Vasárnap délelőtt van, Arisztid inasának megparancsolja:
– A templomba!
– Igenis! – mondja az inas, s máris befogat. Száguldanak a lovak, repül a hintó, Arisztid meggondolja magát:
– A kuplerájba!
– Na de elnézést, gróf úr, a templomba indultunk!
– Tegye, amit mondok! A templom jövő vasárnap is állni fog!

Arisztid találkozik Taszilóval, aki igen nekibúsult.
– Hát mi törhtént vehed, kedves egy khomám, csak nem egy szehelmi ügy?
– Hat kéhhlek a nyáron Afrikában vadásztam. Egyszer egy réten virágot gyűjtöttem, amikor mögém kehült egy hattalmas gohilla és rhettenetesen beakasztott nekem háturhól.
– Kedves bahátom, te még máig sem heverhted ki ezt a csapást?
– Hát persze, hiszen mindez három hónapja és azóta se egy levél, se egy thelefon, kérhlek!

Arisztid és Tasziló megegyezik, hogy amelyikük előbb hal meg, telefonál a másiknak, hogy milyen a Mennyország.
Pár nap múlva Arisztidet baleset éri és meghal. Másnap csörög a telefon Taszilónál.
– Na, hogy érzed magad? – kérdezi Tasziló.
– Á, ne is kérdezd! Egész nap csak szex…
– A Mennyországban?
– Ki mondta, hogy a Mennyországban? Tenyésznyúl vagyok egy farmon!

Arisztid, Tasziló es Grün beszélgetnek arról, hogy melyikük családja ősibb.
Arisztid: Az én őseim Mátyás király udvarában másolták a corvinákat.
Tasziló: Az semmi, kérlekalássan. Az én őseim együtt jöttek be Árpáddal a Vereckei hágón.
Grün: Szép, szép. De az én őseim, mikor Árpádék átjöttek a Vereckei hágón, már akkor ott álltak és mondták, hogy „kacagányt tessék, buzogányt tessék, kacagányt tessék.”

Arisztid báró Párizsban járva megismerkedik egy fiatal nővel, aki rövid beszélgetés után meghívja a lakására. Dolga végezte után Arisztid öltözködni kezd, a nő így szól:
– Talán most már rátérhetnénk az anyagiakra is uram.
– De hölgyem – válaszolja felháborodottan Arisztid – csak nem gondolja, hogy egy úriember az ilyesmiért pénzt fogad el?

Tasziló panaszkodik Arisztidnek:
– Képzeld el csak a pechemet, tegnapelőtt vettem egy gyönyörű sonkát, és tegnap az orvosom megtiltotta, hogy sonkát egyem.
– Na, és nem lehet kicserélni? – kérdi Arisztid.
– Sajnos nem – feleli Tasziló – már húsz éve a háziorvosunk.

Arisztid megkérdezi Taszilótól:
– Mondd Tasziló! Te miről mondanál le könnyebben? A borról vagy a nőkről?
– Az az évjárattól függ – válaszol Tasziló.

Arisztid találkozik Taszilóval, és látja, hogy az egyik lábán barna, a másikon fekete cipő van.

• Ez borzalmas Tasziló, így nem mehetünk tovább, azonnal menj haza és vegyél fel egy másik cipőt.
• Nincs értelme, otthon egy ugyan ilyen cipőm van.

Arisztid hazaérkezik és ott találja a feleségét az ágyban. Megkérdezi tőle:
– Járt itt a Tasziló?
– Igen.
– És mit akart?
– Kitakart, megbaszott, betakart, de hogy mit akart, azt nem mondta.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________