Kedves Loránd vendégposztja
Elöljáróban: a nukleáris erőművek jó tulajdonsága, hogy elég megfelelő mennyiségű radioaktív anyagot egymás mellé tenni, és azok hőt termelnek. Az 1977-ben fellőtt Voyager űrszondák 500W-os, plutónium alapú hőelemei ma, több, mint 30 év elteltével még mindig 300W teljesítményt adnak le minden tevékenység nélkül, egyszerűen azért, mert a plutónium meleg. Ez fantasztikus! A rossz csak az, hogy ezt nem hagyják abba, nincs „kapcsoló” amit le lehet tekerni, nincs víz, amivel el lehet oltani. Az egyetlen védekezés az, hogy az egész rendszer tökéletesen a tervezett állapotban van, az állandó felügyelet zavartalan, a keletkező energiát folyamatosan elviszik a reaktortól, a tárolómedencék vizét állandóan hűtik. Amennyiben ez bármilyen okból megszakad, az elkerülhetetlen katasztrófáig néhány óra van hátra.
Jelenleg a fukushimai telepen minden van, kivéve a rendet. Sikerült ugyan „viszonylagos egyensúlyt” kialakítani (ennek részleteiről később), átmeneti csőrendszerekkel folyamatosan vizet pumpálnak a reaktorköpenybe, illetve ugyanígy biztosítják a tárolómedencék hűtését. Ezek a rendszerek egyáltalán nem tervezettek, egy mérsékelt földrengést, tájfunt, bármit sem bírnak ki. Ha működésképtelenné válnak, az újabb leolvadás a hivatalos TEPCO jelentés szerint 38 óra múlva bekövetkezik – de az már egy egyébként is katasztrofális állapotban lévő területen üt be, így még sokkal kevésbé „kezelhető”, mint az első…
A radioaktív atomokat a természet bölcsen szétszórta, hatalmas tömegű anyagban keveredik el egy-egy darab ilyen atom, mi ezt óriási erőfeszítéssel összegyűjtjük, és használjuk az energiájukat. Utána viszont nagy gondban vagyunk, mert a „kimerült fűtőelemek” továbbra is, évszázados-évmilliós nagyságrendű ideig sugároznak (csak „kicsit gyengébben”, viszont jóval nehezebben szabályozható módon), ráadásul ezt a tulajdonságukat „örökítik”. Kénytelenek vagyunk nem csak az általunk koncentrált radioaktivitást, hanem a melléktermékként keletkezett sugárzó anyag tömeget is kezelni. Már az sem túl népszerű tény, hogy a normál üzemeltetés során keletkezett hulladék kezelésére sincs korrekt megoldás – ajánlott megtekinteni az Into Eternity című filmet. Jelenleg viszont az történt, hogy Fukushimánál a normális, elszigetelt rendszeren túl közvetlenül a környezetbe kerül hihetetlen mennyiségű sugárzó anyag.
A reaktorköpenyek, amelyek elvileg soha nem engedhetnek radioaktivitást a környezetbe, megsérültek. Ennek következtében nagy mennyiségű radioaktív izotópokat tartalmazó gőz kerül folyamatosan, ebben a pillanatban is a légkörbe. Ennek csökkentése érdekében emelt a TEPCO műanyag sátrat az egyik reaktorépület fölé, a kiszabaduló anyagot egy szűrőrendszeren keresztül, és sokkal magasabban eresztik ki a levegőbe, így a helyszínen könnyebb a munkavégzés, és a korábbi szennyeződésnek csak egy része jut a légkörbe. A dolog árnyoldala, hogy így viszont messzebbre kerül a maradék sugárzó anyag, illetve a szűrők igen gyorsan válnak iszonyú radioaktívvá, tehát újabb szokatlan mennyiségű veszélyes hulladék kezeléséről kell gondoskodni. A sátor ugyan gyorsan felépült, de környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képessége elég kérdéses.
A reaktorokat és a tárolómedencéket ideiglenes megoldásokkal hűtik. Ha jól értem, a víz egy része körfolyamatban, szűrőkön keresztül halad (ezek a szűrők is gyorsan használódnak és veszélyesek utána), más részét úgy kell kiszivattyúzni és eltárolni. Kinézetre koszos víz, iszap – de radioaktív porral van tele, ami elvileg soha nem kerülhet vissza a környezetbe. Jó lenne, ha csak ezt a körfolyamatot kellene fenntartani – viszont úgy látják, hogy a területre hatalmas mennyiségű víz érkezik, például a lehulló eső, ami ugyanolyan radioaktív lesz, mint az általuk odaszállított víz, tehát ki kell venni a rendszerből. Amit ilyen módon sikerül kezelni, tartályokban tárolják, a tartályok szaporodnak minden egyes nap. Ez a tárolás nyilvánvaló módon szintén nem bír el egy akár kis mértékű természeti katasztrófát sem.
A mag leolvadása után tehát a fűtőelemek, a tárolórekeszeik és minden más egy reaktoronként körülbelül száz tonna tömegű leégett palacsintához hasonló izzó foltként terül el a köpeny és a reaktor épület alján, amit onnan (tekintve, hogy ezer évekig iszonyúan radioaktív, és az óceán partján, sűrűn lakott területen borzasztó rossz helyen van) valahogy el kéne távolítani. Ezt a műveletet korábbi baleseteknél úgy sikerült elvégezni, hogy a teljes területet vízzel borították, mert a víz a sugárzást rövid távon elnyeli, így viszonylag biztonságosan végrehajtható (ez tette lehetővé például a paksi „üzemzavar” után a tárolómedence aljára hullott, szerencsére nem túl forró fűtőelem kupac felszámolását). Jelen esetben azonban a köpeny „ereszt”, ez nem megy – de a csernobili szarkofág sem jó megoldás. Magyarul: semmi ötlet nincs jelenleg a helyzet hosszú távú megoldására, amikor a jelenlegi átmeneti megoldás fenntarthatósága is csak a véletlenen múlik, viszont őrületes és folyamatos, fenntarthatatlan szennyezéssel jár.
A radioaktív sugárzás olyan külső hatás, amely egy-egy atom vagy molekula szerkezetét károsítani képes, így az élő szervezetben a sejtekben egy-egy fehérjemolekula hirtelen elbomlik, megsérül, másmilyenné válik. A radioaktív sugárzás forrása mindig egy radioaktív atommag, amely az átalakulás során más atommagokká esik szét, de eközben egy-egy ilyen sugarat kilő. Tehát maga az az egy atom csak egyszer képes ilyesmire – de sajnos, egyetlen gramm anyagban is rettentő sok atom van, amelyek ugyan egyenként igen kis eséllyel bomlanak el, de mivel ez folyamatosan zajlik, egy állandó sugárterhelést érzékelünk, amely csak lassan csökken, akár több tízezer év alatt esik a felére.
