Tibor bá’ vasárnapi jókedv gyártó online
A szomszédom felesége megszökött egy hentessel. Persze egy hentes is lehet rendes ember és még az se kizárt, hogy a pasi szakmájának az égvilágon semmi köze a szökéshez. Ez már csak azért is valószínű, mert Feriék, vagyis a szóban forgó szomszéd és neje, ettek húst rendesen. Már ahogy szokás a Kárpát-medencében, disznótoros, lucskos káposzta, marhapörkölt ami belefér. Feri rákönyököl a köztünk húzódó kerítésre, amit neki kellett volna kiépíteni, de persze én csináltam meg, és méltatlankodik.
– Mond Tiborkám, mi a francért hagyott itt? Nem volt neki elég jó?
Ami azt illeti ez egy kényes kérdés. Hogy Mancikának mi volt jó és mi nem, és hogy ami jó volt ahhoz Ferinek mennyi köze volt, azt még egy dús fantáziájú szomszéd se tudhatja. De hát Feri ki van borulva, kell valamit mondani neki.
– Figyelj Feri! Nem akarok én turkálni a nemi életedben, de…
Feri szeme villan. Még jó, hogy nem a közeli talponállóban vagyunk.
– Tiborkám, te azt hiszed, hogy én Mancit nem…
– Hiszi a fene, én csak arra akartam utalni, hogy….
Már megint belevág a mondanivalómba.
– Tibor, istenuccse, hát még azért se szóltam, hogy más is ….
Na nem, ebbe én nem fogok belefolyni.
– Feri ne haragudj, de meg kell etetnem a kutyákat, és máris késésben vagyok.
Dehogy fogom én ezt hallgatni. A végén még kiderül, hogy a hentesen kívül még engem is fogadott a Manci. Slussz! Nem érdekel tovább a dolog.
Másnap az ABC-ben Feri utolért
– Tiborkám, olyan voltam hozzá, mint egy falat kenyér.
– Jó, hogy mondod, kenyeret is kell vennem.
– Az anyja hasában nem volt neki ilyen jó dolga.
– Jó, hogy mondod, kell vennem egy kis hasaalja szalonnát is.
– Tiborkám, azt mondta, kell neki egy L’Oreál mit tudom én micsoda, merthogy ő megérdemli. Meg hát anyukám, persze hogy megérdemled, – vedd meg magadnak – mondtam, itt van rá a pénz. Szóval érted, mindent.
Speciel engem ez egy árnyalattal jobban érdekelt, mint a Feri-Manci viszony, mivel nekem is van feleségem, és igaz ő még nem jelentette ki, hogy megérdemel valamit, de mit lehet tudni, előbb vagy utóbb ki fogja érdemelni az tuti. Így aztán én a L’Oreálról faggattam, ő meg Manciról beszélt.
Azért az kiderült, hogy hajfestés ide, hajfestés oda Manci minősége még nem éri el a B-52 bombázó szintjét, de a hentesek körében népszerűsége jelentősen javult. Otthon minden esetre megkérdeztem nőm, mi a véleménye a L’Oreálról. Ő meg visszakérdezett. Miért? Annyira tetszik neked ez a Claudia Schiffer? Na, mondom, ez mély víz, kifejezetten úszóknak. Egyfelől fogalmam sincs ki az a Claudia Schiffer. Mi férfiak már csak ilyenek vagyunk kurva közel a kilencvenhez. Másfelől pedig nem akartam eltérni a lényegtől. Á nem, csak Feri mondta, hogy Manci L’Oreállal mossa a haját. Nem mossa, igazít ki nőm, festi. Jó, hát én nem tudom csak úgy gondoltam.
Ferivel legközelebb a postán akadtunk össze.
– Képzeld mit üzent a szemét.
Gondoltam Mancit kellett szemét alatt érteni.
– Mit üzent?
– Azt mondta az anyósomnak, hogy lagymatag, kivénhedt kecske vagyok, meg se próbáltam megakadályozni, hogy elmenjen a hentessel.
– Na hát! Tényleg nem akadályoztad meg?
– Ugyan! Jövök haza és üres a ház. Manci meg sehol. Úgy ért, mint derült égből a villámcsapás.
– Biztos elfogyott a hajfestéke.
Próbálok hülyéskedni, mert lila gőzöm sincs mit vár tőlem. Na de, ez a barom nem veszi a lapot.
– Persze, elfogyott, lement az illatszerbe venni egy másikat, összefutott a hentessel aztán együtt futottak tovább.
– Na figyelj ide Feri, ha ilyet üzent az anyósodon keresztül, akkor Manci vissza akar jönni hozzád és arra kíváncsi visszafogadod-e.
– Gondolod ?
– Határozottan. Most azt döntsd el visszafogadod-e vagy sem.
– Hát…. tőlem jöhet.
– Na akkor hívd fel az anyós pajtást és kérdezd meg tőle be kell-e rántani a töltött paprikát, mert most te főzöl magadnak. Aztán említsd meg, hogy Manci itt hagyta a L’Oreál-ját, és mit csinálj vele, küld utána, vagy mi. Aztán felületesen jegyezd meg könnyebb lenne, ha ő jönne vissza érte és esetleg maradhatna is. Természetesen csak akkor, ha nem hozza magával a hentest.
Feltételeztem, hogy ezzel az első osztályú tanáccsal a Manci ügy részemről befejezéshez ért, de nem. Három nappal később Feri üvölt a kerítésnél, tudod annál a kerítésnél, amit én csináltam, de úgy üvölt, mint a fába szorult féreg (ezt a népi mondást a múltkor hallottam, de egész jó). Rohanok ki az udvarra, mi a fene? Ferinek lila a feje. Úr isten, csak nem a L’Oreál-tól ilyen lila? Frászt a méregtől.
– Mi van Ferikém? Jön haza a Manci? És te ebbe belelilultál?
– Képzeld, Manci elmondta az anyósomnak miért hagyott ott és kérte, ne mondja nekem vissza. Persze ennek a vén, totyogó libának első dolga volt, hogy visszamondja.
– Na jó, ki vele! Hátha tanulok én is valamit belőle.
– Te, a Manci azt mondta azért hagyott el, mert nem voltam elég ápolt. Szerinte Magyarországon a férfiak nem olyan ápoltak, mint nyugaton.
– Feri te hülyéskedsz velem. Ilyet egy feleség nem mond a férjének húsz év után.
– Dehogy hülyéskedek. Istenuccse ezt mondta.
– Hát akkor apukám kocogj le szépen az illatszerbe, és kérdezd meg mit gyárt a L’Oreál férfiak részére.
– Jó, de miért pont a L’Oreált kérjem?
– Na hallod, azok után, hogy elment egy hentessel, te is megérdemled.