Tibor bá’ online
Nincs a Világon még egy olyan szerződés, amelyben a szerződő felek ilyen hatalmas mértékben lennének ellenérdekeltek, mint az albérletnél. A tulajdonos minél nagyobb bérleti díjat szeretne kapni, de lehetőleg úgy, hogy a lakásban ne lakjon senki. A bérlő a lehető legkisebb bérleti díjat szeretné fizetni úgy, hogy a lakással úgy bánhat, mint Csáki a szalmájával. Az egészben az a szép, hogy mind a kettőnek megvan a maga indoka. A tulajdonos meg szeretné kapni a tőkéje után járó kamatot, de úgy, hogy a tőkéjét képviselő lakásának az értéke ne csökkenjen, jó lehet, a használat pont ezt teszi. Az egész ellenérdekeltség meg van fűszerezve egy rakás érzelemmel. Az albérlő rendszerint fiatal, akit rendkívüli mértékben idegesít, sőt kifejezetten igazságtalannak tartja, hogy nem rendelkezik mindazzal, amivel szeretne. Irigy azokra, akiknek már „mindene” megvan, és egyáltalán nem érdekli, hogy miként szerezte meg, mennyi munkát fektetett bele. Ha már egyszer őt a világra hozták, akkor neki joga van úgy élni, ahogy szeretne. A tulajdonos úgy gondolja, hogy rengeteget nélkülözött, gürcölt, amíg szert tett arra a kis vagyonra, és most már szeretné élvezni annak előnyeit.
Itt azonban nem áll meg a dolog. Mind a két fél iparkodik érvényesíteni a szerinte igazságosnak tartott érdekeit. Az albérlő minden fellelhető lehetőséget megragad arra, hogy a kettőjük közötti különbséget lenullázza. Ha van rá mód nem fizet, vagy próbálja lealkudni a lakbért, távozással fenyegetőzve. A tulajdonos fel akarja emelni a lakbért az inflációra hivatkozva. Amit lehet azt az albérlő lehasznál, nem törődik az állaggal, mert „az a büdös kapitalista”. A tulajdonos a szükséges karbantartásokat, menet közben jelentkező javításokat, ha lehet, leszabotálja. Ez az áldatlan állapot egy idő után gyűlöletbe csap át, méghozzá sunyi gyűlöletbe. Az albérlő nem fizeti a közüzemi számlákat, nem érdekli, ha leveri a vakolatot, berepeszti a fürdőszoba tükröt, leveri a csempét a konyhában. A tulajdonos kifogásolja az állattartást, a vendégjárást, a hangoskodást, legfőképpen azt, hogy többen alszanak a lakásban, mint ahány főről szó volt. Ennek ellenére folyik a bérbeadás, mert az egyiknek kell a bérleti díj, a másik lakni akar valahol, tehát megkötik a szerződést, de egyik se azzal a tisztességes szándékkal, hogy azt be is tartsa, minkét fél ott lépi át a határt, ahol tudja.
Ennél semmivel se kisebb az ellenérdekeltség, de jóval nagyobb a tét az eltartási szerződéseknél. Itt az egyik fél komoly anyagi áldozatot hoz azért, hogy biztonságban élhessen még néhány évet, a másik pedig abban érdekelt, hogy az eltartott minél előbb elpatkoljon. Ráadásul a kiszolgáltatottság nem kölcsönös, mint az albérleteknél, hanem egyirányú. Az idős, magatehetetlen abszolút ki van szolgáltatva. Ráadásul a jogalkotók érdekeltsége is belejátszik a dologba, ugyanis az államnak érdeke, hogy ne neki, hanem egy magánszemélynek legyen kötelessége bajlódni egy rászorulttal. Ezért aztán, míg egy bérleti szerződésből ki lehet bújni egy egyszerű felmondással. Az eltartási szerződéseknél ez nem áll fen, ugyanis a megkötés pillanatában az ingatlan átszáll az eltartó tulajdonába, vagyis ő már megkapta az ellenszolgáltatást azért, amit még nem is szolgáltatott.
Ha tehát az életben bármelyik megkötésére sor kerülhetne, ne feledjétek szavaimat, mert a csalódás óriási lehet.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Tetszett a mai blogod is, még ha nem is értek egyet vele egészen, nagyon tanulságos.
Cikked pesszimista sugallatával ellentétben, léteznek tisztességes emberek is, akik képesek reálisan viselkedni.
A bérbeadó bérbevevő viszony, ebben teljesen igazad van, egy végtelenül törékeny viszony.
Mindkét félnek időnként „dolgoznia” kell azon, hogy megmaradjon a jó viszony.
Érett és normális emberek képesek arra, hogy a helyzetüknek megfelelően betartsanak bizonyos reális határokat.
Szerencsére több ilyet tapasztaltam mint az ellenkezőjét ,ebben is és más relációkban is.