Sugárterhelést elektromágneses sugárzás vagy radioaktív részecskék formájában kaphatunk. Az elektromágneses, nagy távolságra hatásos, a testünkön áthaladni képes gamma sugárzás egyszeri terhelésként működik, ugyanúgy, mint egy röntgenfelvétel, és az egész testtömegben oszlik el: hol itt, hol ott „üt meg” egy-egy sejtet. Erős gamma sugárzás alatt számtalan sejt sérül az egész testben szétszórtan egyszerre, ami rövid távon halálhoz vezet. A béta és alfa sugárzás sokkal kisebb hatótávolságú és áthatoló képességű, egy távoli balesetnél nem jut el hozzánk. Veszélyt akkor jelentenek, ha maga a sugárzást kibocsátó forrás a testünkbe kerül: por formájában belélegezzük vagy táplálékban elfogyasztjuk (akár a felületen, akár italban feloldott, a növény által felszívott, állat által megevett és beépített formában). A gamma sugárzás számára ugyanis „kifelé is átlátszóak vagyunk”, a béta és alfa sugárzás viszont garantáltan elnyelődik a környező szövetekben, ráadásul kívülről közvetlenül nem is észlelhető egy egyszerű műszerrel. A tüdőben lerakódó porszemek még mindig hatalmas számú atomot tartalmaznak, amelyek már nem mennek sehová, viszont egész életünk során, sőt a halálunk utáni száz vagy több tízezer év során azon az egyetlen helyen sugároznak és roncsolják a sejteket. A táplálékkal bevitt radioaktivitás a forrás jellegétől függően halmozódik fel a csontvelő, izom vagy zsírsejtekben, májban, pajzsmirigyben, és így tovább – az adott szerv sejtjeit bombázva folyamatosan. Ez hosszú távon rákos megbetegedésekhez, illetve az örökítő anyag tönkretétele miatt genetikai hibákhoz, mutációhoz, betegségekhez vezet.
A környezetbe került radioaktivitás rettenetes mértékű, és Csernobillal szemben igen sűrűn lakott területen oszlik el. Százezer gyermek él és jár iskolába most is minden nap olyan háttérsugárzás mellett, ami miatt annak idején Csernobil környékét kiürítették. Ott van az esőben, a talajban, a fákon, a porban, a földön, mindenhol szétszórva. A szakértők szorgalmasan járják ugyan a területet, és ahol magas sugárzást mérnek, „mentesítenek”: hatalmas gödrökbe dózerolják a sugárzó földet (felejtsük el az ilyenkor felszálló port), de akár egy nap múlva az eső, egy kis patak, egy szélroham ugyanennyi sugárzó anyagot hozhat vissza, mert egy egész megyényi területet nem lehet a föld alá temetni. Nem beszélve arról, hogy a forrás jelenleg is aktív, újabb katasztrófa pedig bármikor bekövetkezhet.
A terület mezőgazdaságilag aktív, a radioaktív szennyezés egy része a növényekben kötődött meg, például a rizsben. Egyes hírek szerint az idei termést a tavalyival keverik az ellenőrzések során, mert még mindig jobb öt év múlva rákban meghalni, mint most éhen… A melléktermékeket, mint a rizsszalmát pedig elégetik – ennek füstje újból a levegőbe engedi azt a radioaktivitást, amit már korábban végre sikerült lekötni. Egyes mérések szerint a csatornarendszerben mért sugárzás Tokióban jelenleg magasabb, mint a nyár folyamán.
A probléma felszámolásához hatalmas költségvetés tartozik a cunami által amúgy is erősen megrázott Japánban, a csőd szélén tántorgó TEPCO vezénylése alatt, a kormányra elviselhetetlen társadalmi nyomás nehezedik még úgy is, hogy totális ellenőrzést gyakorol a média felett. Az erőforrások jelentős része tehát arra fordítódik, hogy 1: „megmentsék a TEPCO-t”, ami egyébként egy normális, tehát igen szűk tartalékokkal működő iparvállalat, aminek anyagi erőforrása nyilván egyáltalán nem mérhetők a feladathoz, 2: életben tartsák a japán kormányt és közigazgatást, és 3: ami ezek után megmarad, jut a lakosság megmentésére. A legfontosabb 4: olyan, a jelen pillanatban költségesebb megoldást választani, amely a hosszú távú következményeket is szem előtt tartja, a fentiek után teljesen esélytelennek tűnik.
Összefoglalva, és egy kicsit átfogóbban szemlélve az alábbiakat érdemes fejben tartani:
Ismerjük Kolontár katasztrófáját, az elhárítási munkák hihetetlen méreteit, a kétségbeejtő képeket, aztán a lassan újraéledő rendszereket, a „nincs is olyan nagy baj, vége van” állapotot. Kolontáron kémiai szennyezés történt, az ott szétszóródott anyag óriási mennyisége és kémiai szerkezete okozta a problémát: a vörösiszap egy pohara nem jelent gondot, a veszélyes lúgot alkotó atomok (hidrogén és oxigén) más elrendezésben ártalmatlanok, illetve az ártalom a kémiai reakció során jelentkezik (lúgos égést okoz), melynek során az anyag a veszélyességét elveszíti.
A radioaktív szennyezés nem ilyen. A plutónium 239 esetében például nincs „biztonságos mennyiség”: egyes számítások szerint fél kiló plutónium finom porként belélegezve két millió embert lehet képes elpusztítani. Ez [szerk: természetesen vita tárgya nyilván csupán elméleti számítás, amelyet a kísérleti állatokba fecskendezett plutónium mennyiség rákkeltő hatására alapoztak], de az arányok érzékelhetők, és a plutónium, mint anyag veszélyességét az ideggázokéval teszi egy kategóriába, ennek megfelelő biztonsági feltételekkel kezelik. A történetben az az érdekes, hogy közben a plutónium maga nem lép reakcióba, az áldozatok lebomlásával, elégetésével változatlan formában folytatja útját. Egyetlen ellenfele az idő: ugyanez a fél kilónyi por már csak feleennyi embert lenne képes megölni – huszonnégyezer év múlva, függetlenül attól, hogy addig mekkora kárt okozott. Mivel ez elég csekély vigasz, marad a másik, a távolság: plutóniumot nem kéne csinálni, ami pedig van, nagyon el kéne tüntetni…
A fukushimai katasztrófa, különösen a 3. blokk tárolómedencéjében(!) feltételezhetően bekövetkezett „prompt, moderated criticality”, amit a saját szavaimmal „nukleáris robbanással hajtott piszkos bombának” fordítanék, az elhasználódott fűtőelemek egy részét finom porrá zúzva lökte a levegőbe, az ebből származó (radioaktivitás szempontjából) „forró részecskék” bizonyítottan elérték nem csak Tokiót, hanem Hawaii-t és az USA nyugati partvidékét is, folyamatosan ott keringenek Japánban, bárhol, véletlenszerűen bekerülhet bárki szervezetébe, és ott rákot, illetve az utódok esetében katasztrofális mutációkat, halálos genetikai betegségeket okozhat. Na ezért kéne rettenetesen pofon verni, és örökre eltiltani mindenféle döntéshozataltól azt a barmot, aki Csillag Tünde tornászt jócskán megalapozott aggodalma miatt megbüntette!
