A freudian pszichoanalízis népszerűsége a múlt század hetvenes éveiben kezdett elhalványulni, mert az akadémikusok szerint Freud módszeréről kiderült, hogy szegényes és kizárólag a szexualitásra támaszkodik. Freud tiszteletének a csökkenése mellett olyan sikerorientált módszerek kezdtek előtérbe lépni, mint például a kognitív viselkedésterápia (CBT). Bár sokan gúnyosan kitiltották Freudot rendelőikből, azok, akik megtanulták a pszichodinamikus gyógyítást állítják, hogy Freud alaptételei a modern terápiának ma is legszilárdabb alapjait képezik. Sőt, állítják, hogy Freud elmélkedése a pszichével kapcsolatban ma helytállóbb, mint valaha.

­­Varol Donnelly a Northwestern Egyetem pszichoterápa alkalmazói szerint volt idő, amikor Freudot leszólták, senki se méltányolta munkásságát. Most azonban az agykutatás előrehaladása folytán könnyen feltárható, melyik Freud elképzelés állja meg a helyét a valóságban. Izgalmas kísérletek ezek, többek között azért, mert Freudot újra felfedezték.

Az álmok értelmezését először 1899-ben adták ki, amiben Freud megmagyarázza az álmokat, mint egy fajta vágy beteljesülést, a psziché próbálkozását, hogy kifejezze és megmagyarázza a vágyait és azokat a konfliktusokat, amelyeket az éber agy kirekeszt magából. A Freud követők szétválasztották a páciens lidérces álmait, az önmagába fordulástól, és azon személyektől és elképzelésektől, amelyek használhatóknak ítéltek. A tudatba mélyülés lehetővé teszi a szabad asszociálást, miközben a páciens szabadon, megzavarás nélkül fecseg az álmairól, hogy ki lehessen kaparni az elnyomott megéléseket.

A pszichoanalízis azonban a modern kutatások korában becsődölt, mert nem tudott megfelelni a szigorú tudományosságnak. Nem tudott produkálni bizonyítékokat, illetve a tesztelés rendkívül nehéznek bizonyult. Az 1980-as években színre lépő pszichotikus gyógyszerek, és a beszélgető terápia visszahúzódása elősegítette a CBT előretörését, talán mert ezekhez nem volt szükség hetente három alkalommal érzelmi kotorászásokat végezni.

A XXI. Századra a dolgok megváltoztak. 2007-ben a New York Times lehozott egy felmérést, ami szerint bár a pszichoanalízis az irodalomban, filmekben, és a közbeszédben jelen van, az egyetemeken és a tankönyvekben már meghalt. Azonban Freudot nem mindenki temette el. Maradtak még idősebb Freudiánusok, akik nem voltak hajlandók lemondani azokról a pszichiátriai elvekről, amelyekre évtizedeken át támaszkodtak. Ezek a pszichológusok őszintén megmagyarázzák pácienseiknek, hogy szexuális álmaik partnerei valójában az édesanyjuk. Természetesen olyanok is vannak, akik a pszichoanalízis egy modernebb változatát alkalmazzák, kiiktatva olyan idejét múlta koncepciókat, mint az Ödipusz komplexus és a péniszirigység. Alkalmazzák még az álmok kiértékelését, de nem tartják az egyetlen lehetőségnek a tudatalatti feltárására. Ezek a pszichológusok a neurológusoktól várják a korábban nem létező bizonyítékok pótlását, ami Freud elméletét alátámasztanák. Mára azonban az álmok analizálása mellé felzárkózott az öntudat és az érzelmek vizsgálata, ami nem várat magára.

A neurológusok miként igazolhatják az emberi elme Freudi modelljét? Például a kutatók megkérik a vizsgált személyt, hogy szagoljon meg valamit, mondjuk egy ismert vadvirágot. Ezt követve funkcionális mágneses rezonancia leképezéssel (fMRI) megnézik, hogy az agy aktivitása megváltozott-e? Ha most az érzelmekért felelős agyterületen megváltozik az aktivitás, akkor feltételezhető, hogy az illathoz bizonyos nosztalgia tartozik, még akkor is, ha a tudat előtt ez ismeretlen. Freud természetesen nem láthatta az agy fMRI aktivitását, de a stimulálásra észlelte a páciens zsigeri reakcióját. Pácienseihez véget nem érő módon beszélt, és olyan kérdéseket tett fel, amik felkavarták a lappangó érzelmeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Freudi módszer visszatér, mert a kognitív és finnyásabb terapeuták igen szkeptikusak.

Ahhoz, hogy Freud visszatérhessen, szükség lenne az elavult nézetek újfent támogatására, például Freud (már nevetségessé tett) elképzelését a pszichoszexuális fejlődés gyermekkori állapotával, valamint megingathatatlan hitét az árulkodó álom interpretációjával kapcsolatban. Ennek ellenére Freudnak jó néhány dologban igaza van, például az alaposan kitárgyalt álomnak valóban van értékelhető jelentősége. Ugyanis a depresszióban szenvedő betegeknek depresszív álmaik vannak, nem lenne célszerű ezek kikerülése.

Összegezve, Freud mint úttörő felbecsülhetetlen mértékben fektette le a pszichológia alapjait. Az pedig természetes, hogy a ma praktizáló pszichológusok másképp gondolkoznak, mint 100 évvel ezelőtt Freud gondolkozott, de ebben nincs semmi rendkívüli, mivel a mai fizikusok se úgy gondolkoznak, mint 100 évvel ezelőtt Einstein gondolkodott.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________