2018-10-10 nap bejegyzései

(2338) Polivinil-klorid

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

A bakelitet Leo Hendrik Baekeland találta fel 1907-ben. Gyerekkoromban ez volt a műanyag. Ebből készült szappantartó, hanglemez, villanykapcsoló és sok minden más. Nagy hibája volt, hogy könnyen tört, de nem volt helyette semmi más. Ennél sokkal nagyobb előnye volt, hogy fröccs önteni lehetett, vagyis alkalmas volt az olcsó tömeggyártásra.

Rövid 42 év után, 1949-ben, 16 évesen elmentem a BNV-re (Budapest Nemzetközi Vásár) ahol az egyik standon bemutattak egy gépet, ami kissé hasonlított egy húsdarálóhoz. Felül egy nyíláson beleöntöttek színes kristályszerű anyagot, oldalt pedig lassan jött ki belőle egy kb. 4 mm vastag és kb. 40 mm széles színes szalag. Azt mondták, hogy az új csodaanyag PVC, hajlékony és erős. Húsz-harminc centis darabokat levagdostak belőle és osztogatták a kíváncsiskodóknak. Én is kaptam, nézegettem, próbálgattam. Mondták, hogy lehet belőle csinálni nadrágszíjat, nyugágyra fonatot, meg bármit. Nem rozsdásodik, nem törik, nem kopik, nem bomlik fel, még a napfény se árt neki. Jelentem beköszöntött a polivinil-klorid korszak (nálunk, máshol már jóval korábban). Létezik belőle lágy, meg kemény, és mindenféle. Ez kérem a huszadik század, a felfedezések és a csodák százada. Lépésről lépésre, egyre közelebb a küzdelemmentes, kényelmes élethez.

Hamarosan lehetett kapni átlátszó, vékony lapok formájában is. Frászt, nem lehetett kapni, de létezett. Kismamák, ha bevitték a gyerek születési anyakönyvi kivonatát a Röltex-be, akkor kaptak néhány darab 60×60 cm-es lapot pelenkázáshoz. Ezt persze manapság nehéz elhinni, de igaz.

Azóta a PVC meghódította a világot oda és vissza százszor. Sőt a világtengereket is, mert ami első nekifutásra előnynek látszott, az mára átokká vált. A PVC nem bomlik le, legfeljebb darabokra szakad. Hetven év nem túl sok, főleg hogyha a hátad mögött van. Ez is megtörténhet alatta, a csodaszerből isten átka lesz.

Az is gyerekkoromban volt, hogy a utcai világító ablakon át néztem egy műhelyt, ahol nők papírzacskókat gyártottak. Roppant ügyesen, legalább 30-as, 40-es kötegekben egyszerre kenték be ragasztóval, hajtották be ott, ahol kellett. Aztán csomagoltak bele pattogatott kukoricától kezdve, sült gesztenyén át fél kiló szilvát a zöldségesnél. Kiüresedés után nyugodtan el lehetett dobni, pár nap és nyoma se maradt. De ez olyan maradi volt, most megint felfedezik. Az általam látogatott gyógyszertárban ma adtak először papírzacskót a vásárolt étrend kiegészítőknek. Természetesen a minőség kifogástalan volt, és volt rá nyomtatva hirdetés, amit ha megfejtesz, ez jön le: „Vásárolj többet”. Ebből nem lesz műanyagszennyezés, ezért csak még több fát kell kiirtani az esőerdőkben. Bagatell.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________