Azt mondjuk, a fukushimai katasztrófát „szokatlanul erős” földrengés és cunami okozta. Nem. Ezek önmagukban tragikus helyi események. Az viszont, hogy következményük az egész világra, és az innen következő évszázadokra, évezredekre kiterjedő problémát okoz, az atomerőmű létezéséből, a nukleáris tudomány felelőtlen felhasználásából fakad. Amerikai hivatalos kormányjelentés szerint az ottani atomerőművek felére bizonyítottan, saját elemzéseik szerint igaz, hogy ha a biztonságosan leállított reaktor, illetve esetleges tárolómedencéik hűtése bármilyen okból megszűnik, 12 óra alatt a „maradék hő” elforralja a hűtővizet (óriási nyomású radioaktív gőz keletkezik), hidrogén gázt hoz létre, a több ezer fokra izzó fűtőrudak elolvadnak, szétesnek, kezelhetetlen, a fukushimaihoz hasonlóan globális és elképzelhetetlenül hosszú távú katasztrófához vezetnek. A világon jelenleg majdnem ötszáz atomerőmű üzemel, és a „fejlettség nevében” számos új építése illetve meglévő létesítmények bővítése van napirenden. Sokuk ugyanolyan tervezési hiányosságokkal rendelkezik, mint a fukushimai – de tudható, hogy a hivatalos engedélyeztetési, ellenőrzési eljárások milyen szigorral működnek, ha minden résztvevő a felépítésben érdekelt.
Mindezek után, figyelembe véve az általunk folyamatosan, ordítva pazarolt energia mennyiségét, egyetlen kérdés marad: a kockázatok és egyértelmű tapasztalatok ismeretében tényleg kell nekünk ennyi energia?
_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________
Kedves Tibor bá, ha a forrás linket nem is teszed bele (nem érdekel, nem akarom már megint nálad „promotálni a senki által nem olvasott blogomat”), a cím miatt szerintem fontos a keletkezés eredeti dátuma, ezt kérlek tüntesd fel. 2011. november 18. Továbbá nem hagynám ki a Fairewinds hivatkozást sem… http://fairewinds.com/
Jó a kérdés, tényleg ennyire kell nekünk ez az energia?
Sajnos a jelenlegi gazdasági világrend szerint igen, hiszen az a folyamatos gazdasági növekedésen, az pedig az egyre nagyobb energiafelhasználáson nyugszik.
És itt nem csak a nukleáris energiáról van szó.
Tulajdonképpen igen kockázatos belemenni egy olyan fejlődési vonalba, ahol a szükséges energetikai háttér nem megújuló alapon áll rendelkezésre, hiszen ez magában hordozza a jövőbeli összeomlás kockázatát.
Az emberiség viszont már régen belement ebbe a zsákutcába, és egyetlen reménye lehet, hogy mindig időben képes lesz feltárni olyan újabb energiaforrásokat, amelyek megnyújtják a fenntarthatóságot.
És persze a nukleáris energia óriási csábítást jelent ebben a forrásokban egyre szegényedő világban, aminek nagyon nehéz ellenállni, habár látszik, hogy ez is egy véges forrás, ráadásul igen magas, kiszámíthatatlan kockázatokat hordoz magában, amire a jövőben vagy fognak találni megnyugtató megoldásokat, vagy nem. És itt van a választóvonal a hívek és az ellenzők között.
Egy biztos, a többé-kevésbé biztonságos működéshez stabilan működő társadalomra van szükség. Meri ezt ma valaki garantálni a fejünk felett sűrűsödő viharfelhők láttán?
Köszönjük ezt a részletes beszámolót, remélem ez mindenkinek felnyitja a szemét, főleg azokét, akik szerint az atomenergia biztonságos.
Ezt az óriási, sugárzó terhet a jövő generációkra és az ők remélt technológiai fejlődésükre (amelyikkel majd biztonságosan kezelik a rádióaktív hulladékot) bízva, hatalmas felelőtlenség a jelenlegiek részéről.
Jó eséllyel megalapoztuk a civilizációnk végét!
2: „a szükséges energetikai háttér nem megújuló alapon áll rendelkezésre”
A maga idejében az erdők kivágását, eltüzelését, a szén, olaj kibányászását, eltüzelését is veszélytelennek gondolták.
Az atomerőművek esetében a veszélyeket elhanyagolhatónak gondolták/gondolják.
Megkockáztatom, hagy a ma divatos megújuló energiaforrások kapcsán szintén arról van szó, hogy egyelőre még nem látjuk, hogy ezek milyen veszélyeket rejtenek majd a jövőben.
Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy vajon tényleg kell-e nekünk ennyi energia…?
4:
Újra meg újra oda jutunk, hogy túl sokan vagyunk. Meg lehet építeni annyi szélgenerátort ami kielégíti az emberiség igényét, de akkor mindenütt szélgenerátorok lesznek. Esztétikán túl ez megzavarja a természetet (erre már vannak megfigyelések) és veszélyezteti az élelmiszer termelést. Ez érvényes a a napelemekre is. Viszont millió éves felezési idővel rendelkező izotópoknál minden jobb. Folyamatosan rá kell mutatni, hogy egy radioaktív atommal semmit se lehet csinálni azon kívül, hogy kivárjuk a elbomlását.
5: „egy radioaktív atommal semmit se lehet csinálni” Utánunk az özönvíz…
Viszont egy „jó” hír:
Atomerőművet bővít Románia is
http://atomenergiainfo.hu/atomenergetika-a-vilagban/atomeromuvet-bovit-romania-is
Megszaladt egy kicsit a fantáziám a poszt elolvasása után. Nem vagyok otthon radioaktív bomlás területén, de az energiamegmaradás elve alapján az atomenergia felhasználásakor az a feltételezésem, hogy a maghasadással felszabadított, és a keletkezett bomlékony izotópok által a teljes lebomlásig kibocsátott energia összege pontosan annyi, amennyi a kiindulási hasadóanyag természetes lebomlásával szabadulna fel a stabil végtermék eléréséig.
Tehát a hasítással tulajdonképpen időben rettenetesen felgyorsítjuk a bomlási teljesítményt, főleg a hasadási fázisban, de utána a bomlástermékek esetében is, mert az eredetileg évmilliárdokig tartó folyamatot leredukáljuk néhány ezer, vagy néhány millió évre. És így jutunk ahhoz a teljesítményhez, ami természetes körülmények között a természetben óriási nagyságrendekkel kisebb lett volna, ami a környezetre alig lett volna hatással. És így egyszerre hozzuk létre az instabil bomlástermékek széles skáláját és nagy mennyiségét, ami egyébként időben széthúzva lassan keletkezett volna.
És az atommagok széthasításával tán olyan izotópok is keletkeznek, amelyek a természetes lebomlás során nem is keletkeztek volna.