Továbbá tudják,akarják, időnként mások hibáit, kisebb nagyobb vétkeit tolerálni ,mert megértik hogy ez a kisebbik rossz, a nagyobbik háború.
Tudják, hogy az élet nem nulla összegű játszma és nem előnyös minden helyzetben maximális nyereségre optimalizálni a stratégiát.
Élni és élni hagyni,mondja a német és nagyon igaza van.
A versengő hajlam kiélésének megvan a helye, nem az egész élet és az egész világ versenypálya, ahol mindig győzni kell, különben veszítettünk
Tibor bá’!
Egyszer egy kommentben leírtad az ötleted az idősek számára, ami által az eltartó abban lesz érdekelt, hogy minél tovább „életben maradjon” az eltartott.
Ez szimplán a bérbeadás volt? Mintha lett volna még valami csavar a dologban.
2:
Az eltartó mindent szabadon használhat, fogyaszthat, övé a nyugdíj, stb. de csak addig, amíg az eltartott él, mert halálával az ingatlan tulajdonjoga átszáll (önkormányzat, egyház, akármire) és az eltartónak el kell hagynia az ingatlant. Persze ez csak akkor működik, ha az eltartott élete alatt a juttatás jóval több, mint a vele való törődés költsége.
3:
Akkor talán jobb megközelítés, hogy az ember eladja mindenét, a pénzét bankba teszi és életjáradékként kiutaltatja. Ebből az életjáradékból + nyugdíjból fizeti a saját albérletét és alkalmaz valakit, aki gondoskodik róla.
4:
A gondoskodó nem érdekelt a gondozott életének a meghosszabbításában, sőt ellenkezőleg, halála esetén elemelhet minden ingóságot, de miért várna erre éveket?
Aztán meg, mi van, ha jön egy hiperinfláció és a pénzed egyik napról a másikra szart se ér?
És már tulajdonképpen megint, ki is lyukadtunk az általános emberi természethez..
De Istvánnal(1) is egyetértek,hogy talán léteznek még tisztességes emberek is, ha nem is sokan..
5: Miért ne lenne érdekelt? Sima fizetést kap, ha meghal a munkaadója akkor nem lesz munkája, és – ha jól értem mzprox-ot – NEM ő örökli a bankban megmaradt vagyont. Az ingóságok ellopása minden konstrukcióban kockázat, ahol nem a gondoskodó örökli őket, ahol meg igen, ott felmerül, hogy emiatt válik érdekeltté a páciens mihamarabbi halálában.
A hiperinflációs kérdés meg kb olyan mintha azt vetnéd fel, hogy kitörhet egy háború, amiben tankkal szétlövik… Hiperamortizáció… 🙂
Lehet ezt a témát ragozni a végtelenségig, de a legjobb megoldás mégiscsak a család!
Igaz, ezért egy életen át kell „dolgozni”, ápolgatni, alakítgatni.
Elérni azt, az együttlét ne legyen feszélyező kényszer, csak megnyugvás és öröm.
Kemény munka, de megéri! 🙂
Nos én mint volt és jelenleg is albérlő a következők a tapasztalataim. Nem, eszem ágában sincs leverni a vakolatot vagy berepeszteni a tükröt csempét. Miért tennék ilyet, ha ott lakok, ha az az othonom még ha nem is a tulajdonom? Én sajnos épp az ellenkezőjét tapasztaltam a legtöbb esetben. Béreltem egy lakást ahol voltak ilyen hibák, és erre felhívtam a tulajdonos figyelmét, hogy én ezeket szeretném kijavítani. 90%-ban nemleges volt a válasz, vagy olyasmi ha engem zavar akkor csináltassam meg, őt nem igazán zavarja és szerinte ezzel együtt lehet élni. Volt egy vadonatúj lakás, amit amikor kibéreltem rutinosan ellenőritem. csapok, lefolyók, mindent. Mit ad Isten? A WC-t bár leellenőriztem, bele nem szartam. Óriási mulasztás emberek. Az első gyakorlati igénybevételnél megadta magát. Jött az egymásra mutogatás, a főbérlő az építtetőre mutogatott, meg hogy majd garanciális hibajavítás satöbbi. Én meg több ezret eltelefonáltam telefonáltam, „hogy de már mégiscsak, hiszen vagy 1,2,3, ..már 4 hónapja hogy…na” közben rendszeresen 15-20 percig pumpáltam azt a kib. retyót minden alkalommal ha arról volt szó. Persze amikor fél év után felmondtam, akkor kezdődött a ribillió, hogy „dehát a kaució meg a lelakás” stb… Na mindegy, lehet hogy én csak többnyire rosszul fogtam ki. Mert volt olyan albérletem is, ahonnan bizony nagyon nehezen mentem csak el, és nehezem is engedtek el.
