Tibor bá’ online

Ilyen irányú kutatást még nem végeztem, de az biztos, hogy már gyerekkoromban (ami minimum 70 éved volt) is voltak anyósviccek, miközben após viccek nem léteznek. Erre első számú bizonyíték az, hogy az anyósvicc nyelvtanilag egybe írandó, az após vicc fogalom viszont külön két szó. Az anyósviccek tartalmából pedig az derül ki, hogy az anyósok kibírhatatlan zsarnokok sok más rossz tulajdonság mellett, annyira kibírhatatlanok, hogy látni se akarják, és örülnének, ha napjai erősen meg lennének számlálva. Íme:

Az anyós látogatóba megy a vejéhez.
– Meddig marad anyuka? – kérdezi a veje.
– Ó fiam, hát ameddig szívesen láttok.
– Jaj, drága anyuka, már a kávét se tetszik megvárni?

Kukkolom az anyósomat, ahogy várja a tavaszt. Egyszer csak a távcső alatt meghúzom a ravaszt.

Mennyi az anyós ideális testsúlya? Három kiló, beleszámítva az urnát is.

Egy férfit az anyósa leküld a boltba zöldségért, de a lelkére köti, hogy csakis szép, tiszta, és vegyszermentes lehet. A férfi bemegy egy bió boltba, és elkezd a zöldségek között válogatni. Amikor odamegy hozzá az eladó, megkérdi tőle – Ugye, ezeken a zöldségeken nincsenek mérgező vegyszerek? Az anyósomnak viszem őket. – Nincsenek uram, azokat sajnos magának kell ráraknia.

Mi a különbség a vöröshagyma és az anyós között? – Mi közben az anyóst szeleteled, nem sírsz!

Melyik a jóindulatú daganat? – Amelyik az anyóst támadja meg.

Két barát találkozik: – Hol voltál? – A temetőben, az anyósomat temettem el. – És miért vagy így összekarmolászva? – védekezett!

Van-e jó anyós? – Van, a halott anyós a jó anyós.

Ha már valakinek a halálát várják, minél hamarabb holtnak akarják látni, akkor ott kell valami nagyon komoly dolognak lenni. Elvégre még olyannal nem találkoztam, aki egy anyósviccen röhögés helyett megbotránkozott volna.

Azt hiszem, a dolog kulcsát ott kell keresni, hogy az anyaság intézménye lélektani nagyhatalom. Azt már több nőtől is hallottam, hogy „szültem neki két gyereket” vagy valami hasonlót, de azt még sose hallottam „kétszer is megtermékenyítettem, hogy legyen neki gyereke.” Pedig ez utóbbi sokkal több igazságot tartalmaz. A gyerek az anyáé, nem a férfinek szüli, hanem magának. Ehhez viszont kell egy megtermékenyítés.

A gyerek tényleg az anyáé, az apákat többnyire ezért tűrik meg, hogy megteremtse a szükséges javakat az anyának és a gyermekeinek. Amíg ez a szükség fennáll, a nő nem rúgja fel az elrendezést. Viszont, ha felrúgja, ha nem, a gyerek az övé, amiben alaposan belenő a gyerek és persze az anya is. A nő megszokja, hogy a gyerek azt tesz, amit kér tőle, és ez a helyzet fennmarad akkor is, amikor a gyerek önálló életbe kezd. Csakhogy az önálló élethez tartozik egy másik személy is, akinek a mama az anyósa lesz, nem az anyja, de akitől az anyós pont azt az alázatos, mindenben engedő gyermeki viselkedést várja el, mint amit saját gyermekétől. Ez ellen (rendszerint) a vő élesen tiltakozik, amit az anyós simán nem vesz figyelembe. Előbb vagy utóbb kiderül, hogy a megoldást kizárólag a halál hozza meg. A viccekből legalább is ez derül ki.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________