(1819) A boldogság nyomában

Tibor bá’ online

 

~q191Hogy mi a boldogság, azon külön el lehetne vitázni, de felesleges, mert nagy vonalakban mindenki tudja. Ennél sokkal érdekesebb téma, hogyan lehet birtokába kerülni, illetve kik boldogok és kik nem.

Szerencsére a Gallup intézet 39 éve folytat egy felmérést, aminek segítségével kvantitatív módon meg lehet állapítani a boldogság szintjét az egész világra kiterjesztve. A múlt hónapban nyilvánosságra hozták legújabb eredményeiket, ami 68 országban, több mint 66 ezer ember megkérdezésével készült, azok kilátásaiknak, elvárásaiknak, nézeteiknek és elképzeléseiknek mérlegelése útján. Bár a felmérés jelzőszámai messze állhatnak az abszolút valóságtól, érdekes módon feltárja a kapitalizmus hatását az emberek életminőségére. A felmérésben szereplő országokat három csoportba osztották: fejlett országok (G7), fejlődő országok (G20), és minden más.

Egy dolog azonnal szembetűnő még a laikusok számára is, a boldogság nem függ, sőt inkább úgy tűnik, hogy fordítva arányos az ország gazdagságával. Számokban kifejezve, míg a fejlett országok boldogsága 42 %, a fejlődő országoké 59 %, az összes többié pedig 54 %.

A legkapitalistább országnak, az Egyesült Államoknak a boldogság indexe mindössze 43 %, amivel élesen szembe helyezkedik Mexikó a maga 76 százalékával. Ez még kontrasztosabb, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy az USA egy főre eső jövedelme ötszöröse a déli szomszédjánál. Tény az, hogy a G7 csoport (Kanada, Franciaország, Németország, Nagy Britannia, Olaszország, Japán és USA) egyetlen tagja se került be a 10 legboldogabb ország közé. Viszont két tagja (Olaszország, és Franciaország) benne van a 10 legkevésbé boldog ország között.

Bár a gazdasági optimizmus és a remények mutatója legalább annyira homályos mint a boldogságé, viszont legalább annyira árulkodó. Talán annak köszönhetően, hogy ezekben az országokban nem lehet felvenni kölcsönt, Nigéria (61%) és Banglades (60%) azt optimizmus itt a legmagasabb. Egyáltalán nem meglepő az utóbbi idők fényében, hogy Görögország gazdaságilag a legpesszimistább ország. Az viszont már meglepő, hogy a lista végén közvetlenül előtte áll Ausztria a maga -49 százalékával és Svédország -47 százalékkal. Általánosságban elmondható, hogy a peroperáló országok átlagos reménykedési mutatója 6 %, miközben a feltörekvőknél ez az érték 50 %. Nehéz megmondani, hogy ezek az adatok mit árulnak el egy ország boldogságának a természetéről, viszont könnyen fel lehet állítani egy hipotézis, ami szerint minél kevésbé tombol valahol a fogyasztás, annál jobban érzik magukat. Magyarul, minél kevesebb van egy embernek, annál kevésbé kell neki aggódnia.

Mindent összevetve, mit mond el ez a felmérés a világról? Csak nem azt, hogy a fogyasztói kapitalizmus jóléti ígérete egy hatalmas csalás? De bizony.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

16 gondolat erről: „(1819) A boldogság nyomában

  1. Van szerencsém élni fejlődő és éltem fejlett országban. Igazolhatom, hogy kevésbé fejlett országokban boldogabbak az emberek. A különbség legfőbb oka, hogy a fejlett országokban a tudatipar, Tv, rádió, sajtó, és minden más helyt, óriási reklám nyomás alatt tartja a népet. Állandó a késztetés, lecserélni az ósdi (3-4 éves) tartós fogyasztási cikkeket, tartani a lépést a divat változásokkal. Természetesen ez hitelek nélkül nem lehetséges. Az állandóan elégedetlen emberekre rákattan a hitelcsapda. Kilábalás nem lehetséges arcvesztés nélkül.
    Fejlődő országokban nem elsődleges az anyagi javak megszerzése mindenáron. Persze az ipar és kereskedelem itt is igyekszik.
    A család szerepe sokkal fontosabb, erős a családi összefogás. Halálozás esetén ismerősök, szomszédok, barátok ott vannak a gyászoló család mellett. Vidámabb események során szintén.
    Mikor előbbre lépnek valami jelentősebb vásárlással, nem a milliárdos Ferrarijához méri a saját kocsiját, hanem örül, hogy már van neki is valami járgánya.

