Tibor bá’ online

Az INDEX beszámolója szerint a Tett és Védelmi Alapítvány (TVA) Facebook oldalán, 2015 augusztusában megjelent egy cikk Köves Slomó tollából „Hogyan beszéljünk a holokausztról” címen, amit Juhos Norbert a következőkkel kommentált: „Hogyan beszéljünk? Úgy, hogy húzzatok vissza a picsába, ahonnan jöttetek! Az emberek könyökén jön már ki az ajvékolásotok meg ingyenélősödésetek a holokamutokkal együtt! Írogatják itt a kibaszott erkölcsi ökörséget, és már ötven éve a kártérítésekből meg a jóvátételekből éltek!” A TVA ezt sérelmezte, feljelentést tett, aminek a végére az Esztergomi Járásbíróság ítéletet hozott, ami immáron jogerős. Ezek szerint J. Norbertnek 13 hónapra, egészen pontosan 400 napra kell börtönbe vonulni, amit kiválthat pénzzel, napi 2000 forintért. Tehát összesen leperkálhat 800.000 forintot. Ez viszont nálam gondolatokat ébresztett.

Európa számos országában, így Magyarországon is, a Holokauszt tagadása bűntény. A bíróság először tehát megállapította, hogy a „holokamu” kifejezés egyenlő a Holokauszt tényének a tagadásával, amibe (szerintem) bele lehet kötni. Mit jelent az, hogy „kamu”? Az értelmező szótár szerint… hát ott nincs. Összekapcsolva viszont létezik: kamuzsaru, kamupasi, stb. Vagyis „hamis”, „nem igazi”, „megjátszott”, „tettetett”. Stimmel. Norbertünk tehát azt állítja, hogy a holokauszt nem egészen az, mint ami általában elfogadott. Ez viszont nem igazi tagadás, de hát mindegy, a bíróság így döntött. Nem is nagyon dönthetett másképp, mert a törvény….

Jó, akkor nézzük a törvényt! A BTK elég sok olyan cselekményt sorol fel, amit büntetni rendel el. Például rabolni, lopni, csalni, sikkasztani, stb. nem lehet, de reális rám parancsolni, hogy melyik történelmi tényt vagyok köteles elfogadni megtörténtnek? Mondjuk én előállok azzal, hogy Mátyás király nem létezett, az egész csak egy népi kitaláció. Ezt szabad? Persze, el fogják könyvelni, hogy nem vagyok beszámítható, és kész. Mi van akkor, ha azt állítom, hogy Einstein relativitás elmélete csalás, hókusz-pókusz számokkal? Semmi különös, mondták ezt már mások is, és ha valaki komolyan veszi a bejelentést, akkor megkérnek, hogy bizonyítsam. A feleségem éjjel kettőkor jön haza, azt állítja, hogy hazafelé jövet eltévedt, csak most ért ide. Erre én azt mondom neki, hogy ez kamu. Van ehhez jogom? Természetesen. Nem kell nekem elfogadni a Szentháromság létezését se. Ezt ma nyugodtan megtehetem, elmúltak az inkvizíció évei, ma már ezért nem égetnek meg, legfeljebb néhány hívő katolikusnak meg lesz rólam a véleménye.

1945-ben én, személy szerint beszéltem olyan fiatal lánnyal, aki megjárta valamelyik haláltábort és túlélte azt. Nem akart róla beszélni, de voltak szomorú megnyilvánulásai, ami abszolút világossá tette azokat, amiket átélt. Nem volt ok, hogy kételkedjünk a szavaiban. Korosztályomban nagyon sok gyerek volt, aki anyját vagy apját elveszítette, vagy mindkettőt és a nagyanyja nevelte. Elvesztette, mert nem jött vissza valamelyik haláltáborból, aminek létezését az én korosztályomból senki se vonja kétségbe. Az én megítélésem szerint az, aki tagadja a Holokauszt történelmi tényét egyszerűen hülye. Nade, Simicska Lajos tévedett volna, amikor azt mondta „hülyének lenni állampolgári jog”? Elő lehet azt valakinek írni, hogyan vélekedjen a világról? Rá lehet parancsolni, hogy egy történelmi tényt elfogadjon? Úgy látszik igen. Nem kontra produktív ez kedves törvénykészítők?

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________