Ezekre talán Pipás tudna valamit…
7:
Én nem tudom, hogy tulajdonképpen mit akarsz mondani, és mi a kérdésed.— Hogy kell ezt értelmezni?: „egyszerre hozzuk létre az instabil bomlástermékek széles skáláját és nagy mennyiségét.” — És miért kevered ide az energia megmaradásának elvét?
Érdekes tanulságos, szemléletes cikk. Köszönöm.
Csernobilnél se gondoltam, hogy akkora a baj, amekkora volt.
Most már látom, hogy annak is és más reaktoroknál is a jövő nemzedéke fogja szívni miatt a fogát.
Csillag Tünde idejében átlátta a problémát.
Lehetne szelídebb, veszélytelen atomerőműveket építeni.
Az USA ban előrehaladott kísérletek folytak Tórium alapú reaktorokkal.
Ha jól emlékszem, Carter elnök leállította a programot.
Miért? Tórium erőműben nem keletkezik atombomba gyártáshoz alkalmas Plutónium. A plutónium tartalom miatt fogadta vissza a Szovjetúnió a Paksi kiégett fűtőelemeket, újrafeldolgozásra.
Érdemes bekukkantani az atomipar hátsó udvarába. 🙂
8.
Tulajdonképpen kissé off a téma, inkább tudományos kérdés, mint társadalmi vonatkozás, amellett inkább csak sejtés, mint tény.
Csak Loránd eszmefuttatása a tudományos alapok kapcsán indított meg nálam egy ilyen gondolatot.
Az alapja az, hogy a radioaktív elemek az óriás csillagok szupernóváiban keletkeztek az extrém feltételek között, majd lassan leadva extra energiájukat lassan lépésről lépésre lebomlanak stabil elemekké.
Habár ezzel a megközelítéssel még nem találkoztam, de nekem úgy tűnik, hogy az ember egyszerűen megtalálta a módját, hogy a lassú spontán lebomlás energiáját egy viharos energiafelszabadítással lerövidítse, és az urán évmilliárdos élettartamát percek alatt lefuttassa.
“egyszerre hozzuk létre az instabil bomlástermékek széles skáláját és nagy mennyiségét.”
Ez alatt azt értettem, hogy a természetes lebomlás során a felezési idő ütemében az urán átalakul a következő utódelemmé, majd ez tovább bomlik, és ez addig folytatódik, amíg stabil elem nem keletkezik, amely már nem tud tovább bomlani.
A maghasításnál ez pillanatok alatt végbemegy, és igen sokféle bomlástermék keletkezik, mert a neutronok különböző módokon hasíthatják szét az óriási urán atommagokat, nem feltétlenül a spontán bomlási sornak megfelelően.
És mindezt nem a felezési idő által meghatározott lassú ütemben, amely az egy adott időszakban keletkező utódelemek mennyiségét is lekorlátozza, hanem egyszerre nagy mennyiséget hoz létre.
Loránt, ez egy jó írás. Kár, hogy itt a hozzászólók többsége hasonlóan gondolkodik. Szívesen megnéznék erről egy parázs vitát(ahol jókat lehetne akár anyázni is) nukleáris szakemberekkel, atomenergia pártolókkal. Itt legfeljebb egymás között lehet bólogatni.
Ahogy láttam Tibor bá, te a paksi látogatástól sem estél seggre, öreg róka vagy te már ahhoz, hogy egy ilyen mézesmadzaggal el lehessen csábítani. 😀
12: „mézesmadzaggal”
Nem a működő erőművel van a baj, hanem a nem működővel… és előbb-utóbb mindegyiket le kell állítani. Az se lesz kis falat, ha ez irányítottan történik, ha meg nem, akkor viszont egyértelműen kampó lesz nekünk, legalábbis itt Európában, ahol ekkora koncentrációban vannak az atomerőművek.
Ami pedig az irányított leállítást illeti, nagyon nehéz elképzelni egy kapitalista rendszerben, hogy egy nem működő erőmű „fenntartására” hajlandók lennének pénzt áldozni évszázadokon keresztül. 100 év múlva majd lesz egy okos képviselő, aki indítványozza majd, hogy erre a fura Paks projektre, ami eddig csak vitte a pénzt, ne költsenek többet, hanem az így felszabaduló pénzből építsék meg az alsóröcsögei futball stadiont. És majd megszavazzák…
A magáncégek kezében levő erőműveknél meg egyszerűen becsődöl a fenntartó, oszt jónapot. /Fogadni mernék, hogy a TEPCO is bedobja a törölközőt 1-2 éven belül./
De már ez előtt komoly gond lesz, hogy hova pakoljuk a keletkező radioaktív hulladékot. A elkövetkező balesetekről nem is beszélve. Mert lesznek…
A technológiai folyamat része lehetne az elhasznált sugárzó kapszulák természetes állapotra történő ‘visszahigítása’; célszerűen ugyanabban az üzemben, ahol a dúsítás történik. Az egységnyi energiára jutó összköltség így biztosan magasabb, viszont nem kellene foglalkozni a kiégett fűtőanyagok pihentetésével, rövid- és hosszútávú tárolásával, és más, káros környezeti hatással sem.
10.
„Tórium erőműben nem keletkezik atombomba gyártáshoz alkalmas Plutónium. A plutónium tartalom miatt fogadta vissza a Szovjetúnió a Paksi kiégett fűtőelemeket, újrafeldolgozásra.”
Ezek szerint mindegyik atomerőmű – egyben atombombagyár is.
13. Ideális körülmények között is baj van vele, hiszen a hulladék tárolása nem megoldott hosszú távon.
https://www.youtube.com/watch?v=Eml2FANrE0U
Megnéztem most ezt a filmet, ebben szó van egy német erőmű elbontásáról, hogy mennyire körülményes és sokkal lassabban haladnak vele, mint ahogy számolták, rengeteg a nagy aktivitású hulladék. Ráadásul a régi sóbányában elhelyezett hulladékos hordók elkezdtek szivárogni. Dől a szar mindenhonnan.
Orosz rulett azzal számolni, hogy majd az utódaink gondoskodnak a megfelelő technológiáról.
15: „Orosz rulett” Én is így látom. 🙁
13, Observer:
100 év múlva majd lesz egy okos képviselő, aki indítványozza majd, hogy erre a fura Paks projektre, ami eddig csak vitte a pénzt, ne költsenek többet, hanem az így felszabaduló pénzből építsék meg az alsóröcsögei futball stadiont. És majd megszavazzák…
Ja, az neked nincs meg, hogy ez itt és most zajlik?
http://berkeczbalazs.blog.hu/2015/04/11/100_meteres_hatasterulet_nuklearis_letesitmenyeknel_hulyek_ezek
Itt is volt egy hosszú „vitám” (amikor már itt is az óvodás színvonalam meg a hibbantságom volt az egyetlen „ellenérv”, én is felhoztam Majakot példának) de úgy tűnik, az egészet törölték. Mondjuk, nem kár érte, itt meg úgyis csak egy volt az aktuális kampánytémák közül. A véleményem dióhéjban egyébként ennyi volt:
… valahogy nem szeretném, ha bármilyen Közgép-utód radioaktív anyagok közelébe kerülne, nagyon-nagyon komoly ellenőrzés nélkül. Akkor sem, ha száz méternél messzebb vagyok tőle. Ez valami oviból visszamaradt kispolgári csökevény lehet nálam…
17: Már ma sem tudunk mit kezdeni a hulladékkal. Sok alternatíva nincsen a magyarországi elhelyezésre. Mondjuk pont emiatt el (is) kellett volna gondolkodni Paks 2-n, mielőtt döntöttek róla. /Bár az vallom, amit Tibor bá’ – az egész egy gigalopás lesz, szvsz. Paks 2-t soha nem fogják üzembe helyezni./
Maga az eljárás egyébként a megszokott fidesz-sablon szerint zajlott. (Hátrányosan) érintetteknek kuss.
