(2008) Egy 82 éves nagymamának én voltam a szülinapi ajándéka (könyvszemelvény)

Tibor bá’ online

 

David Henry Sterry & R.J. Martin Jr: Hos, Hookers, Call Girls, and Rent Boys: Professionals Writing on Life, Love, Money and Sex. (Gidák, kurvák, megrendelt csajok és kibérelt srácok: profi írás az életről, szerelemről, pénzről és szexről.)

lwf0256„Dávid van a részedre egy fantasztikus megbízás péntek estére. Ez neked 200 dollárt hoz a konyhára.” Szólalt meg Mr. Hartley, akinek bariton hangja a fülemen áthatolva meg se állt bennem egészen a tizenhét éves heréimig. „Ez igen!” Válaszoltam „ragyogó, klassz, ezt nevezem.” – „De Dávid” – folytatta Mr. Hartley egy diktátor hanghordozásával a háromrészes öltönye alól „ez egy különleges megbízatás, nagyon különleges, és Dávid én nagyon számítok rád. Ez egy nagyon fontos ügyfél, és ha a megbízatást jól végzed, akkor garantálom, hogy számtalan hasonló lehetőséget fogok biztosítani a számodra. Dávid, érted, amit mondtam? Megértettük egymást?” Mivel fogalmam se volt miről beszél, azt válaszoltam: „Természetesen, tökéletesen értem miről van szó.” – „Dávid, számodra ez egy egyedülálló lehetőség. Azt akarom, hogy teljes mértékben fel legyél rá készülve. Ez a megbízatás meglehetősen szokatlan, de azt hiszem te tökéletesen alkalmas vagy a végrehajtásra.” – Az agyam zakatolni kezdett. Csak nem állatokról van szó? Rituális áldozat? Megnevezhetetlen segédeszköz? Már láttam magam egy perverz jelenet mellékfigurájaként. Mit kell tennem pénzért? Hol lehet meghúzni az elválasztó vonalat? Az életemből mit kell eladnom 200 dollárért. Ja, és ne feled, ez 1974-ben volt, az a 200 dollár most ezret ér. De sok időm nem volt a gondolkodásra, mert további hangok érkeztek a fülemhez. „Ez az ügyfél, akiről nyomatékosan ki kell jelentenem, hogy rendkívülien fontos személy, elhatározta, hogy a barátnőjének a születésnapjára valami egészen különleges ajándékot akar adni. És ez a szülinapi ajándék te vagy. Tehát készülj fel rá és vedd fel a születésnapi öltönyödet.” – ezt követve Mr. Hartley röhögni kezdett a saját tréfáján. Úgy röhögött, mint egy géppuska, rat-a-tat-tat. „Persze csak hülyéskedem” – folytatta a szövegelést – „de komolyra fordítva a szót meg kell jegyeznem, hogy te, mint szülinapi ajándék egy kedves, csodálatos, és nagyon finom, érett nőé leszel.” – Ahá, tehát érett nő. El tudom képzelni. De nem sokáig töprenghettem, mert jött a folytatás: – „Dávid, a mi üzletpolitikánk itt a Hollywood Employment Agency-nél az, hogy az ügyfelünket a lehető legteljesebb információval lássuk el, amire a sikeres működésnél szükség van. Hiszünk abban, hogy a kellő felkészülés alapvető fontosságú a sikerhez. És ennél a megbízatásnál nagyon fontos, hogy megértsd, az ügyfelünk a nyolcvankettedik születésnapját fogja megünnepelni.” – Erre már csak egy nagyot tudtam nyelni. – „Dávid, nekünk nagyon fontos, hogy az embereink azokat a megbízatásokat könnyen el tudják látni, amikkel megbízzuk őket. Dávid, könnyen el tudod végezni ezt a szolgáltatást?” A francokat, nem tudom, egyáltalán nem tudom megtenni. Őszintén, nem hiszem, hogy egy nyolcvankét éves nőt meg tudok dugni. Ez a mondat formálódott meg az én tizenhét éves fejemben. De hangosan más jött ki belőlem. – „Természetesen, tökéletesen el fogom végezni a feladatomat.” – „Tehát elvégzed” – Mr. Hartley géppisztoly nevetése kattogott a fülemben. – „Dávid, az klassz, nagyon klassz. Pontosan erre gondoltam, amikor a rendelés beérkezett az irodába. Teljes mértékben megbízok benned, tudtam, hogy nem fogsz cserbenhagyni.” Bam-bam-bam nevetett tovább. „Persze csak viccelek, de Dávid azt akarom, hogy amint kész vagy a megbízatással azonnal telefonálj nekem. Érted, amit kértem? Megértettük egymást?” – majd letette a kagylót.

