Tibor bá’ online

Hogy a bikini szó hallatán ki mire gondol, az erősen életkor függő. Tehát, nem az atombombákról, és nem a fürdőruháról akarok értekezni, hanem a zenekarról.

Ifjúkoromban, a kávéházakban, bárokban, mulatókban zenekar adta a hangulatot, akik mellett felléptek táncdalénekesek is. A parkettán pedig táncolt a nép. A tánc az tánc volt, és nem ormótlan vonaglás, a táncdalnak volt értelmes szövege, ami rendszerint romantikus volt, némi tanulsággal: Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány, hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán. A királyfi oly kevés…. Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet. Az a legszebb csók, mit el nem csókolunk….

Szóval ezeknek a dalszövegeknek volt (romantikus) „mondanivalójuk”. Aztán amerikai kezdeményezésre megváltozott a világ. A zene minden lett, csak nem romantikus, a szöveg pedig eljelentéktelenedett. El lehetett énekelni harminchatszor egymás után azt a fantasztikusan érdekes állítást, hogy „sajtból van a Hold”. Aztán jött az üvöltő korszak (máig tart), ahol az énekes elhiteti a hallgatósággal, hogy minél jobban üvölt, annál drámaibb a téma, és persze annál kevésbé lehet megérteni a szöveget.

Aztán bevezették a bohóckodást is. Először csak enyhe formában néhány gida ringatta magát. Később egyre nagyobb csoportokban lengették túlnövelt, zsíros seggüket, más feladatra teljesen alkalmatlan lányok, és egyre inkább elcigányosodott a szakma.

Csakhogy volt igény ennél többre. Szükség volt olyan zenekarra, olyan szövegre, és olyan énekesre, ami társadalmi kérdésekkel foglalkozik, és elgondolkoztatja a közönséget.Ezt az igény elégítette ki az 1985-ös Bikini formáció Nagy Feró szövegével, és D. Nagy Lajos énekével, amely mind a mai napig tart.

A legnagyobb sikert elért dalszövegek korunk nő-férfi beteges viszonyáról szólnak. Beteges, mert az én felfogásom szerint a régi rendet alaposan felkorbácsolta az Amerikából importált feminizmus. Lássuk! Mielőtt végleg elmegyek, Kapsz egy képet rólam, Ha hiányzom, ezt mindig nézheted, Szét is tépheted. Elég nyeglén bánik a másik érzelmeivel. Persze vannak hagyományos kapcsolatok is, ahol viszont a szép új világ teszi be az ajtót: Lehet, elmúlik ez a világ. Leírom a porba a túlélők dalát. Valahol vár ránk egy másik szép, új világ. A míg én élek és te vársz, Énekeljük a túlélők dalát. Na és a belefásulás korunk valóságába? Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom. Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot. Múló állapot, panaszkodni nincs okom. Az benne a jó, ha nem ízlik, hát eldobom. Mert nyalni csak úgy lehet, Ha élvezzük az ízeket. Nyaljuk a fagylaltot, a Mézes madzag elfogyott. Éljük az életet, Élvezzük, amíg lehet. Nyaljuk a fagylaltot, A mézes madzag rég elfogyott.

Nem csoda, hogy életkorom ellenére, vagy talán éppen azért, szívembe zártam ezt a formációt. Így esett, hogy tegnap este elmentünk a Bikini koncertre. 83 éves csápoló pasit még úgyse látott a világ. És persze magam is lázba jöttem a dekadencia csúcsteljesítményét megörökítő daltól: Kiszívott nyakkal jött haza, de nem jött igazán zavarba, Belehazudott a szemembe, kinyílt a bicska a zsebemben. Megüssem, vagy ne üssem, azon tűnődtem,
Egy nagy pofon nem old meg semmit sem. Statiszta voltam melletted, a gyűjteményedbe kellettem, Azt mondtad, kevés vagyok már, mint mackó–sajtban a brummogás. Te nem szeretsz, Én nem szeretlek téged, Érzés nélkül múlnak el az évek. Jól megértjük egymást itt az ágyban, Éjjel–nappal hazudunk egymásnak. – Hát igen, itt tart a modern házasság. És akkor videón:

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________