Tibor bá blogja (230) A vágólap
Publikálva 2010.júl.25. | Tibor bá blogja |
Aki ma fiatal, mondjuk 30 év körüli, az minimum 10 éve számítógépezik, amihez szorosan hozzátartozik a vágólap, és bizony a vágólap tudatmódosító. Ne röhögj! Mert bizonyítok. Ha kapsz egy levelet és van benne egy jó vicc, amit el akarsz küldeni egy másik barátodnak, hadd röhögjön ő is, akkor rárakod a vágólapra és átmásolod a másik levébe. Ha bármit, bárhonnan le akarsz menteni, nem körmölsz mint régen az őseid, hanem rárakod a vágólapra, ahonnan oda rakod, ahová akarod. Fel se merül benned, hogy a művelet közben akár egyetlen betű is tévesen kerülhetne a másolatba. Csakhogy ez nem volt mindig így. Valamikor az „írnokok” majd később a „gépíró kisasszonyok” dolga az volt, hogy egy-egy dokumentumot, levelet, vagy bármi mást átmásoljanak egy tiszta lapra, előbb kézírással, később pedig írógéppel. Természetesen az ilyen másolásnál mindig becsúszhatott hiba, és be is csúszott. Az írott szövegnél is rosszabb volt a helyzet a hallott szövegnél. Az emberi memória messze nem tökéletes, amit hall, azt általában csak tartalmilag jegyzi meg (néha még úgy se) és amikor továbbadja bizony jelentkezik némi eltérés. Ezzel kapcsolatban írtam a „Tibor bá blogja (229) Dávid és Góliát” 94. hozzászólásában, ami így szólt:
Gyerekkoromban volt egy olyan téli társasjáték, hogy körbeültük az asztalt vagy tízen. Az első kitalált egy összetett mondatot és azt odasúgta a másodiknak, aki tovább súgta a harmadiknak és így tovább. A tízedik pedig hangosan kimondta, amit a kilencediktől hallott. Erre az első elmondta, hogy mi volt az eredeti mondat. Hatalmasat röhögtünk az eltérésen.
Vagyis abban az időben elfogadott dolog volt, hogy a „másolás” minden csak nem pontos, amiről tegnap is meggyőződhettem. Kaptam ugyanis egy 50 éves viccet. Az eredeti verzió (amit emlékezetből írok) így szólt: „Kohn a lépcsőházban megállítja Grünt és megkérdezi, mondja Grün magát nem idegesíti, hogy a Weiss rájár a csinos, fiatal feleségére? Amire Grün ezt válaszolja: Nézze Kohnkám én inkább vagyok csendestárs egy jól menő üzletben, mint kizárólagos tulajdonosa egy csődtömegnek.” Tegnap viszont a következő viccet kaptam: „Izmail házasodna, felkeresi a bölcs rabbit: - Rabbi! Házasodni akarok, de nagyon tanácstalan vagyok. Mondd, mit tegyek: vegyek el egy bomba jó nőt, aki egész életemben meg fog csalni fűvel-fával, vagy pedig egy rusnyát. Ez esetben tudom, hogy csak az enyém lesz örökre. Mire a rabbi: - Nem jól teszed fel a kérdést, fiam. Mondd, mi a jobb: megosztani egy tortát a barátaiddal, vagy megenni egy kalap szart egyedül?” — Ez a vicc 50 év alatt alaposan meg változott, de nem az előnyére. És akkor most beugrik Karinthy Frigyes műfordítása is:
Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a “Dichterstimmen” című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:
Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.
Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát - érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a “südischen” szót “jüdischen”-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a “Gedicht-Magazin”-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben:
O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?
No, igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése. A „Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Tekintve, hogy a „Dichter” szót „sűrűbb”-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint „költő”-nek:
Most tegyétek fel nekem a kérdést, amin magam is néha elmélázok, mindezt minek írtam le? Az jutott eszembe, hogy ahányszor az emberiség nyer valami nagyszerűt, valamit mindig elveszít. Néha olyan érzésem támad, hogy összességében nem gazdagabbak leszünk, hanem szegényebbek - természetesen szellemileg értettem.
