A globális kérdés, ha nincs túlvilág, vagy célja a Világmindenségnek, akkor mi értelme van az életednek?

Jerry Coyne, törzsfejlődés-biológus és a „Hit és tények: Miért nem fér össze a vallás a tudománnyal” című könyv szerzője. – Az élet értelmét pontosan úgy fogom fel, ahogy a legtöbb ember, beleértve vallásos embereket is. Lényegében élvezem a munkámat, munkám alapján személyem megbecsülését. Kielégítenek a szeretteim, művészetek, irodalom, zene. Az olyanokat, mint én nem érdekli a téma kozmikus szinten, mert tudjuk, hogy nincs semmilyen cél. Ami számit az, hogy mit nyerünk ki ebből a rövid ideig tartó létből.

Ha történetesen ateista vagy és törzsfejlődés-biológus, a következőkre gondolsz: Szerencsés vagyok, hogy van 80 egynéhány évem. Hogyan tudom én ezt a lehető legjobban kihasználni? Egy ateista felfogás lényege a valóság tudomásulvétele. A valóság pedig kétélű. Mint egyének előbb vagy utóbb meghalunk, mint az emberiség ki fogunk halni, hacsak nem tudunk átigazolni egy másik bolygóra.

Végeredményben van egy csomó dolog, amit figyelembe kell venni, bár nem nyeri el a tetszésünket. A lényeg, hogy megragadjuk a valóságot. Az élet a természetes kiválasztódás produktuma, csak úgy, mint a halál. Úgy fejlődtünk, hogy abban a halál is benne van, tehát el kell fogadni.

A Biblia azt mondja, hogy „Amikkor gyermek voltam gyermekhez illő dolgokkal játszottam, most hogy felnőttem, ezeket a gyermekhez illő dolgokat elhagytam.” És ugye, ezen gyermekhez illő dolgok egyike az a tévhit, hogy létezik egy felső cél. Legfőbb ideje annak, hogy az emberiség nyafogó gyermekkorát maga mögött hagyva, a valósággal foglalkozzon, és azzal, amit tennie kell.

Susan Blackmore pszichológus (szakterülete a halálközeli állapot) – Ha elkap az érzés, hogy mindez miért van, azt kérdezem magamtól, Mi az egésznek az értelme? Mert, ahogy én látom, semmi értelme sincs az egésznek, de azt is tudom, hogy mások nem így gondolják, ami meg nyugtatóul hat. Aztán eszembe jut, hogy én nem akartam ide születni. Úgy gondolom, hogy egy napon eltávozom, de fogalma sincs mi fog utána történni. Csak simán elmegyek, vége lesz az egésznek, ami megnyugtató, mert azt mondom magamnak, hogy az egésznek semmi értelme. Egy tökéletesen értelmetlen világban élek.

Tegnap éppen ezen gondolkodtam a kertem gyomlálása közben. Miért csinálom ezt? Amire a következő a válasz, mert kedvem telik benne, valójában imádok kertészkedni. Az életciklus miatt. Ugyanis így gondolkodtam. Mi az értelme újra ültetni az egynyári növényeket, mert a végén elhalnak, és a következő tavasszal újra el kell ültetnem. De hát nem ez adja az örömöket az életben? A babok jönnek és mennek, a termését megeszed. Kikel, elhal, amit végignézel. Ma kell megszületnie az első unokámnak, és róla ugyanígy vélekedek. A születés és a halál ciklikusan követik egymást. És itt vagyok én életem alkonyán – 64 éves vagyok – és én magam is azon a cikluson megyek keresztül, amin mindenki keresztül megy. Ez a tudat összekapcsol másokkal. Isten? Ez olyan szegényesen hangzik. Az élet értelmetlenségén nem kell túllépni, helyette ünnepelni kell, mert úgyis csak ez van.

Simon Coldham – „Apa, férj, és valakinek a fia” – Az élet megtapasztalások sorozata, és maga a folyamat a lényeg, nem pedig a vége. Tudom, hogy hol a vége, ami elkerülhetetlen, akkor pedig miért ne élvezzük, amíg lehet? Engem körülvesznek a családtagok és a barátok, akik puszta léte boldoggá tesz. Azzal, hogy gyermekeimnek lehetőséget biztosítok, hogy boldogok legyenek, hogy boldoguljanak, célt ad az életemnek. Az elkerülhetetlent nem tudom elkerülni, ezért élvezem azt, amit az élet nyújt nekem. Végül is, nem leszek itt, hogy megtapasztaljam, az egésznek nem volt semmi értelme.

Dr Adan Rutherford, genetikus és TV személyiség – Annak feltételezése, hogy a világmindenség létezésének van valami értelme, nem más, mint jelentéktelenségünk félreértelmezése. Én központú arrogancia azt gondolni, hogy van valahol valami/valaki, aki elárulja titkát, ha nagyon kutatjuk. A világmindenséget nem érdekli lényünk, de azért, nem vagyunk csupán génjeink szolgái.

A céltalan univerzum nem azt jelenti, hogy cél nélkül éljük életünket. Én ateista vagyok (olyan értelemben, hogy nem látok bizonyítékot egy természetfeletti létezésére, vagy szükségét annak, hogy létezzen), de azért próbálok úgy élni, hogy életemnek legyen értelme. – Tanulj és fedezd fel a világot, amennyire csak tudod. Oszt meg másokkal a tudásodat, csökkentsd a szenvedést, ha módodban áll, és élvezz mindent, ami élvezhető. Módunkban áll utódokat életre kelteni, és látni ennek a nagyszerűségét. Ez nem lenne elég? Engem ez teljesen kielégít.

Antalffy Tibor, az ország legidősebb blogere – Nézetemet nehéz elfogadni, pedig egyszerű és megállja a helyét. A lét, vagyis körülöttünk milliárd fényévekre minden, egyszerűen csak van, és mindig is volt. Csupán azért, mert nem lehet másképp. Olyan lehetne, hogy semmi sincs, de akkor tényleg nem lenne semmi. Tehát van, és ha már van, mi más lehetne, mint a legtökéletesebb elrendezés. Annyira tökéletes, hogy magától lehet minden, mindenféle külső beavatkozás nélkül. Annyira minden, hogy még öntudat is kialakulhat, amire mi vagyunk a bizonyíték. Mivel senki nem hozta létre, senki se teremtette, senki se irányítja vagy felügyeli, nem is lehet célja. Egyszerűen csak van. Amit nekünk, öntudatra ébredt lényeknek tudomásul kell venni, és bele kell nyugodnunk, hogy nincs szerepünk, létezésünk a biológiai óra lejárta után megszűnik, helyet ad másnak, amit megédesíthet a tudat, hogy részese lehettünk a lehető legnagyobb csodának.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________