Tibor bá’ online

Budapest ostromának a közepén, amikor a város már hetek óta körbe volt zárva, de a német/magyar csapatok még tartották magukat, a Vilmos Császár út (ma Bajcsy Zsilinszky) 22 szám előtt találat ért egy lovas kocsit. Az egyik ló megdöglött, amit a kocsis kikötött, a másik lóval hazavitte a kocsit. A lövések és becsapódások ellenére a környező házakból a nők kirohantak egy konyhakéssel és egy vájdlinggal és elkezdték feldarabolni a ló tetemet. Két-három órán belül csak a felpuffadt belek hevertek az úttesten. Az éhes családtagok maradék nélkül felzabálták a zsákmányt, és senkinek se jutott eszébe, hogy a ló hullát dögkútba kellett volna vinni, de olyan se akadt, aki azon lamentált volna, hogy ilyen meg olyan okokból kifolyólag állati eredetű élelemtől távol kell tartani magunkat. Aztán persze vége lett a háborúnak.

Gyerek és ifjúkoromban csak vasárnap volt hús az asztalon, és szigorúan meg volt szabva mennyit ehettünk, ugyanis nem volt több, a porciók ki voltak számolva. Nagyapám télen disznót vágott, akkor a „hulladékból” készült nagy mennyiségű hurka lehetővé tette, hogy évente egyszer jóllakjunk húsra emlékeztető ételből. Ezek után az lett volna csoda, ha a hús számunkra nem vált volna fogalommá. Aztán jött a Kádár rendszer gulyás kommunizmusa, amikor évtizedeken keresztül 1 kg sertés comb 39 forint volt és a piacok teli voltak hússal. Az ekkor felnőtt generáció számára a hús már nem volt fogalom, lehetett tehát finnyáskodni, és többen el is kezdték a finnyáskodást, amire készült ideológiai is.

Huszonöt évvel ezelőtt az egyik szomszédban élő nő két gyerekkel kifogott magának egy pasit, és mivel a nő vega volt, a pinájához vezető út a vegetáriánus étrend felvételén keresztül vezetett. Akkor derült ki számomra, hogy a napi kétszeri szexet nem lehet fenntartani kelkáposzta főzeléken. A pasi napról napra egyre vékonyabb lett. A végelgyengüléstől az mentette meg, hogy nyomtam a seggében 1000 µ gramm B12-őt.

Szóval ezek voltak az én személyes emlékeim. Ha paraszt őseimet megkérdezhetném, egészen biztos röhögnének az egészen, mert min éltek? A termelt búzából sütött kenyéren, amihez a termelt kukoricán nevelt tehén, disznó, baromfi származékok adták a kiegészítőt: tej, sajt, szalonna, hús, tojás formájában. – És akkor most nézzük az érem másik oldalát!

A vegetáriánus szokások nem szabványosítottak. Van, aki csak a sertés- és marhahústól tartja magát távol. Ez még egészséges is lehet. Van, aki szárnyasokat se eszik, de eszik viszont halat, csak a fene tudja milyen megfontolásból. Aztán olyan is akad, aki halat se eszik, de nem veti meg a tejet és a tojást. Végül az abszolút bigott semmit se vesz a szájába, aminek bármi köze lehet bármilyen állathoz. Ezek csak zöldségeket esznek plusz kizárólag lisztből készült péktermékeket. Milyen célból?

Mondjuk az egészséges táplálkozás nem lehet a cél, mert A vegetáriánus elv igen szigorú alkalmazása fokozza az egészségi kockázatokat. Élelmiszereink részben életfontosságú tápanyagokat tartalmaznak, amelyeket szervezetünk maga nem tud előállítani. Ha ezek a tápanyagok nem fordulnak elő az étkezésben, az egészségkárosodáshoz vezet. A normális testi és lelki állapot kibillen az egyensúlyából. A kizárólagos növényi táplálkozásból B12-vitamin és vashiány keletkezik, pedig mindkettő elengedhetetlen a vérképzéshez és a szövetek regenerálódásához. A B2-vitamin, D3-vitamin és kalciumhiányt a csontok sínylik meg. Azoknál, akik sem tejterméket, sem tojást nem fogyasztanak súlyos egészségkárosodás lép fel. Akkor miért a mozgalom?

A másik tévhit, az állatok védelme. Nem esznek húst, mert ahhoz le kell vágni egy állatot. Ez a természet rendje. Már sok százmillió éve az egyik állat megeszi a másikat, és ezt tették a mi őseink is. Most egyszerre kitalálni, hogy ez barbarizmus, egészen egyszerűen hülyeség. Ráadásul a vegetáriánus étrend több állat életébe kerül, mint a vegyes diéta.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________