotod, egyre kevesebb lesz ez az idő… Végül eljutsz oda, hogy egy kanál étel után már vissza kell tenni. Örülsz, ha pár kanál tápszert tudsz enni egy nap. Ekkorra már cserepes lesz a szád, a maszk pántjai kisebesítik a bőröd, bárhogy is próbáljuk ezt kivédeni. És ez még nem a lélegeztető gép. Akkor elaltatunk és nem tudjuk fel tudunk-e ébreszteni valaha…

A drága ágy sem lesz már kényelmes, fájni fog a derekad, pár nap után minden bajod lesz benne. Nem tudsz úgy aludni, ahogy szoktál, mert csak félig ülő helyzetben tudsz létezni. De nem ez lesz a legnagyobb bajod. A legnagyobb bajod az lesz, hogy nem elég a levegő. Szerintem ez az egyik legfélelmetesebb érzés a világon… Amikor nem elég a levegő. Lassan elveszíted az időérzékedet… azt sem fogod tudni milyen nap van… és nem is fog érdekelni, hogy nincs híred a külvilágról, itt nincs tv, WiFi. Hiányozni fog a családod. A férjed, feleséged, gyereked, apád, anyád nem jöhet be hozzád. Max beküldenek egy fényképet vagy egy gyerekrajzot. Gyógyulj meg apa/papa stb. felirattal.

Magányosnak, elveszettnek fogod érezni magad, nincsenek arcok körülötted csak szemek a maszkok mögött. Nem látod a beteg társakat, mert függöny választ el tőlük, csak a hangokat hallod, ahogy ők is küzdenek a levegőért, az életben maradásért. Sajnos tudni fogod azt is, ha a melletted lévőknek nem sikerült… Hallod a család sírását, amikor bejönnek elbúcsúzni. Mert egyszer és egyben utoljára bejöhetnek. Nem látod, de hallod a függönyön keresztül. Nem tudsz elbújni, elmenekülni előle. Ahogy mi sem tudunk. De mi 12 óra múlva hazamegyünk a családunkhoz, és pár órára elfelejthetjük ezt az egészet, ha tudjuk… Te viszont ott maradsz, a félelmeiddel, az oxigén hiányoddal. Csak reménykedhetsz, hogy nem adtad át a kórt idős szüleidnek, a párodnak, gyerekednek. És ott marad veled a bizonytalanság, hogy mi lesz veled…túléled-e.. ki kerülsz-e innen élve.. Imádkozol a neked tetsző Istenhez, még akkor is ha nem vagy hívő. És hiába gondolsz arra, bárcsak ne vettem volna az egészet olyan könnyedén… Már késő.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________