8:
Nem! A legjobb megoldás az eredeti ötletem, csak valami miatt bassza a csőrötöket és okoskodtok. A családtag is ember, ő is „jól akar járni”. Nem, nem a sajátoméról beszélek, több tucatról, akiket ismertem és ismerek. A szeretet fellazul, az érdekeltté tevés permanens. Ha nem fogadjátok el, akkor csak magatokat ámítjátok. Kíváncsi lennék arra a leány gyerekre, akinek már saját családja van és ötödik éve rakja alám az ágytálat, és forgat óránként, törli fel azt, amit hányok, ,és hallgatja a jajveszékelésemet, mondom ötödik éve! Csak az válaszoljon, akinek van személyes tapasztalata.
5:
Nekem tetszik az eredeti elgondolás (hogy ne sima eltartási szerződést kössünk), mert azokat sose tartottam morálisan jó üzletnek. Mindössze azt kellene megoldani, hogy ha már nincs örökösöm vagy nem akar gondoskodni rólam pedig szükséges lenn, akkor felélhessem mindenem, miközben nem várják a halálom (annyira).
Kicsit rákeresve úgy tűnik elég sok fajta konstrukció létezik pont ilyen esetekre. Például örökösödési szerződés egy önkormányzattal. Persze lehet. hogy Tibor bá’ is így gondolta, de ebben az esetben nem ajándékot kap az önkormányzat, hanem életjáradékot fizet addig is. (És az önkormányzat talán kevésbé várja mikor dobom fel a talpam, mint egy magánszemély)
11:
Ez OK. A lényeg, hogy legyen hús-vér ember vagy ember-pár, akik erősen érdekeltek abban, hogy minél tovább húzzam, és egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy elpatkoljak.
10!
Tibor bá én ápolásin vagyok anyósommal,azelőtt 4 évig ápoltam nagynénit nagybácsit..Alzheimer kórral..Most nagymamáékat is,4 éve,a férje decemberben meghalt.Egyebet sem csinálok..Azért hál istennek még az ágytálnál nem járunk.A nagynéninél már jártunk, pelenkázni kellett,aztán kórházba került, levágták a lábát a kórházba..Haza nem hoztuk ,mert a felfekvés miatt itthon nem tudtuk már ellátni..Ő már a férjem nevére iratta adás vétellel a házát,nagyon régen,még a férjem kis gyerek volt,amire a tetőteret,a másik lakást építettük.Ha nem adta volna,akkor is boldogulni kellett volna,és most tulajdonképpen nem is az ő házában lakunk,hanem a sajátunkban,mert ez is bele került nekünk több mint 15 millába.Szóval,én nem a házért ápoltam,mert akkor a ház már meg volt..Anyósomat és nagymamát sem a holmijáért ápolom,mert ők ketten már életükben mindent ideadtak..Ők ketten akik segítettek nekem egész életemben jóban rosszban.Meg természetesen a nagynéniék,akinek nem volt gyerekük.Mi voltunk nekik..Megtehettem volna,meg megtehetném hogy lesz@rom..Nem tudnék tükörbe nézni ha most mikor nekik van szükségük segítségre,nem segítenék.Én valóban egy önző disznó vagyok egyébként,de ha róluk van szó,akkor abból nem engedek..Már pedig most többet kell rájuk költeni mint a nyugdíjuk,de engem nem érdekel..És közben nekem még a többi dolgom is csinálni kell,és kellett..
Observer írta nekem egyszer hogy közben az idő elmegy felettem.Az igaz.Nekik is elment,és nem magukra költöttek,hanem nekem segítettek…
Na meg persze anyósom a lányának is ugyanúgy segített,de ők kidobták a házból,még majdnem jól el is verte a férje anyósomat,hálából a segítségéért…Nem is szólunk azóta egymáshoz..A férjem meg 20 évig fizette a gáz számlájukat,ami évi 200 ezer forint volt,és én egy szót sem szóltam soha.Csak már mostanság 2-3 éve..Úgyhogy lehetne még ragozni ,de minek..
Anyám meghalt 13 éve,van 3 testvére.Azok is nekem estek mint a darázs,hogy nagymamának ,vagyis az anyjuknak csak én vagyok az unoka..De az eszükbe sem jut,hogy felé sem nyitották az ajtót,nem volt egy jó szavuk,se nekik ,sem a gyerekeiknek évtizedeken keresztül…Csak azért mert nem szerették a férjét..De a lom,meg a holmi, ,az jó lenne..Úgyhogy mindenfelől én kapok..
Pokolba a rokonokkal,én felőlem is ,meg a férj uram felől is..
”ötödik éve rakja alám az ágytálat, és forgat óránként, törli fel azt, amit hányok, ,és hallgatja a jajveszékelésemet, mondom ötödik éve! ”
Egy ilyen életet érdemes élni? Ilyenkor nem jobb hamar elmenni?
