2019-06-30 nap bejegyzései

(2881) Tegyük helyére a magyar parasztság történelmét

Tibor bá’ online

 

A második világháború után, 1945 tavaszán, amikor a Vörös Hadsereg végigtarolta az országot, fosztogatott, szabadon zabrált heteken át, apámnak volt egy kis „vállalkozása”. Csak annyit tudok, hogy rendelkezésére állt egy amerikai gyártmányú (lend lease alapon beszerzett) teherautó orosz katonai sofőrrel. A teherautó Budapest és Nyíregyháza között közlekedett, és árut cipelt ide-oda. Apámnak textil nagykereskedése volt, a debreceni körzetet kellett ellátnia, így számtalan kereskedőt ismert a környéken. Az egyik ilyen kiskereskedő volt a nyíregyházi partnere, akinek a rendelésére árut vitt le a teherautó, és élelmiszert hozott érte. Egy alkalommal én is lementem a teherautóval Nyíregyházára, csak úgy kíváncsiságból. Amire biztos emlékszem: mézet, zsírt hoztunk bödön számra, és lisztet zsákokban. Nekem már akkor feltűnt, honnan vannak ezek az élelmiszerek, hogy lettek átmentve a háborús magyar hatóságok és a Vörös Hadsereg elől?

Halottam történeteket, hogy a Vörös Hadsereg házról-házara járt, rekvirált. Feltúrták a szalmakazlakat, az udvarokat hegyes tőrrel szurkálták, nincs-e valami elásva. És ennek ellenére 1945 tavaszán az egyik teherautó fuvar, a másik után hozott élelmiszert Budapestre.

Gondoltam ezzel kezdem, hogy képet adjak a magyar paraszti világról.

Folytatom. Gyarmathy ezt írta az egyik hozzászólásában: „…megszívták azok is, akik 10-20 hold földdel rendelkeztek”. A magyar mezőgazdaság áthozta a Rákosi rendszerbe azt, ami volt a harmincas években. Lóval szántás, kaszával aratás, kézzel kapálás, stb. 10-20 holdat egy gazda nem tudod megművelni. A megművelést a nagygazda (később kulák) a nincstelen, szegény parasztokkal végeztette el nyomorúságos bérért. A termőföld nagy kincs volt. Házasságok csak úgy jöhettek létre, ha mind a két fél kb. azonos méretű földet hozott, vagy volt rá örökösödési esélye. A harctéren a paraszt fiúknak 5 hold föld volt beígérve minden egyes kilőtt szovjet tankért, jutalomként. Öt hold föld biztos megélhetés volt egy családnak, föld nélkül csak a halálig tartó nyomor volt lehetséges. Aki zsellérnek született, az zsellérként halt is meg.

Azt már írtam, hogy a háború, a jóvátétel és az erőltetett iparosítás (ami később nagyon jól jött), az országot nyomorúságos helyzetbe taszította. A háború második felében bevezették az élelmiszer jegyeket. Ezt Rákosi kénytelen volt fenntartani. A társadalom ellátása élelmiszerrel egy lehetetlen feladat volt. Áruhiányban az gazdagodik meg, akinek áruja van. Ha megengedik a kapitalizmusban jól ismert kereslet-kínálat rendszert, akkor akinek van élelmiszere (nagy gazdák) az hülyére keresi magát, de a szegények (mondjuk a pesti, nagyvárosi munkásság) nem tudja megfizetni, tehát éhezik.

Kézenfekvő volt, hogy bevezetik a beszolgáltatást, vagyis adott föld birtoklása mellett előírták, hogy a tulajdonos mit köteles hatósági áron eladásra felkínálni az államnak. Aki többet termelt, mint a kötelező beszolgáltatás, az a többlettel szabadon rendelkezett, eladhatta a szabad piacon annyiért, amennyit adtak érte. Ezt a nagygazdák rettenetesen sérelmezték, mert a szabad piacon sokkal többet kaptak volna a megtermelt élelmiszerért. Ez a rendszer hihetetlen visszásságokat szült, hatásában mind a mai napig kihatva. A volt zsellérek bekerültek a tanácsba, beléptek a MKP helyi szervezetébe, így lehetőségük adódott a felső utasítás kíméletlen végrehajtására. A (most már) kulákoknak alaposan visszafizettek az elmúlt évtizedek kizsákmányolásáért. Ráadásul helyi ismeretekkel rendelkeztek, pontosan tudták, hogy a falu kulákjai hová dughatják el javaikat, amit felkutattak és rekviráltak. Ezt nevezték el padlás lesöprésnek.

Tegyük még azt hozzá, hogy közismerten a magyar paraszt mindig sírt, hogy milyen rosszul megy neki, ennek ellenére (lásd nyíregyházi cserekereskedelmet) mindig van neki tartaléka. Ebből kiindulva a beszolgáltatási kvóta megközelítette a lehetetlen mértéket, ami esetenként tényleg lehetetlen volt. Ekkor volt az, hogy a kulák a szabad piacon vett néhány tucat tojást, mert a tyúkjai nem tojtak eleget. Természetesen erre is emlékeznek a delikvensek. Sőt én is emlékszem. 1953-ban, mint elítélt rab dolgoztam a Bernát pusztai állami gazdaságban, ahol akkor még kaszával arattak, és beszéltem olyan kulákkal, aki (az elmondása szerint) azért kapott 9 hónap letöltendőt, mert 9 tojással maradt el a beszolgáltatásnál.

De a szegény parasztok se jártak jól, mert ugyan 45-ben volt földosztás, de aztán termelő szövetkezetekbe kellett belépni. Ez mellett nem lehet elhallgatni, hogy a kombájnokat a Szovjetunióból hozták be Magyarországra, és a magyar mezőgazdaság fejlődése is szovjet minta szerint történt.

Mire elérkeztünk a gulyás kommunizmusba a magyar parasztságnak olyan jól ment, hogy vidéken egymás után épültek a fürdőszobás házak. A Szovjetunió élelmiszerben mindent átvett. A cukorból és citromsavból előállított „bort” is. Saját szememmel láttam, amint falusi vegyesboltba ősszel tonna számra érkezett a cukor, amit a gazdák teherautókkal hordták szét must készítéshez, amit a szövetkezet hordószámra vett át. Mindenki tudott róla, fel egészen a minisztériumig. Hol volt már a látástól vakulásig tartó nehéz fizikai munka. Aztán jöttek a melléküzemágak. A magyar parasztságnak sose volt ilyen jó. De jött az áhított kapitalizmus, és most a földekből az húz elképesztő hasznot, aki nem műveli, és ezek nem a volt parasztok. Ezek, a mesterségesen felhizlalt magyar oligarchák.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!