Az első magyar előválasztásnál mindjárt újítottunk egy nagyot, három jelölt jutott tovább a második fordulóba. Nem tudom kinek volt az ötlete. de az biztos, hogy az illőtőnek sziniszter gondolatai lehettek. Különben nincs logikus oka annak, hogy a második fordulóba hárman legyenek.

Mint tudjuk a harmadik helyen Márky Zay futott be (de inkább csak bevánszorgott), és amikor kiderült, hogy annak a Dobrev Klárának áll a zászló, ami a többség szerint Orbánnal szemben nem tud győzni, egyszerűen csak azért, mert Gyurcsány Ferenc a férje. Az a Gyurcsány Ferenc, akinek a karakter gyilkosságára a FIDESZ több milliárd forintot áldozott. Nem érdemelte ki, de az életben vannak szerencsés és szerencsétlen epizódok. A szerencsétlenekkel mást nem lehet tenni, mint elfogadni. Erre Gyurcsány képtelen .

Szóval, amikor kiderült, hogy Dobrev Klárának áll a zászló a második fordulóban is, Márky Zay-nak saját erkölcsi törvéyei szerint  azonnal le kellett volna mondania Karácsony Gergely javára. Ehelyett esküdözött, hogy hazafiságból ő el fogja rántani a kormányt. Magyarul, ha Karácsony nem hajlandó lemondani az ő javára, ő majd lemond Karácsony javára (ami különben esze ágában se volt). Ezzel a hazafias áldozattal rendkívül szimpatikussá vált (ami egyébként a szándéka volt). Nem csoda, hogy a naponta végzett felmérések szerint hamarosan túllépett Karácsonyon.

Abban a pillanatban, amikor lett olyan felmérés (mert nem az összes), ami őt Karácsony elé tette, követelte, hogy a pillanatnyi népszerűség jogán Karácsony mondjon le. A végén Karácsony lemondott, annak ellenére, hogy mindenki tudja (és a felmérések is ezt jelzik), hogy Márky Zay éppen úgy nem tudja megverni Orbánt, ahogy Doblev Klára se.

Közben, a választó polgárok teljesen össze lettek keverve. Több Karácsony mögött álló politikus átlépett Dobrev Klára mögé. Mások esküsznek, hogy nem mennek el szavazni (mi se). Mindenki úgy érzi, hogy Karácsonyt tőrbe csalták.

Mindegy, a lényeg, hogy Orbán elégedetten vigyoroghat. A politikus egy olyan állat, aki nevetséges eséllyel is kockáztat, természetesen az ország kárára.

2018-ban Vona Gábornak az volt a fixideája, hogy ha nem áll szóba az ellenzék többi pártjával, akkor ő lesz a miniszterelnök. Nem lett, de sikerült biztosítania Orbán kétharmadát. 2014-ben Mesterházi volt a szuper optimista. Természetesen ő akart miniszterelnök lenni. Nem lett, de biztosította Orbán kétharmadát.

Most kétharmadról szó se lehet, de Orbán bukhat. Ez alkalommal viszont Márky Zay fogja ettől megmenteni, aki be is vallotta „meg kell próbálni”. Be kellene azt vezetni, ami a népmesékben van. Ha a király feltételeinek megfelel a vállalkozó, akkor övé leánya keze, ha nem akkor a feje vétetik. Állítólag Karácsony milliókat veszít. Márky Zay még ezt se.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az iskola egy jó ötletnek bizonyult, mert menzája is volt, azaz egy hatalmas konyha, amit – lévén nyári szünet – birtokba vehettünk. Ezen kívül kiderült, hogy az igazgatónak, aki családjával az iskola területén lakott, volt egy 20 éves lánya, Lenke.

Lenkét politikai okok miatt (járatta nagy száját, a szemináriumokon „kényes”, vagyis provokatív kérdéseket tett fel) kicsapták az egyetemről, és mintha ez nem lenne elég, meg nem határozott időre kitiltották Budapestről is. Ez azt jelentette, hogy ha felment Budapestre és történetesen valahol igazoltatták, akkor már a kitiltás megszegése miatt börtönbüntetést kellett kapnia. Ez a politikai háttér azonban Lenkét nem tette kevésbé kívánatossá, főleg nőhiányban szenvedő katonák számára. Talán felesleges megemlítenem, hogy minimum harminc éhes hím vetette volna magát Lenkére – ha csak rajtuk múlott volna. Ennek ellenére én lettem a befutó. Hogyan?

Első nap a csaj mindannyiunk feje felett látványosan átnézett, miközben ott mászkált közöttünk fel és alá mindenfajta álcázott céllal. Viszont én kiszúrtam, hogy egy Ady-kötet van a hona alatt.