14. Mvm9
Ez a visszahígítás történik most Fukusimánál akaratuk ellenére. 🙁
Másrészt éppen az a gond, hogy amint azt a korábbi hozzászólásomban írtam, a rántottát nem lehet visszagyömöszölni a tojásban, a keletkezett bomlástermékek mennyisége messze meghaladja az eredeti hasadóanyag bomlástermékeiét, tehát előállítottunk kis mennyiségű hasadóanyagból sokkal több bomlásterméket, mint amennyi abból ezideig természetes úton keletkezhetett volna.
Igaz, hosszabb távon abból is keletkezett volna ennyi bomlástermék, de a felezési idő szerint elhúzva, pár milliárd év alatt, és jól felhígítva. 🙁
Az a félő, hogy a keletkezett sugárzó anyag még a földön egyenletesen eloszlatva is olyan hatásokat produkálna, amit nem élnénk túl.
19.
Lehet, hogy nem jól értem, de ezek szerint nincs mód a sugárzó anyag visszaalakítására az eredeti formájába (ami a kibányászott viszonylag ártalmatlan érc), hanem akár több ezer évet is kell várni, amíg lecsökken a sugárzás intenzitása? Mert ha ez így van, akkor elképesztő felelőtlenség, ami történik.
20: „visszaalakítására” Nincs mire visszaalakítani.
„A uránnak két izotópja található a természetben: a 235-ös (0,72%) és a 238-as (99,28%) tömegszámú. Zárójelben a természetes uránban való részarányuk van feltüntetve. … A 235-ös urán képezi az atomreaktorok üzemanyagát.” wiki..
Gyakorlatilag a fajsúly különbség alapján „kiválogatják” /kicentrifugálják/ a 235-os izotópokat.
Sajnos egy fűtőrúd addig sugároz, míg az utolsó atomja is lebomlott…
21.
Ez világos, de az továbbra sem, hogy amennyiben dúsításnál csak mechanikai szétválasztás történik, és a sugárzás jellege nem változik meg, akkor a dúsításhoz hasonló technológiával, de fordított módon miért nem lehet az eredeti ‘szegényített’ formában visszajuttani a kimerült fűtőanyagot a természetbe. Nem kell a veszélyesen sugárzó anyagot urán-meg sóbányák mélyén őrizgetni… csináljanak mindent vissza (a táj rekultivációjával együtt).
22.
Csakhogy a reaktorban a fűtőelemek neutron bombázás láncreakción mennek keresztül, tehát megváltozik a kémiai szerkezete, tulajdonsága.
A tudomány jelen állása szerint visszafordíthatatlan.
Nem hallottam róla, hogy kutatnák milyen módszerekkel lehetne csökkenteni az aktivitást. Kizárólag (látszat szerint) a tárolásban gondolkodnak.
Az urán nem igazán sugároz, a plutónium annál inkább.
U-235 + n = U-236 = Ba-141 + Kr-92 + 3n + E
1. az E (energia) mértéke nagyon nagy, ergo honnan is?
2. az n (neutron) sebessége meghatározott, ergo energia, nem csak úgy röpködtetjük magától.
3. ez egy egyszerű példa volt, ami távol áll egy atomerőmű fűtőelemétől.
4. Baromira nem értek az atomfizikához. 😀
ezt mégis hogyan szeretnéd visszacsinálni?! Mondjuk ilyen alapon tök jó volna egy nukleáris robbantás után visszacsinálni a kezdeti sugárzást, a SrEMP-t, a hősugárzást, a lökéshullámot, vissza mindent a töltetbe, az elégett bőrt zsupsz vissza épp bőrré, az épületeket meg egy csettintéssel vissza eredeti állapotukba… ami kimaradt, azt keressük meg. 😀
24
Sajnálom hogy nem olvastad figyelmesen, magam is azt írtam, hogy visszafordíthatatlan, jelenlegi tudományunkkal.
Ki írta neked, hogy a felrobbant atombombát pakoljuk vissza az eredeti csomagolásába? A lóba sem lehet visszalapátolni a lócitromot, de lehet vele mit kezdeni.
Nem tökéletes, de létezik megoldás a kimerült fűtőanyag elbontására, 2-3 nagyságrenddel gyorsabban, mintha természetes úton történne:
http://energia.bme.hu/~kaszas/Energetika%20II/2012_hf/bevett/Tóth%20Barnabás-transzmutáció.pdf
24: előkerültél? 🙂
Ezekből a hozzászólásokból az derül ki, hogy atomfizikai ismereteitek konvergálnak a nullához. Ez nem az én posztom, és még csak nem is az én témám, de azért annyit megjegyeznék (mert az már fájt), hogy az U235-ben nincs energia, amit ki lehet nyerni. A tömeg válik energiává az E=m*c^2 alapon. Vagyis (például) a Paksi reaktorokban napi 80 kg uránból lesz energia.
28/Tibor bá’!!!
„…a Paksi reaktorokban napi 80 kg uránból lesz energia…”
Nem!
A mag hasad kettő kisebb darabra. A kettő darab tömörebb mint volt egyben, így a kettő tömege együtt kisebb mint az uránmag.
Csak ez a különbség alakul energiává.
Ok, biztosan csak elírás volt.
29:
Ez nézőpont kérdése. A lényeg, hogy reaktoronként 20 kg a napi tömegvesztés. Ezt talán legpontosabban volt urán tömegnek nevezheted.
28.
Lehet, hogy naponta 80kg urán biztosítja az energiát, de nem 80kg urán energiája szabadul fel.
80kg anyag energiája:
80*(3*10^8)² = 80*9*10^16 = 72*10^17 Joule
Pakson termelnek 1 nap alatt:
2000MW*1nap = 2000MW*86400s = 2*10^3*10^6 * 8,6*10^4 = 17*10^13 Joule
ez megfelel kb. fél gramm anyag energiájának.
29.
„A mag hasad kettő kisebb darabra. A kettő darab tömörebb mint volt egyben, így a kettő tömege együtt kisebb mint az uránmag. Csak ez a különbség alakul energiává.”
Ez a magdarabos rész a legjobb 🙂
31:
Fejből nyilván nem tudom, és nincs kedvem utána nézni, de ha naponta mindössze 0,5 gramm tömeg alakul át energiává, akkor minek 200 tonna fűtőelem, aminek 3 %-a U235?
