Tibor bá’ online
A mai napon (szeptember 23.) tartják az ENSZ Klímavédelmi Csúcstalálkozót, amivel párhuzamban a fél világ tüntet (Greta Thunberg vezetésével 150 ország). Tüntetnek, mert a politikusok mind ez ideig semmit se tettek a klímaváltozás ellen. Nem tettek, mert a nagytőke szivarzsebében vannak, és a Tőke tagadja a klímaváltozást, hogy továbbra is uralkodhasson a tömegek felett.
A kérdés, hogy van-e értelme tanácskozni, tüntetni? A rövid válasz: NINCS. Ugyanis nincs mit tenni. Greta Thunberg az amerikai Kongresszusban (testified in Congress) történő meghallgatásán kitért arra, hogy a semmittevés következményeivel nem számolnak. De nem javasolt semmit a semmittevés helyett. Szóról szóra a következőket mondta: “I want you to unite behind the science and I want you to take real action.” = Azt akarom, hogy álljatok a tudósok mögé és tegyetek valami hasznosat. De mit?
A tudósok (már amelyik nyilatkozik) csak annyit mondanak, hogy meg kell szüntetni, le kell csökkenteni a CO2 kibocsátást, de hogyan? Célozgatnak a „megújuló” energiaforrásokra. Ezzel csak az a baj, hogy szélenergia, és napenergia akkor van, amikor van, és mi legyen akkor, amikor nincs. Arról nem beszélve, hogy a napi, ismétlem napi közel 100.000.000 hordónyi nyersolajat (1 hordó = 160 liter) lehetetlenség kiváltani, mert ez iszonyatos mennyiség. Ráadásul ki lehet találni elektromos gépkocsikat, de repülőket, tengerjáró hajókat nem. Ugyanez érvényes a mezőgazdaságban használt monstrumokra is.
És akkor még nem tértem ki arra, hogy egyszerűen nem igaz a CO2 kibocsátás lecsökkentésének trend megfordítási hatása. Na, jó! Boncolgassuk tovább! A világ diákjainak lázadása érthető, de tudják, hogy mit akarnak? Nem kellene valakinek megmagyarázni mi a valódi ábra. Azt mondják nekik nincs jövőjük, pedig ők is élni akarnak. Élhetnek, de milyen életet? Gyakorlatilag mindenről le kellene mondaniuk, amikhez úgy ragaszkodnak. Úgy kellene élniük, mint elődeik az 1800-as években, amikor a társadalom hatalmas hányada a földeken dolgozott (nem napi 8 órát), hogy megtermeljék a szükséges élelmiszert. De persze a mai könnyed életet senki se akarja feladni, de nem hajlandó kifizetni az „ingyen” energia igazi árát.
Valóban, lehetséges megállítani a CO2 kibocsátás növekedését, talán meg is lehet állítani, esetleg hatalmas összefogással csökkenteni is lehet, de ez semmire se elég. A vég feltartozhatatlanul közeleg. A kocka már rég el lett vetve, a billenő pontot már rég átléptük. Amikor még lehetett volna tenni valamit, a figyelmeztetés ellenére (James Hansen 1986) a kutyát se érdekelte (Amerikai Kongresszus).
_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________