2010.július.25th. at 7:37 de.
Érdekes olvasmány volt. Most már örülök, hogy az idén nem jött össze egy műfordítói megbízásom (magyarról németre), mert csak égtem volna vele rendesen.
Egyetértek, pláne a “Schlussfolgerung”-gal, tehát a zárógondolattal:
“Néha olyan érzésem támad, hogy összességében nem gazdagabbak leszünk, hanem szegényebbek - természetesen szellemileg értettem.”
Ja, és a vizigót kifejezés is egy krónikás félrefordítása - még talán emlékeztek törióráról - eredetileg Westgoten volt a helyes megnevezés.
2010.július.25th. at 8:48 de.
Tiborf? Akkor már miért nem inkább Tibors?
2010.július.25th. at 1:51 du.
Vitatkoznék veled Tibor bá, lehet tudatmódosító is, de lehet “időgép” is
. Vágólapnak vannak előnyei is. A mai fiatal sokkal gyorsabban szerkeszt, az új ismeretekért nem kell elmennie a könyvtárba, se átbogarászni a családi könyvespolcokat (ha van). Mindent össze tud szedni pl. az internetről (csak kivág és beilleszt). Ezzel egy csomó időt nyer. A megspórolt időt utána fel tudja, használni arra, hogy egyéb ismeretekben elmélyüljön.
Nem attól lesz szegényebb, mert használja a vágólapot. Attól lesz szegényebb, ha nem figyel oda ennek az olcsó információ szerzésnek a veszélyeire, ha valaki ezen a szinten megreked. Abból az emberből csak fogyasztó lesz, nem pedig alkotó, teremtő lény.
A viccet pedig ne (kivág-beilleszt) módszerrel küldjük a barátunknak, hanem levél továbbítással, így még gyorsabb
2010.július.25th. at 2:58 du.
3: Vitatkozz! Valóban sokkal könnyebb ma információhoz jutni, mint például as én koromban. De amikor én egy könyvet levettem a családi könyvespolcról, vagy kivettem egy könyvtárból, nem kellett aggódnom, hogy hülyeség lesz benne. Ma az internet teli van hülyeséggel, szándékos megtévesztéssel és manipulációval. Amit nyertünk a vámon, elvesztetük a réven. Eleve ismeretekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy az Internet segítségedre lehessen. Pl. Én tudtam és emlékeztem Karinthy fordítási paródiájára, tehát megkerestem az Interneten, hogy be tudjam másolni. De ehhez TUDNOM KELLETT, hogy egy ilyen paródia létezik. Nekem óriási segítség az Internet, mert TUDOM, hogy mit keresek.
Levél továbbítással? Persze, mert még arra is lusták vagytok, hogy átmásoljátok. Hadd tudjon meg a levélből minden olyan intém részt is, amihez semmi köze.
2010.július.25th. at 4:47 du.
4: Ki dönti el, hogy a polcról levett könyvben nem hülyeség van? Attól, hogy ki van nyomtatva, be van kötve, még oltári nagy hülyeség is lehet benne. Az interneten rákeresve biztos, hogy sok manipulált tartalmat találsz, de sok igazat is. A lényeg azon van, hogy sokkal több információhoz jutsz hozzá.
Csak el kell tudnod dönteni, hogy az igaz-e vagy sem. Tökéletesen egyet értek azzal, hogy ehhez elmélyült alapismeretekkel szükségesek. De miután ezt megszerezted előtted a modern világ alexandriai könyvtára.
Mi baj lesz abból, hogy valaki valamilyen intim részhez is hozzájut. Mégis mit tudhat meg, egy címjegyzéket, hogy kinek mi az email címe? Hogy milyen levelező programmal írták? Honnét adták fel? Legalább izgalmasabb a levél, néha érdekesebb, mint maga a tartalom.
Így is úgyis vagy továbbításra kerül vagy a kukában végzi.
2010.július.25th. at 5:12 du.
5.Tom kimondott egy ELÉVÜLHETETLEN igazságot : “…elmélyült alapismeretek szükségesek.” E nélkül minden csak vicc !!! Feltétel nélkül csatlakozom !
(pedig én is a könyvek “szerelmese” vagyok!)
2010.július.25th. at 7:30 du.
A vitát eldönti, hogy már az Ószövetség tele van hazugsággal, torzítással. Tehát már az ókorban is elmélyült alapismeretek kellettek ahhoz, hogy egy olvasó el tudja, dönteni, hogy amit “szentírásként” elétesznek, az igaz, vagy hamis…
Nincs új a nap alatt.
2010.július.25th. at 8:32 du.
7.”Nincs új a nap alatt!”…De vannak fiatalok !
2010.július.25th. at 9:07 du.
5-re:
Ki mondja, hogy nyugodtan menjenek a levél továbbítós e-mailek? Tom! Midjárt Rád szabadítok néhány hoaxot! Ezek a szarságok nemcsak a Te életedet keserítik meg, hanem az összes ismerősödét is, akiket a címlistával figyelmetlenséged miatt kiadtál. A hoax küldők csak erre várnak. Egy jó sok e-mail címet tartalmazó listára… Aztán működésükkel szépen lekötik az internet erőforrásait, ráadásul felesleges voltuk iszonyatos pazarlás egyben.
Az igazság relatív. Pontosabban azt kellene írnom, hogy erősen szubjektív fogalom, akkor közelebb járnék az “igazsághoz”. Ebben kiegyeznénk? Mert kinek az igazsága lenne ez? Az enyém, vagy a Tiéd? Esetleg a mi csapatunké? De akkor miért írná, ill. gondolná néhány másik ember, hogy ennek a fickónak nincs teljesen igaza?!
A tudományos igazsághoz hozzátartozik a bizonyítás, de még akkor sem biztos, hogy a tökéletes igazság (tudás) birtokában vagyunk, ha a megismételt kísérletek a bizonyítást alátámasztják. Lásd a kozmológusok “mindenség elméletének” keresgélését!
Az internet egy bazi nagy szemeteskosár, amiben itt-ott akad néhány igazán jó gondolat! Válogatni tudni kell… Ehhez egyrészt adott a hardver (születésünktől fogva), és lehet (kell) hozzá szoftvereket gyűjteni (most nem a számítógép okosítására gondoltam).
Ha valaki kellő józan paraszti ésszel, megfelelő alapszintű műveltséggel, közepes szintű számítógépes ismeretekkel és némi pszichológiai jártassággal rendelkezik, az internet világában nincs titok számára! Ha azonban valaki az anyatej helyett az internettel kezdi, és közösségi oldalak bűvöletében tölti serdülőkora nagy részét, garantálom, hogy idióta lesz belőle. A napi 1 óránál többet tévézőknél menthetetlen a helyzet, az irányított médiák még a szemetes kosárnál is jobb hatásfokúak.
Üdv.: Csongor
2010.július.25th. at 10:03 du.
tom,
Arthur Koestler írta azt hiszem egy novellájában, hogy az információs csatornák szélesedésével az átvitt információ minősége romlik. Ez nem kapcsolódik szorosan ahhoz, amit írtál, de ez jutott eszembe róla. Elméletben több időnk van több hasznos dologot megérteni, de a sok szemét és hazugság, amit állandó jelleggel kapunk az arcunkba, meg az idióta szülők, nem tesz jót a megértési kapacitásunknak.
Szóval, egyetértek azzal, hogy a túl sok információ megnehezíti, hogy egy dologgal elég hosszú ideig törődjünk, ami árt a megértésnek. Én viszont örülök, hogy a net segítségével rengeteg olyan dologgal találkoztam, ami formálta a világképemet, és kb elégedett vagyok azzal, amilyen most
És ez részben Tibor bának köszönhető 
2010.július.25th. at 10:46 du.
5:-re Csongor olyan tökéletes választ adott hablacsodra, amit meg se érdemelsz. De Csongor válasza egy fiatal mai férfié. Most pedig én jövök, nem neked, mindenki másnak, aki úgy gondolkodik mint te, hadd tanuljanak belőle.
Hogy a teljes levél továbbítással hülyeséget ajánlottál, azt már te is tudod, tisztességesebb lett volna beismerni, hogy elhamarkodtad, de nem, te kötöd az ebet a karóhoz. Írsz még egy-két marhaságot, mert lehet. Fingod sincs arról, hogy a levéltitok olyan fontos dolog, még a Btk. is foglalkozik vele, és bünteti, bizonyos minősített esetben akár 3 év elzárással is. Szóval miből gondolod, hogy ha A küld neked egy levelet, akkor elönti a végtelen boldogság, ha azt te B-nek továbbítod, aki pedig C-nek, majd D-nek? Ez tényleg izgalmas. De az OTP-be betörni is izgalmas. A társadalmi együttélésnek nem az a lényege, hogy neked izgalmas legyen tartalmatlan életed.
Az a kérdésed, hogy „Ki dönti el, hogy a polcról levett könyvben nem hülyeség van?” Tipikus vitát rövidre záró, a „jóhiszemű ügyvitel” hiányáról árulkodó okvetetlenkedés. A helyes kérdés így szólna: „Mi garantálja, hogy egy könyvben nincs hülyeség?” A válaszom az, hogy abban a világban, amit te ismersz, azaz ma már semmi. Ez az „aki kapja marja” világ, amiben érzékelhetően hatalmasat lubickolsz, nem más mint az emberiség utolsó temetési menete. De nem olyan régen viszonylag értelmesebb élet volt. Akkoriban az emberek józanabbul éltek. Egy könyvkiadó nem akart egy évig minél többet kaszálni, majd jogutód nélkül eltűnni, hátrahagyva adósságot és adótartozást. Nem, évtizedekben, száz években gondolkodtak. Egy-egy nevesebb kiadónak (pl. Oxford University Press vagy nálunk az Athenaeum, most mondjuk az Akadémiai Kiadó) mindent megtett, hogy hülyeség ne legyen az általuk kiadott könyvben. Ennyi. Ja, és ne feledd, hogy itt a honlapomon ingyen, ellenszolgáltatás nélkül okosodhatsz. Cserébe kímélj meg a baromságoktól.
2010.július.25th. at 11:08 du.
9-re Kedves Csongor! Nagyon nekem estél ezzel a levél továbbítással, azért nem eszik olyan forrón a kását! Ha végigolvasnád amiket írtam, talán lejönne, hogy azt a részt poénnak szántam
. Ha valaki mégis szerez egy címlistát és rossz célra akarja felhasználni az számoljon a következményekkel (de előbb nézzen utána mi az a spam-ellenes törvény). Ha kell még a mail címem ott a szerkesztőségben. 
Ki dönti el mi a szemét? Ez is erősen szubjektív dolog.
Az erőforrások, pazarlás miatt meg nem aggódok, ami rossz azt meg kell javítani, nem elfedni.
Az igazság tényleg erősen szubjektív fogalom. Ha RENDEZETT ismeretekkel rendelkezel (oktatás) és elég élettapasztalattal (bölcsesség) akkor jó eséllyel el tudod dönteni mi a hülyeség és mi nem.
Az internet szemeteskosár?
2010.július.25th. at 11:22 du.
11. Tibor bá is ezzel kezdi. Dehogy ajánlottam hülyeséget, csak egy kivág-beillesztnél is gyorsabb megoldást. Persze IGAZAD van és CSONGOR-nak is. GYEREKEK NEM SZABAD, mert a gonosz kis programok csak erre várnak!
Igen lehet, hogy valóban okoskodás amit írtam, de ez a véleményem! Ha baromság akkor baromság!
2010.július.25th. at 11:33 du.
A könyv egy speciális eset. Van amelyik valóban nem ér semmit, de veszélyes, mert olyan ál-világba kergeti az arra fogékony olvasót hogy nem fog tudni különbséget tenni a valóság és a fantázia között. Kinek milyen a pszichéje… Egyéntől függ ki mire fogékony és mire nem. Minden esetre a gyerekeket teljes egészében eltiltanám mind az internettől, a televíziótól, a számítógépes játékoktól mert eszméletlen módon befolyásolhatja a világról alkotott képüket és ugyebár ma egy átlag szülő a nevelés csődjének mondható. Tisztelet a kivételnek.