31/Mvm9!
Megkérlek, hogy vezesd le az anyag/energiaszámítást részletezve.
Én milligrammokat számoltam napi anyagveszteségnek, vagyis valami nagyon elcsúszott.
Hátha a többieket is érdekli ez a dolog.
32.
Tibor bá”, az atomerőműveket a maghasadás energiája működteti. Nem az anyag alakul át energiává!
A 200 tonna fűtőelem sem alakul át energiává, nem tűnik el, hanem kimerül.
33.
Teljesen részletezve írtam le, végig SI-ben számolva.
Ennyi energiát jelent 80kg anyag:
E = m*c²
E = 80kg * (300.000km/s)² = 8*10^1kg * (3*10^8m/s)² = 8*10^1kg * 9*10^16m²/s² = 72*10^17 Joule
Ennyi energiát állít elő 1 nap alatt Paks (2000MW):
2000MW*1nap = 2*10^3MW * 86400s = 2*10^3*10^6W * 8,6*10^4s = 17*10^13 Joule
Paks a 80kg anyag energiájának 17/72*10^-4 -ed részét állítja elő naponta, azaz: 80*17/72/10000 = 0,0019kg = 1,9 gramm anyag energiáját.
Azért kell ennél sokkal több (kilogramm) fűtőanyag, mert az atomreaktorban a maghasadás energiáját használják, nem az anyag energiáját.
Re:Mvm9
Ma üzemelő polgári reaktorok mind dúsított U235 izotóppal működnek, ha jól rémlik kb 5% U235 izotóp van a fűtőelemekben.
Kicsit más a katonai célú reaktor, pl egy atommeghajtású tengeralattjárónál ez a dúsítási arány több 10% is lehet.
Felmerülhet a jogos kérdés, hogy a katonai célra finomított U235 melléktermékeként megjelenő rengeteg U238-al mi a túrót csinálnak. Erre nagyon „elmés” megoldást találtak ki, rakjuk lőszerbe mert jó nehéz->nagy kinetikus energiájú lőszer lesz belőle->páncéltörő képessége lesz. Ezzel szórták meg a T72-eseket az I. Öbölháborúban, és itt a szerbeket is, mikor volt a balhé.
Amúgy mocsok egy anyag a U238, mert alig sugároz(veszélyesség fordítottan arányos a felezési idővel->gyors felezési idejű izotópok a legveszélyesebbek), de cserébe toxikus nehézfém hasonlóan a higanyhoz. Mivel jenkik és a NATO jól szétpufogtatta a toxikus nehézfémet a világon, így megoldódott a tömérdek veszélyes hulladék tárolása, nem nekik kell babuzsgatni idők végezetéig, hanem a helyi lakosok majd szépen megeszik por formájában(érdekes hulladékkezelési stratégia…)
35/Mvm9
Köszönöm, megvan, nálam csúszott el a tizedesvessző.
Re:Mvm9
Atomerőművek úgynevezett fissziós atomerőművek, ami magyarra fordítva atommagot hasító atomerőművet jelent(ennek a fordítottja a fúziós erőmű, ott atommagokat akarnak egyesíteni).
Mivel egy atom nem olyan, mint egy svájci óra, hogy tetszőlegesen szétszedhető és összerakható, ezért ha magot hasítottunk, akkor visszafordíthatatlanul megjelennek a hasadványi termékek(Jód,Stroncium,Xenon,stb.) és jó sok energia(ezért csinálják…). Fő gond abból fakad, hogy a kimerült fűtőelem mellett megjelennek olyan hasadványok is, amik több 10e év felezési idejűek. Ezekkel van a gond, mert nincs az az emberi társadalom, ami képes lenne működni ilyen időtávban, és kezelni a problémát. A fő veszély ez, ezt kell valahogy megoldani, pl szaporító reaktorokkal. Hozzáteszem ma még túl olcsó az urán, és nagy ívben kakkantanak rá, hogy mi lesz a nagy aktivitású hulladékkal, nem is ölnek túl sok pénzt a szaporító reaktor techbe…
Röviden van megoldás, de a mocskos anyagiak/profit miatt halomban áll a nagy aktivitású hulladék, és csak akkor fognak vele foglalkozni, ha már nagyon a körmükre ég a baj, lehetőleg azt is adófizetői pénzből.
(Profitot privatizáljuk,kárt államosítjuk, lásd TEPCO)
Re Tibor bá
Mérnöki saccométerem nagyon kilengett a több 10kg anyag fogyástól az atomerőművekben. A hasadványokban marad meg a tömeg nagyon nagy része,és biztos nem napi 80kg urán fűtőelem fogy el… Valós anyagveszteség napi szinten grammokban mérhető, jó is lenne, ha egy kampány végén kiemelnék az üres fűtőelem kazettákat…
Itt van minden, el lehet olvasni:
http://www.atomeromu.hu/hu/rolunk/technika/HogyMukodik/Lapok/default.aspx
Tóriumkristályokkal tisztítottak meg a súlyosan sugárzó anyagoktól egy adag atomhulladékot az Egyesült Államokban. A kristályok nanopórusai kiválóan alkalmasak e célra, és valószínűleg a tórium a megoldás az atomtemetők biztonságosabbá tételére. :
http://www.origo.hu/idojaras/20100211-atomhulladek-tisztitas-torium-futoanyag.html
http://viszavzsodor.blogspot.hu/2012/07/toriumos-reaktorok.html
20. Mvm9
Pontosan ez történik az uránnal.
Ha nem nyúlunk hozzá, akkor iszonyú lassan, kis intenzitással bomlik le, a 338-as annyi idő alatt feleződik, mint a föld teljes eddigi élettartama, a 235-ös pedig hosszabb idő alatt, mint amennyi ideje az első összetett élő szervezetek kialakultak a kambriumban.
Viszont ha fisszióval szétrobbantjuk az atommagjaikat, a széthasadt kisebb atommag töredékek olyan elemekké, izotópokká változnak át, amelyek nagyságrendekkel gyorsabban bomlanak, mint az urán, ennek megfelelően sokkal intenzívebben sugároznak.
Az a szomorú, hogy ez a sokkal kisebb felezési idő is túl hosszú az emberi léptékhez képest, nem nagyon vigasztaló, hogy a sugárzó anyag nem 700 millió év alatt, hanem csak 10 ezer év alatt feleződik meg.
Az energiát meg nem az urán természetes bomlásából nyerjük koncentrációja révén, hanem az atommag szétrobbantásakor az utódelemek tömege kisebb lesz a kiindulónál, néhány neutron egyszerűen megsemmisül, eltűnik, ezek tömege válik közben óriási energiává.
40/hubab
„…néhány neutron egyszerűen megsemmisül, eltűnik, ezek tömege válik közben óriási energiává.”
Ezt kifejtenéd? Ha ez nem a Te állításod, a forrást megneveznéd?
