Tibor bá’ online
Vasárnapi csodálatos magyarok (repríz)
1939 szeptemberében írattak be az elemi iskola (ami az általános iskolának volt a „jogelődje”) első osztályába Angyalföldön, de karácsony után a szüleim feljöttek Félegyházáról és kivettek egy háromszobás lakást a Bezerédi utcában. Engem pedig átírattak a Bezerédi utcai elemi népiskolába, ami ma is működik. Az iskolának természetesen két kapuja volt, az egyik fölé az volt kiírva, hogy „fiúk” a másik fölé pedig „lányok”. Az, hogy a padokba a fiúk és a lányok egymás mellett üljenek, egyetlen közös teremben, az Serédi Jusztinián bíboros úrnak még lázálmában se jelent meg. Ki is verte volna a veríték. A tanítás reggel 8-tól 12-ig tartott, amit 10 órakor megszakított a nagyszünet. Ekkor lehetett tízóraizni. Ennek két módja volt, vagy otthonról hozott, kicsi, apró, fonott dobozból felmajszolni a becsomagolt élelmet, vagy a pedellus feleségétől venni 4 fillérért egy kiflit, amit ruhás kosárból osztogatott. Tizenkettő után pedig mehettünk haza. Az iskolában eltöltött idő legnagyobb részében írni és olvasni tanítottak. Az íráshoz természetesen nem használhattunk golyóstollat, mert Bíró László éppen akkor kínlódott a prototípussal, ami a csődöt mondott tintenkulinak lett volna a módosítása, és hol volt még a megvalósítástól! Helyette tintába mártogatott hagyományos fémtollat használtunk és abban az évben bevezetett zsinórírást tanultuk. Ez utóbbi nem volt egy nagy siker, mert azon az elven alapult, hogy írás közben ne kelljen a tollat felemelni a papírról. Ezért egyes vonalakon kétszer is át kellett vezetni a toll hegyét. Ez elpacásította az írást, és a fő elv egyáltalán nem valósult meg, vagyis az olvashatóság melletti gyorsaság. Természetesen minden füzetet és könyvet kék csomagolópapírba kötöttek be az édesanyák, mert kizárólag kék papírt lehetett kapni. Walt Disney az állatfiguráit akkoriban találta ki, és még senkinek se jutott eszébe, hogy a napjainkban füzetnek nevezett irkák fedelére kasírozzák őket. Hogyisne, ez elterelné a nebulók figyelmét. A felragasztandó vignetta pedig csak két méretben és egy formában létezett, fehér alap, dupla piros csíkkal bekerítve, legömbölyített sarkokkal. Erre lett ráírva a gyerek neve, az enyém is. Mivel azonban írni még csak tanultam, az irkán lévő vignettára Mami írta rá a nevemet: Antalffy Tibor, ami elől elhagyta az „ifj.” jelzést, hiszen csak én jártam az első osztályba, apu nem.
A Bezerédi utca a VIII. kerületben volt (és ma is van) csak egy ugrásra a hírhedt, vörös lámpás Conti utcától (ennek neve viszont megváltozott), szóval nem a Rózsadombon laktunk. Házunk lakói kishivatalnokok, munkások és a hátsó traktusban még cigányok is voltak, akik szigorúan a melléklépcsőn jártak fel. Ehhez még hozzá kell adni, hogy akkoriban kezdet a magyar „ébredni” mert, hogy az ősi föld veszélyben volt [Ébredj magyar! Az ősi föld veszélyben, Elvész a fajtánk hogy ha nem merünk. Vélünk az Isten száz csatán keresztül, Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk.], bár az árpád-sáv még váratott magára. Szálasi éppen börtönben csücsült, vagy nemrég engedték ki. Mindegy a legtöbb magyar éppen ébredt. A tanító néni is, ezért aztán az irkámon lévő vignettát átragasztotta egy másikkal és ráírta, hogy Antalfi Tibor, így fi-vel. Mami otthon meglátta a helyreigazítást és menten pulykavörös lett. Újabb vignetta és megint Antalffy Tibor, amit másnap az iskolában felváltotta a korábbi verzió. Az ötödik vignetta átragasztás után a füzetem úgy nézett ki, mint egy hirdetőoszlop választások után. A méregtől nem látó anyám nem tépett be az iskolába és nem verte félholtra a tanító nénit, mert akkoriban ez nem volt trendi (jót írtam?), meg aztán nem is voltunk cigányok. Helyette bevitte az anyakönyvi kivonatomat és bemutatta a ffy-t. És ezzel a személyes ellentét el is simult, bár a tanító néni – szerintem – azóta töri a fejét, hogy egy proli gyereknek mitől lett ffy-ja?
Mondjuk ezt az affért viszonylag könnyen megúsztam, elvégre egy 6 éves gyerekre nem lehet haragudni, azért mert az apja a ffy mellé nem rendelkezik 20.000 hold földbirtokkal. Csak hát magyar honban a dolgok elég gyorsan változtak. Tíz évvel később a kommunista történelem tanár kifejezetten pikkelt rám, kizárólag a ffy miatt, mert a magyar nemesek állandóan azzal voltak elfoglalva, hogy elárulják az országot. További őt évvel később, amikor a legfelsőbb vezetés mániája az önéletrajz csatoltatása volt még egy villamosbérlet kiváltáshoz is, szép csendben, észrevétlenül, a nevem végéről elhagytam egy f-et, az y-ot pedig átfestettem i-re. Felesleges támadó felületet az ember nem hagy magán, ha nem muszáj.
Ezt követve viszonylag békés évek következtek, az újabb és újabb generációk már kimaradtak ezekből a hülyéskedésekből, legfeljebb annyi történt, hogy egy-egy magyarosított nevű zsidó esetében kihangsúlyozták az eredeti nevet. Valahogy így: Rádai-Rotchild, Renkei-Rejfeld és hasonlók. Viszont a ffy-ről kezdtek megfeledkezni. Ha valahol kérdezésre bemondtam a nevem, a fiatalabb korosztályúak automatikusan fi-t írtak, ha az illető idősebb volt, akkor megkérdezte, hogy ffy-vel írom-e. Végül is minden csoda 3 napig tart, de legfeljebb 40 évig.
Aztán jött a rendszerváltás és Antall József lett az első miniszterelnök. Akiről úgy hírlett, hogy édesapja a II. világháború alatt államtitkár szerepet kapott, bár valójában csak minisztériumi főosztályvezető volt, akit később kineveztek menekültügyi kormánybiztosnak. Ez mondjuk nem érdekes, annál szembetűnőbb, hogy Antall József a neve végén dupla l-t használt. Alig telt el néhány hónap és a nevem egyre gyakrabban változott át Antallfi vagy Antallfy-ra. Ha a posta ilyen címzéssel hoz levelet, üsse kő, nem számít, mert a helyi postás természetesen ismer. Viszont mostanában a számítógépek korát éljük, és ugye a számítógép nem találgat. Ha engem úgy tart nyilván, hogy Antalffy, akkor annyi. Lehet próbálkozni bármi mással, én a számítógép szerint kizárólag az eredeti nevemen létezem. A legkisebb melléütés és meghaltam. Végre eljött az idő, hogy én magam is megszokhatom, de csak filológiailag. Politikailag semmiképpen, mert, ha a jobbik nem lesz kormányerő, akkor nekem végem.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________