A koronavírustól azt tanulhatjuk, hogy egy ország egészségbiztosítás nélkül hátrányba kerül. Sok millió amerikai él fizetéstől fizetésig. Ezek nem engedhetik meg maguknak a biztosítást. Ez azt jelenti, hogy sok millió fertőzött beteg nem kaphat orvosi ellátást. Ez a szörnyűség egyetlen társadalomban se elfogadható.

A koronavírussal szembeni harchoz hozzátartoznak a leállások, aminek következtében sok millió amerikainak nem lesz jövedelme. Mit fognak ezek tenni, hogy élelemhez jussanak? Nem kell hosszasan elgondolkozni azon, hogy ennek súlyos következményei lehetnek.

A globalizáció kihúzta a létrát azok alól, akik felfelé akartak kapaszkodni. Az amerikai középosztály munkahelyeit áttették Kínába. A társadalom azon része, amely valamikor félre tudott tenni a fizetéséből, mostanában tartozást halmoz fel, aminek visszafizetését megakadályozzák a recessziók és depressziók. A kamatok pedig felemésztik, ami a megélhetés után marad.

A globalizáció lecsökkentett társadalmunk túlélési képességét azzal, hogy külföldön gyártott termékekre kell támaszkodnia, ami leállhat politikai megfontolásból.

Az Amerikai Egyesült Államok népessége védtelen, a gazdasága pedig bajban van. Évek óta, vállalati vezetők a vállalataikat úgy vezették, hogy nagy prémiumokat kapjanak, ami a részvények emelkedéséből adódott. Ezt úgy érték el, hogy a nyereségből és felvett kölcsönökből visszavásárolták a vállalat részvényeit, ahelyett, hogy beruháztak volna. A vállalatok el vannak adósodva, ami visszaesésüket eredményezheti. Ilyen például a Boeing.

Michael Hudson közgazdász sok évtizedes elképzelése szerint a gazdaság újjáélesztéséhez alkalmazható, az adósság elengedése egyének részére. Vállalkozások esetében az adósság elengedés másképp néz ki. Ebben az esetben azok, akik eladósították a vállalkozást mentesülnének a felelősségre vonás alól. Hogy a népesség felháborodását elkerüljék, jobb megoldás az eladósodott vállalkozás, bank államosítása.

Az államosítást le kell határolni a becsődölt vállalkozásokra és financiális cégekre, és nem azt jelenti, hogy magánkézben nem maradhat vállalkozás. További államosítást kell bevezetni stratégiailag fontos vállalkozásokra, ahol a saját érdeküket előnybe helyezik a nemzeti érdekkel szemben, amit akkor tesznek, amikor a munkahelyeket és termelő egységeket offshore helyezik. Gyógyszergyárakat is államosítani kell a gyógyellátással együtt. Az energia szektor államosítását is meg kell fontolni, ahol a profit miatt feláldozzák a környezet tisztaságát. Egy sikeres társadalomban nem lehet cél a magánkézbe jutó profit.

A legtöbb amerikai számára az államosítás egy mocskos szó, pedig annak számtalan előnye van. Például a nemzeti egészségvédelem jelentősen csökkenti a költségeket azzal, hogy kiemeli az rendszerből a profitot. Ezen kívül az államosított gyógyszergyárak a kutatásra és a gyógyításra koncentrálhatnak, profit termelés helyett. Nyílt titok, hogy a Nagy Gyógyszer befolyásolja az orvosképzést saját elképzeléek szerint. A kérdés nyitottabb megközelítése hasznos lenne.

Egy másik mocskos szó Amerikában a „szocialista”, amit Bernie Sanders újra elkezdett alkalmazni. Egyik napról a másikra én nem lettem szocialista, csupán hangosan gondolkozok. Hogy az ördögbe születhet újjá a gazdaság, ha a vállalatok és az egyének nyakig ülnek az adósságban? A fojtogató adósság válságból az egyedüli kiút az adósságok elengedése. Államosítás nélkül elengedhető-e az adósság? Anélkül nem, hogy a Wall Streeti menedzsereknek ne legyen belőle hatalmas haszna. Ők az az „1 százalék”, akiknél 2008 óta a jövedelem emelkedés 95 százaléka landolt. Meg akarjuk-e jutalmazni őket a gazdaság eladósításáért azzal, hogy államosítás nélkül kisegítjük őket?