Rögtön a hívás után a fejemben megjelent egy szörnyű kép: egy ráncos, löttyedt, aszott nagymama átlátszó hálóingben közvetlenül előttem áll, és az én szegény, picurka péniszem egy élettelen, használhatatlan, húsdarab ott lógott a lábaim között, és a pénzt vissza kellett adnom, miközben szégyenemben el akartam bújni a szőnyeg alá, mert a nemi szervem brutális cserbenhagyása megszégyenítő volt. És ez a kép egészen addig nem múlt el, amíg az előkelő Swank Swish szálloda megadott ajtaján be nem kopogtam. A folyosó, amin végig vánszorogtam, ódon szagot árasztott, amitől szaggatottá vált a légzésem, miközben a szívem a torkomban dobogott. Egész testemet ellepte az izgalom szülte izzadság. Aztán, ki tudja hány óra múltán kinyílt az ajtó, ott állt a nagyi, elegáns, vagyont érő ruhában, abszolút ízléses frizurával. Nyakában apró brillekkel, az ujján egy hatalmas briliánssal. Cipője tökéletesen illet a ruhájához. Termete petit, de korához képest ragyogó formában és természetesen kifogástalan ápoltság sugárzott róla. Ki volt festve, de nem tűnt groteszknek, kifejezetten ízléses volt. De a legmegnyerőbbnek a mosolyát találtam. Egy igazi, igazi kedves mosoly, egy beljebb invitáló mosoly. Az egész jelenség egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hatalmas megkönnyebbülés fogott el, egy nagyot lélegeztem. Remélni mertem, hogy nyolcvankét éves koromban én is ilyen jó állapotban leszek majd. Hát ezt gondoltam. A hölgy úgy üdvözölt, ahogy a háziasszonyok üdvözölnek egy nemzetközileg elismert hírességet. Az első kérdése az volt, megkínálhat-e egy pohár pezsgővel? Majd folytatta, mit szólnék néhány csokoládéval bevont eperhez? Esetleg libamáj pástétomhoz, francia sajthoz? Mindezek egy díszes, ezüsttálcán voltak elhelyezve. Jézusom! Ez a rengeteg isteni étel, és ezek a virágkötegek, amelyek olyan diszkréten finom illatot terjesztettek a szobában. A függönyök össze voltak húzva. A szobában hangulatvilágítás égett. A gyertyafényben minden olyan lágynak tűnt. Valójában még sohasem ittam pezsgőt. A hölgytől kaptam egy hosszú, vékony, gyönyörű pohárban, kitűnő, drága pezsgőt, mintha már felnőtt lennék. A felkínálást kedvesség és megbecsülés járta át. Legalább is ezt éreztem. Azonnal tudtam, mit kell tennem. Annak idején az édesanyám megtanított rá, tehát rákezdtem: „Szeretnék Önnek kívánni egy nagyon-nagyon boldog születésnapot, és ha bármit tehetek, hogy az Ön álma megvalósuljon, akkor állok a rendelkezésére.” Ezt az összetett mondatot természetesen előre betanultam és többször elpróbáltam, hogy hibátlanul elő tudjam adni. Aztán felemeltem azt a gyönyörű, pezsgővel teli töltött poharat, a benne gyöngyöző pezsgővel. A hölgy majdhogynem szégyenlősen mosolygott – mondhatnám „negédesen” a helyes kifejezés. Koccintott velem, majd mindketten kiittuk az egész poharat, ami után megszólalt és megjegyezte, hogy Dorothy-nak hívják, de a barátai csak Dot-nak szólítják. Szerintem illet hozzá ez a név.