Az albérlet egy igen furcsa összetett dolog. Ma nem szeretnek a tulajdonosok albérlő váltáskor beinvesztálni mondjuk egy tisztasági festésbe, holott a legtöbb helyen kérnek kauciót, amit rohadtul nem fizetnek vissza kiköltözéskor. Vannak helyek, ahol nem kérnek két három havi kauciót, viszont a bérlő feladata bizonyos dolgokat felújítani, csak hogy számára lakhatóvá tegye az albérletet. Ez egy biznisz a tulajdonosnak, mivel szerintem nem tévedek, ha kilencven százalékra saccolom az adócsaló tulajok számát, hiszen a bevétel után bizony adózni kellene a hatályos jogszabályok alapján. Ha az albérlő minden áron bejelentést és szerződést akar, a tulajdonos kifizetteti vele az éves adó havi szintre lebontott részét, tehát a kedves tulaj még mindig baszik adót fizetni, helyette a jogszabályt követő albérlő fizeti ki. Az emelt bérleti díjjal, ha egyáltalán azt a tulaj bevallja az adóhatóság felé.
Bérelj lakást, fizess ki előre több mint fél millát, amit soha a büdös életbe nem látsz viszont, tedd élhetőbbé a lakást számodra, és viseld el a tulajt, ha épp pillanatnyi felindulása alapján bemegy a bérleménybe minden előzetes egyeztetés nélkül.
A bérlő és a tulaj közt létrejön egy bizalmi viszony! Két vadidegen közt. Mindkettőnek lutri a dolog, de nem az albérlő az adócsaló hosszútávon, hanem a tulaj.
A lakást kiadók hazudnak a lakás állapotával kapcsolatban. Bútorozott, gépesített, de hűtő, mosógép az nincs. Szerezd be! Mennyibe kerül kaución felül? Rámegy inged-gatyád ha nincsen. És ma a legtöbb albérletet egyetemisták veszik ki, szülői háttérrel feketén. BUMM!
Ja és senki ne jöjjön azzal, hogy mi van, ha a gázszámlát a bérlő fél éven keresztül nem fizeti, és otthagy bizonyos összegű rezsihátralékot, mert a bérleti díj két részből áll, bérleti díjból plusz havi fogyasztásból. Tehát albérlet havi 80.000+REZSI Ami még rádob mondjuk hatvanezret havi szinten, az egyenlő 140.000 Ft havi bérleti díjjal. És a kedves bérlő e mellé még le kell hogy tegyen 420.000Ft kauciót három hónap kaució esetén. Most akkor ki néz hülyének kit?
Tanulság, legalább egymást vegyük emberszámba, ha már a minket képviselő politikusok szarnak a fejünkre, és ne hazudjunk egymásnak. Maradjunk emberek az embertelenségben.
16 – Dan:
Ezt csak akkor kell elnézned, ha sok a kiadandó lakás és kevés ember keres albérletet. Ebben az esetben az albérlő diktál. De most a fordítottja állt elő.
Tibor, az emberiség egy nagy rakás szar, minden embert beleértve. több mint hétmilliárd ember él ezen a kurva földön, és minden egyes egyed úgy érzi hogy rá az ég világon semmi sem vonatkozik és mindenek felett áll! Undorodom, egész egyszerűen undorodom, mert itt hiába írod le, hogy kiírtjuk saját magunkat, minden állítólag intelligens hozzászóló, elolvassa, kommentál azt utána ugyan úgy maga alá szarik. Veszett fejsze nyele. Egyetlen emberi lény sem érdemli meg hogy megmentsék.
19 – Dan:
Az emberiség mindig ilyen volt, de csak most jutott oda el technikailag, hogy kiirtsa önmagát. Azt a néhány évet még bírd ki. 😀
Nyugi nem akasztom fel magam… Elvagyok az egyetlen megbízható társammal, a kutyámmal. Kerülöm a társaságot, csak a munkahelyemen és az utazás során van kapcsolatom a simabőrüekkel….Meg néha meglátogatom az apámat, aki szintén átbasz ha főzetni akarok vele pénzért. De spongyát rá, mégis az apám, aki gyerekkoromban nem igazán volt jelen az életemben, anyám meg felnőtté válásom óta szarik a fejemre. De elvagyok nélküle is, persze lehet hogy ezt később pont ő nem fogja tudni elmondani magáról.
A bérlet eredendően egy üzleti szerződés lenne. Viszont Magyarországon a szerződéseket nem lehet kikényszeríteni vita esetén. A rosszhiszeműség eldorádójában, a valóságos Kleptokrálőciában élünk. Ha a bérlő nem akar fizetni, ha nem akar kiköltözni sem, akkor van a gebasz…..