Visszamegyek „csak olvasó” pozícióba.
Köszönöm az illusztrációt. 😀
Ezek után remélem nem kell magyaráznom, mit értek babonás tudományfelfogás alatt, miért nem kívántam „megvitatni” a problémáimat ezen a felületen, miért nem lehet hozzászólni a blogomon és miért nem foglalkozom a látogatottságával vagy a saját „népszerűségemmel” (nyilván semmi nép-szerű nincs bennem 🙂 ).
Darwin.
44. Kedves Loránd
Újra és újra meglepsz, tényleg nem vagyunk egy hullámhosszon.
A hozzászólások zöme pontosan alátámasztja az általad kifejtetteket, tehát egyetértő és értékelő.
Innen kezdve az a titok, hogy mitől vagy frusztrált, senki sem próbált sárba taposni, nevetségessé tenni.
Amit ebben a posztban írtál, az pontosan megfelel az itteni többség véleményének, jó is volt a reakció. Az egyetlen érthetetlen az utóbbi hozzászólásod.
És milyen illusztrációról írsz?
Na ezek azok az általad rendszeresen alkalmazott rébuszok, amik miatt gyakran megnemértésbe ütközöl.
Azt érzékelem, hogy minden kiváló intellektuális képességed mellett rendkívül alacsony az empátiád más emberek iránt, mintha abszolút vak lennél arra, hogy mi az, ami más emberek számára érthető, és mi az ami megfejtendő rejtély, aminek megfejtéséhez nem adtál elég támpontot, anélkül, hogy ennek tudatában lennél.
Egy rövid futammal tönkre tudod tenni azt az örömmel tapasztalt szimpátiát, amit elértél a leírtakkal. Jó, tudom, nem tartasz rá igényt…
De azért ilyenkor csak furdal a kíváncsiság, hogy miről maradtam le, amit tudatni gondoltál, de nem jött át. Pedig ha leírtad, nyilván neked is az volt a szándékod, hogy átjöjjön…
45:
Kedves Loránd gyerekkora óta a meg nem értett zseni szerepében él. Véleményem szerint valóban zseni, de a meg nem értést maga generálja. Ja, és a sorozatos kudarcnak valóban van psziché romboló hatása. A megoldás kulcsa az ő kezében van, de nem alacsonyodik oda le, hogy alkalmazza.
45 hubab
„Azt érzékelem, hogy minden kiváló intellektuális képességed mellett rendkívül alacsony az empátiád más emberek iránt, mintha abszolút vak lennél arra, hogy mi az, ami más emberek számára érthető…”
Lényegében nem Neked szól a válasz, hanem arra a jellemzésre, amit helyesen írtál: mert egy zseni, és így kell elfogadni és tisztelni. Ismerek ilyen embert, ő kishazánkban az egyik legnagyobb koponya. Amúgy a fentieknek, amit írtál, megvan a pszichológiai oka.
(Kedves Lóránd… soraim a legkisebb mértékben sem tartalmaznak gúnyt, vagy cinizmust. Őszintén mondom, engem egyáltalán nem zavar a „stílusod”, mert pontosan tudom, miért ilyen és mi van mögötte: kib@aszott nagy tudás. A poszt pedig nagyon jó.)
45, hubab
Természetesen érzékelem a jó szándékot, jár érte a korrekt válasz.
Egy kis adalék: írtam „ezoterikus” könyvet is, és volt alkalmam tapasztalni, milyen az, amikor az érzékenységem és néha önfeláldozó segítőkészségem miatt néznek fel rám. Röviden: nagyon veszélyes, mert ebből a pozícióból azt hitetek el és csináltatok meg veled, amit akarok. Pontosan érzed: nem akarok szimpatikus lenni. Azt akarom, hogy reálisan gondolkozz, és pl érzékeld a határaidat.
Az empátiád alapján biztos jó vagy valamiben, de az nem a tudományos gondolkodás. A 41-es hozzászólásban (legjobb tudásom szerint) egyértelműen bizonyítod, hogy soha nem láttál még bomlási sort, gyakorlatilag nincs meg a középiskolai fizikai anyag sem a témában. Ez nem akadályoz meg abban, hogy hosszan töprengj rajta és egy romantikus elméletet alkoss, majd azt terjeszd. Mit mondjak erre, hogy ne legyen sértő?
„Mi” azért nem személyeskedünk, mert mind a másik fél, mind a saját személyiségünk, érzelmeink, vágyaink teljesen érdektelenek. Csak a korrekt megoldás számít, amely ráadásul akár már holnap totál hülyeségnek bizonyulhat. Aki ezt nem bírja évtizedeken keresztül, az még csak fel sem képes szedni annyi tudást, amennyivel ma egyáltalán a száját érdemes kinyitni. Bocs, tényleg hatalmas nagy koponyák dolgoztak előttünk, még ha idiótáknak is kell őket ábrázolni „vicces” sorozatokban meg „drámai” filmekben, mert az passzol a nép igényeihez és pl Benedict Cumberbatch korábbi szerepeihez. Valójában nem „betegek” vagy antiszociálisak vagyunk – viszont az életed azon múlik, hogy mi mennyire tudjuk félretenni a saját emberi motivációinkat. Sajnos utánpótlás és elfogadás hiányában kihalófélben vagyunk, és ez senkinek sem jó.
Az itteni kommunikáció általában egy perc alatt teljesen elveszti a fókuszt, és pl „számolgatni” kezd. Én nyugodt lélekkel állítom: bár ezeket a képletkéket én is felrajzolhatnám, de egyetlen árva szót nem értenék abból, ha a reaktor belsejében zajló folyamatok általunk ismert, a tervezésnél felhasznált modelljeit elkezdené ide beírni az, aki ért is hozzá. Nem is állok le okoskodni ekörül, és nem lyukadok ki a végén arra, hogy „ezek titkolnak valamit” (igen, de azt te sem akarod tudni), „hát csak nem bomba készül” (miért, mit gondoltál, ez melyik bolygó?), „én simán megoldanám a hulladék kérdést és még áramot is termelnék” (na persze…). De arra sem, hogy mivel nem érteném, biztos hülyeség.
Ami viszont tuti: ez a „zaj”, az emberi szimpátia és önértékelés trükkös kihasználásával teszi lehetővé azt, hogy felületes, önző óvodások határozzák meg az emberi civilizáció jövőjét. Ez egy elég nagy bukta, ami sokáig bántott, és próbáltam „népi” szinten magyarázni (ez a szöveg is akkor született).
Jövőnk – na ez egy korrekt példa. Totálisan ellentétes nézőpontból ellentétes következtetések mentén ellentétes irányba törekszünk minden erőnkkel. Remélem nem a te forgatókönyved szerint fogunk a végén találkozni, bár annak áll a zászló. A „tisztelet” szót az eredeti értelmében szeretem használni: „re-specto”: nézd meg újra! Ne fogadd el, amit mond, de gondold át, mielőtt elutasítanád.
Lehet, hogy megint homályos voltam, vagy pont túl egyértelmű. Elnézést mindkettőért.