Az adósság alatt nyögő gazdaság és a védtelen lakosság nyilvánvalóan forradalmi. Rendelkezünk-e olyan vezetőkkel, akik képesek kitörni az érvényes ideológiából, hogy megmentsék a társadalmat, és ráhelyezzék a gazdaságot egy fenntartható alapra? Vagy a gazdasági nehézségeket rákenjük a vírusra. ami beindította a tartozás nevű időzített bombát?

___________________________________________________________________________

Economic Effect of Coronavirus Could Be Revolutionary

Paul Craig Roberts

Coronavirus and globalism will teach us vital lessons.  The question is whether we can learn vital lessons that do not serve the ruling interest groups and ideologies.

Coronavirus will teach us that a country without free national health care is severely handicapped. Millions of Americans live paycheck to paycheck.  They cannot afford health care premiums, deductions, and copays.  Millions have no insurance.  This means millions of people infected with coronavirus who cannot get medical help.  The morbidity from this is intolerable in any society.

Shutdowns associated with efforts to contain the spread of coronavirus will deny income to millions of Americans who live paycheck to paycheck.  What do they do for food, shelter, transportation?  You don’t have to think very long along these lines to see a very frightening scenario.

Globalism has taken down the ladders of upward mobility by exporting American middle class jobs to Asia.  A population once able to save now lives on debt, the service of which is interrupted by recession/depression and by debt service absorbing all net disposable income.

Globalism has also reduced the survivability of our society by making it dependent  on externally produced goods, the supply of which can be cut off by disruptions in other societies, by policy disagreements leading to sanctions, and by an inability to export enough to pay for imports, which is what the offshored production of US firms is.

The United States has an unprotected population and an economy in trouble.  For years corporate executives have run the companies for the benefit of their bonuses, which are largely dependent on rises in their company’s share price.  Consequently, profits and borrowings have been invested in buying back the companies’ shares and not in new investment in the businesses.  Corporate indebtedness is extreme and will threaten many corporations and many jobs in a downturn. Boeing is a case in point.

Economist Michael Hudson has for many decades studied the use of debt-forgiveness to restart economies killed by debt burdens.  Debt forgiveness for corporations has a different implication than debt forgiveness for individuals.  For corporations, forgiving debts lets those who financialized and indebted the economy and the population off the hook.  To avoid rewarding them for the catastrophe they produced and to prevent widespread public outcry and distrust, nationalization is implied for insolvent companies and banks.

Nationalization would be limited to insolvent companies and financial institutions and doesn’t mean that there would be no private companies or businesses.  Additional nationalization could be used to prevent strategic companies from substituting their interests for national interests, which they do when they move American jobs and factories offshore. Pharmaceuticals could be nationalized along with health care. Energy which often sacrifices the environment to its profits could be considered for nationalization.  A successful society has to have more driving it than private profit.

For most Americans nationalization is a dirty word, but it has many benefits.  For example, a national health care system reduces costs tremendously by taking profits out of the system.  Additionally, nationalized pharmaceutical companies could be made more focused on research and cures than on profit avenues.  Everyone knows how Big Pharma influences medical schools and medical practice in line with Big Pharma’s approach. A more open-minded approach to medicine would be beneficial.

Socialist is another American dirty word, one that is being used against Bernie Sanders.   I have not turned into a socialist overnight.  I am simply thinking outloud.  How can the economy recover when the population and corporations are smothered by debt?  Debt forgiveness is the only way out of this debt suffocation.  Can debts be forgiven without nationalization? Not without a huge giveaway to financial mangers and Wall Street.  It is the members of the “one percent” who have received 95% of the increase in us income and wealth since 2008. Do we want to reward them for smothering the economy with debt by bailing them out without nationalizing them?

The combination of an economy covered in debt and an unprotected population is clearly revolutionary.  Do we have leadership capable of breaking out of interest group politics and ruling ideologies in order to save our society and put it on a more sustainable basis?

Or will the economic hardships be blamed on the virus, the catalyst that ignited the debt timebomb?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________