  2. Kezdem érteni a kormányok célját. A lakosságot a boldogságba kívánják vezetni. Megvonnak mindent hogy boldog lehessen a nemzet 😀

  3. Szerintem akkor, és az az ember boldog aki alkothat. Töretlenül haladva előre, de nem túlpörögve. Valószínű az ilyen tevékenység kiteljesedésére egy fejlődő ország a legalkalmasabb. A fejlett már nem, a fejletlen még nem.

  4. 2:
    Ez jo volt. 🙂 Igen Magyarország nem sokára cefetül boldog lesz.

    Szerintem az emberek nem tanulnak meg élni a kapitalizmus adta lehetöségekkel és a kapitalizmus nyujtotta joléttel.
    Az ember alapvetöen a kisebbik ellenállás irányába megy, az pedig a fogyasztás és a passziv életmod.
    A lehetö legrosszabb kombinácio nehéz belöle boldogan kijönni.

  5. Tibor bá’

    “Csak nem azt, hogy a fogyasztói kapitalizmus jóléti ígérete egy hatalmas csalás? De bizony.”

    Azért lassan kiserül, hogy a kapitalizmus nem természetes fejlődés eredménye, hanem az emberiségre egy mesterségesen rákényszerített rendszer, aminek az az egyetlen célja, hogy hatalmas anyagi vagyonokat termeljen, amit a terv kiötlői alkalmas időben “betakarítanak”.

    És úgy tűnik, valaki minél messzebb van ettől a rendszertől, annál boldogabb.

    És régi vesszőparipám, hogy ebből a szempontból kellene megnézni a cigányokat, bevándorlókat, akik talán nem is gonoszságból, hanem valami természetes undortól hajtva próbálnak ellenállni a kapitalizádódásnak…

    Ezért nem érzem igazságosnak, hogy a “fejlett” viágot mintaként állítjuk szembe a primitívebb közösségekkel.

  6. 4. Curix

    “Szerintem az emberek nem tanulnak meg élni a kapitalizmus adta lehetöségekkel és a kapitalizmus nyujtotta joléttel.”

    Szerintem te nem érted mit nyújt a kapitalizmus.
    A verseny lehetőségét nyújtja, amiben BÁRKI lehet nyertes, de sajnos egyszerre nem MINDENKI.
    Tehát hiába tanul, dolgozik mindenki a tehetsége maximumán, akkor is csak egy szűk szegmens kerülhet a nyertesek közé.

    Ez automatikusan kialakítja a többségben a “meg se próbálom” effektust.

  7. 6:
    Veled olyan ritkán értek egyet, hogy azt külön ki kell emelnem. Így van, ahogy írod. Az amerikai álom (kergetése) tartja fenn ezt a zsivány rendszert, mert mindenki elhiszi, hogy ő is lehet a kiválasztott, ha elég keményen dolgozik.

  8. 5:

    Szerintem a jólét ígérete nem csalás, csak azon tömegeknek, akik a hogy Curix írja, nem tudnak élni a lehetőségekkel. Én boldog vagyok, és nagy jólétnek gondolom a én életemet, de ahogy elnézem, a közmunkásoké is az.
    Aki meg benyalja a reklámáradatot, és a csordaszellem hajtja előre, meg is érdemli.
    Egyébként ez a mai kapitalizmus sokkal szociálisabb, mint mondjuk az ipari forradalom idején volt kapitalizmus, vagyis nehéz is természetesnek venni.
    A bevándorlóknál azért azt is figyelembe kell venni, hogy valamiért mégiscsak ide vágynak az ő fejlődő országaikból, és nem csak háborúk miatt. A cigányok meg már a kapitalizmus előtt sem tudtak beilleszkedni, és a Kádár rendszer alatt se nagyon akartak alkotni, és nem si fognak akarni soha (tisztelet a kivételnek).