42 n/a
A felszabaduló energia egyenértékének el kell tűnni a végtermékek összes tömegéből, különben borulnak a megmaradási törvények.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Maghasad%C3%A1s
48 Kedves Loránd
Igen, egy kissé más motivációval írunk ebbe a blogba.
Te nagyon igényes vagy arra, hogy az általad leírtak abszolút támadhatatlan, leellenőrzött információkon alapuljanak.
Ugyanakkor ez a blog nem egy tudományos fórum, ahol a tudományok felkent prófétái nyilvánulnak meg, az itteni kommunikációba belefér a gondolataink, sejtéseink, véleményeink közlése is, ami számtalan esetben meg is kapja az őt megillető kritikát, de jó esetben ezt senki nem veszi zokon, és ha kiderül, hogy jogos a korrekció, az segít kijavítani esetleges téveszméinket.
A magfizikával kapcsolatos megjegyzésed annyiban jogos, hogy valóban nem emlékszem már részletesen az iskolában tanult részletekre, csupán arra az összbenyomásra próbálok támaszkodni, ami megmaradt az egész esszenciájaként, meglehet, ez időnként nem elegendő.
De azért elárulhatnád, hogy a 41. hozzászólás melyik részében találtad azt a rést, amely a hiányosságról árulkodik, már csak az épülés kedvéért.
Azaz, megpróbálom kitalálni, mert azért van olyan önkritikai érzékem, hogy kb. sejtsem, hol érzem az elméletemet lyukasnak, bizonytalannak.
Tulajdonképpen a maghasadás utáni tömegveszteség konkrét természetéről és megnyilvánulási módjáról nem volt konkrét emlékem, ezt a lyukat Wikipédiával véltem pótolni, ahol azt írták, hogy „A neutronindukált hasadás bevezető lépéseként az atommag elnyel egy neutront, miáltal az adott elem eggyel nagyobb tömegszámú izotópja jön létre erősen gerjesztett állapotban, mely két kisebb részre hasadva szabadul meg fölös energiájától, miközben néhány neutron is „elpárolog”.”
Arra tippelek, hogy ezt az „elpárolgást” értelmezhettem félre, és csupán arról van szó, hogy ezek a neutronok egyszerűen távoztak az atommagból, és ezek hasítják szét a további atommagokat, amelyekkel összeütköznek, nem pedig a megsemmisülésükről van szó.
Ez esetben viszont nem tudom, hogy hol tud keletkezni az energiafelszabadulás egyenértékét képező tömegveszteség? Soványabbak lesznek a neutronok és protonok a hasadás után?
Ja igen, ez is az általad említett fókusz elvesztés példája, de a poszt témája elég kerek, és eléggé egyértelmű volt az egyetértés a fő gondolattal, hogy ilyenkor azért szoktunk kicsit csapongani a téma perifériáján, míg Tibor bá’ meg nem unja.
50:
Nyugi, a türelmem közel végtelen. 😀
Nem akartam ismét itt lenni…de jó irányba halad a beszélgetés.
Szerintem kapcsolódik ide: http://www.numbersleuth.org/universe/magnify/
Tényleg mentem.
49-Hubab. Nyilvánvaló. Átalakul.
53.
Nyilvánvaló.
A kérdés, ami bennem megmaradt csupán az, hogy ez esetben mi a különbség az atommagban lévő nukleotidok, és a szabad nukleotidok között. Hiszen az atommag esetében tömeghiány lép fel, tehát a kötött állapotban lévő protonok és neutronok valamiben különböznek szabad társaiktól, ha tömegük összege kisebb, mint a szabad társaik tömegének összege.
Nyilván valamilyen tömeggel rendelkező alkotóiknak el kellett távozni az elemi részecskékből, ha tömeghiány lépett fel.
Igazából erre nem találtam konkrét leírást.
Háát, most is az lett ami szokott: sikerült messze elkanyarodni, és vissza nem találni a mi Lórink utolsó bekezdésében elhangzott kérdésétől. Erre tennék egy gyenge kísérletet: Az ipari fogyasztást hagyjuk, így van felépítve a társadalmunk, változtatni ezen lehetetlen. Viszont tehetne a pazarlás ellen az egyén saját maga.
Ime a saját példám: Visszafogva magam, hogy lecseréljem az autóm, vagy épp hogy én is beiratkozzak az ájfon6-os klubba, összevakartam a pénzt egy napelemes rendszerre saját akkubankkal, majd lekapcsolva a bejövő kisautomatákat, saját magamra hagytam magam. Már vagy tíz éve hallottam egy definíciót, hogy mi a gazdagság (azóta is próbálok e szerint élni): az igények és a lehetőségek találkozása.
Visszatérve, azóta megtanultam az energiát becsülni, márpedig úgy gondolom a wattokal’ ezelőtt is tisztában voltam. Látom, amit nagy gonddal összespórolok azt a barátnőm milyen lelketlenül’ szórja. Igy a legfontosabb tanulság, a pazarlás legfőbb oka: a korlátlan rendelkezésre állás látszata. Ha meg véletlenül egy eszkalálódó helyzetben ellátási nehézségek merülnek fel…
Tehát ha valaki nagyot akar fordulni pazarlás ügyben, akkor a fenti példa megfelelő lehet.
55:
Korlátlan rendelkezésre állás, és néphülyítés a médián keresztül.
A nép nagyobbik része nem „értelmes ember”, ezért nem is ír ide 😛
Ők nem fogják azt belátni amit te, sőt ha nem lesz valami korlátlan akkor majd ők fogják az utcán a kukákat borogatni, mert valaki erről tehet!
55: „Látom, amit nagy gonddal összespórolok azt a barátnőm milyen lelketlenül’ szórja.”
Nagyon jó nő lehet, ha ezt szó nélkül hagyod. 😀
„az igények és a lehetőségek találkozása” Jól megfogtad a lényeget – az emberek 99%-a /nyugaton/ képtelen ezt összehangolni.
56-ra
A korlátlan rendelkezésre állás LÁTSZATA!
Én sem gondoltam eddig bele, mennyit áramot fogyasztok, van-e még a Ghawarban mikor tankolok, stb, ki tudom fizetni, kész. Na ez változott bennem nagyot pedig csak egy kis szegmensébe látok bele.
57-re
Hát persze, hogy hagyom, egyébként nem vizsgálhatnám a kettőnk közt beállt különbséget.
Pazarlás tekintetében nem biztos, hogy jól látod pl az osztrák sokkal jobban él, mégis kevesebbet pazarol: ott nem ismerik, hogy vettem öt pólót merócsóvolt a kínainá’, a 25 éves golf II-est ugyanúgy szervizelik mint az új autót, a 40 éves traktor garázsban áll, sorolhatnám.
Fukushima ismét hírekbe került: nem sikerült a hűtőrendszer leállítása a tegnapi cunami után http://www.silverdoctors.com/headlines/world-news/breaking-fukushima-cooling-system-fails-after-tsunami-7-4-earthquake-hits-japan/ .