Dot beszélni kezdett a pezsgőről, úgy tűnt jól ismeri a témát. Ez egy francia pezsgő, – mondotta – valami nagyon híres borvidékről származik. Én meg az első pohár után, alig vártam, hogy még többet ihassak, bár a fejemben azonnal éreztem egy kis zsibbadást, és lebegő érzés lett rajtam úrrá, miközben elöntött a forróság. Ezerszer jobban éreztem magam, mint öt perccel korábban. Dot ragaszkodott hozzá, hogy megkóstoljam a csokoládéba burkolt epret, de nem kellet neki kétszer mondania. Az a csokoládé az epren, szerintem a legjobb dolog világon, ami valaha a számba került. A csokoládé természetesen belga, a lehető legjobb márka, kemény, amikor beleharapok, de azonnal meglágyul a számban, és összekeveredik a tökéletesen érett eper levével, ami egy fantasztikus kulináris élményt nyújt. Dot biztosít arról, hogy imádja nézni, amikor valaki jól érzi magát. Amire megjegyeztem, hogy kitűnően érzem magam. Az egészben az a legszebb, hogy nem is hazudtam neki. Rendszerint ilyeneket szoktam mondani függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem, de mennyivel könnyebb mondani akkor, amikor ráadásul még igaz is. Dot megkérdezte, hogy kérek-e még, amire azt mondtam, hogy köszönöm nem kérek, de valójában szerettem volna még. Ekkor rákérdezte, hogy csak mondom-e, de valójában szeretnék még, mint ha belelátott volna a fejembe. Gondolom ez nem olyan nagyon nehéz, mivel majd beledöglöttem, hogy még egyet ehessek, de aztán kijelentette, ragaszkodik hozzá, hogy egyek még. Ettem még egyet, aztán ettem még két epret, de az összest fel tudtam volna zabálni, sajnos nem ezért voltam ott, arra gondoltam, ha még egy epret megeszek, nem fogom tudni ellátni a feladatomat.

Dot azokhoz az emberekhez tartozott, akik ki nem állhatják, ha beszéd közben hirtelen csend lesz, ezért elkezdett a néhai férjéről beszélni, elmondta, hogyan találkoztak, hogyan kérte meg a kezét. A férfi nagyon romantikus volt, a feleségét elvitte egy európai körútra, majd Dél Amerikába, megnézték a Broadwayen található előadásokat, nyilvánvalóan egy nagyon kedves ember lehetett. Mesélés közben megmutatta férje egyik régi fényképét, amit a retiküljében magával hordott, és be kell vallanom, hogy baromian jóképű fickó volt. A fekete-fehér fényképen látszott, hogy a lábán viselt cipő, a kor divatjának megfelelően, kétszínű, berakott felsőrészű volt. A frizurája rendezett és az arcán egy „nem érdekel a világ” mosoly látszott, viszont jóval idősebb volt a feleségénél. A tíz éve bekövetkezett halála után Dot kénytelen volt elköltözni a régi helyről. A rövid történet szomorú, ami miatt Dotot egyre szimpatikusabbnak találtam. Állítólag több mint 50 éven át voltak házasok, de ez olyan hosszú idő, hogy el se tudom képzelni. Mindent összevetve ez a munka kellemesnek tűnt, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogyan fogok teljesíteni az ágyban. Az életben rengeteg dolog van, amit meg lehet játszani, de egy pénisz merevedése nem tartozik ezek közé. Megpróbáltam elképzelni, hogyan állítom fel a farkam. Úgy gondoltam, hogy menni fog a dolog, vagyis csak gondoltam. De a következő másodpercben elfogott a kétség, mi van akkor, ha nem megy? Mi van akkor, ha a szerszámom csak lógni fog, mint az elázott spagetti? Ekkor vettem észre, hogy Dot gondol valamire, amit nem nagyon akar elmondani. Folyékony előadásában egyszerűen elakadt, és dadogott néhány szót. Fogalmam se volt mi a fenét tehetek. Be voltam szarva, mert nem tudtam pontosan mit akar, ugyanakkor szerettem volna teljesíteni a kérését. Tényleg szerettem volna örömöt szerezni neki, mert olyan kedves volt hozzám, aztán meg a feladatot szerettem volna sikeresen elvégezni. Végül is férfi vagyok, de a félelemtől elállt a lélegzetem. Ő akar meglovagolni engem? Ha meztelenül rajtam ül, képes leszek merev pénisszel elvégezni a megfelelő lökéseket? Azt hittem, hogy igen, de tudtam, hogy nem. Vagy talán valami egészen perverz dolgot akar? Olyasmit, amit csak az öreg emberek ismernek, de én nem?

Végül aztán Dot összeszedte az összes bátorságát és megszólalt: „Már hosszú évek óta kerget egy fantázia, mind a mai napig soha senkinek se árultam el, de úgy gondoltam, egye-fene, ha most nem valósítom meg, akkor mikor? Ha nem itt, akkor hol?” – A türelmetlenségbe bele lehet halni, főleg mivel tudtam, hogy nem fog menni a dolog, de Dot folytatta – „Mindig szerettem volna, ha valaki megcsókolja a…. közben fejét lehajtva a combjai közé nézve kibökte – „ott lent.” Tehát erről van szó? Köszönöm istenem, hogy megvilágosítottál. Ez minden, amit szeretne? Ezt becsukott szemmel is könnyedén megteszem, ami azt illeti, már számtalanszor megetettem. Aztán meg képzeld el, hatvan éve hogy szeretett volna valamit, ötven éven át volt egy férje és nem talált rá időt, hogy megkérje rá! Az első alkalommal, amikor együtt voltam a barátnőmmel simán nyaltam neki. Szerintem ez egyike a leggyakrabban alkalmazott előjátékoknak. Tényleg megállt az eszem. Persze, óriási kő esett le a szívemről. Az a hatalmasa súly, ami nyomta a mellemet, hirtelen eltűnt és fellélegezhettem. Dotnak azt mondtam, hogy minden vágyam a régi álmának a valóra váltása. Erre Dot bebújt az ágyba, de nem vetkőzött le. Nahát! Ez egyre kellemesebb feladatnak tűnik! Munkaköröm feladatai nehézségi sorrendben a következők: 1) a megrendelő csak beszélgetni akar. 2) A megrendelő csak beszélni akar, de nekem meztelenül kell őt hallgatnom. 3) A megrendelő csak beszélgetni akar, miközben nekem meztelenül kell játszani magammal, ami természetesen önkielégítést jelent. 4) A megrendelőnek nyalni kell a nemi szervét. Ezek szerint ez mindössze a negyedik feladat a hosszú listából. Végül is bármi jó, amihez nem kell merev pénisz.

Dot izgett-mozgott a takaró alatt, szerintem lehúzta a régi divatú bugyiját. Mivel nem mondta, hogy vetkőzzek le, nem vetkőztem, de bemásztam a takaró alá. Feltételeztem, hogy ráncos nagymama bőrrel fogok találkozni, de kit érdekel? A nyalás az nyalás. Szerencsére az első barátnőm, aki sokkal idősebb volt, mint én, alaposan kioktatott a technikára, és hidd el nekem, eléggé követelődző volt, igaz, azt kedvesen csinálta.

Szóval eltartott egy ideig, amíg megtaláltam a helyem, de végül is sikerült a fejem bedugni Dot két combja közé, ahol olyan sötétség volt, mint egy barlangban. Na, ez jó volt, nem kellett látnom semmit, viszont az illat az kellemes, és a fanszőrzet gondosan el volt távolítva, ami nem várt meglepetésnek bizonyult a részemre. Kezdetben Dot merevnek mutatkozott, lábait mozdulatlanul kinyújtotta, mint két vasalódeszkát, de én nem siettem. Lassan, óvatosan és nagyon finoman körbe csókoltam a célpontot, majd a kinyújtott nyelvemmel kezdtem körbejárni. Ahogy haladtam előre Dot egyre jobban elengedte magát, aztán altestével rámozdult a nyelvemre és közben halk nyögések hagyták el a száját, ami később hörgésekké, végül apró sikoltásokká váltak. Hasznosnak éreztem magam, sikeresen szerepeltem, olyat tettem, amihez ügyesség és különleges képesség kell. Ragyogóan helytálltam. Dot kezét rátette a fejemre és még jobban magába húzta. Az igazat megvallva, a nemi szerve pont olyan volt, mint bárki másé, akivel találkoztam. Szóval az egyik pina egészen olyan, mint a másik, függetlenül az életkortól. Dot ügyesen irányította a fejem oda, ahová akarta, nekem csak nyalnom kellett. Majd boldogan észrevettem, hogy elérkezett az orgazmus csúcsára. Semmi kétség, a mennyekben érzi magát itt a szemem láttára, amit egyedül nekem köszönhet. Mekkora öröm! Dot alaposan ki lett elégítve, és Mr. Hartley rám nézve kedvező visszajelzést fog kapni, én pedig további megbízásokat. Egyezer dollár mai pénzben 15 perc orális manipulációért. Szóval vége van, kibújhatok a takaró alól, majd kimentem a fürdőszobába megmosakodni és hagyni, hogy Dot rendbe szedje magát. Ez a nyolcvankét éves nagymama egészen kellemes partner volt. Mire visszamentem a szobába Dot teljesen összerendezte magát, mintha semmi se történt volna, kivéve, hogy az arcán a kielégültség édes mosolyát láthattam. Aztán megköszönte a közreműködésemet, megkérdezte, hogy viszek-e magammal az eperből, amire lelkesen igennel válaszoltam, és magamhoz véve az epreket, megindultam az ajtó felé, tökéletesen megelégedve magammal, pedig nincs családom – ha csak az a néhány kurva, és strici nem számít annak. Aztán meg jövőm se nagyon van, éjszakánként lidércnyomás gyötör, és bosszút akarok állni azokon, akik a múltkor megtámadtak az utcán, de amit most tettem, ahhoz legalább értek.

Ahogy megindultam az ajtó felé Dot ügyesen a kezembe csúsztatott egy vadonatúj százast és közben arcon csókolt, ami elől sikertelenül megpróbáltam elhajolni. Dot ekkor játékosan úgy tett mintha le akarná törölni a nem létező rúzsfoltot, ami olyan közelséget teremtett közöttünk, amilyenben még nem volt részem. A százast őszintén megköszöntem és kívántam neki egy boldog születésnapot, amit azonnal megköszönt, én pedig távoztam.

Kaptam tehát egy százdollárost, amit ha megszorzok öttel, akkor 500 dollárt kaptam mai pénzben, csak úgy, semmiért. Plusz a 200 dollárt a borítékban az ezüsttálcán az ételek között. Borítékban volt, a pénzt tehát nem is láthattam addig, amíg a megbízatást nem végeztem el, de így sokkal jobb. Kinyitottam a borítékot, ott lapult benne 200 dollár. Ez összesen 1500 dollár mai pénzben, azért, hogy pezsgőt igyak, csokiba burkolt epret egyek és egy kedves, kellemes nagymamának beteljesítsem az álmát. Amerika, micsoda egy ország.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

16 gondolat erről: „(2008) Egy 82 éves nagymamának én voltam a szülinapi ajándéka (könyvszemelvény)

  1. Köszi, Tibor bá, rég volt pornó poszt! 🙂

  2. Tegnap egy darabig hezitáltam, hogy írjak-e erre az írásra:
    „Például az Egyesült Államok elnökét bármelyik fiatal nő ingyen leszopja. Egy rocksztár bármelyik tinédzser csajt ingyen megdughatja, stb. stb.”,
    hogy ezek szerint akkor Hillaryt is ingyen kinyalná bármelyik fiatal férni, és bizonyára Madonna is megkaphatná bármelyik fiúkát.
    Erra itt ez a poszt, mint válasz a gondolataimra, hogy a fiatal férfi prostik is csak jó pénzért vállalnak ilyet, nem kevés rettegéssel. 😀

  3. 2: A „bármelyik” nyilván költői túlzás. Válogathatnak, és kevesen mondanak nekik nemet. Ha egy-egy visszautasítás becsúszik is, könnyen találhatnak vígaszt a következőnél.

    Én azt gondolom, hogy valószínűleg Madonna sem szenved hiányt, ha fiatalabb férfire vágyik is, és Killary is feltalálja magát, ha ilyesmire lenne szüksége.

    Azért van néhány különbség a két nem között:
    -A nők közül sokan buknak a sármos, befutott idősebb pasikra. Ezzel szemben a férfiak között kevés az, aki a ráncokat vonzónak találja.
    -A nők számára a küllem sokadik szempont, többnyire a siker és a vagyon mögött valahol. A férfiak számára a külső elsőrendű fontosságú.
    -Ha egy nő úgy dönt, hogy szétteszi a lábát valakinek bármi okból, nem okoz gondot, ha igazából nem kívánja. A férfi nem tud merevedést produkálni, ha nem kívánja, bár ma már van viagra is.

  4. 3:
    Már kezd unalmas lenni, hogy igazat adok neked, de Chaninak valóban az a válsz, hogy a fiatal nők és fiatal férfiak nagyon nem egyformán működnek. Annyi újat azért mondhatok, hogy egy 17 éves fiúnak valóban komoly merevedési problémát okozhat egy 82 éves ápolt nő, de egy 25 évesnek nem. Hogy ez miért van, azon el lehet gondolkodni, de a tény az tény marad.

  5. Cáfolat sajnos mindenre akad;
    néha még a magyar napi hírektől sem hiányzik, eleget olvashatunk, amikor „fiatal” szeméremsértést és erőszakot követett el a 82 éves védtelen nénikén és az esemény után elragadta a néne nyugdíját!

    Ízléstelen viccben szokták volt mondani, hogy mire való a párna.

  6. 7
    Hogy letakarja az arcát !

    🙂 .-) 🙂

  7. 8:
    A fejet (és nem az arcot) törülközővel szabványos letakarni.

  8. A párna fulladásveszélyes. A törülköző már jobb. Én zacskóról hallottam, abból inkább papírt használnék, a nejlonba bele lehet fulladni.

    Egyébként mit javít egy 82 éves asszonyon, ha letakarják a fejét?

  9. 11.
    Van ez a hülye vicc:
    Két férfi beszélget, hogy hogyan szeretik a szexet.
    – Én azt szeretem, amikor a feleségemen gázálarc van.
    – ???
    – Egyrészt így sokkal szebb és nem utolsósorban, ha befogom a nyílást, úgy ficánkol, mint egy tizennyolc éves.

  10. 11:
    Bocsika! A ficánkolás mióta követelmény?

  11. 13:
    Akkor megfordítom a kérdést: te ficánkoltál?

  12. 14.
    Ok, elismerem a vicc szar volt, gondoltam megfejelem a törülköző-párna-zacskó vonalat, nem jött be.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük