Tibor bá’ vissza a múltba online
Az első zavaros (de rendkívül kellemes) hónapok után Sydneyből átkerültem The University of Melbourne-be, ahol percek alatt kiderült, hogy de most aztán tényleg meg kell tanulnom angolul. Elmentem az egyetemi könyvesboltba, ahol szembe találtam magam C.E. Eckersley – Essential English (for foreign studends) című könyvével, és mivel foreign-nek is (külföldi) meg studend-nek is (diák) éreztem magam, gyorsan vettem egy példány az első kötetből (összesen 4 kötetet írt a szerző). Nem voltam egy nyelvtehetség, de mit mondjak, a könyv tetszett. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy ha nem ez a könyv kerül a kezembe, talán sose tanulok meg angolul. Különben csak később tudtam meg, hogy ez a világ legjobb angolt tanító könyvsorozata.
De ki ez az Eckersley (ejtsd: ekerszli)? 1892-ben született Észak Angliában, mászter fokozattal diplomázott angol nyelvből, amit aztán tanított, majd nyelvkönyveket írt egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig. Ha nem tudsz elképzelni egy tipikus angol tanárt, akkor nézd meg jól itt balra a fényképét.
A 4 könyv első kiadása 1938-ban jelent meg, amit újabb és újabb kiadások követett csak minimális kiegészítéssel, ami halála után is folytatódott (ma már egyesek elavultnak tekintik). Nekem viszont egy szentimentális örökség a múltból. Persze az angol nyelv az elmúlt 60 év alatt rengeteget változott, ami indokolttá tenné, hogy angolul tanulók rá se nézzenek a könyvre, és nyilván senkinek se jut eszébe, hogy ennek a segítségével tanítson. Én viszont rengeteget tanultam belőle és még ma is emlékszem számtalan fordulatára, de nem a személyes élmény a mérvadó. Ezeknek a könyveknek maradandó érdemei vannak, amit – szerintem – mind a mai napig nem sikerült másoknak elérni. Mik lennének ezek?
Az angol nyelvű mondat normál felépítését, és a mondatok mintáit folyamatosan és szisztematikusan mutatja be. A tanulót végigvezeti az alapvető (essential) nyelvtanon a lehető legegyszerűbb módon, miközben minden egyes új konstrukciót ott íziben megmagyaráz és bemutat.
Mivel egy idegen nyelv megtanulásának alapja a beszéd ismerete, a könyv folyamán folyamatos „társalgás” történik, mégpedig tényleges társalgási stílusban. És mivel egy nyelvtanulás sikere azon múlik, hogy a tanuló érdeklődése fennmarad-e, a könyv írója mindent megtesz, hogy a tanulás keserű piruláját beburkolja a derű mázával. Ezért a kötelező kezdés után az olvasónak be van mutatva Mr Pristley a nyelvtanár, felesége, otthona, macskája és hat tanítványa, akik közül valamelyikkel az olvasó könnyen asszociálja magát. Ők aztán a négy köteten keresztül társalognak, vicceket mesélnek, felolvassák rövid történeteiket, és beszélgetnek Mr. Pristley-vel. A nyelvtanítás erre van felépítve.
Egyesek szerint mára Mr. Eckersley módszere elavulttá vált, ami nagy kár lenne, mert egy csodálatos, és hatékony, ráadásul rendkívül szórakoztató metódus. Az egyetlen hátránya, hogy a könyvek szerkesztéséből adódóan szükség van hozzá egy tanárra is, akik számára van 4 „teachers” book, teli útmutatókkal. Ez a hivatalos álláspont, de én magam is tanár nélkül tanultam a könyvből, persze besegített az élet, hiszen angol közegben éltem, ahol bárkinek tehettem fel kérdéseket, ha ennek szükségét láttam.
Az viszont fantasztikus, milyen mélységben képes az ember behelyezni magát a könyvben szereplő diákok közé, és szinte velük él. Ott van a mindig kedélyes, ügyes, és földön járó Pedró Spanyolországból, a csendes, óvatos szőke Olaf Svédországból, a szerény, kedves és nagyon csinos Frieda Svájcból, az aprólékosan szertartásos Jan Lengyelországból, a vidám, nem túl udvarias, és örökké viccelődő Hob (nem tudni honnan), végül a ragyogóan fiatalos Lucille Franciaországból. Időnként megjelenik az okos, de figyelmes Mrs Prisley, aki a maga módján vezeti a háztartást (és a férjét is) és szerepet kap Sally a házaspár macskája is.
Számomra Essential English azért halhatatlan, mert Mr Eckersleynek utolérhetetlen képessége van a nyelvtani finomságok megmagyarázására. Ez egy olyan különleges képesség, ami nem tanulható, amihez születni kell. Mr Eckersley folyamatosan alkalmazza a szabályos nyelvtani terminológiát és kifejezéseket, de valahogy mindig képes megtartani magyarázatának közvetlenségét, és egyértelműségét. Nincs szükség száz meg száz példára. A szerző magvas magyarázata tökéletesen elégséges. És ugyan bármily mértékben is változott az angol nyelv az elmúlt 60 évben, a nyelvtana megmaradt. Mr Eckersley borotvaéles meghatározásaiból ma éppen úgy lehet tanulni, mint bármikor a múltban.
Aki közületek ismeri az angol nyelvet, bizonyára értékelni fogja Mr Pristley néhány kiragadott magyarázata. Például: “I am really busy” nem jelenti ugyanazt, mint “I really am busy”. A második mondatban az elfoglaltságom sokkal jobban ki van hangsúlyozva. Ilyen és hasonló dolgokra a tanár folyamatosan rámutat.
Talán azt kellene még megemlíteni, hogy ezeket a nyelvkönyveket szórakoztató olvasni, amit más nyelvkönyvről nemigen lehet elmondani. Eckersley könyvei teli vannak szórakoztató történetekkel, és anekdotákkal, és összesen 3000 angol szót alkalmaz. Egy-egy olvasmányába ügyesen bevonja azt az anyagot, amit épen meg akar velünk tanítani. Észre se vesszük, és máris megtanultuk a legfontosabbakat, a segédigék alkalmazását, és a nyelvtani időket.
És akkor most jön a hab a tortára. Eckersley (Pristley) egy igazi gentleman a XIX. Századból. Bemutatja nekünk és megtanít minket a legszebb angolra, de nem csak a nyelvre, hanem a viselkedésére is. Olyan szituációkat mutat be, olyan fordulatokat tár fel, ami elénk tárja azt az angol társadalmat, ami kihalófélben van.
__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________
Ha valakit erdekelnee itt megtalalhato .
https://archive.org/details/essentialenglishforforeignstudentsbooks/Essential-english-for-foreign-students-book-1/page/n23/mode/2up
Csak az orbánt meg a szíjjártót ne halljam angolul brekegni
A keresőbe elég beírni, hogy „Eckersley” és lesz miből válogatni.
Ezen a régivágású, klasszikus angol gentleman emlékén nosztalgiázol, Tibor bá?
Vannak embertipusok, melyek manapság már nem születnek, ők egy letünt éra emberi képviselői voltak, egyfajta korszellem testesült meg bennük.
Sebaj, Tibor bá, itt az új korszellem: a tanügy beharangozta tegnap, hogy 2025-re a tanitásban aktiv szerepe lesz az A.I. -nak.
Még nem világos, hogy marad-e a tanár eggyütt a programmal, vagy lassanként a gép kitessékeli a tanteremből, a jelenségre akartam rámutatni.
Nemsokára gép fogja tanitani az emberfiókát!
Orwell, merre vagy?
2. AÉE: Hát ennek meg miköze a posthoz?
2 – AÉE:
Én már halottam Szijjártót angolul brekegni. Magyar anyanyelvvel ez a brekegés nem igen lehet jobb.
–
4 – bálint:
Neki köszönhetem az angol tudásomat.
Tibor bá, köszönöm ezt az érdekes írást.
Magam azon szerencsések közé tartozom, akik a kötelező orosz mellett már más idegen nyelvet is tanulhattunk az általános iskolában. Az első angol tanárom (ált. isk. harmadik osztályban, két évvel az orosz előtt) egy életre megszerettette velem a nyelvet is, a tanulást is. Azóta több más nyelven is tanultam, több-kevesebb sikerrel, más nyelvvizsgákat is letettem, de az első, az igazi nekem mindig is az angol marad. Használni is ezt használom a legtöbbet és a legkönnyebben.
Tibor bá’hoz hasonlóan nálam is a racionális, logikus gondolkodás működik, ezért nekem is az a könnyű, ha a szabályokat értelmesen megmagyarázzák. Ne nekem kelljen már kitalálnom néhány példamondatból, mit hogyan kell alkalmazni, ha nálam okosabbak már összerakták a nyelvtan logikus rendszerét.
A modern, színes, szagos, képes tankönyvek mindig is idegesítettek. A gyerekeim már az újfajta tankönyvekből tanultak, nekik bevált, de nekem nem tetszett.
Manapság már az internet segítségével sokkal könnyebb a nyelvtanulók dolga… Egyszerűen csetelhetnek anyanyelvűekkel, nézhetnek filmeket, videókat, amennyi jólesik, és vannak direkt nyelvtanuló/tanító applikációk is, amelyekkel okostelefonon bármikor, akár utazás közben is gyakorolhatnak… Kitágult a világ (uhh, most nagyon régimódinak érzem magam 😀)
6 Tibor bá’
Egyetértek.
Ha valaki nem angol nyelvi közegben él, annál komoly teljesítmény, ha ilyen közvetlenül és folyékonyan képes angolul kommunikálni, és méghozzá nem előre betanulva, hanem a feltett kérdésekre kapásból válaszolva, vitákban érvelve.
Persze egy anyanyelvű angol fülét biztosan karistolják a benne lévő nyelvtani és stilisztikai hibák.
De minden ellenszenvem ellenére a kormány iránt, ők az első politikai garnitúra, akik a nemzetközi közegben nyelvileg szalonképesek.
Mondjuk egy Soros alapítványi ösztöndíj és Oxford után ez már elvárható… 🙂
7 Delp
Így van, ahogy írod.
Én már igen régóta tanulok nyelveket, és ennek során saját bőrömön tapasztaltam a tanítási segédeszközök folyamatos változását.
Első német regényemet úgy kezdtem feldolgozni, hogy az ismeretlen szavakat egy arasznyi vastag szótárból kik kellett pörgetni, azokat egy kis szótárfüzetben szójegyzetként rögzíteni kézírással. A könyv mindig be akart csukódni, valamivel jelölni kellett, hogy hol tartasz a könyvlapon, kész idegbaj volt…
Mire az ember ezt megtette, már el is felejtette, hol is tartott pontosan, és miről szólt az aktuális mondat. 🙂
Hangos szöveget meg úgy lehetett hallgatni, ha beszereztél bakelit lemezre vett, kopott, recsegő felvételeket a könyvtárból, amiket alig lehetett érteni.
Aztán nagy ugrás volt a kazettás magnó felvételek megjelenése, majd a walkman, amivel már bárhol tanulhattál.
De az igazi nagy áttörés a digitális világ kialakulása volt.
Most egy szöveg feldolgozása így megy nálam:
PC-n megnyitom az online könyvet, egy online szótárat, jó esetben a könyv magyar műfordítását, egy excel táblázatot (ami egyben egy véletlen generátoros lekérdező programmal is el van látva), amibe az ismeretlen szavakat bemásolom a szótárból.
Mindez papír ceruza érintése nélkül, gyorsan, kattintásokkal.
Ez sokszorosan felgyorsította a tanulást.
De most már vannak olyan fizetős profi szoftverek, amelyekbe bármilyen szöveget be kell importálni, a szavakra rámenve azonnal megjeleníti a jelentéseket, azokat el is teszi memóriába, sőt jegyzi, mik azok amelyeket többször kellett szótárazni, és színnel jelöli, hogy ezeket kell intenzívebben memorizálni, statisztikákat készít.
Én ilyenekhez nem folyamodom, maradok az ingyenes autodidakta módszereknél. 🙂
Hallgatni való anyagoknál meg az a legpraktikusabb youtube videó típusaz, ahol a képernyőn megjelenik a felolvasott szöveg, miközben egy automatikusan mozgó kurzor pontosan mutatja, hogy hol tart a felolvasás, ráadásul a lejátszás sebességét is tudod akár lassítani, akár gyorsítani az igényednek megfelelően.
Angolból, de más nyelvekből is töménytelen ilyen anyag van ma már, lehet válogatni témák és tudásszintek szerint.
És a szörnyű az, hogy a mai fiatalok jó része undorral fordul el ezektől a szuper lehetőségektől is, fogalmuk sincs, mennyivel könnyebb dolguk lenne ezzel, mint a régi korosztályoknak volt.
A motivációt semmi sem helyettesítheti… 🙂
9 – hubab:
Rengeteg angol kifejezés van, amire emlékszem hol hallottam, olvastam először, mert meglepőek voltak. Pl. „at large” vagy „dead slow”.
10 Tibor bá’
Arra én is emlékszem, hogy az „at large” kifejezést először nem tudtam hová tenni, annyira nem megfejthető értelem szerint. A magyar megfelelője viszont teljesen logikus, és megmagyarázza önmagát…
De most már, ha megfejthetetlennek tűnő fordulatokkal találkozom, és nincs a szótárban, azonnal beírom a keresőbe, és általában bőséges anyagot kapok, ahol példamondatokban szerepel, és kivesézik a jelentését.
Mostanában rákaptam arra is, hogy lefordíttatom a szöveget a google fordítóval, minden rémisztő példa ellenére, mert egész más dolog az idegen nyelv ismerete nélkül elfogadni a kapott fordítást, és más az, ha a nyelvet már nagyjából ismerem, és kapásból felismerem, hogy a gép hol hibázott, melyik szónak a rossz fordításával lett hülyeség a szövegből, és azt kapásból tudom korrigálni… 🙂
Re:2
Biztosan csak is a Fideszesek brekegnek angolul, vagy még sem?
https://www.youtube.com/watch?v=Yroh8pJ21YE
Szerintem leveheted az Orbán fóbiás szemüvegedet, mert pl Geri főpolgi, még brekegni sem tud, olyan perfekt angol…
Pont Szijjártó az az ember, akit álmából fölkeltve is vitaképes angollal rendelkezik, pár BBC-s anyagban be is égette a riportert a hülyeségeikkel, elég talpraesett figura.
Magyar anyanyelven szocializálódott ember sok sok év után sem fog szépen angolul beszélni(lásd Ede bácsit), ami nem is feltétlenül baj, tekinthető ez k-európai tájszólásnak. Inkább legyen ez, mint a sokszor érthetetlen indiai angol…
11 dajtás
Az én szememben is nagyot nőtt Szíjártó, mikor a CNN műsorvezetőivel vitázott, még akkor is, ha sokmindenben nem értettem egyet az általa képviselt dolgokkal.
Viszont az látszott, hogy méltó vitapartner volt, sokszor hozta zavarba partnerét, nem tudták sarokba szorítani, pedig nagyon akarták.
És általában egy tehetséges, igen nagy teherbírású ember, jól rá is akasztottak mindenféle feladatot.
Csak tehetségével kritika nélkül Orbánt szolgálja, de szakmailag nagyot teljesít…
Ede bácsi mellett említhetted volna Sorost is, akit ha meghallok angolul beszélni, rögtön hallani milyen erős magyar akcentusa van, pedig élete nagy részét már ott töltötte…
11 – dajtás:
Az én időmben Ausztrália teli volt európai bevándorlóval. Természetesen mindenki angolul beszélt, és tökéletesen meglehetett állapítani, hogy ki honnan jött. Egy ízben megálltam benzint venni a kocsimban. Kijött a tulaj (vagy bérlő) és megkérdezte, hogy mennyit kérek, és megnézze-e a vizet és olaj nívót. Meg se lepődött, amikor magyarul válaszoltam. Pont úgy beszélt, mint én. Egyszer meg, majdnem összeütköztem egy teherautóval, aminek a hűtőjén volt egy MATEOSZ plakett. A pasi kiugrott a kocsikból és elkezdte nyomni a szöveget. Félbeszakítottam és megkérdeztem tőle, természetesen magyarul, mennyi idő alatt lehet megszokni a balra hajts-ot? Megveregette a vállamat és azt mondta, kell hozzá egy-két ütközés. Majd kezet fogtunk. De van fordítottja is. Az első (és utolsó) munkahelyemen a munkatársak egy hét után megkérdezték miért „éneklek” tudják honnan jöttem. Csakhogy én nem akartam énekelni, és nem is tudtam róla. Néhány hónap után megszűnt.
13 Tibor bá’
Ez az éneklés nekem is ismerős, de én németektől kaptam ezt a megjegyzést.
Azt mondták, hogy a német szövegeket olyan dallamosan mondom, hogy a fülüknek olaszosnak tűnik.
De ez nem csoda, a német olyan szenvtelen, egyhangú, hogy egy magyarnak nehéz ezt átvenni.
Kivétel az osztrákok németje, mert az már jó dallamos, kellemesebb hangzású, még ha nem is értem jó részét… 🙂
Re:14 Tibor bá’
Köszönöm ezeket a történeteket, jó volt olvasni.
Erre van egy régi vicc:
Honnan tudod hogy melyik a magyar turista?
Szatyor van a kezében. 😁
16 . dajtás:
És ellopja ami keze ügyébe kerül? 😀