Tibor bá’ vissza a múltba online
Diplomaosztás után, 1952-ben a technikum faliújságjába ki volt rakva egy értesítés, amiből megtudtuk, hogy ki hol dolgozhat, ahol két héten belül kellett jelentkezni. Engem az Erzsébeten lévő, Magyar Gyapjúfonóba jelöltek ki. Amikor jelentkeztem, természetesen már tudtak rólam, felvettek és megmutatták ki lesz a főnököm és hol fogok ülni a műszaki osztályon belül. Az első héten becsavarogtam a gyárat, ismerkedtem a gépekkel, a művezetőkkel, a majd félmeztelen fonónőkkel és a közvetlen kollégáimmal.
Az egyik kollégám egy hason korú műszaki rajzoló volt, akinek egyetlen feladata az volt, hogy a meghibásodott, eltörött, deformálódott alkatrészekről készítsen egy műszaki rajzot, amit aztán átadtak egy gépgyárnak legyártás végett. Ha nem volt mit rajzolni, akkor csak kávét főzött, beszélgetett, vagy udvarolt a fonodában.
A gyár a szocialista előírások szerint volt felépítve és működött. Létezett amatőr színjátszó kör, sport klub, fotó klub, kirándulásszervezés, negyedévente üzemi bál, stb. Létezett havonta tartott ötletnap is. Ez úgy nézet ki, hogy a díszterembe (itt voltak a színjátszások) beült, aki akart. A színpadon egy asztal mögött ült az igazgató, a műszaki osztály vezetője, és a szakszervezetis. Az igazgató előtt volt egy köteg 10 forintos. A padsorokban ülők jelentkezéses alapon kaptak szót, hogy előadják a termeléssel, a termelés vezetésével kapcsolatos ötleteiket. Az ötlet meghallgatása után az igazgatói hármas összedugta a fejét, majd jelezték, hogy az ötletet megjutalmazzák 10-20-30- esetleg 50 forinttal. Ekkor az ötletgazda kiment és átvette a jutalmat.
A második alkalommal nekem is volt néhány elég jó ötletem, végtére is „Új seprű, jól seper” egy új fiúnak könnyű meglátni azt, ami meglátni való. A lényeg, hogy az összes ötletemet elutasították, egy árva busznyákot se kaptam.
Kiértékelve az eseményeket, a következő ötletnapra másképp jártam el. Megbeszéltem a műszaki rajzolóval, hogy az átadott 3 ötletet ő mondja be, és utána a díjakon osztozunk.
Nos, a fiú az ötleteket elég sután adta elő, de meghallgatásra találtak. Összesen 100 forintot kapott értük, amiből természetesen 50 az enyém volt.
Aztán a dolog valahogy kitudódott. Így a következő ötletnapra nem sok értelme volt elmennem. De a kiszivárogtatást okozó műszaki rajzolónak se, mert nem hivatalosan közölték vele, hogy nem sok esélye lesz.
A srácnak még annyi esze se volt, hogy ne pofázzon, de az ilyen hülyék könnyen érvényesülnek.
Évekkel később olvastam Parkinson törvényeit. Aki nem ismeri, annak idemásolom (ha megtalálom)
Megvan. „A vezető hivatalnok beosztottjai, és nem vetélytársai számát akarja növelni.” Vagyis a tehetségeseket elnyomja, a hülyéket felkarolja.
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________