  9. 4.
    Nemzetenként változik ki mekkora ellenállást képvisel.Nyilván a magyar kapitalizmusból is ki lehetett volna többet hozni társadalmi, szakszervezeti ellenállásokkal, sztrájkokkal.
    Na de nézzük a másik oldalát, a felmérés szerint a fejlettebb országok lakossága boldogtalanabb. Sajnálom őket, őszintén . Azért néha osztoznék a sorsukban 😀

  10. Dánia fejlett ország, és a legboldogabb. Akkor mégsem szar a kapitalizmus, vagy most mi van?

  11. 6:

    Attila én tökéletesen értem mi a kapitalizmus, pont azért tudok benne boldog lenni.
    A kapitalizmusnak szüksége van egy nagy szürke buta masszára, aki vásárol mint az idiota. Ez teszi ki mondjuk a 80%-ot. Aztán itt a másik 20%, aki olyan, mint én, hogy leszarja milyen kocsival jár, leszarja, hogy a legmárkásabb göncökben járkál e…stb.
    Élvezem azonban a kapitalizmus minden elönyét. Áruk végtelen mennyiségéhez férek hozzá, és itt most nem a féktelen fogyasztásra gondolok hanem olyan dolgokra, amihez másik 5 milliárd pl. nem fér hozzá, vagy nem képes kifizetni.
    Szolgáltatások tömkelege vesz körbe, és az egyik legmodernebb egészségügy. Ergo a kényelmes és egészséges élethez minden feltétel adott.
    Innentöl fogva már csak is az én dolgom, hogy boldog leszek e vagy sem, hiszen minden alapvetö szükségletem könnyen ki tudom elégiteni.

    Egyébként lehet hülyén hangzik, de én beraknám az oktatásba a “boldogság” nevü tantárgyat, ez ugyanis egy tanulhato folyamat.
    Csak hát boldog emberek meg veszélyesek lehetnek a kapitalizmusra…

    Jol van ez az egész igy ahogy van. 🙂

  12. Attila (PV)

    Cigányok és bevándorlók csak élvezni akarják a kapitalista vagy szocialista vagy feudális társadalom által nyújtott jólétet, de dolgozni nem kívánnak érte.
    Cigány alap élet filozófia megértésére mindenkinek javaslom Prosper Merimeé Carmen című könyvét. Több száz évvel ezelőtti könyv, rasszizmus nélkül, a tények.

  13. 1:
    5:
    Tibor bá’:
    A téma ihletett adott egy kis rövid videó elkészítésére. Amatőr, de az alapanyag, amit innen vettem, azért profi! Köszönettel!

  14. 8. Vasgerinc

    “Szerintem a jólét ígérete nem csalás, csak azon tömegeknek, akik a hogy Curix írja, nem tudnak élni a lehetőségekkel.”

    És ha hirtelen a tömegek “élni tudnának a lehetőségekkel” akkor mi lenne?
    Egyáltalán van mindenkinek lehetősége?
    Ha a tömegnek megjön az esze, és elkezd ésszerűen fogyasztani, akkor azokkal most mi lesz, akik a jelen helyzetet kényelmesnek találják.

    Szerintem a rendszer a 80% lúzerre van belőve, és csak 115-ös IQ-felett érthető…
    Mert kinek a hibája a sok apróbetű a szerződésekben?
    Kinek a hibája hogy egy autó vagy egy okostelefon paramétereinek nagyrésze a tömeg számára érthetetlen?
    Hogy egy átlagos autó lámpájának kicseréléséhez is szervízbe kell vinni?

    Szerintem külön gerinctelenség a tömegeket hibáztatni, hogy csak a szintjük felett élhető a modern társadalom.

