Antalffy Tibor honlapja

Beszéljünk a szexről!

Az utóbbi időben a szex egy rettenetesen elhanyagolt téma (oh, bocsánat - topik), szinte heteket kell várni, míg végre olvasni lehet róla   mondjuk a Blikkben. Persze 30-50-100 éve se volt jó az, amely lónak mára átestünk a másik oldalára. Először volt a „Ne paráználkodj”, aztán pedig a „szocialista erkölcsbe ütközik”. Emlékszem rá, hogy társkereső hirdetést Magyarországon a 70-es években kizárólag a Magyar Nemzet vett fel, de a hirdetésben szerepelni kellett a „házasság céljából” kifejezésnek. Aztán a 80-as években egy kicsit fellazult a dolog, mert kihoztak egy havi folyóiratot „Négy évszak” elnevezéssel, amiben Kaposy Miklós, és más újságírók aktuális cikkeinek közlése mellett, főleg társkereséssel foglalkozott, és a „házasság” szó nem volt kötelező. A csoportos szex-orgiák tulajdonképpen akkor indultak be Magyarországon. Végre egymásra találhattak azok a házas- vagy házas-párok, akiknek volt hozzá kedvük. Az én ismereteim szerint a csoportos szex - legalább is nyílt formában - az USA-ban az 50-es években indult be, amit annak idején egy bestseller tárt fel „Velvet Underground” (Bársonyos alvilág) címen, Michael Leigh újságírónő tollából 1963-ban. Ma már történelem, hogy  a „szexuális forradalom”-ról elsőnek a francia Eprint magazin számolt be 1961-ben, amit a nemi betegségek gyógyíthatósága után, a fogamzásgátlás problémájának megoldása robbantott ki. 5000 év után végre kefélhettünk kedvünkre, „legfeljebb elkárhozunk” alapon, de ugye az olyan messze volt még.  

De a „Ne paráználkodj” szellem szükségszerűen kihatott a magyar nyelvre is. Amikor kisdiákként hittanórákra jártam és megtanultam a tízparancsolatot, fogalmam se volt mit jelent paráználkodni. Tízévesen ismertem én az összes „csúnya” magyar szót. Kakiból szar lett, fütyiből fasz, punciból pina, és persze a felnőtte basztak is, amit csak kefélésnek emlegettek, csak azt nem tudtuk, hogy az mi, persze a téma nem nagyon érdekelt minket, csak arra volt jó, hogy disznólkodjunk vele. Amikor kamasszá váltam akkora már természetesen érdekelt, a szótárunk pedig kibővült még rejszólással meg nyalással, kiderült nem csak a segget lehet nyalni, illetve kinyalni, és nem csak a gyereket lehet verni, hanem a faszt is. Viszont lingvisztikai fejlődésük ezzel be is fejeződött. Mire felnőtt lettem, valahogy rájöttem, hogy ha egészségügyileg kell beszélni a dologról, akkor az ember hímvesszőt-péniszt, hüvelyt-vaginát és közösülést-koituszt használ. De viccek esetében ezeket a szavakat közröhej lett volna alkalmazni. „Gyere be Julcsa - nem megyek mert közösülni akarsz velem - dehogy akarok én veled koitálni - akkor meg minek menjek?” Maradt tehát a jó öreg „pina-fasz együtt basz.” De mi van akkor, ha jogi térre terelődik a dolog? Na ez vicces csak igazán. „Kiskorú megrontása” Rendben van, kiskorú a 14 év alatti, de mi történt vele, mit lehet megtudni? Mi az a „megrontás”? Simán közösültem egy 14 éves lánnyal? Vagy kinyaltam a punciját egy 9 évesnek? Esetleg egy 10 éves fiúnak a seggébe dugtam a faszom? Vagy a szájába? Ezek nem derülnek ki, mert a nyelvünk hiányos. Mit jelent az, hogy „fajtalankodás”? És mit használunk annak kifejezésére, hogy valaki állattal közösül? Tudja valaki?

És akkor ránk szakad a kapitalizmus, a nyitott szex-szel együtt, és persze átvettük az angol szavakat. Ma már mindenki tudja, mi az anális szex, jóllehet húsz éve csak az orvosok szótárában szerepelt az ánusz. Napjainkban dívik a fisztelés (nem fogom kipróbálni!), és hallatán senki se rohan az idegen szavak szótárához, egyfelől nincs benne, másfelől az Interneten még illusztráció is van hozzá.

Be kell vallanom, hogy a fentiek szavakba öntésére engem egy amerikai szabadúszó újságíró, Carl Frankel cikke inspirált, aki a Sheri Winston Központ égisze alatt működő Intim Művészetek Központjának az igazgatója. Cikkének címe magyarul így hangzik: Perverz szex: Mikor lett ilyen népszerű a BDSM? Gondolom a BDSM-ről még nem hallottál (vagy, ha igen akkor letagadnád), tehát rátérek a betűszó alkotóira. B = gúzsbakötés (bondage), D = megkorbácsolás (discipline), S = szadizmus (sadism), M = mazohizmus (masochism). Ámbár, a DS-nek külön élete is lehet, azaz „uralkodás és alávetés” (dominace and submission). Akik ezekhez folyamodnak, azok a meghatározás szerint olyan személyek, akik ketten vagy akár többen is a fokozottabb szexuális élvezet elérése végett fájdalom keltést használnak. Egyszerű magyar szavakkal, kibaszott perverzek, és akkor most nekem kuss! De nem oda Buda! Ugyanis Carl szerint Amerikában népszerű lett, csak azt nem tudni, mikor. Ha pedig népszerű lett, akkor perceken belül itt is népszerű lesz - na jó, azt tudom, hogy van, de népszerű már? Minden esetre nézzük a medvét, vagyis mit várhatunk!  