2010.július.25th. at 11:57 du.
13: tom! Az tiszteletremltó, hogy kiállsz a tetted mellett és nem kezdesz el mellébeszélni. A következő okos dolog az lenne, ha figyelmesen még egyszer elolvasnád, amit írtam és megpróbálnád megérteni, nem pedig átugrani rajta.
14: DAN, néha úgy elkap a hév, hogy a mondatod végén nem tudod, hogyan kezdted el. A “mind” szócska egy mondatban általában kétszer szokott szerepelni. Ez esetben én vártam a másodikat, de az sose érkezett meg.
2010.július.26th. at 12:27 de.
Valóban…
2010.július.26th. at 8:54 de.
Tibor bá, pl. a politikai hatalom ősidők óta hamisítja a történelmi feljegyzéseket és a vallási irományokat is hatalma alátámasztásra rendeli meg.
Olvastad Stefan Heymtől Dávid király krónikáját?
2010.július.26th. at 8:58 de.
12-13-ra:
Ugyan Tom! Én nem Neked estem, hanem azokhoz az olvasókhoz szóltam, akik máris elgondolkoztak poénnak szánt tanácsod használatán… Naponta 20 - 30 e-mailt kapok, ezeknek a fele általában feleslegesen továbbított, számomra semmit sem érő hülyeség. A hoaxok nem követnek el bűnt, egyszerűen csak feleslegesek. Persze aki szeret időt pocsékolni, vagy sokat unatkozik, annak még jól is jöhetnek.
Senkinek a véleménye nem állítható be egyetemes baromságként. Hol mondtam én ilyet? Ugyanakkor ne feledkezz meg róla, hogy amikor véleményt mondasz, egyben mások véleményét is formálod. Van, aki legyint, de lesz, aki komolyan veszi, esetleg követi. Ezért nem mindegy, ez a felelősség kérdése, ami szerintem az igazságnál is fontosabb!
Üdv.: Csongor
2010.július.26th. at 9:17 de.
17-re:
A történelem, mint fogalom csak az ember számára létezik. A világ nyers valóságában a múlt akár megváltoztatható, lásd kvantummechanikai paradoxonok, kétréses kísérletek speciális változatai. Persze ezt így kijelenteni hülyeségnek tűnik, mert az agyunk oly tökéletes illúzióval szolgál, hogy mihelyt leírtam már magam sem akarom elfogadni ennek tényszerűségét (még a lehetőségét sem)!
A történelem, a múlt ismerete (tévedések és bevált stratégiák), tulajdonképpen az emberi agy (alapvetően az emlékezet és a gondolkodás összekapcsolásának) terméke. Vannak a kutyáknak is emlékeik, de ezek korántsem állnak össze úgy, mint ahogy az emberi agy összeállítja a saját történelmét. Ahány ember, annyi elme, annyi emlékezet és annyi történelem. A világtörténelmet konszenzusok írják. Amit megéltél, az számodra a biztos történelem. Amit mások éltek meg, az számodra maximum tanulság, hiszen bizonyos idő távlatában már lehetetlen kibogozni a szálakat, főleg, ha azok még hiányosak is.
Üdv.: Csongor
2010.július.26th. at 9:25 de.
17: A történelem tudomány (ha a történelem egyáltalán nevezhető tudománynak) éppen ezzel küzd, hogy kiszűrje a múltban elkövetett csalásokat. Éppen ezért csak azt fogadja el ténynek, amit 3 különböző, egymástól független forrás említ. Én példáula múltkoriban odáig merészkedtem, hogy “Nagy Sándor megölte a saját apját.” Semmi bizonyíték nincs rá, a történelem nem fogadja el az állítást, csak a gyanús körülményeket emleget. Én pszichológiai oldalról közelítve jutottam erre a következtetésre, de attól még ez is csak feltételezés marad. Amit te írtál, az a témában szinte nem is releváns. A legmegbízhatóbbnak számító Honda gépkocsik közül is minden tízezredik egy citrom. feljogosít ez arra, hogy feltegyél egy nyegle kérdést, “Ki mondja meg, hogy melyik Honda jó és melyik rossz?” Már pedig a hozzászólásoddal te ezt a nyegleséget erősítetted.
