Halottam történeteket, hogy a Vörös Hadsereg házról-házara járt, rekvirált. Feltúrták a szalmakazlakat, az udvarokat hegyes tőrrel szurkálták, nincs-e valami elásva. És ennek ellenére 1945 tavaszán az egyik teherautó fuvar, a másik után hozott élelmiszert Budapestre.

Gondoltam ezzel kezdem, hogy képet adjak a magyar paraszti világról.

Folytatom. Gyarmathy ezt írta az egyik hozzászólásában: „…megszívták azok is, akik 10-20 hold földdel rendelkeztek”. A magyar mezőgazdaság áthozta a Rákosi rendszerbe azt, ami volt a harmincas években. Lóval szántás, kaszával aratás, kézzel kapálás, stb. 10-20 holdat egy gazda nem tudod megművelni. A megművelést a nagygazda (később kulák) a nincstelen, szegény parasztokkal végeztette el nyomorúságos bérért. A termőföld nagy kincs volt. Házasságok csak úgy jöhettek létre, ha mind a két fél kb. azonos méretű földet hozott, vagy volt rá örökösödési esélye. A harctéren a paraszt fiúknak 5 hold föld volt beígérve minden egyes kilőtt szovjet tankért, jutalomként. Öt hold föld biztos megélhetés volt egy családnak, föld nélkül csak a halálig tartó nyomor volt lehetséges. Aki zsellérnek született, az zsellérként halt is meg.

Azt már írtam, hogy a háború, a jóvátétel és az erőltetett iparosítás (ami később nagyon jól jött), az országot nyomorúságos helyzetbe taszította. A háború második felében bevezették az élelmiszer jegyeket. Ezt Rákosi kénytelen volt fenntartani. A társadalom ellátása élelmiszerrel egy lehetetlen feladat volt. Áruhiányban az gazdagodik meg, akinek áruja van. Ha megengedik a kapitalizmusban jól ismert kereslet-kínálat rendszert, akkor akinek van élelmiszere (nagy gazdák) az hülyére keresi magát, de a szegények (mondjuk a pesti, nagyvárosi munkásság) nem tudja megfizetni, tehát éhezik.

Kézenfekvő volt, hogy bevezetik a beszolgáltatást, vagyis adott föld birtoklása mellett előírták, hogy a tulajdonos mit köteles hatósági áron eladásra felkínálni az államnak. Aki többet termelt, mint a kötelező beszolgáltatás, az a többlettel szabadon rendelkezett, eladhatta a szabad piacon annyiért, amennyit adtak érte. Ezt a nagygazdák rettenetesen sérelmezték, mert a szabad piacon sokkal többet kaptak volna a megtermelt élelmiszerért. Ez a rendszer hihetetlen visszásságokat szült, hatásában mind a mai napig kihatva. A volt zsellérek bekerültek a tanácsba, beléptek a MKP helyi szervezetébe, így lehetőségük adódott a felső utasítás kíméletlen végrehajtására. A (most már) kulákoknak alaposan visszafizettek az elmúlt évtizedek kizsákmányolásáért. Ráadásul helyi ismeretekkel rendelkeztek, pontosan tudták, hogy a falu kulákjai hová dughatják el javaikat, amit felkutattak és rekviráltak. Ezt nevezték el padlás lesöprésnek.

Tegyük még azt hozzá, hogy közismerten a magyar paraszt mindig sírt, hogy milyen rosszul megy neki, ennek ellenére (lásd nyíregyházi cserekereskedelmet) mindig van neki tartaléka. Ebből kiindulva a beszolgáltatási kvóta megközelítette a lehetetlen mértéket, ami esetenként tényleg lehetetlen volt. Ekkor volt az, hogy a kulák a szabad piacon vett néhány tucat tojást, mert a tyúkjai nem tojtak eleget. Természetesen erre is emlékeznek a delikvensek. Sőt én is emlékszem. 1953-ban, mint elítélt rab dolgoztam a Bernát pusztai állami gazdaságban, ahol akkor még kaszával arattak, és beszéltem olyan kulákkal, aki (az elmondása szerint) azért kapott 9 hónap letöltendőt, mert 9 tojással maradt el a beszolgáltatásnál.

De a szegény parasztok se jártak jól, mert ugyan 45-ben volt földosztás, de aztán termelő szövetkezetekbe kellett belépni. Ez mellett nem lehet elhallgatni, hogy a kombájnokat a Szovjetunióból hozták be Magyarországra, és a magyar mezőgazdaság fejlődése is szovjet minta szerint történt.

Mire elérkeztünk a gulyás kommunizmusba a magyar parasztságnak olyan jól ment, hogy vidéken egymás után épültek a fürdőszobás házak. A Szovjetunió élelmiszerben mindent átvett. A cukorból és citromsavból előállított „bort” is. Saját szememmel láttam, amint falusi vegyesboltba ősszel tonna számra érkezett a cukor, amit a gazdák teherautókkal hordták szét must készítéshez, amit a szövetkezet hordószámra vett át. Mindenki tudott róla, fel egészen a minisztériumig. Hol volt már a látástól vakulásig tartó nehéz fizikai munka. Aztán jöttek a melléküzemágak. A magyar parasztságnak sose volt ilyen jó. De jött az áhított kapitalizmus, és most a földekből az húz elképesztő hasznot, aki nem műveli, és ezek nem a volt parasztok. Ezek, a mesterségesen felhizlalt magyar oligarchák.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________