2018-08-12 nap bejegyzései

(2597) Hungarikum

 

 

Gyerekkoromban, ami azért elég régen volt, az óvoda udvaron lelkesen mutogattunk fel az égre, amikor ott nagy dírrel-dúrral átvonszolta magát egy aeroplán. Ha vendégek jöttek hozzánk, előttük anyám büszkén kérdezte, mi akarok lenne, ha megnövök, én meg még büszkébben vágtam rá, hogy masiniszta. Hát igen! Ha a sors úgy hozta volna, hogy 56 környékén születtél, esetleg még később, akkor nézd szépen meg a szótárban, hogy miről beszélek, de ha erre lusta lennél elárulom, repülőgépről és mozdonyvezetőről volt szó. A két háború között az élő nyelv teli volt ilyen, hogy is mondja, anti-hungárikumokkal. Irtották is őket a honfi kebeltől dagadó magyartanárok, csakúgy, mint a lépten-nyomon fellelhető germanizmusokat. Persze a lehető legnagyobb germanizmust, a háborúba való belépést, azért még kinyögtük magunkból. A hungarista mozgalom nem kívánt hungarikumot csinálni a megfontolt politizálásból.

Szóval tudom én azt, hogy az élőnyelv változik. Nincs többé masiniszta, van viszont például, hungárikum. Nem tudom ki találta ki a szót, mert, hogy kitalálták az szent. A szövegszerkesztőm vörössel aláhullámozza a szót, mert a szövegszerkesztő szerint, ilyen szó nem létezik. A mindössze tíz éve kiadott lexikonban se lelhető fel a szó, mert a nagyszámú tudós, alkotó és szerkesztő szerint, a szó nem létezett, legalább is nem a 2001-ben kiadott harmadik javított kiadás tanúsága szerint. Ma meg ettől zeng a parlament, amikor éppen ül benne néhány képviselő, és ez köszön vissza a napilapok hasábjairól. Naná, büszke nép vagyunk, és van kulináris kultúránk. Hungárikum a Tokai bor, a kisüsti pálinka, a kalocsai paprika (na meg a szegedi is), a mangalica (csak egy kicsit egészségtelen), az asszonyt félholtra verő részeg férj, de a felsorolásban itt most leállok, mert nem akarok Fenyő Miklós sorsára jutni (ami most újra téma lett), azaz személyesen megismerkedni egy kis ukrajnikummal. Maradjunk csak a hungárikumoknál!

A brit sajtó napokig röhögve rólunk írt, hogy kicsesztünk magunkkal piros paprika ügyben, már mint a mérgezett piros paprika ügyben. Olyan ez mintha a franciák holnaptól hirtelen nem ehetnének sajtot, a németek nem ihatnának sört, az amerikaiakat eltiltanák a marha steaktől, az eszkimót a haltól, a kínait a majom agyvelőtől, a bantu négert az éhezéstől. Itt álltunk nyakig az unióban egy megveszekedett öt deka pirospaprika nélkül. Az egész „ügyből” engem csak az lep meg, hogy a hatóságok meglepődtek. Ugyan-ugyan, ez borítékolható volt (meg, ami még jön uniós melléktermékként). Hogy a pártállam alatt mit ettünk pirospaprikaként, azt örökké tartó mély homály fedi, minden esetre olcsó volt és november 7-én biztos lehetett kapni. Azóta viszont volt már a pirospaprikában téglapor (gondolom szép vörösre égetett, hőálló téglából), amit nem tüntettek fel a csomagoláson, és csak úgy mellesleg nem volt könnyű megőrölni. Volt ólomtetroxid, magyarul mínium, ami azon kívül, hogy kurvára mérgező, még csak nem is tisztességesen piros, különben vagy tízszer drágább a paprikánál, vagyis egyértelmű, hogy lopott volt. Még az is lehet, hogy az eltüntetett nehézfémért járt valami környezetvédelmi különdíj is.  Mindegy, a paprikát alaposan feldúsította és kellően hozzájárult a Magyarországon várható emberi élettartalom kurtításához, ami különben is a legalacsonyabb Európában.

Szóval voltak előzmények, amiket mind az elkövetők, mind pedig a nép megúszott, amiből az előzőek levonják a tanulságot, de az utóbbiak nem. Az elkövetők rájöttek, hogy helyes húja haj, sose halunk meg, legfeljebb a fogyasztó. A nép pedig azt, hogy méreg ide, méreg oda, sohase ő hal meg, hanem mindig valaki más. Egy szónak is száz a vége, várható volt, hogy előbb vagy utóbb, valaki kitalálja a mérgezett paprikát. Ami azon kívül, hogy öl, még humánus is, kimúlás előtt az ember legalább zabál egy jót. Ha hungárikum, akkor legyen kövér, mint a lúd.

Csakhogy van itt más is. A hungarikumba kevert brazilikum nem annyira mérgező, mint sokkal inkább fene olcsó, úgy tudni mindössze 300 ft/kg. Ez pedig már extra profit, legalább is Marx-Engels szerint, és nekik lehet hinni, mert elképzeléseik kipróbálásába alig 20 millió ember döglött bele. Mindegy az extra profit az extra profit, és most hadd mutassak fityiszt a magyar közgazdászoknak, akik mintegy huszonöt éve egyenesen elbűvölőnek tartják a piacgazdaságot, mert a szabad verseny az isten. A a paprika ügy fényesen bizonyítja, amit mellesleg mindig is sejtettünk, hogy a piacgazdaság sántít. Ugyanis a kilónkénti majd 1000 forintos extra haszonból az importáló cég egyetlen petákot se adott át se a fogyasztónak, se a kiskereskedőnek. A kis huncut az egészet megtartotta önmagának.

Persze volt, aki jelesen vizsgázott, például az országos tiszti főorvos, mert példás szigorral, még példásabb gyorsasággal parancsolt le mindent a polcokról, aminek volt valami köze a paprikához. Némi szépséghiba azért csúszott ebbe a príma primisszimó tettbe (itt van ni, ezek is milyen szép új magyar szavak, felérnek egy generalisszimusszal), az ugyanis, hogy széltében-hosszában minimum két hónapja rebesgették az országban, hogy gáz van a paprikával. A lakosság csak azért nem vásárolta fel a készleteket, mert tudta, hogy mérgező.

Ez persze korántse volt az utolsó eset. A legújabb az a szívgyógyszer, amitől rákot lehet kapni. Aki szedi, az elmélázgathat, mit kap előbb rákot vagy infarktust. És ez még mindig a piacgazdaság. Még jó, hogy a piacgazdaság nem hungárikum. Viszont nekem úgy tűnik, főleg hogy nyugati hírportálokat olvasok, hogy a legfrissebb hungárikum a korrupció. Persze az mindenütt van, de nálunk a korrumpálók nem csak nyíltan tevékenykednek, de még fel is vágnak vele. Mindenki annyit ér, amennyit lopni képes. És ez most már hungárikum.

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________