• Mi van, te egész nap Ady-t olvasol? – szólítottam meg, de Lenke csak foghegyről böffentett oda.
• Miért, te már hallottál Adyról?
• Hogy hallottam-e, jobb verseket írok én, mint ő.
• Hülye! – intézett el Lenke egyetlen szóval.
• Na jó, próbáljuk ki.
• Ne nevettesd ki magad.
• Ha nem hiszed, – érveltem – az rendben van, de a bizonyítás jogát nem tagadhatod meg tőlem.
• És mégis, hogy akarod bizonyítani?
• Egyszerű. Egy éjszakára kölcsönadod az Ady-kötetet, én kimásolok belőle egy Ady-verset. Egy másik lapra költök egy saját verset. Ha meg tudod mondani, melyik a hamisítvány, te nyertél. Ha nem, akkor én.

A csajnak felcsillant a szeme, végre valami unaloműző ebben a porfészekben, és ráadásul valami olyan, amiben otthon van. Arról nem is beszélve, hogy merészségem sejtetett számára valami szokatlant. Szóval belement a dologba.

Aznap éjjel szolgálatban voltam (rádió-forgalom, adás-vétel, írógép, stb.), jutott idő kimásolni egy viszonylag ismeretlen verset az 500 oldalas kötetből és adtam neki hasból egy új címet. Majd írtam egy Ady-utánzatot és fölé másoltam egy Ady-verscímet. Természetesen a cím és a szöveg tematikailag összhangban volt.

Lenke másnap délelőtt jött számon kérni. Első olvasás után láttam az arcán a megütközést, hogy bizony nem talál közöttük különbséget. Aztán némi gondolkodás után előállt a megfejtéssel. „Szerintem egyiket se te írtad, mind a kettő Ady-vers, át akarsz verni.” Kinevettem, és ragaszkodtam hozzá, hogy válasszon, mert az egyik verset én írtam. Nem tudott, nem mert választani, de hajlott arra, amelyik eredeti Ady-címet viselt. Valahol a tudat alatt emlékezett a címre, pontosan úgy, ahogy előre sejtettem. Na, most a versek:

A fiatalság nevében

És mindennek mindörökre vége,
de vágyam hadd szálljon fel az Égbe,
és legyen erős újra két karom.

Csak még egyszer fogjalak karomba.
Meglásd, vágyam nem fojtom magamba.
Érezd meg azt, ki én vagyok.

Repülök veled a vörös sötétbe.
Fejemet hajtom remegő kebledre.
Most már csak én meg te vagyunk.

A sötét eloszlik ködös szürkeségbe.
Réveteg szemem lát a messziségbe’
és mindennek mindörökre vége.

Öreglegény szerelme

Megláttalak ma te lyány
felkínált minden titkaiddal,
Kérést intézve fogékony szívedhez,
ifjú hévvel ragadj magaddal.

Miért ez olcsó csábmosoly
Szép ívű szájad szegletén?
Miért a kínzó fájdalom,
vén testem tiltott rejtekén?

Gondolatban friss testedet látom,
S a tudat úgy megrészegít.
Gyűrködném tiszta nyoszolyádat
Bár tudnám, örök álomba szenderít.

Lám, áldozom vágyba mindenem,
és irgalmatlanul imádlak.
Öreg szívem egyre csak lüktet.
Szép női test, holtamig kívánlak.

A verses hülyéskedés után jól összebarátkoztunk. Este már meztelenül fürödtünk a Velencei tóban (nálam nem volt fürdőnadrág, Lenkének meg tetszett az ötlet). Az apró hullámok ezerszámra verték vissza a telihold fényét. Lenke sziluettje leírhatatlan erotikus élményt nyújtott, nem lehetett vele betelni. Alig jártunk combmagasságú vízben, amikor Lenke incselkedve fröcskölni kezdte rám a vizet. Persze visszafröcsköltem, és a nagy igyekezetben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, mígnem összetalálkozva, merev péniszem a combjai közé szorujlva, forró ölelkezésbe kezdtünk. Később kimentünk a partra, és mivel Lenkének nem volt külön szobája, az akkorra már üresen hagyott konyhában állva szeretkeztünk, és ha van isten, akkor Ady szelleme ott lebegett felettünk, és csóválta a fejét. Ugyanis mind a két verset én költöttem.

A költészethez azóta se értek, fogalmam sincs, mennyire vacakok, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Lenkének se volt fogalma.

Mi lett Lenkével?  Nem tudom. A kitiltás ellenére októberig háromszor feljött hozzám Budapestre, egyszer én mentem le Velencére, aztán jött a forradalom. Lenke természetesen kiment Nyugatra, és nem csodálkoznék, ha később magyar irodalmat tanított volna a Harvardon.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________