Tavaszi blogtalálkozó Kissomlyón

Blogtársunk, Kiss Imre volt a házigazda, akinek 6 csodás lova van, és különben ragyogó lovász, türelmes oktató, remek ember, aki lelkesen iparkodott minket megtanítani az alapokra. De kik a „minket”? Az alábbi képen megláthatjátok.

Imre először előadást tartott a lóról, ló történelemből, ló genetikából, ló viselkedésből, meg minden. Ezt követve bemutatta nekünk Szöszit, lásd alant:

Aztán mégis Sárit hozta ki a mezőre egy kis boronálás bemutatóra. A tanuló Éva, akire Imre nagyon diszkréten vigyáz.

A boronálás után Éva kedvet kapott egy kis lovaglásra, és hatalmas lendülettel felpattant Szöszi hátára, jaj istenem, majdnem túlpattant:

De aztán sikerült huszárosan megülni Szöszit. Így persze egy teljes méterrel magasabb mint én, ami meg is látszik a tekintetén.

Aztán sorra jöttek a leendő lovasok, Miklós

Anikó:

majd Henrietta:

Végül Csaba, aki ezzel a kifejezéssel nyugodtan lehetne a nyolcadik vezér. Meg is lehetne filmesíteni, de sajna „Árpád fia” egészen biztos nem kapna Oszkárt. 😀

És akkor egy kép Imréről, a házigazdáról miközben átadja a boronálás tudományát.

A többiek minden unszolás ellenére nem akarták kipróbálni a lovaséletet. Úgy tűnik a nők nagyobb affinitást mutatnak a lovak iránt.

Az idő csodás volt, a borús előrejelzés ellenére sütött a Nap. Imre falusi háza, gazdasági épületei és az udvar irigylésre méltó, lehetne róla festeni egy „falusi táj” címet viselő képet. – – – Persze a lótartás nem gyerekjáték, komoly munka, de Imréről világosan látszik, hogy egy megelégedett ember, mert azt tesz, amihez kedve van.

Ja, borozgatás mellett megbeszéltük a „menekült” helyzetet is.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________