2010.július.26th. at 10:38 de.
20: Nem, én arra céloztam, hogy az internet szeméttel telisége és a korábbi korok adathordozó technológiáinak szeméttel telítettsége között nem minőségi, csak mennyiségi különbség van.
2010.július.26th. at 11:34 de.
21-re:
Ezzel a gondolattal én egyetértek! Talán annyival még kiegészíteném, hogy a korábbi kultúrák abban adtak többet, hogy több fogódzóval rendelkeztek, egyfajta biztosabb tudást adtak még akkor is, ha később a fejlődésel ezek a tételek megdőltek. A társadalmi és szociális érettség magasabb foka egy különleges minőséget adott az egyébként valóban bizonytalanságokkal és igazságtalanságokkal ugyanígy teli világnak.
Cs.
2010.július.26th. at 12:32 du.
20. Kedves Tibor-bá! Örvendek,hogy végre rendre utasítottad EZT A NYEGLE AG-t. Mentegetőzik is már a 21-ben,hogy ő csak így, hogy ő csak úgy…
Engem is szekiroz valami Kossuth nevezetű pasas “agyi hármasságának” boncolgatásával …miszerint a “világszabadság”-nak meghírdetett Szabadvakoló érdekek oltárán tudatosan feláldozta a magyarság érdekeit. Amit természetesen én nem hiszek mert még nem olvastam három (forrás)könyvben …
Ez a Te Nagy Sándorról szőtt összeesküvés elméleted már első olvasatra is nagyon merésznek tűnt,mivel mások ezeddig csak Olümpiászig merészkedtek gyanakvásaikkal.Egyesek szerint kár, hogy Rufus művének első két kötete elveszett.Szerintem nem !
Mit találgatnánk ma ha meglennének ?
RUFUS Nagy Sándorról : “Az ország gazdasági erőinek és embertartalékainak értékesítésével, félelmetes erővé…”
Szegény OV. (vagy akárki) M-ország “gazdasági ereje”… “embertartaléka”… Hát…”félelmetes”…
2010.július.26th. at 12:43 du.
23: Ha már felhoztad. A 19. században nem volt vágólap. Tehát amit akkor írtak, mondjuk Kossuth, vagy Petőfi, az mind igaz volt? Hogy nincs új a nap alatt, arra jó példa Kossuth “függetlenségi harca az IMF/Rócsildok ellen”. Kossuth a magyar ipart pártoló egylet jelvényeit osztrák gyárostól szereztette be…
Petőfi verseiben úgy uszít a “német” ellen, mint Slota a kutyafejű magyarok és tótirtó királyaik ellen. (ugyanolyan alaptalanul)
Ugyanazzal a vírussal voltak/vannak megfertőzve. És ezt a szennyet vágólap nélkül terjesztették már a 19. században.
2010.július.26th. at 3:10 du.
Do-Mi & A.G.
Ebből hatalmas káosz lesz, ha nem teszünk rendet. Osszuk az emberi tudást két részre: Természettudományos és minden más (szociológia, társadalom, politika, történelem, vallás, gazdaság, kultuszok, stb.) És akkor tessenek közölni, hogy melyikről nyilatkozunk. Én csak az elsővel kapcsolatban állok jót a szavaimért. A második csoportba csak bele-bele kontárkodom némi önszórakoztatás céljából.
2010.július.26th. at 3:24 du.
25: a régi vágólap nélküli időkben a természettudomány terén is tele voltak az égetett agyagtáblák, pergamenek, stb, alkímiai és hasonló szeméttel. Bár egy részük persze mellékesen hasznosnak bizonyult.
2010.július.26th. at 4:15 du.
26: Gedeon! Ne csúsztass!
A vágólap kezdete és az agyagtáblák vége között volt néhány ezer év. Kiindulási pontnak vegyük Guttenberget, Galileót, Newtont.