2020-01-04 napi bejegyzések

(3059) Senior citizen

Tibor bá’ online megpróbál humoros lenni.

 

Amerikában nincs öreg ember, csak senior citizen, ami azt jelenti, hogy öreg állampolgár. És ezzel az ügy el van intézve. Az ember nem maradhat örökké junior.

Bizony-bizony, tetszik, nem tetszik, az ember egy idő után megöregszik (és nem csak Magyarországon). Fiatalon ezt nehéz elhinni, de aztán kiderül, hogy igaz. Nem lehet róla megfeledkezni, mert félreérhetetlen jelei vannak. A különböző testi kellemetlenségeken kívül, az embert az idegenek lebácsizzák, sőt van, aki jobban szereti a letatázást. Kb. így: tata maga ehhez nem ért. Hiába csinálom már vagy 50 éve, most kiderül, hogy nem értek hozzá, ő két éve küszködik vele, tehát ért hozzá.

Szerencsére a megöregedéssel együtt jár a megbölcsesülés is. Ha valaki azt mondja, hogy „uram” akkor az nagy valószínűséggel valamire rá akar venni, ami számomra egészen biztos hátrányos. Az „uramat” nem adják ingyen.

Optimális eset, amikor öreg helyett időset mondanak, vagy írnak. Csakhogy az optimális eset ritka, mint a fehér holló. Az idős embernek vagy nyalják a seggét, vagy megvetik, mintha nem lenne egy természetes állapot. Sőt, kifejezetten kívánatos állapot, mert az alternatívát senki se szereti, de leginkább azok nem, akiknek anyagi érdeke, hogy ne siessék el azt az elföldelést.

Na jó, megérkeztünk a mondanivalóm lényegéhez. A napokban felcsöngettek a délutáni szundikálásból. Kellemetlen, de én vagyok a hibás, miért kell nekem szundikálni? Éva szerint, hogy erőt gyűjtsek, de azt már ….tyuk, de arra jó, hogy dühöngjek, ha idő előtt felébresztenek. Szóval dühöngtem, ami közben Éva lement a kapuhoz, majd vigyorogva tért vissza. Csak tudnám, mi olyan mulatságos!

Az új önkormányzat (új seprű jól seper) 5000 forintos utalvánnyal kedveskedett nekem (kapaszkodj meg!) mert, hogy én szép korú vagyok. Hát, ha nekik ez szép, Na jó, 5000 forintért egyszer mondhatják. Tessék mondani, jövőre is szép korú leszek? (Hajaj, még szebb.) Mert akkor fél órával tovább fogok aludni (és nem kapcsolom ki a csengőt, ahogy első dühömben ígértem).

___________________________________________________________________________

Karácsonykor én is felhívtam az olvasókat az adományozás lehetőségére. Bizonyára sokakat érdekel az eredmény. Nos, összesen kilencen nyúltak a bukszájukba és doptak össze 52.000 Ft-ot. De nem ettől hatodtam meg a legjobban, hanem két üzenettől, amelyek így szóltak: “Isten tartson meg még sokáig” és “Köszönöm a gondolatébresztő blogodat”. Ezek nekem többet érnek, mint a pénz (aminek szintén meg lesz a helye). Ez úton köszönöm meg a támogatást. — Ami a VIP előfizetést illeti, az idén fele annyi sincs, mint a múlt évben. Pedig igen érdekes év ígérkezik, ami tegnap már el is kezdődött. 

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!