Amerikában egy osztályon felüli szórakozóhely galériáján egy meztelen nő, összekötözött állapotban, kellően dekorált asztal közepén fekszik. Az arra járó elegánsan öltözött hölgyek és urak körbejárják, nézegetik, és ki is próbálnak ezt-azt, amire a felkínált hölgy válaszol, „köszönöm uram” - „köszönöm hölgyem”. Ja, és ez nem egy elszigetelt eset.

Az egyértelműen világhírű The Economist gazdasági hetilap által szervezett csúcstalálkozón Mr. Acworth-ot, a perverzitás királyát meghívták előadást tartani, közvetlenül egy harvardi közgazdász professzor előadása után. Lehet, hogy ez a civilizáció végét jelenti, vagy inkább a fejlődés új irányát - ez képezheti vita tárgyát - azonban az biztos, hogy egy fal leomlott, a hagyományos szexuál-morál fala. De ezt te is észrevehetted volna, hiszen az utóbbi idők hollywoodi termékekben egész szépen beszivárgott. Mi következik ebből, kedves hölgyeim és uraim? A valamikor perverznek, és talán még betegnek is tekintett BDSM praktizálók, mára a társadalom által elfogadottá váltak, elfogadott stílusuk van, és praktikájuk biztonságosnak tekintett. Annak ugyanis vége, hogy lelki szemeink előtt megjelenik egy titokzatos pince, aminek pókhálós falai között erőszakkal, láncra verve, fogva tartottak egy nőt, akit alaposan, kékre-zöldre korbácsolnak, és vagy belehal sérüléseibe, vagy csak egy életre szóló traumával távozik. Mert az „egészséges” perverzitás egésze más, illetve más, de nem egészen. A hangsúly a biztonságosságon és a beleegyezésen van. Természetesen megkérdezték a szexológusokat is. „A különböző perverz csoportok koreográfiája változó, viszont általánosságban elmondható róluk, hogy érzelmileg stabilak, a társadalomba jól beilleszkedő, egészséges emberek.” Van, aki tovább megy: „A perverzek valójában a BDSM-et kiegészítésnek használják, a szexuális élményük felfokozására. Egy kis megkötözés, egy kis popsi pacskolás, majd egy alapos baszás.”

A szex-terapeuták nagyobbik hányada a BDSM praktizálókat nem tekinti aberráltnak, hacsak nem hat ki a páciensére negatív irányba - állítják a megfigyelők. Én azért csendben megkérdezném, hogy akkor mitől „beteg”, Úgy értem, pszichésen? Nem kellene talán azt kikutatni, hogy pszichés sérülése - ami nyilvánvalóan a társadalmilag évszázadok óta elfogadott normák önszántából történő, vagy ráerőszakolt elhagyásból ered - pontosan mitől származik? Távol álljon tőlem, hogy moralizáljak, de az evolúció folyamán kialakult szexuális gyönyör szintje évmilliókon át elégségesnek bizonyult, akkor az a  mai nemzedék, amely inkább csak feléli az ősök munkájának a gyümölcsét, mintsem, hogy hozzáadna valamit,  miért nem elégszik meg a természet adta minőséggel? Miért keres annál többet szex, tudatmódosító drogok formájában, hogy aztán éveken át járhasson a szex-terapeutához, aki persze jó pénzért biztosítja arról, hogy egy kis perverzitás nem igazán aberráció.

Különben a BSDM megítélésével kapcsolatos elnézőbb magatartás jelentkezni fog a pszichiáterek diagnosztizálását segítő „biblia” következő kiadásában (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders). Az 1992-ben kiadott DSM-IV-ben ez a fajta perverzitás még „parafiliának” számított. Parafilia pedig a gyűjtőneve minden, nem szabványos előjátéknak, aminek ugye célja a szexuálisvágy előhívása, illetve felfokozása. Igen ám, de ki dönti el, hogy a parafila rendellenességnek számít-e? Tette fel a kérdést Susan Wright (érdekes módon egy hölgy), aki a National Coalition for Sexual Freedom (A Szexuális Szabadság Nemzeti Koalíciója) szóvivője. A „koalíció” fő célkitűzése, a BDSM védelme. A 2013-ban kiadandó DSM-V-ben a BDSM miden bizonnyal nem lesz megbélyegezve a „rendellenes” minősítéssel. Vajon miért? Becslések szerint az amerikai felnőtt társadalom 5 %-tó 50  %-ig praktizálja. Miért ez a hatalmas szórás. Azért mert egy ilyen felmérés rengetegbe kerülne, és nincs aki szponzorálná (úgy látszik, hogy perverzeknek nincs pénze ), ugyanis ilyen témában az egyszerű rákérdezés nem ad megbízható eredményt. Csak kevés ember vállalja fel nyíltan, hogy ha nem veri kékre-zöldre a feleségét, képtelen elélvezni (pardon, nem lesz orgazmusa másfélórás pumpálás után se). De ha az alsó határt, vagyis 5 százalékot veszünk, az is sokmillió ember. Ennyit nem lehet „betegnek” nyilvánítani. Erről eszembe jut az a mondás, ha a társadalom 99 százaléka skizofrén lenne, akkor minket az 1 százalékot zárnának be elmegyógyintézetbe. Hiába na, erre tart a világ. Én időbe szóltam, vegyél néhány leckét, még szükséged lehet rá: www.kink.com

——————————————————————————————————————————————————————————————————————————————————