  15. 14 Attila (PV)
    Szerintem eltúlzod az intelligenciaszint szerepét. A rendszer haszonélvezői között is van sok olyan, aki nem intelligenciabajnok, persze nem is buta.
    Szerintem nagyobb szerepe van a morális hozzáállásnak.
    A többivel egyetértek, a rendszer úgy épül fel, hogy egy réteg jólétének forrása a tömegek kizsákmányolása, és a természeti környezet rombolása. Az ókorban az előbbin volt a hangsúly, ma a modern technika segítségével a második kicsit javít a tömegek helyzetén, de ennek súlyos ára van a földre nézve.
    De a hierarchia kiépülése elkerülhetetlen folyamat, ez a génjeinkbe van vésve, és intelligenciától függetlenül kialakul.
    Ha egy közösségbe csupa szuperintelligens embereket tennének, valaki akkor is kiváltságos helyzetet harcolna ki magának, valakinek meg az utcasöprést is meg kellene csinálnia. Igaz, itt sokkal nagyobbak lennének a frusztrációs feszültségek, és instabilitás, mint egy természetes közegben, szóval tulajdonképpen nem is baj, hogy van, akinek az intelligenciája nem döntögeti a csúcsokat. Viszont egy bonyolult társadalom működtetése, szervezése nem lenne lehetséges a nagyon intelligens emberek közreműködése nélkül, ez még nekik is emberpróbáló feladat.
    Szóval Curix filozófiája csak egyes embereknek jelenthet menekülőutat, tömegek számára nem járható.
    Akár azt is mondhatjuk, hogy amikor valaki javít életfeltételein, sikerül nagyobb szeletet kivágni a tortából, akkor valakik életfeltételeit lejjebb szorítja valahol a világban, vagy gyorsabban égeti a gyertyát, rombolja a földet. Ez szomorú, de így működik, és senkit nem fog visszatartani attól, hogy törekedjen előrébb jutni.

  16. 15. hubab

    “De a hierarchia kiépülése elkerülhetetlen folyamat, ez a génjeinkbe van vésve, és intelligenciától függetlenül kialakul.”

    Azt hiszem, a hierachiát manapság félreértelmezik.
    Az erkölcsöt sikerült kivakarni az egyenletből, és ezért torz az egész.

    Valamikor a királyok nem csak aranytányérból ettek és szolgák hadaival elégíttették ki igényeiket, hanem a háborúkban az elsők voltak a harcban, és bátorságukkal, tudásukkal úgy érdemelték ki a “különleges elbánást” hogy soha senki nem kérdőjelezhette meg.
    A pozsonyi csatában Árpád a fiaival együtt áldozta fel magát az országért.
    De a másik oldalon is a Németrómai Birodalom is elvesztette elitjének javarészét a csatában. A bajor herceg és a salzburgi érsek is otthagyta a fogát.
    És a középkori paraszt is tudta a helyét, nem akart király lenni.
    De akár egy jobbágy fiából is lehetett pápajelölt, mint Bakócz Tamás példája mutatja…

    A mai hierarchia már nem ilyen.
    Vezetőink gyávák és megalkuvók, nem csoda, hogy a tömegeknek nincs pozitív képük az erkölcsről.

    A mai helyzetet nem normálisnak látom, hanem betegségnek.
    A normális, egészséges hierarchia erős erkölcsi alapokon nyugszik.
    Tehát szerintem azoknak nincs igaza, akik szerint a mostani helyzet egy normális fejlődés eredménye.
    A mai elit egy rákos daganat a világ társadalmain.
    Ahogy a tüdő- meg gyomorrák is leginkább a hibás életvitel miatt alakul ki, úgy a mai elit is a tömegek rosszul felfogott, de inkább félrevezetésből kialakult érdekei miatt alakult ki.
    Ha időben diagnosztizáljuk, akkor a rák is, meg a korrupt elit is orvosolható.
    De ahhoz társadalmilag széles körben fel kell ismerni, hogy a társadalom BETEG és nem normális, hogy hipergazdag háttérhatalom titokban manipulálja a világot.

    A mai világ legnagyobb ellensége az, hogy normalitásnak van elfogadva a jelen helyzet, ami a javítás lehetőségétől fosztja meg az emberiséget.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük